Kecskeméti Friss Ujsag, 1901. június (2. évfolyam, 107-127. szám)
1901-06-01 / 107. szám
2. oldal KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 1901. június 1. hogy ami a fákon volt, az nincs; ami van, az édes-kevés, legfelebb csak kóstolni lesz elég; ami lesz, az is bizonytalan, mert még sok ellenség fenyegeti megérésig. Annyit biztosan írhatunk, hogy a meggy, baraczk, cseresznye és szilva eltűnt, elment, mint a tavalyi hóhelylyel-közzel, amint halljuk, a fiatalabb és erőteljesebb fákon, zártabb kertekben maradt annyi, hogy a gazdája talán nem is kíván többet, de ez kicsi vigasztalás a városi gazdaközönségnek. Itt a gazdáknak egyik fontos jövedelemforrása a szőlőben és gyümölcsösökben van. Ebbe öli egész nyáron munkáját, fáradságát, költségeit, mert hiszi, reméli, hogy költsége busásan megtérül, munkája jutalmazva lesz. Ha ezen hitében csalódik, bizony méltó az ő aggodalma a jövő iránt. Most pedig csalódik, annyi már igaz. Szerencse, hogy ez időszerint még az alma és szőlő jól áll. Szép termés mutatkozik e két nemes gyümölcsből. De annyira meg vagyunk már ijedve, hogy még abba se bizunk, ami már szemmel látható és kézzel fogható. Sokat kell még remegni érte, míg magunkénak mondhatjuk. Mert míg a fán van, addig nem a mienk, nem a gazdáé, hanem az időjárásé, a féregé, a kukaczé, sőt még néha a tolvaj számot tart hozzá, mert itt az is divatban van, hogy lopnak a gazok, ha csak lehet. Hanem, hogy másról is szóljak, ez alkalommal azt is élénken tapasztalhatjuk szőlőinkben, hogy a baj nem jár magában. Nem elég az, hogy a szépen mutatkozó gyümölcs eltűnt, de pusztulnak a gyümölcsfák is jobban, mint valaha. A baraczkfák e nemű baját már ismerjük, meg is szoktuk. Azt mondjuk: nem tehetünk róla. De most meg már a kékszilvafákba ütött bele a mennykő. Meglepte a pajzstetű, ami egy időbe az akáczfákat támadta meg és amelyiket meglepett, abból kiszívja az életet, mint a tengeri polyp az állatok vérét, nem hogy Látja, ezért kell búcsúznunk egymástól. Nem bírom el a látását s a kérdést a szemében : „Mikor-mikor ? . . . Mégsem ?“ A leány lehorgasztotta fejecskéjét, el akarta titkolni, hogy nehéz könycseppek peregtek a szeméből, amelyből szemrehányást is olvashatna. Most lódobogás hallatszott és föltekintett. Egy elegáns fogat gördült el mellettük. A fogat tulajdonosa, aki maga hajtott, meghajtotta a fejét és leemelte a kalapját. — Ismeri ezt a szerencsétlent ? Minden nap látom s úgy sajnálom! A művész a fejével bólintott. — Bizony nagyon szánalomraméltó. Szeretem, mert nagyon jóember,és melegséggel teli szemmel nézett a jármű után, amelynek hátsó ülésén trónolt az inas. — Fiatal, gazdag, de nyomorék és beteg; ez még a mieinknél is nagyobb szerencsétlenség. — ,szólt a leány lágyan. — Gondolja ? Én nem. Ő már régen leszámolt a jövővel. Élvezi az életet, anélkül, hogy várna tőle valamit. Vele kihal egy régi név. Korhadt maradványa egy hajdan büszke törzsnek, amelyet tovább művelni nem érdemes. Rémsok pénzzével majd boldoggá teszi a mellékágat; fogadni mernék, hogy várva-várnak rá már nagyon sokan. Még pár esztendő, s a mohó szörnyeteg, a melynek tuberkolózis a neve, őt is elnyelte. (Vége köv.) neki addig békét, mig a fát végkép meg nem öli. Igaz, én nem is csodálkozom rajta, hogy értékes kékszilvafáinkat ez