Kecskeméti Közlöny, 1919. október (1. évfolyam, 22-43. szám)

1919-10-23 / 36. szám

Censurat: Locot. Morariu. Kecskemét, 1919 október 23 Csütörtök I. évfolyam 36. szám KECSKEMÉTI KÖZLÖNY Előfizetési ára: Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE Szerkesztőség : Arany János-u. 6. sz. Egész évre..........................120 kor. „ — Kiadóhivatal: Arany János-u. 6. sz. Félévre.................................60 „ Egyes szám ára 50 fillér­­ Megjelenik minden nap Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. keresztény magyar ifjúságunkért. Évek hosszú sora óta szomorú­sággal, elkeseredéssel tapasztaltuk, hogy magyar pénzen épült, magyar pénzen fentartott főiskoláinkból, utóbb középiskoláinkból is mind több és több oly keresztény magyar ifjú szo­rul ki, akik sokszor kiváló tehetségük mellett, de teljesen magukra hagyatva, anyagi támasz nélkül kénytelenek ta­nulmányaikat abbanhagyni és félbe­szakadt pályával, a nem érvényesülő tehetség fájó öntudatával tengődni át életét. Ellenben ezerszámra özönlöt­­ték el a tudományos és jövedelmező pályákat a galileisták és egyéb radi­kálisok, akik egyrészt saját könyökük­kel, másrészt destruktív sajtójuk tá­mogatásával törtettek előre, letiporva, legázolva mindenkit, aki útjukban állott. Orvosi, állatorvosi, mérnöki, ügy­védi, gazdatiszti pályát sáska módjára lepték el a „radikális“ ifjak, ellenben a tanonciskolában, a földmívesek kö­zött, a nehéz testi munkát végzők között lámpával kell közülök egy-egy példányt találni. A proletárdiktatúra alatt pedig tűzzel - vassal indult meg a nagy munka, félrelökni, kipusztítani minden keresztény ifjút és vezető állásban levő keresztény embert s elfoglalni minden talpalatnyi tért. A keserű pohár csordultig meg­telt. Ennek a sokat szenvedett, sze­rencsétlen országnak a pusztulása fel­ébresztette a narkózissal elkábitott nemzetünket. Annak a sok keresztény magyar ifjúnak végtelen nyomora, vergődése, magárahagyatottsága meg­mozdította a magyar társadalmat. A nagy magyar róna szívében, Kecskeméten indult meg legelőbb a mozgalom, amely meg akarja men­teni a keresztény ifjúság sülyedő ha­jóját és segítő kezet fog nyújtani mindazoknak, akik magukra hagyatva elmerülnének, eltűnnének a társada­lom legalsó rétegeiben. A kecskeméti társadalom vezető férfiai közül számosan hivatalosan en­gedélyezett gyűlést tartottak e hó 19-én, a legnagyobb lelkesültség kö­zepette s elhatározták, hogy megala­kítják magyar ifjúságunkat védő egye­sületet, amely hatáskörét kiterjeszti nemcsak a főiskolák hallgatóira, de az összes közép- és alsóbb iskolák tanulóira, erkölcsi és anyagi támoga­tást nyújt szegény sorsa, de tehetséges ifjainknak, hogy a keresztény magyar nép végre elfoglalja helyét és szám­arányának megfelelőleg érvényesüljön minden téren. A magyar ifjúság fölemelése, pártfogásolása az intelligencia felfris­sítése szempontjából is kívánatos. Föl kell emelnünk minden alkalmas erőt, bele kell helyeznünk társadalmunkba. Ezáltal a mesterségesen szított osz­tályellentétek enyhülése is várható, mert ha a munkás látni fogja, hogy tehetséges fia a tudományos pályán nem mellőzést, hanem hathatós támo­gatást talál, ha szabadon emelkedhet, bizonyára elhagyja a Népszava által beleoltott alaptalan gyűlöletét a „nad­­rágosok“ ellen. De nemcsak nevelnünk kell ifjú­ságunkat, hanem meg is kell tarta­nunk a magyar nemzeti eszme szá­mára, nehogy a legértékesebb fiatal­jainkat elrabolják tőlünk és megmér­gezve lelkét, szolgálatába állítsák a nemzetromboló eszméknek. Az egyesület be fogja venni mű­ködési körébe az összes jótékony magyar egyesületeket, köröket és ma­gánosokat, abban a reményben, hogy nem lesz olyan egyesület, nem lesz olyan család, mely ne adakozzon annak a keresztény magyar tanuló ifjúságnak a felsegélyezésére és támogatására, amelynek jövőjétől és sorsától nem­csak a haza sorsa, de gyermekeink jövője és sorsa is függ. Végül felemlítjük, hogy az egye­sület fel fogja karolni az inas­ gyer­mekeknek a sorsát, akik most iskola nélkül, megmételyezett lélekkel, a