Üzenet, 1943 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1943-01-03 / 1. szám
2 Az új koronaőr D. báró Radvánszky Albertet, a magyarországi evangélikus egyetemes egyház felügyelőjét koronaőrré választották December 18-án a magyar országgyűlés két háza, a képviselőház és a felsőház együttes ülése ült össze, hogy hagyományos ünnepi formák között betöltse az egyik megüresedett koronaőri méltóságot. Törvényeink szerint a magyar szénkoronának őrzését az ország két választott koronaőrre bízza, akiknek egyike mindig protestáns. Az országház kupolacsarnokában folyt le a választás az országgyűlés együttes ülésén, melyet felváltva gróf Széchenyi Bertalan felsőházi elnök és Tors Tibor képviselőházi elnök vezetett. A Kormányzó úr a koronaőri méltóságra első helyen báró Radvánszky Albertet, a felsőház örökös tagját, ez idő szerint alelnökét, evangélikus egyetemes egyházunk felügyelőjét jelölte. Az együttes ülés egyhangúlag, közfelkiáltással báró Radvánszky Albértet választotta koronaőrré. Országos egyházunkat ez a választás örömmel tölti el, mert az új koronaőr valóban méltón képviseli ebiten a magas, zászlósúri méltóságban a magyar protestánsokat. Személyében jelképesen ott áll őr gyanánt a szent korona mellett a magyar protestantizmus, hogy védelmezze és jövendő évszázadok számára is megtartsa mindazt a drága célt, hivatást és jövendőt, mely a nemzet életében a magyar korona képében összpontosul. D. báró Radvánszky Albert személyében a magyar protestantizmus a komoly magyar keresztyén férfit, az istenfélő és hazájáért minden áldozatot mindenkor készségesen teljesítő és egész életével minden vonatkozásban mindig csak építeni kívánó férfit választotta ki. Személye a legteljesebb és legáltalánosabb megbecsülést és tiszteletet ébreszti, aminek az egyhangú megválasztás is bizonyítéka." A koronaőri választás előírt rendje szerint a választásról azonnal értesítették a kormányzó urat, aki megjelent az országgyűlés ülésén és az új koronaőr esküjét az országgyűléssel együtt hallgatta D. báró Radvánszky Albert megválasztását megindultan köszönte meg. Beszédében többek között ezeket mondotta: — A Kormányzó Ur Ő Főméltósága kezébe imént letett esküm, melynek az országgyűlés két házának itt egybegyült tisztelt tagjai élő, az országháza csarnokának falai pedig néma tanúi voltak, elhangzott. A szó elrepül, de az érzés, amelyből fakadt, tovább él és mindaddig élni is fog énbennem, amíg a reám ruházott koronaőri lisztet betölteni szerencsés leszek. Komor a kor, amelyben élünk,nemzetünk fiai ismét a harctereken küzdenek, hogy megvédjék hazánk létét, a keresztyén hitet, a kultúrátás a családot a kelet felől fenyegető, nemzetkíró, isten tagadó és családromboló irányzattal szemben. Ez az idő komoly magán kisszállásra int és ha ma itt mégis ünnepi külsőségek között gyűltünk egybe, az ünnepi dísz és hangulat kizárólag annak a magasztos érzésnek megnyilvánulása, amellyel a Szent Korona, mint nemzeti függellenségünk, nemzeti összetartozásunk, alkotmányos szabadságunk és területi egységünk szimbólumát jelentő, legfőbb nemzeti kincsünk iránt viseltetünk. — A valóság és a remény ez a két hatalmas tényező, amely az ember életét betölti. Az előbbi egyenlőa múlttal és a jelennel, az utóbbi pedig — hitünk szerint — a boldogabb jövendőt rajzolja lelki szemeink elé. A jövőnek a remény reflektorfényében minden magyar ember lelki" szeme előtt megjelenő képe pedig nem lehet más, mint az erős és boldog Magyarország, melynek jelképe a benne inkorporált nemzeti erővel a Magyar Szent Korona. Megválasztása alkalmából a Magyar Értesítő nyomán életrajzi adatait a következőkben közöljük. Családja a Felvidékkel a reformáció kezdetétől fogva az evangélikus egyházzal forrott össze s a Radvánszky-nemzetség egyik őse, Radvánszky György 1687-ben, Caraffa eperjesi vértörvényszékén mártírhalált halt magyarságáért és hitéért. A Radvánszky-vértanú fia, János, kincstárosa, bizalmas embere volt II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek. Radvánszky Albert nagyatyja. Radvánszky Aulal báró az evangélikus egyházban viselt egyetemes felügyelői tisztséget, nagybátyja,