a csúnya fajzatú bogár így meglepte. Olyan gondozatlanul, egymás hátára nőve és olyan sűrűségben neveljük mi azokat, hogy nem csoda, ha a tetű is meglepi. Ha megnézzük azokat a fákat, csupa szenny, csupa méh és csupa élősdi gombával van borítva minden kis ága, így nem csoda, ha ezek fölébe még egy újabb betegség is meglepte a pajzstetű alakjában kevesebb fát, de tisztán tartva nevelni : ez lesz a legjobb orvosság. De most az a kérdés: miként és mivel védekezzünk a pajzstetű ellen, hogy a terjedését meggátoljuk? A thanaton azt nem öli meg, talán a kék kőoldat se, mivel bolond természetű, aztán kemény pajzs van a hátán, amely őt bizonyosan óvja a külső bajoktól. Azonban ellene működni így vagy amúgy mégis csak kell, hogy ki ne pusztítsa szilvafáinkat, mert akkor vége a lekváros pogácsának meg a jó szilva pálinkának. Hiszszük, hogy ezen újabb bajban a kertészeti egyesület vezető köre megadja a kellő utasítást, megmondja ellene az orvosságot, ha ugyan van. A is. HÍREK. — május 31. — Diák-najális. Az ev. ref. gimnázium ifjúsága holnap, szombaton a Műkertben majálist rendez, amely most már juniálissá válik, mert már júniust fog a kalendárium mutatni. Valamikor régebben a gazdaemberek mindig azon rimánkodtak, hogy bárcsak tartanának már a diákok majálist, mert ha egész hónapban nem esett is, akkor okvetlenül megeredtek az ég csatornái. Most pedig ebben is megfordított világ van, abban reménykedünk, hogy ha a diákok majálist tartanak, akkor nap talán nem fog esni. — Balog Bandi panasza. Az első tekintetre úgy fog feltűnni ez a mi följegyzésünk, hogy privát ügyet vonszolunk a közönség elé. De a hátterében megtaláljuk a közérdeket is. Balog Bandit és zenekarát szívesen szerződtetik a fürdő tulajdonosok, mert szereti Bandi a rendet és zenekara jól játszik. Még a tél folyamán hivatalos levelet kapott Siófok Balaton fürdő részvénytársaság intézőségétől, amelyben ajánlatot tett neki, hogy pünkösd szombattól szeptember 20 ig szívesen szerződteti a zenekart. Fölajánlotta nekik: „hetenként 160 korona fizetést, 200 korona primási separée és Budapesttől Siófokig meg onnan vissza a vasúti fuvardíjat embernek és szerszámnak. Külön fizetés járt volna a tánczzenéért, kirándulási és parkmulatsági zenéért“. A Révészi czukrász pedig azt az ajánlatot tette Bandinak, hogy maradjon csak itthon, ő szerződteti őt és zenekarát a Katona-sétányon lévő kioszkba. Szóbelileg történt a megállapodás és Bandi inkább itthon maradt kevesebb keresetre. Az idén néhányszor már játszottak is odakünn. A napokban azonban beüzenniveszi a zenekar egyik tagjától Bandinak, hogy most már nem kell a hegedűlése, mert Oláh Sándort szerződtette. A dolognak ahhoz a részéhez semmi közünk, hogy az anyagi differencziát hogyan intézik el egymással. Hanem ahhoz már van a nyilvánosságnak is köze, hogy min alapszik az az eljárás? Önkénykedés-e, jogos eljárás e a Rivészi czukrászé? Mert a közönség, és éppen az a közönség, amely abban a kioszkban meg szokott legtöbbször fordulni, Balog Bandinak a játékát megszokta, megszerette és őt követeli továbbra is. Mielőtt tehát tovább mennénk az ítélkezésben, azt kell tudnunk, hogy mi az alapja az eljárásnak ? Az illetékes tényezők figyelmébe ajánljuk ezt az ügyet. Semmi kétségünk, hogy ha annak megvizsgálása után meggyőződnek