Kecskeméti Friss Ujsag, 1900. december (1. évfolyam, 131-153. szám)
1900-12-01 / 131. szám
I. évfolyam. 131. szám. 1900. szombat, deczember I. 1 krajczár 2 (fillér.) Egyes szám ára 2 fillér. Előfizetési ár: helyben, hárhol hordva Negyedévre . . . 1 korona. Félévre...............4 korona. Vidékre postán küldve Negyedére... 3 kor. 50 fil. Félévre............7 kor. — DL X iElSOSKZSMSTI : FRISS ÚJSÁG (A KECSKEMÉTI LAPOK MELLÉKLAPJA) VEGYES TARTALMÚ NAPILAP. Társ-szerkesztő : Dl. £T-A_a- 'S' I JSX. -A- XI0. Felelős szerkesztő : Ifj. TÓTH ISTVÁN. Megjelen minden nap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budai-nagy-utcza 15. is., hova a lap szellemi és anyagi részére vonatkozó Özssen dolgok intézendők. Kiadó: a Részvénynyomda. Fémrokatics : SZÍ. KOVÁCS PÁL. A közigazgatás egyszerűsítése. Ismerjük — most tették közzé — a belügyminiszternek a főispánokhoz intézett körrendeletét, melyben tőlük a közigazgatási eljárás egyszerűsítésére részletes javaslatokat kíván. A rendelet különösen a főszolgabírói és községjegyzői hivatalok túlterheltségének csökkentését hangoztatja és a folyamatba tett tárgyalások irányelveit 24 pontból álló programmba foglalja össze, melyből a következőket emeljük ki: A kihágási és rendőri ügyekben némi decentralizálás mellett, egységes fórumrendszernek megállapítása. A jogorvoslati módok és határidők egyesítése. A kézbesítéseknek a postaintézmény felhasználásával leendő gyorsítása. A közpénzeknek postatakarék pénztári uton való továbbítása Az időszaki jelentések és nyilvántartások átvizsgálása és kiselejtezése. Járási számvevői állások rendszeresítése. A jelentések szövegezésénél a sallangok elhagyása, a rövidségre való törekvés. A szabatos nyomtatványminták megállapítása. A körrendeleteknek a minisztérium vagy a megye hivatalos lapjában való közzététel által való kihirdetése. A szóbeli tárgyalások meghonosítása, annak eredményének az aktán való följegyzésével. A telefonnak kiterjedtebb mértékben való igénybevétele, kivált sürgetéseknél és jelentések czéljából. A közvetlenség alkalmazása : ott, ahol valamely hatóságra csak postamunka (továbbítás) hárul, ennek mellőzése. Egyszerűbb ügyeknél az ügyiratnak hátirattal való továbbítása. Fölhívja aztán a miniszter a főispánokat, hogy értekezleteket tartsanak és ne általánosságban mozgó, hanem gyakorlati konkrét javaslatokat állapítsanak meg. No teremtő úr Isten, nagy sor esett velünk, egyszer ide megérte már ennek az agyonkormányzott országnak adófizető közönsége, hogy amikor az ő sorsának intézéséről van szó, ne olyan férfiak állapítsák meg az élet követelményeit, akik maguk az élettel hadilábon állanak. Úgy értjük ezt, hogy tudásukat nem tudják összekötni a gyakorlati kivihetőséggel. Most az első eset, hogy amikor a közigazgatás javításáról, az eddigi tűrhetetlen helyzet megváltoztatásáról komolyan gondolkoznak odafönt, megkérdik azokat is, akik gyakorlatilag foglalkoznak a közigazgatással, akik maguk tudják, látják, hogy hol a baj, hol kezdődjék az orvoslás és milyen legyen az az orvosság Eddig mindig úgy volt, hogy ha valamelyik nagy úr belügyminiszter lett, mert maga nem volt szakember, megbízott egy másik nem szakembert, hogy menjen külföldre, tanulmányozza a közigazgatást. Sohse mehettünk tovább egy lépést sem, mert azoknak a javaslatoknak ugyan senki hasznát nem vehette Legfölebb az a nyoma maradt meg, hogy minden ilyen tanulmányozás (volt vagy hat) 20—25.000 írtjába került az országnak. És aztán nyomorgattak bennünket tovább a miniszteri bikóból. Széll Kálmán, mint belügyminiszter is, egészen más ösvényen akar haladni. Régen az hiányzott, hogy sohsem kérdezték és ha kérdezés nélkül szóltak, nem hallgatták meg azokat, akik foglalkoznak a közigazgatással, akik