Kecskeméti Közlöny, 1919. október (1. évfolyam, 22-43. szám)

1919-10-11 / 26. szám

Censurat: Locot. Morariu. Kecskemét, 1919 október II Szombat I. évfolyam 26. szám |­­ECS­KEMÉTI || 0 7 0 M g Előfizetési ára: . Felelős szerkesztő: D­r. KISS ENDRE Szerkesztőség: Arany János-». 6. sz. Égés« évre...........................120 kor. --------- Kiadóhivatal: Arany János-u. 6. sz. Félévre.................................60 „ Egyes szám ára 50 fillér - Megjelenik minden nap Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A jelen politikája• A múltak meddő sérelmi politi­kája után a jövőben a szociális és gazdasági erők nemzeti politikájának, produktív munkájának kell következ­nie Magyarországon. A katasztrófát a szociális forrongásból, a gazdasági nyomorból kirobbantott vulkanikus erők idézték elő: az újjászületést, az építés új korszakát is a történelem ujjmutatása szerint csak a szociális igazságra, a gazdasági felvirágzásra lehet alapozni. A keresztény világné­zet, a nemzeti gondolat csak akkor lesz történelmi erő a jövő irányításá­ban, kiépítésében, ha belőle politikai, társadalmi és gazdasági konszolidá­ciót teremtünk. A keresztény politika táborára új építés küzdelmei, a messze jövőre ki­ható feladatai várnak. A nemzet sor­sát most kell beleállítani abba a ke­rékvágásba, melyen a jövő nemzedé­kek szerencsekerekei járnak. Az­­ új korszak politikai flórája, gazdasági világa abból a magvetésből, jegece­­sedésből fog kifejlődni, amelyet most rögzítünk bele a forrongó érzések káoszába, a nemzeti közvélemény ta­lajába. Ma a keresztény politika szer­vezésével a nemzetszervezés munkáját kell elvégezni. A párt organizmusa pedig politikai és gazdasági munká­jával a keresztény politikának a köz­­igazgatása. A keresztény és nemzeti irány általános hangoztatása az új világ szociális követelései, a keresztény de­mokrácia konkrétumai nélkül csak az áram irányát jelzi a tengerek áradásá­ban. Nekünk a keresztény demokrácia hatalmával bilincsbe kell vernünk a vizeket, hogy a diluviális pusztulásból az új világ partjaira érjünk. Mikor határozottan és elszántan a demokra­tikus haladás útjára léptünk, a szo­ciális politika harcosai lettünk. A szo­ciális irány hirdetésével pedig a nem­zet gazdasági életkérdéseit hangsú­lyozzuk. A pártoknak van programmjuk, de ma a nemzetnek kell programmot adni. Az események forgatagában fel­vetett kérdésekből olyan politikai kon­cepciót kell alkotni, mely naprend­szere lehet az egész nemzeti életnek, a magyar nép, a magyar föld felvi­rágzásának. Mikor az összes társa­dalmi osztályok szociális testvériségét, megértését alapozzuk meg, az egyete­mes nemzeti társadalom egyensúlyát állítjuk vissza. A szociális erőkkel egyensúlyozott közélettel pedig a gaz­dasági energiákat akarjuk fokozni. A szociális politika városban és falun az erkölcsi és anyagi szolidari­tást jelenti a dolgozó százezrek kö­zött. A gazdasági érdekkapcsolatok szálait fűzzük vele a széthullott tár­sadalmi rétegekbe. Ez a politika a nemzeti haladás, a tiszta demokrácia garanciája. A várost és a falut akar­juk kibékíteni, nemzeti szolidaritásba olvasztani. A falvak millióinak jövőjük kiépítésével, új gazdasági erők felsza­badításával a döntő súlyt kell bizto­sítani az országos politikában, az ipari munkásokat pedig az osztály­harc elszigeteltségéből, Prokrusztész­­ágyából ki kell emelni a nemzeti po­litika hatalmi vonalára. A munkáskérdéseket viszont csak akkor oldhatjuk meg parlamentárisan, ha azok mellett a nagy magyar vidé­kek politikai erejét sorakoztatjuk. Csak az egész nemzetet, az egész társadal­mat átfogó politika keretében organi­zálhatjuk, demokratizálhatjuk a magyar államot. A nemzeti erők tömörítésé­nek, összefogásának a demokrácia az útja, de