Kecskeméti Hiradó, 1918. január-június (6. évfolyam, 4-24. szám)

1918-01-28 / 4. szám

2 oldal. KECSKEMÉTI HÍRADÓ 4 stán teljesítenek, még akkor is, ha a had­bavonult a katonaságnál a havidíjasok sorában tartozik. Havidíjasok alatt értendők a tisztek és katonai tisztvi­selők, tiszt és tisztviselőjelöltek vala­mint a rangosztályba nem sorozott havidíjasok. Hadisegélyben azonban nem részesülhetnek a hivatásos tény­leges tisztek és tisztjelöltek, valamint az önként továbbszolgáló altiszteknek családtagjai Egy másik igen fontos szociális jelentőségű újítása a törvénycikknek, hogy a hadbavonultak gyermeke ha­disegélyben részesíthető akkor is, ha házasságon kívül született, valamint az örökbefogadott és nevelt gyerme­kek is, nem véve ki az a gyermek sem, akit az állami gyermekvédelem bármikor helyezett, vagy helyez el a hadbavonulnak családjában akkor is, ha érte tartásdíjat fizetnek. Ugyancsak élvezi a hadisegélyt a hadbavonulttal közös háztartásban élő, de vele házasságra nem lépett nő is, ha ebből a viszonyból gyermekük származott vagy ha a nő betegség, vagy egyéb oknál fogva munka és keresetképtelen. Fontos újítás az is, hogy ezentúl a honvédelmi és pénzügyminiszter fel­ügyeleti joguknál fogva, hadisegélybi­zottságokat alakítanak, ezek a segé­lyeket bármikor felülvizsgálhatják, il­letőleg kiküldetteik által felülvizsgál­tatják. Ezenfelül hadisegélyfelszólam­­lási bizottságot kell alakítani minden vármegyében és minden törvényható­sági joggal felruházott városban Ehhez tartoznak az illető te­­­­rületről hadbavonultak családjainak ha­­­­disegély felebbezései és a hadisegély­nek az említett családok részére tör­tént megvilágítása ellen beadott fel­szólamlások A hadisegély felszólam­­lási bizottságot a bizottság elnöke, a szükséghez képest, de havonként leg­alább egyszer összehívja Olyan rend­kívüli esetekben, amelyekben a had­bavonult hadisegélyben részesülő csa­ládjának különös támogatásra van szüksége, a hadbavonultnak családja az országos hadigondozó hivataltól rendkívüli segélyt kap. Elsősorban kü­lönösen támogatni kell a hadbavonult feleségét, ha várandós állapotban van, ha gyermeke születik, ha gyermekét szoptatja, ha a család, vagy annak egy tagja beteg, vagy súlyos baleset éri, vagy tűzvész, árvíz folytán ínsé­ges helyzetbe jut, vagy meghal, tisztviselőjéhez intézve. Utasítja nevezetesen ezeket, hogy a Hangya kötelékébe tartozó szövetkezeteket is lássák el hatósággi cik­kekkel. Ezeknek a cikkeknek egy részével a Hangya központját közvetlenül a minisz­ter látja el, szükséges azonban, mondja a rendelet, hogy a szövetkezetek olyan cik­keket is forgalomba hozzanak, amelyekkel a Hangya központja közvetlenül nem láttatik el. És annál furcsább a dolog, mivel töme­ges panaszok hallatszanak a kereskedők kö­réből, hogy úgy a hatóságok, mint a köz­pontok minden lehető és lehetetlen áruval csaknem kizárólag a szövetkezeteket látják el, a kereskedők pedig alig tudnak áruhoz hozzájutni. Minthogy egy községben a Han­gyának csak egy fiókja, ellenben számos kereskedő van, ez növeli az ácsorgást. A kiérdemesült közélelmezési miniszter úr ren­deletét mégis az ácsorgásnak megszünteté­sével indokolja. Hogy mi indította a Han­gyát, hogy ilyen ilyen irányú kérelemmel forduljon a miniszterhez s hogy ezt mi in­dította a rendelet kiadására, igazán bajos volna megérteni. Eddig minden hatóság en­nek a rendeletnek a szellemében járt el s ez ellen nem győztük felemelni tiltakozó szavukat. A panaszaira mindig az volt a válasz, hogy a hatóságok ezen eljá­rásukat tagadják. Mostan a közélelmezési miniszter rendeletére fognak hivatkozni. A helyzet tehát lényegileg nem fog változni, a különbség csak az lesz, hogy ezután minisz­teri rendelettel lehet majd igazolni azt, amit eddig sem a kormánynak, sem a hatósá­goknak nem volt bátorsága bevallani. Ne­vezetesen azt, hogy a szövetkezeteket a ke­reskedelem rovására az egész közigazgatási apparátus minden erejével támogatja. Lehet ilyen körülmények között csodálkozni azon,­­ hogy a fogyasztó közönség amikor meg­szavaztatják, a kormány jelöltjére, a szöve­tekre adja le szavazatát, szély, illetve lehetőség származik a jövedel­mek könnyelmű felhasználására. Megerősíti ezen