Kecskeméti Ellenőr, 1938. március (2. évfolyam, 48-72. szám)

1938-03-27 / 69. szám

8. oldal K­E­C­S­K­E­M­É­TI E­L­L­E­N­Ő­R 1938. március 27. „ILONA“ fehérneműszalon Készít menyasszonyt a szegedi országos Baross-kiállításon aranyéremmel kitüntetve kelengyéketIII., Jókai-utca 40. szám Osztálysorsjegyet vásároljon AMBRUS sorsjegyárudában. Kohár­y-u­tc­a. Húzás jövő héten férfi és baby A vidám Petőfi I pápai öreg kollégium terme. Csupa vén diákkal zsúfolásig telve, ajkuk néma, mint a faragott képeknek. Pedig verekedő vad fickók lehetnek. Ebbe a társaságba tartozott Petőfi Sán­dor is, mint az öreg kollégium deákja. Történt egyszer, hogy a délelőtti munka után ebédre siettek a tógás deákok. A kon­­viktus, (az étkezde) ott volt az emeletes kollégium tövében, a mai Főiskola-nyomda helyén. Akkorában Magyarországon elég ke­vés volt a vasút és elég szegényes volt a posta forgalma is. Mi sem természetesebb tehát, hogy a jó hazai csomagokhoz még nem szokott deákok hetenként nagy ügy­­buzgalommal és éhesen zenélő gyomrokkal siettek a terített asztal mellé. Az egyik asz­tal­társaságnak Petőfi volt a vezére. Nem­csak a szellemiekben, hanem a jókedv és a gyomorgyőzelem szempontjából is. Asztala mellett ült néhány érzékeny cimbora is, akik ebéd közben valahányszor kisebb disz­­nóságokat és nagyobb malacságokat hal­lottak, étvágyukat vesztve azonnal elhagy­ták a konviktust. Ez kellett csak a mohó atyafiaknak. Mint a héja prédájára, úgy csaptak le a megriasztott cimbora hús, vagy lekváros­ kukta porciójára. Egyik vacsoránál szelíd hangú, de igen érdekes téma járta az asztal körül. Az utóbbi nap­okban kisebb-nagyobb kirucca­nások miatt igen sok diákocska, elrontotta a gyomrát és jobbnak látta az internátus ágyát nyomni, szükség esetén fokozódó nyögésekkel, mintsem az évszázados falak között törni a deklinációkat, vagy viaskodni Tacitus bölcsességével. Az említett diák­járvány mind nagyobb méreteket öltött. Egyik-másik gyomor esténként már any­­nyira nyugtalan volt, hogy hazatérőben jól bepakolva medicinával az öreg patikában,­­akkor h­ódoska, ma pedig Petőfi vendéglő ez) gazdáját arra kényszerítette, hogy szóba elegyedjen a Széles-víznél strázsáló városi rendőrrel, akitől mozgalmas vita után el­vette kardját és diadalordítással vitte a mély álmát aluvó öreg kollégiumba. A ha­sonló nyavalyák megrontották Mándi pro­fesszor úr gyomrát is, minek folytán a lá­zas betegeket szobafogságra, a főbűnösöket karcerra és valamennyit iskolafogságra ítélte, továbbá megtiltotta, hogy a járvány elmúltáig bárkinek is élelmiszeres csomagot küldjenek a kollégiumba. A csomagok dél­ijén ott várták gazdájukat a tanári szoba ajtaja előtt. Egy szép napon a többi ruha­csomag között volt egy nagy kenyér alakú küldemény is. Igaz, hogy itt-ott ötkoronás­­nyi zsírfojtok is mutatkoztak rajta, de ez nem számít, mert illendő helyen és feltűnő hetükkel mindenki olvashatta valóságos tar­talmát: »nadrád!« Azonban délharangszó­­kor Mándi professzor úrnak is feltűnt a zsírfoltos csomag, amely címeztetett O. S. VII. oszt. deáknak. A bölcs vizsgáló egyik oldalon megrágja a csomagot és óh. csodák csodája, egy hatalmas sonkának a csontos csánkja bukkan ki belőle. Azonnal meg­idéztetett a »nadrág« tulajdonosa D. S., akit Mándi professzor úr rögtön ítélő böl­csessége azzal büntetett meg, hogy ezt a »zsíros nadrágod« ebéd helyett ossza szét hetedikes cimborái között, de úgy, hogy ő maga egy falatot sem kóstolhat belőle. Fűi­nek is Petőfiék örültek legjobban. Egyik délután meg történelem órára készültek az ifjak. Már csilingelt az isko­lába hívogató harang. A deákok az udvar szögletében, a pipatóriumban dohányoztak. Akkor ugyanis nem megengedett, de meg­tűrt dolog volt a dohányzás. Ezek a serdülő pipások