Kecskeméti Ellenőr, 1938. március (2. évfolyam, 48-72. szám)
1938-03-27 / 69. szám
8. oldal KECSKEMÉTI ELLENŐR 1938. március 27. „ILONA“ fehérneműszalon Készít menyasszonyt a szegedi országos Baross-kiállításon aranyéremmel kitüntetve kelengyéketIII., Jókai-utca 40. szám Osztálysorsjegyet vásároljon AMBRUS sorsjegyárudában. Koháry-utca. Húzás jövő héten férfi és baby A vidám Petőfi I pápai öreg kollégium terme. Csupa vén diákkal zsúfolásig telve, ajkuk néma, mint a faragott képeknek. Pedig verekedő vad fickók lehetnek. Ebbe a társaságba tartozott Petőfi Sándor is, mint az öreg kollégium deákja. Történt egyszer, hogy a délelőtti munka után ebédre siettek a tógás deákok. A konviktus, (az étkezde) ott volt az emeletes kollégium tövében, a mai Főiskola-nyomda helyén. Akkorában Magyarországon elég kevés volt a vasút és elég szegényes volt a posta forgalma is. Mi sem természetesebb tehát, hogy a jó hazai csomagokhoz még nem szokott deákok hetenként nagy ügybuzgalommal és éhesen zenélő gyomrokkal siettek a terített asztal mellé. Az egyik asztaltársaságnak Petőfi volt a vezére. Nemcsak a szellemiekben, hanem a jókedv és a gyomorgyőzelem szempontjából is. Asztala mellett ült néhány érzékeny cimbora is, akik ebéd közben valahányszor kisebb disznóságokat és nagyobb malacságokat hallottak, étvágyukat vesztve azonnal elhagyták a konviktust. Ez kellett csak a mohó atyafiaknak. Mint a héja prédájára, úgy csaptak le a megriasztott cimbora hús, vagy lekváros kukta porciójára. Egyik vacsoránál szelíd hangú, de igen érdekes téma járta az asztal körül. Az utóbbi napokban kisebb-nagyobb kiruccanások miatt igen sok diákocska, elrontotta a gyomrát és jobbnak látta az internátus ágyát nyomni, szükség esetén fokozódó nyögésekkel, mintsem az évszázados falak között törni a deklinációkat, vagy viaskodni Tacitus bölcsességével. Az említett diákjárvány mind nagyobb méreteket öltött. Egyik-másik gyomor esténként már anynyira nyugtalan volt, hogy hazatérőben jól bepakolva medicinával az öreg patikában,akkor hódoska, ma pedig Petőfi vendéglő ez) gazdáját arra kényszerítette, hogy szóba elegyedjen a Széles-víznél strázsáló városi rendőrrel, akitől mozgalmas vita után elvette kardját és diadalordítással vitte a mély álmát aluvó öreg kollégiumba. A hasonló nyavalyák megrontották Mándi professzor úr gyomrát is, minek folytán a lázas betegeket szobafogságra, a főbűnösöket karcerra és valamennyit iskolafogságra ítélte, továbbá megtiltotta, hogy a járvány elmúltáig bárkinek is élelmiszeres csomagot küldjenek a kollégiumba. A csomagok délijén ott várták gazdájukat a tanári szoba ajtaja előtt. Egy szép napon a többi ruhacsomag között volt egy nagy kenyér alakú küldemény is. Igaz, hogy itt-ott ötkoronásnyi zsírfojtok is mutatkoztak rajta, de ez nem számít, mert illendő helyen és feltűnő hetükkel mindenki olvashatta valóságos tartalmát: »nadrád!« Azonban délharangszókor Mándi professzor úrnak is feltűnt a zsírfoltos csomag, amely címeztetett O. S. VII. oszt. deáknak. A bölcs vizsgáló egyik oldalon megrágja a csomagot és óh. csodák csodája, egy hatalmas sonkának a csontos csánkja bukkan ki belőle. Azonnal megidéztetett a »nadrág« tulajdonosa D. S., akit Mándi professzor úr rögtön ítélő bölcsessége azzal büntetett meg, hogy ezt a »zsíros nadrágod« ebéd helyett ossza szét hetedikes cimborái között, de úgy, hogy ő maga egy falatot sem kóstolhat belőle. Fűinek is Petőfiék örültek legjobban. Egyik délután meg történelem órára készültek az ifjak. Már csilingelt az iskolába hívogató harang. A deákok az udvar szögletében, a pipatóriumban dohányoztak. Akkor ugyanis nem megengedett, de megtűrt dolog volt a dohányzás. Ezek a serdülő pipások