leg­szükségesebb ismeretek megszerzésé­­­­től is meg vannak fosztva s el van­nak zárva teljesen a nevelés és okta­­­­tás lehetőségétől. — 6 koronáért kel a must. A must­ara a piacon pár nap alatt erősen emelke­dett. Tegnaptól kezdve már 6 koronát adtak literjéért a kereskedők. Az áremelkedés egé­szen természetes. Boraink —­­egyetlen export cikkünk — igen nagy külföldi keresletnek fognak örvendeni. Termelőink nagy része ezidén hallgatott a jóakaratú figyelmezte­tésre, hogy tartson ki a szürettel, vagy ne adja el a mustot. A szőlősgazdák magatar­tása győzött a kereskedelem fogásain, sőt az eldugott hordók is tömegesen kerültek a piacra, látván, hogy a „hordóhiány“ sem tudja megtörni szőlősgazdáink magatartását. A zenéről és a zene hatásáról. Irta és a „Scala“ első hangversenyén felolvasta M. BODON PÁL, zeneiskolai igazgató. (Folyt, és vége.) A pr. zene legfőbb fejlődési fokát a zenekarra írt szimfonikus költeményekben éri el. Berlisz Lear király, Római karnevál, Sim­­fonie fantastique és egyéb műveiben bizo­nyos cselekvények szolgai követésére törek­szik. Liszt Ferenc felfogása a szimfonikus költeményekről már magasabb nívót jelent. Az ő felfogása ugyanis az, hogy a szerző valamely írásműnek, jelenség, stb.-nek csu­pán az eszmei és hangulatbeli tartalmát, — a Gefühlsinhaftot — vegye műve alapjául s azokat a megrázkódtatásokat adja vissza a zenével, mellyel a programmal vett mű vagy jelenség a szerzőből kiváltott. Ezek után rátérhetünk a zene megér­tésének kérdésére. Ha valamely dolgot megérteni annyit tesz, mint keletkezését tudni, akkor elmond­hatjuk, hogy a zeneművet igazán senki más nem érti meg, mint maga a szerző. A keletkezés kérdésének tisztázására felhozok egy megtörtént, de nem műzenei esetet. Városunk egy tekintélyes kereskedője a mindennapi sétájáról visszatérő kis­fiát megkérdezte, hogy mit látott sétája alatt. A fiú, az apa nem kis megdöbbenésére egy számot vágott ki 20,736. Hosszas faggatás után kiderült, hogy a fiú, ki valószínű, hogy egy számzseni, minden útjába eső házszá­mot, tárgyat s minden megszámlálhatót meg­számolt s a számokat összeadta. Ez a 20,736-os szám ő neki a meg­figyelési összegét jelentette. Nézzük, mit jelenthet ez a szám azok azok előtt, kik a keletkezése történetét nem ismerték. A matematikus a számot vizsgálva megállapíthatja, pld. hogy ez annyi, mint 12-nek a harmadik hatványa. A matematikus feltalálta magát e számmal szemben, rájött, hogy ez így keletkezhetett, tehát feltétlenül megértette e számot. Egy másik embernek e szám kimon­dásakor hirtelen eszébe jött, hogy e számot egyszer, hogy vasúti kocsijára rátaláljon, jól megjegyezte. Éhes volt, bement az étterembe, a vonat közben elindult s ő lemaradt róla. Emlékezete működésével végigéli még egy­szer e kellemetlen jelenetet. A vágyat éh­sége csillapítására, a bosszankodást, hogy az eset megtörtént s a lelkifurdalást, mert a lemaradással életbevágó fontosságú dolgot mulasztott el és igy tovább. Emberünk nem is gondol arra, hogy e szám a gyermek előtt egy átesés összege volt, a matematikus előtt pedig egy hatvá­nyozás eredménye. Benne a szám egy epi­zódra való emlékezést keltett fel s újból át­élt olyan dolgot. Hozzá ad a számhoz va­lamit, melyhez a számnak voltakép semmi köze. A szám kimondása csak alkalom volt az érzelmi működése megindításához. Ismét egy másik emberben, ha a szá­mot hallja, nem mozdul meg semmi. Kelet­kezése nem érdekli. Pusztán 5 számjegyet lát maga előtt, mely előtte teljesen közöm­bös, mert sem értelmét, sem érzelmeit nem foglalkoztatja. Térjünk most vissza a zenére. A szakember, ha nem is ismeri a zene­mű keletkezési történetét, megértheti a zenét, mert szakismeretei révén feltalálja magát a művel szemben. Követi felépítési módját. Megérti ritmusait, megérti a hangrokonsá­gokat és így tovább. Vagyis úgy áll a művel szemben, mint a matematikus a számmal. A jó zenei érzékű laikus analógja a a vasúti kocsi számjára emlékező emberünk. A zenemű, mint a szerző ihletett órái han­gulatának legtömörebb eredménye megkapja

Next