olyan füstöt vertek épen a direktor úr ablaka előtt, hogy a ködöt sejtv­e kém té­len volt kinyitani ablakát, minek utána rendre utasította a füstölőket. Közben a Szent László­ utcai nyitva felejtett nagy ka­pun a kollégium udvarán vízgonckodó okos ifjak közé beballagott egy csontos szamár. Ilyen igen sok akadt a környéken. A Bástya mélyvizű kútjáról ezek hordták a vizet a környéken sűrűn megtelepedett zsidók há­zaiba. A tisztességet ismerő szamár, alig­hogy belépett a kultúra mezejére, hangos fátással illedelmeseit köszöntötte az ifjú­ságot. Kacagó társaság Vette körül a jámbor jószágot, amely anyól hidegvérrel hapsolta és hársfák tövében mindaddig, míg vala­­az édeslevelű virágokat az öregi gesztenye melyik haszontalan oldalba nem ösztökélte a csizmájával. Ekkor nyakával nemtetszően tiltakozott a szamár és a szomszédos virág­ágyra terelődött a figyelme. A nagy zajt megtörte Petőfi még hangosabb indítványa: fiúk vigyük föl ezt a szamarat a tante­rembe. Épen kondult a második harangszó, amikor a szellemes ötletet követte a cselek­vés. A hetedikes társaság neki gyürkőzött és ki itt, ki ott megfogta a szamarat, köz­ben izzadtak szörnyen, de a művelet mégis sikerült, mert a szamár valóságosan fönt volt az emeleten, a tanteremben. Mozdulat­lanul állt a két padsor között és éber tekin­tettel tanulmányozgatta a falakon díszelgő szemléltető képeket. A deákok pedig vala­mennyien a pad alá bújtak és feszült csend­ben várták a pillanatot, amikor harmadikat komiul a kisharang és belép a história professzora. A harang utolsót kondult. .. Megzörrent a megszokott kemény ajtónyi­tás ... és Bocsor István a világhírű törté­nész határozott lépésekkel sietett a katedrá­hoz. Látszólag meg sem lepte az új növen­dék jelenléte. Beírt az osztály­könyvbe, vette a kalapját, fölállt és Salamon bölcsességé­vel ezeket mondotta: Mivel az urak közül ma csak egyetlen egy jelent meg, hát nem tartok órát! És ezzel elhagyta a tantermet. A padok alatt pedig nagy hahotába fogott a jókedvű »Petőfi-társaság.« Petőfi-tréfák Egy diák felel magyarórán. Petőfi életrajzát mondja. Halálát nem tudja körül­írni, a tanár úr ezt kérdezi tőle: hát mibe halt­ meg: Petőfi? • A diák: (fölhasználva a súgást). . Tü­dőbajban. (Nagy kacagás következik.) A diák: (újabb súgás utálj­) ..Vagy­is gö­dörben! Magyar­órán Petőfi verseket mondanak a tanulók. Szalay Péter töredezve mondja Petőfi egyik legszebb versét, amit imigyen fejez be: Ki téged még akkor is, ott is örökre szeretlek! Tanítás után hazafelé csallagnak a fá­radt gyerekek. Egy Petőfi-imádó kis diák azt mondja: Én legjobban szeretem a »Szeptember végén«-t. A másik gúnyos mo­sollyal így válaszol: én meg június végét! Szeptember első tanítási napján egy kis elemi iskolás fiú társának nyári élmé­nyeiről számolt be. Többek között elmon­dotta, hogy járt Kiskőrösön is és látta Petőfi szülőházát, a kis szobát, az ágyat, az asztalt, a széket, sőt még az ottani emlék­könyvbe is beírta a nevét. A másik kis gyermek, aki mindezideig figyelmesen hall­gatott, ezt kérdezte befejezésül: Anyám tyúkja nem volt ott, kitömve és nem harapott meg a Morzsa-kutya? —o— Stencil és festék nélkül egy munkamenetben többszínű sokszorosítást végez az O R M I G példánytöbbszöröző-gép Díjtalan bemutatás! HAJDÚ IMRE speciális irógép­­műszer és Kéttemplom-köz. T­riumplt írógépek körzeti képviselete. Töltőtolljavítás, irógépkellékek és alkatrészek Minden nő megfigyeli azt a férfit, aki a Budapesti Gőzmosodában tisztíttatja gallérjait. Gyűjtőhely : Gáspár András­­utca 3. szám, Kiss Imréné szűcsnél B­uczkó úri szabósága kéri a n. é.­közönséget, hogy tavaszi szükségletét a munka­torlódás elke­rülése végett már most rendelje meg! Nagy választék: Olcsó ár III Tatai­ tér 1. szám-

Next