Kecskeméti Friss Ujsag, 1902. november (3. évfolyam, 216-236. szám)
1902-11-01 / 216. szám
2. oldal KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 1902 november 1. pártfogására állott Török és Gersternek. Erről a vasútügyi bizottságnak jegyzőkönyve tanúskodik. Tehát akkor a dr. Nagy Mihály levelében nem látott a város érdekét fenyegető dolgot, sőt még teljesen azonosította is magát Török és Gersterrel. Csak egynéhány feltűnő vonást közöltünk az elmondottakban a polgármester beszédéből. E beszédnek azonban minden részlete olyan, hogy míg egyfelől a legteljesebb világításba helyezi a lajosmizsei vasút ügyét, másfelől Kecskemét társadalmának és közigazgatásnak egymáshoz való viszonyát is sok oldalról feltárja. Éppen azért jövő számunkban a beszédet lehetőleg egész terjedelmében szerbi szóra le fogjuk közölni. A beszédre sok akadozással, nagy zavarral felelt Weber. Kijelentette, hogy röstelkedik amaz állítása miatt, mintha ő a régi ajánlatát vissza nem vette volna. Csakugyan visszavette. Bocsánatot kért, hogy ezzel ellenkező állítással a föllebbezőket — akaratán kivül megtévesztette s a tanácsot vádolta. Sajnálkozását fejezte ki amiatt is, hogy cikkében a tanácsot sértette. Ő ezt nem akarta tenni. Nagy Mihály ellen kezdett panaszkodni nyomban. Állította, hogy a cikk tulajdonképen dr. Nagy Mihály ellen irányult. Kada polgármester úr válaszában megjegyezte, hogy Wéber úgy van dr. Nagy Mihálylyal, mint a hipnotizált kakas. A hipnotizált kakas is az orra elé húzott krétavonástól nem tud szabadulni, Wéber is mindig dr. Nagy Mihályban keresi a hibát. Ám ha baja van dr. Nagy Mihálylyal, hát végezze el vele külön, de azért ne gyanúsítsa a tanácsot. Bagi László polgármester szólalt fel ezután. Rámutatott, hogy Wéber a mostani védekezésben sem tért hintik a port, egymást ámítják, egymást rutul megcsalják. Követtem vezetőmet. Egy sir előtt megállt és suttogva szólt hozzám. — Nézd! aki itt térdel, egy özvegy nő. Szép, fiatal és ezt ő tudja. Aki lent van a sirban, az a férje volt. Akarsz a szivébe látni? Láss! Nos mi van abban? Úgye egy fakadó szerelem. Talán nem is szerelem, csak vágyódás, számítás, álnokság. És mégis letérdel, hogy meg ne szólja senki. — Nézd amozt a leányt. Édesapját siratja, de ha imádója hozzá lép, otthagyja a sírt. Felejtve lesz a halott. — Nézd emezt a sírt. Egy gazdag ember porait fedi. Rengeteg vagyonát hátra hagyva, puszta, sötét a sírja. Nem gondol vele senki. Nincs hála, nincs kegyelet, — csak átkozódás. — Nézd az özvegy férjet, neje sírja előtt levett kalappal. Nem bírtabevárni a gyászév eltelését. Megnősült. És most ott a sír előtt bocsánatot esedez a megboldogulttól. Meg fogja kapni, meg . . . — De vannak még igaz szivek is. Jer. Nézz oda ! — Ott térdel egy anya. Őneki egy világot föd az a sírdomb. Minden boldogsága oda,, van temetve. Kis gyermekét siratja. Ő nem tud felejteni. Az anyai érzés a legtisztább, legmagasztosabb a világon. Azt nem homályosítja, nem fertőzteti semmi. Hallod a szívből feltörő zokogását? Ugye jól esik ez alakoskodó tömeg között egy valódi érzést találni? el a tanács gyanúsításától. Most is emlegette, hogy a tanácsban érvényesülő befolyások miatt kereszteződnek az ő (a Wéber) tervei Erre válaszolva Wéber kijelenti, hogy ő nem gyanúsított. Tiszteli a tanácsot. Tatay Jenő bizottsági tag ezután indítványt tett, hogy a polgármester beszédét helyeslőleg vegye tudomásul a közgyűlés. Szappanos István és V. Szabó László bizottsági tagok felszólalásai után ez indítványt a közgyűlés azzal a módosítással fogadta el, hogy Wéber válaszát is jegyzőkönyvbe iktatni rendelte. Ezután a közgyűlés tagjainak nagy része eloszlott s a rendes tárgysorozatot rövidesen elvégezték A tanács által előterjesztett pontokat egytől egyig megjegyzés nélkül elfogadták. Megjegyzés egy megjegyzésre. A polgármester úr megjegyzést tett mai közgyűlésen tartott beszédében ama cikkekre, melyeket lapunk a lajosmizsei vasút ügyében közölt. Megjegyzése olyasféle volt, hogy cikkeink semmit se értettek a tárgyalt ügyhöz. Szívesen elismerjük, hogy Wéber Ede cikkében hasonlíthatatlanul több volt az ügyhöz való értés. De ezzel szemben megelégedéssel hivatkozhatunk rá, hogy a polgármester úrnak mégis a Wéber cikke ellenében kellett felhoznia a maga sok érvét és adathalmazát. És megelégedéssel hivatkozhatunk rá, hogy a polgármester úr nagybeszédéből is annak a végkövetkeztetésnek világossága áradott ki, amely végkövetkeztetésre a mi szerény cikkecskéink jutottak, így állván a dolog, tisztelettel megdöbbenünk