aggodalmat az a körülmény, hogy a központok nem is mernek nagy összegű jö­vedelmet kimutatni. Logikus eljárás az volna hogy a jutalékkulcsot szorítsák le a költsé­gek színvonalára, avagy — ha ezt semmi­képen sem akarják — akkor legalább ezen fogyasztási adó jellegével bíró jutalékok el­sősorban az állam terhének fedezésére szol­gáljanak, hogy ily módon a polgárok, főkép pedig azon kereskedők adóterhei legyenek csökkenthetők, akiket ezen jutalékok tulaj­donképen megilletnének s akiktől a köz­pontok működése azokat elvonja. Sajnos a kereskedők adóterheinek megállapításánál ezen adóalap beszámítási politikának ép el­lenőrzőjét lehet tapasztalni. A központok ellenőrzésére Auszriában és Németországban már régóta hoztak meg­felelő intézkedéseket, sőt az utóbbi helyen a központoknál működő egyéneket külön büntetőjogi elbírálás alá helyezték. Nálunk az ilyesmire a kormány nem is gondol, ami fölött nem is lehet csodálkozni, hisz önön­magával van neki elég baja. Hadik úr támogatja a Hangyát. A kiérdemesült közélelmezési miniszt­e nek igen sajnálatos és meglepő rendelete elent meg valamennyi törvényhatóság első A központok ellenőrzése. Mi van a nagy jövedelemmel ? A központok működése révén a javak forgalmának közvetítésében előállított hely-­­­zet jelentőségét nem kell bővebben fejte­getni A gombamódra szaporodó központok­­ ma már majdnem teljesen kisajították a ke­­­­reskedelmi tevékenységet és pedig anélkül, hogy a szabad versenyben rejlő természetes ellenőrzés a központoknál bármivel is pó­tolva lenne. Pedig a központok átruházott állami hatáskörük folytán nemcsak teljes monopóliumot élveznek, hanem oly hatalmi tényezőkké váltak, amelyeknek döntése előtt az előbb teljesen független, jelenleg azon­ban a központokkal szemben csak alkalma­zotti viszonyban levő kereskedők minden jogorvoslat kizárásával meghajolni tartoznak. A központok működésükért költségeikkel semmiféle arányban nem álló magas jutalé­kokat szednek, melyek tetemesen meghalad­ják a békeidőbeli nagykereskedői nyeresé­get. A központok működését jellemző nagy titkolódzás mellett senki sem tudja, hogy ezen jövedelmek a gazdaságosság elveinek figyelembe vételével állanak-e elő, legfőkép­pen pedig nem, hogy mire fordíttatik a több százmillió koronára rugó jövedelem. A jö­vedelem hovafordításának kérdése is még teljesen rendezetlen, pedig kétségtelen, hogy a folytonos tartalékolásból igen nagy -e­ orosz fogolytáborok feloszlatása. Egy önkéntes szakaszvezető, a­ki a minap érkezett haza Oroszországból, mint csererokkant, a következőket mondotta el : A szibériai fogolytáborok feloszlatása küszöbön áll, amennyiben erről rendelet ér­kezett Trockijtól. A fogolytáborok feloszla- t tása, persze fokozatosan fog törté­mii, a foglyokat ötszázas turnusokban fogják Szent­pétervár környékére szállítani kórházvona­­t­okban. Egyebekben az orosz fogolytelepek lakói felszabadulnak azon szigorú bánás­mód­ alól, amelyben részük volt. Az orosz fogolytáborok el voltak zárva a külvilágtól. A tábor körzetén belül szabadon mozoghat­tak a foglyok, de a környékbeli városokba havonta csakis egyszer és szuronyos őr kíséretében mehettek. A szuronyos őrt nem mellőzték meg a nagyrangú katonatisztek mellől sem. így történt az, hogy azokon a fényképeken, amelyeket a fogolytáborok lakói hazaküldöttek, mindig ott szerepeltek a szuronyos katonák, mert ezeket a felvé­teleket a környékbeli városban eszközölték Fényképezőgépet a fogolytáborokban hasz­­álni szigorúan tilos volt. A fogolytáborok parancsnoksága most már egészen ma szemmel néz a hadifog­lyokra s nem egy helyen parancsnok s ha­difogolytisztek összeölelkeztek, mint szövet­séges barátok. A hadifoglyok egyúttal felszólítást kap­tak, hogy hozzátartozóiktól távirati úton pénzt kérjenek azért, hogy habár a haza­utazás államköltségen történik, a foglyok­nak útközben legyen pénzük privát kiadá­saikra. A hadifoglyok kicserélése hír szerint a frontokon keresztül fog történni. Az orosz fogolytelepeken tudomása van mindenkinek arról, hogy Péterváron egy német-magyar­­osztrák küldöttség tárgyalt a hazabocsátás közvetlen részleteiről. Egyes fogolytáborok képviselőt küldtek Pétervárra, hogy érdeke­­l­ét érvényesíthessék.

Next