olyan füstöt vertek épen a direktor úr ablaka előtt, hogy a ködöt sejtve kém télen volt kinyitani ablakát, minek utána rendre utasította a füstölőket. Közben a Szent László utcai nyitva felejtett nagy kapun a kollégium udvarán vízgonckodó okos ifjak közé beballagott egy csontos szamár. Ilyen igen sok akadt a környéken. A Bástya mélyvizű kútjáról ezek hordták a vizet a környéken sűrűn megtelepedett zsidók házaiba. A tisztességet ismerő szamár, alighogy belépett a kultúra mezejére, hangos fátással illedelmeseit köszöntötte az ifjúságot. Kacagó társaság Vette körül a jámbor jószágot, amely anyól hidegvérrel hapsolta és hársfák tövében mindaddig, míg valaaz édeslevelű virágokat az öregi gesztenye melyik haszontalan oldalba nem ösztökélte a csizmájával. Ekkor nyakával nemtetszően tiltakozott a szamár és a szomszédos virágágyra terelődött a figyelme. A nagy zajt megtörte Petőfi még hangosabb indítványa: fiúk vigyük föl ezt a szamarat a tanterembe. Épen kondult a második harangszó, amikor a szellemes ötletet követte a cselekvés. A hetedikes társaság neki gyürkőzött és ki itt, ki ott megfogta a szamarat, közben izzadtak szörnyen, de a művelet mégis sikerült, mert a szamár valóságosan fönt volt az emeleten, a tanteremben. Mozdulatlanul állt a két padsor között és éber tekintettel tanulmányozgatta a falakon díszelgő szemléltető képeket. A deákok pedig valamennyien a pad alá bújtak és feszült csendben várták a pillanatot, amikor harmadikat komiul a kisharang és belép a história professzora. A harang utolsót kondult. .. Megzörrent a megszokott kemény ajtónyitás ... és Bocsor István a világhírű történész határozott lépésekkel sietett a katedrához. Látszólag meg sem lepte az új növendék jelenléte. Beírt az osztálykönyvbe, vette a kalapját, fölállt és Salamon bölcsességével ezeket mondotta: Mivel az urak közül ma csak egyetlen egy jelent meg, hát nem tartok órát! És ezzel elhagyta a tantermet. A padok alatt pedig nagy hahotába fogott a jókedvű »Petőfi-társaság.« Petőfi-tréfák Egy diák felel magyarórán. Petőfi életrajzát mondja. Halálát nem tudja körülírni, a tanár úr ezt kérdezi tőle: hát mibe halt meg: Petőfi? • A diák: (fölhasználva a súgást). . Tüdőbajban. (Nagy kacagás következik.) A diák: (újabb súgás utálj) ..Vagyis gödörben! Magyarórán Petőfi verseket mondanak a tanulók. Szalay Péter töredezve mondja Petőfi egyik legszebb versét, amit imigyen fejez be: Ki téged még akkor is, ott is örökre szeretlek! Tanítás után hazafelé csallagnak a fáradt gyerekek. Egy Petőfi-imádó kis diák azt mondja: Én legjobban szeretem a »Szeptember végén«-t. A másik gúnyos mosollyal így válaszol: én meg június végét! Szeptember első tanítási napján egy kis elemi iskolás fiú társának nyári élményeiről számolt be. Többek között elmondotta, hogy járt Kiskőrösön is és látta Petőfi szülőházát, a kis szobát, az ágyat, az asztalt, a széket, sőt még az ottani emlékkönyvbe is beírta a nevét. A másik kis gyermek, aki mindezideig figyelmesen hallgatott, ezt kérdezte befejezésül: Anyám tyúkja nem volt ott, kitömve és nem harapott meg a Morzsa-kutya? —o— Stencil és festék nélkül egy munkamenetben többszínű sokszorosítást végez az O R M I G példánytöbbszöröző-gép Díjtalan bemutatás! HAJDÚ IMRE speciális irógépműszer és Kéttemplom-köz. Triumplt írógépek körzeti képviselete. Töltőtolljavítás, irógépkellékek és alkatrészek Minden nő megfigyeli azt a férfit, aki a Budapesti Gőzmosodában tisztíttatja gallérjait. Gyűjtőhely : Gáspár Andrásutca 3. szám, Kiss Imréné szűcsnél Buczkó úri szabósága kéri a n. é.közönséget, hogy tavaszi szükségletét a munkatorlódás elkerülése végett már most rendelje meg! Nagy választék: Olcsó ár III Tatai tér 1. szám-