a demokráciának a szociális haladás a feltétele. Ez alatt a haladás alatt azonban nem az évszázados, be­vált s a magyar lélekből gyökerező intézményeink lerombolását, hanem azoknak magyar és keresztény szel­lemben való tökéletesítését kell érteni. Ezt különösebben kell hangsúlyoznunk most, mikor a politikai vakondokok itt is, ott is mutatkoznak. Jobbról a reakció, a rövidlátás akad meg szo­ciális politikánkon, balról pedig a szociális nyomor vámszedői kiabálnak. Nekünk pedig nyílegyenesen, megal­kuvás nélkül mennünk kell előre ezen az uton. itáraink helyzete. Szünetel a munka. A kommunista­ rendszer harcosai para­dicsommá akarták varázsolni munkásaink számára a földet és e helyett nyomorba dön­tötték a dolgozók tekintélyes tömegeit. A behozatal teljes megszűnése a rendelkezésre álló készletek gyors feldolgozását, rohamos elfogyását, majd égető hiányát vonta maga után. Ezen anyaghiány okozta nyomorúság pedig csak a bűnösök bukása után ütött ki teljes mértékben. Csaknem minden gyár kénytelen volt a teljes anyag és szénhiány miatt üzemét beszüntetni és munkásait ke­nyér nélkül hagyni. Leverő kép tárul elénk, ha végig te­kintünk helybeli gyáraink helyzetén . „A munkanélküliség,a pangás sivár képe ez. A Gépgyárban kezdtük meg a szomorú körutat. Rendes kö­rülmények között 160—180 munkás gyártja itt a mezőgazdasági gépeket, most pedig midössze 15 ember lézeng a máskor élettől lüktető hatalmas üzemben. Már augusztus­ban beszüntették a munkát szénhiány miatt, bár kevés nyersanyag még rendelkezésére áll a gyárnak. A Konzervgyár, mely a háborúban oly hatalmas arányokban és termeléssel dolgozott, jelenleg teljesen kihalt. Az óriási forgalmú gyárban valami­kor a háború alatt 700—800 ember talált kenyeret, most kihalt s az őrség miatt be sem tudtunk jutni. Az üzemet a teljes anyag- és szénhiány miatt szüntették be. Anyagot részint nem kaptak, részint annak nagy drá­gasága miatt megfizetni nem lehet. A kommunisták óriási készleteket ra­boltak el vörös katonáik számára, ezen vesz­teséghez járult a kommunizmus alatt fizetett roppant munkabér, úgy, hogy a gyárnak háromnegyed millióba kerül­ a kommunizmus. A gyufagyárat is becsukták már szeptemberben anyaghiány miatt, a munkásokat pedig elbocsátották. A 150—180 embert foglalkoztató gyárban most csak néhány ember végez javítási munká­latokat. Kérdésünkre, hogy van-e remény a munka megkezdésére, azt a választ nyertük, hogy ha a Felvidékről, vagy Erdélyből tud­nak anyagot hozni, a termelés azonnal megindul. Zaboretzky vasszerkezeti műhelye a viszonyok megváltozával augusztus elején beszüntette a termelést. A húsz munkást foglalkoztató gyár jelenleg teljesen nyers­anyag és szén nélkül áll. Egyéb kisebb gyáraink hasonló hely­zetben vannak. Ilyen gyáraink jelenlegi állapota. Szo­morú, szinte vigasztalan helyzet, de azért csüggedni nem szabad, hiszen a kenyér nél­kül maradt munkások helyzete még vigasz­talanabb. A mostani sürgős mezőgazdasági munkák mellett azonban az, aki dolgozni akar, átmenetileg mégis csak találhat munka­­alkalmat. Különben azt hisszük, érdemes meg­jegyezni, hogy mihelyt a munkások helyze­téről érdeklődtünk, a vezető urak, különösen a gépgyárban, nagyon szűkszavúakká váltak és azt válaszolták, hogy arról más körök hi­vatottak dönteni. 50 waggon burgonya érkezett. Minden cukorjegyre egy mázsát kapni. A közélelmezési hivatal agilis ve­zetőségének sikerült a város ellátatla­­nai részére 100 waggon korai burgo­nyát biztosítani. Ebből 50 waggon már meg is érkezett Kecskemétre. Az elosztás oly módon történik, hogy a lakosság cukorjegyenként egy métermázsa burgonyát kap azon ke­reskedőnél, ahova a cukorjegye szól. A burgonya ára kilogrammonként 3 korona, melynek fele kékpénzben fizetendő.

Next