arról, hogy Rivészi nem járt el helyesen, fognak találni módot annak a közönségnek a kívánságát kielégíttetni, amely közönségnek nincs oka Balog Bandit mellőzni. A további megjegyzésektől tehát addig tartózkodunk. A diákkongresszusra kiküldött kecskeméti tagok tegnap hazaérkeztek. A fővárosi lapok csak felületes ismertetést hoztak a tárgyalásokról, ugyanezért szívesen foglalkozunk jövő héten az ott felmerült fontos kérdésekkel, amelyek vitatásában a kecskeméti kiküldöttek is részt vettek. — Jégverés mindenfelé. Föntebb közöljük, hogy a tegnap délutáni zivataros idő alkalmával a határban több helyen jégverés volt. Az országos meteorológiai intézet jelentése szerint ugyancsak tegnap a déli és délkeleti vármegyék kivételével csaknem mindenütt zivatarok voltak, sok helyütt kárttevő jégesővel. Zivatar volt Eger, Ungvár, Késmárk, Árva-Váralja, Selmeczbánya, Nagy Szombat, Miskolcz, Budapest, Ó-Gyalla, Keszthely, Püspök- Ladány, Zombor, Kolozsvár és Szegeden. 10 mm. eső volt: Akna-Szlatina, Eger, Késmárk, Selmeczbánya, Bpest, Gyalla, M. Óvár, Sopron, Herény, Keszthely, Pécs, Csáktornya, Zágráb, Szolnok és Zombor. 5—10 mm. eső nem esett. 10—20 mm. eső volt: Fiume, Debreczen, Kiskartalan, Püspök-Ladányban felhőszakadás és mindent tökre tevő galambtojás-nagyságú jégeső. Miskolczon és Egerben borsónagyságú jég, Szegeden is jégverés volt. A földmivelésügyi minisztériumhoz a gazdasági tudósítóktól beérkezett távirati jelentések szerint galambtojás-nagyságú jég esett Somogy megye lengyeltóti járásában. Nagy jégeső volt Zemplén megye homonnai, Szabolcs megye nyirbátori és Bars megye aranyos maróthi járásában. Magánjelentések szerint az országnak úgyszólván minden részéből kisebb-nagyobb jégverésekről érkeznek jelentések. A károk, melyeket a korai jégverések okoznak, ezúttal különösen érzékenyen érinthetik mezőgazdáinkat, mert az idén az összes termények igen gyorsan fejlődtek és már abban a stádiumban vannak, hogy a most szenvedett sérüléseket a fejlődési folyamat többé teljesen helyre nem hozhatja. — A gyalogjárók. Jól magyarul így kell azt írni és nem: gyalogjárdák. Valahogy tehát azt ne értelmezzék olvasóink, hogy azokról akarunk pár szót szólni, akik gyalog járnak. Arról az utczai kövezetről van pár szó följegyezni valónk, amely ellen annyit zúgolódik az adófizető közönség is. Az a divó rendszer, hogy akinek háza előtt a kövezet elpusztul, annak kijavítására a hatóságtól „szorgalmaztatik“. Ez a szorgalmazás azonban nagyon nemesi módra történik: ej, ráérünk arra még! És ha esztendők múltán csakugyan odáig jutunk, hogy a nyaktörő gyalogjáró kijavítását kötelességévé teszi a háztulajdonosoknak a hatóság, akkor sincs abban köszönet, mert mindenki az olcsóbbat keresi és vagy maga vagy ahhoz nem értő emberrel rakatja le a téglákat, egy pár nagy eső után megint csak olyan gidres-gödrös a kövezet. A legtöbb városban úgy alkották a szabályrendeletet, hogy a javítást a város teljesítteti, ő adja az anyagot, a követőmestert és a költségek egy bizonyos hányadát a háztulajdonos, a többit pedig a város fizeti. Felét, negyedrészét, már amennyit a közgyűlés megállapít. Majd akkor lesznek tűrhető kövezeteink, addig azonban csak panaszkodik a közönség, amivel azonban sem nálunk, sem másutt eddig még senki sokra nem vitte.