tudják, hol szerít. A tisztviselőket is hol szorítja, meg a közönséget is. Hanem azért nem tagadják meg magukat odafönt most sem. Azt kívánják, hogy 30 nap alatt rendszerbe legyen foglalva minden vármegyében az a javaslat, amely a bajok legnagyobb részén segít. Gyakorlati ember, olyan, akiért is a közigazgatás ezerfelé átyogosított ügyéhez, ilyen lehetetlenséget nem kívánhat. Amit 33 esztendő alatt a bürökből elrontottak, 30 nap alatt azt a bürokratizmus szorítása közül kibontani nem lehet. Az első lépés megvan a közigazgatás javításához. Ebből kiindulva természetszerűleg másodikul annak kellene következni, hogy akik eddig onnan felülről osztogatták a parancsokat, helyet cseréljenek azokkal, akik idelent a nép, a nagyközönség ügyétsaját jól ismerik. Azokkal, akik tudják, mit kíván az életérzékenységnek előtérbe nem szabad nyomulnia, amikor közérdekről van szó. Az újságírónak pedig mindig közérdeket kell szolgálnia, így hát szárazon írjuk le a tényállást. A Részvénynyomdának papírárukért csekély összegű fizetni valója volt. A papírgyáros az Osztrák- Magyar Bank itteni fiókja útján vetette azt be. Megjelent ma délelőtt a nyomda irodahelyiségében a bank fiókjának egy hivatalnoka, akit követett a szolga az ismeretes nagy táskával. A hivatalnok ezzel köszöntött be: — Jó napott! A nyomdaüzlet művezetője illendő tisztelettel fogadta: jó napot! Előadta a küldetése czélját. A kalapját ezen közben még mindig a fején tartotta. E sorok írója is jelen volt, azt hittük, hogy véletlenül felejtette fején a kalapot és tisztességtudóan figyelmeztettük : — Uram, ez nem üzlet, hanem irodahelyiség és egyúttal szerkesztőségi iroda is. Nagy úri nyugalommal szólt a vállán keresztül ez az urfi: — Hát aztán ? — A kalapját a fején felejtette. — Nem felejtettem, én elvből nem veszem le sehol a kalapomat, mert senki kedvéért meg nem hittöm magamat, mikor melegről hidegre megyek. És nem is vette le. Ez a csupasz arczú fiatal úr hivatalos küldetésben járt, eljárása tehát ilyen módon megbírálandó. Mint emberhez semmi közünk, még a neve után sem tudakozódtunk. De mint közhivatalnoktól azt kérdezzük : ha véletlenül valamelyik nagyságos, úr vagy nagyságos asszonynál mutat be megbízást (mert mindnyájunkat érhet baleset) várjon ott is ragaszkodik elvéhez, hogy a kalapját nem veszi le? Uram, mondunk Önnak valamit: ha önnek ilyen elvei vannak, akkor ne vállaljon közhivatalt és főleg ne ilyen aprócseprő kis hivatalt, hogy szolgával kelljen együtt mennie, mert az előírás szerint ketten egészítik ki egymást. Ismételjük, hogy önnel semmi bajunk, mint emberrel, de mert közhivatalnok, kénytelenek vagyunk többi felebarátaink érdekében kérdést intézni a Bank fiók érdemes főnökéhez, Bokross úrhoz: van e tudomása ennek a fiatal urnák ilyetén magatartásáról és viselkedéséről? Amilyen korrekt férfiúnak ismerjük Bokross urat, úgy is, mint embert, úgy is, mint főnököt, további magyarázgatások nélkül is gondoskodni fog, hogy a közönség ilyen eljárástól jövőre megkíméltessék. Mert hát az az intézménynek is érdekében van, hogy ilyen esetek ne ismétlődjenek. Nagyon sokan vagyunk még, akik emlékezünk azokra az időkre, amikor az osztrák hivatalnokok viselkedtek így és ha valamelyik magyar ember szerényen kérdezett, az volt a válasz: — Hallgas, te Kossuth kutya ! És hallgatni kellett. Hanem az akkor volt. Legyen szíves nagyságod megmagyarázni ennek a fiatal úrnak, hogy 1867 után 1901-et írunk és az Osztrák-Magyar Bank a paritáson alapul és Magyarországon nem osztrák Az elvhű urfi. Ezt az esetet nagyon erősen ki akartuk kacskaringózni, mert hát igen alkalmas anyag újságíró tollára. De hát amikor kezünkbe vettük ezt a szerkesztői tollat, ez már tudta intés nélkül is a kötelességét, hogy a személyi