felette, hogy a miránk vonatkoozó kicsinylő megjegyzésre ugyan bizony mi volt a szükség? SZÍNHÁZ. *** Heti műsor: Szombat: nov. 1én Bölcső és koporsó és Almafa újdonság itt először. — Nézd amott látsz egy másikat is. Nem új sír, egy kicsit Le is van süppedve. A kereszt összetörve. Két árva sirdogál mellette, szegényeket alig födi valami rongy. De azért van friss koszorú, ők maguk kötözték hervadt őszi rózsából. Vacsorájuk nincs, talán ebédjük sem volt, de azért gyújtottak gyertyát. Látod a könnyező szemeket? Látod az imára kulcsolt apró kezeket? Édes anyjukat kesergik. Nem szűnnek sírni. Ráborulnak a durva rögre s úgy szólitják a jó anyát. Azoknak mindenük ez a kis domb. Meg ne kísértsd őket vigasztalni, mert egy kénytenger tör fel a szíveikből. Ez nem mesterkélt fájdalom, nem képmutatás, ez igazi kegyelet. — Akarsz még ritkaságot látni ? Jer. Haladjunk el a testvérek, rokonok, szülők, gyermekek sirkantjai mellett. Nézd e nagy tömeg élő és holtak között egy rendkívüliség. Egy jóbarát sírja. Még élt szerették, rajongták. Meghalt, felejtve eltemetve lett az emléke is. De mégis maradt neki egy, odalép az elhagyott sírhoz, koszorút helyez oda, titkon, hogy meg ne lássa senki. Szerénysége kérkedést lát ebben idegenek előtt. — Akarsz még látni? Nem? Ne láss! — Ha vannak elköltözött szeretteid menj rádd le ,a kegyeletet. Imádkozzál, ha tudsz. Én visszatérek síromba nyugodni . . . Sírvabúgnak a harangok halottak napján. Estét harangoznak, szomorú estét... Vasárnap , nov. 2-án, párad. Cigánybáró operetté. Előkészületben: Új darabok : Második házasság, Pillangó kisasszony, Kurucok Párisban, Görbe nap. Régi darabok: Kuruc Feja Dávid, Baba, Jonathan. *** Hoffmann meséi. Offenbachnak ez a csodaszép zenéje, halhatatlan operettéje sem tudott közönséget vonzani. Úgy tetszik, hogy a mi éppen nem nagy arányú, szép színházunk még mindig túlságos nagy a mi közönségünknek. A bérlőkön kívül nincs közönség s ennek elsősorban a bérlők isszák meg a levét, az ő jogos igényeik e miatt nem juthatnak teljes kielégítésre. Az előadás maga elég élvezetes volt, bár a zenekar hiányos volta most még inkább szembe tűnt, még sokkal jobban pedig egy harmadik énekesnő fuja, ami miatt gyakorlatlan és készületlen kézre kell olyan fontos szerepet bízni, amely kockára vetheti az egész előadás sikerét. Annál nagyobb gyönyörűség volt Hányai Arankát hallgatni, ki valósággal excellált hármas szerepében, nemcsak szép hangjáról és készültségéről, de drámai tehetségéről is fényes tanúságot szolgáltatván. Nagyon szépen énekelte Kozma is Hoffmannt, bár hangja a szvit, a fényt nem egyszer megtagadta. Érckövi, Pesti járultak még a sikerben s kivált elismeréssel illik megemlékezni Ádámról, aki a muzsikus szerepében olyan fényes hanganyagnak, olyan színészi képességnek adta bizonyságát, mely őt egyenesen ráutalja a szóló szerepekre. A diákok adakozása. — Kolozsvár köszönete a kecskeméti református főgimnáziumnak. — Kecskemét, okt. 31. Igazságos Mátyás királynak a szobrát nemrégiben leplezték le Kolozsváron nagy ünnepségek közepette. Nagy királyunknak ércalakja már ott áll kincses Kolozsvár főterén. Lábainál a megalázott Becs hódol meghajtott zászlóval. Nincs itt helyén és idején reflexiókat fűzni a szobor által kifejezett eszmékhez és intenziókhoz, de önkéntelenül szemünkbe ötlik, hogy mi mások már a viszonyok, milyen felfordult ma a világ sorsa az akkori, az igazságos Mátyás alatti állapotokhoz képest. — Ma a megalázkodott magyar hajtja meg a zászlót Bécs előtt! . . . Mátyás király nagygyá, hatalmassá tette a magyart. A kultúrára, a tudományra és művészetre egy királyunk se áldozott többet, mint ő. — Ma már nem áldozunk! Elfeledtük, régen volt! Fásult szívben, fásult korban nincs hála! A hazafias, lelkes Kolozsvár ugyan, országos adakozásból, a nagy király emlékéhez méltó szobrot állított az Igazságosnak. A szobor már áll, de a költségek még máig sincsenek együtt. A szoborbizottság tehát újabb adományokért fordul — nem a nagy király utódaihoz — hanem a nagyjai emlékén még lelkesülni tudó szegény magyar nemzethez és különösen az iskolák fogékony romlatlan lelkű ifjúságához. Éppen a napokban érkezett a helybeli ref. főgimnázium igazgatóságához Kolozsvár város polgármesterétől a tanuló ifjúság adományára a következő köszönő irat: „Tok. Katona Mihály igazgató urnak . Kecskemét. A m. kir. postatakarékpénztár arra értesít, hogy t. címed a Mátyás szobor javára 50 koronát adományozott. Fogadja Tekintetességed e hazafias áldozatkészségéért hálás köszönetünket.