Kecskeméti Közlöny, 1919. október (1. évfolyam, 22-43. szám)
1919-10-23 / 36. szám
Censurat: Locot. Morariu. Kecskemét, 1919 október 23 Csütörtök I. évfolyam 36. szám KECSKEMÉTI KÖZLÖNY Előfizetési ára: Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE Szerkesztőség : Arany János-u. 6. sz. Egész évre..........................120 kor. „ — Kiadóhivatal: Arany János-u. 6. sz. Félévre.................................60 „ Egyes szám ára 50 fillér Megjelenik minden nap Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. keresztény magyar ifjúságunkért. Évek hosszú sora óta szomorúsággal, elkeseredéssel tapasztaltuk, hogy magyar pénzen épült, magyar pénzen fentartott főiskoláinkból, utóbb középiskoláinkból is mind több és több oly keresztény magyar ifjú szorul ki, akik sokszor kiváló tehetségük mellett, de teljesen magukra hagyatva, anyagi támasz nélkül kénytelenek tanulmányaikat abbanhagyni és félbeszakadt pályával, a nem érvényesülő tehetség fájó öntudatával tengődni át életét. Ellenben ezerszámra özönlötték el a tudományos és jövedelmező pályákat a galileisták és egyéb radikálisok, akik egyrészt saját könyökükkel, másrészt destruktív sajtójuk támogatásával törtettek előre, letiporva, legázolva mindenkit, aki útjukban állott. Orvosi, állatorvosi, mérnöki, ügyvédi, gazdatiszti pályát sáska módjára lepték el a „radikális“ ifjak, ellenben a tanonciskolában, a földmívesek között, a nehéz testi munkát végzők között lámpával kell közülök egy-egy példányt találni. A proletárdiktatúra alatt pedig tűzzel - vassal indult meg a nagy munka, félrelökni, kipusztítani minden keresztény ifjút és vezető állásban levő keresztény embert s elfoglalni minden talpalatnyi tért. A keserű pohár csordultig megtelt. Ennek a sokat szenvedett, szerencsétlen országnak a pusztulása felébresztette a narkózissal elkábitott nemzetünket. Annak a sok keresztény magyar ifjúnak végtelen nyomora, vergődése, magárahagyatottsága megmozdította a magyar társadalmat. A nagy magyar róna szívében, Kecskeméten indult meg legelőbb a mozgalom, amely meg akarja menteni a keresztény ifjúság sülyedő hajóját és segítő kezet fog nyújtani mindazoknak, akik magukra hagyatva elmerülnének, eltűnnének a társadalom legalsó rétegeiben. A kecskeméti társadalom vezető férfiai közül számosan hivatalosan engedélyezett gyűlést tartottak e hó 19-én, a legnagyobb lelkesültség közepette s elhatározták, hogy megalakítják magyar ifjúságunkat védő egyesületet, amely hatáskörét kiterjeszti nemcsak a főiskolák hallgatóira, de az összes közép- és alsóbb iskolák tanulóira, erkölcsi és anyagi támogatást nyújt szegény sorsa, de tehetséges ifjainknak, hogy a keresztény magyar nép végre elfoglalja helyét és számarányának megfelelőleg érvényesüljön minden téren. A magyar ifjúság fölemelése, pártfogásolása az intelligencia felfrissítése szempontjából is kívánatos. Föl kell emelnünk minden alkalmas erőt, bele kell helyeznünk társadalmunkba. Ezáltal a mesterségesen szított osztályellentétek enyhülése is várható, mert ha a munkás látni fogja, hogy tehetséges fia a tudományos pályán nem mellőzést, hanem hathatós támogatást talál, ha szabadon emelkedhet, bizonyára elhagyja a Népszava által beleoltott alaptalan gyűlöletét a „nadrágosok“ ellen. De nemcsak nevelnünk kell ifjúságunkat, hanem meg is kell tartanunk a magyar nemzeti eszme számára, nehogy a legértékesebb fiataljainkat elrabolják tőlünk és megmérgezve lelkét, szolgálatába állítsák a nemzetromboló eszméknek. Az egyesület be fogja venni működési körébe az összes jótékony magyar egyesületeket, köröket és magánosokat, abban a reményben, hogy nem lesz olyan egyesület, nem lesz olyan család, mely ne adakozzon annak a keresztény magyar tanuló ifjúságnak a felsegélyezésére és támogatására, amelynek jövőjétől és sorsától nemcsak a haza sorsa, de gyermekeink jövője és sorsa is függ. Végül felemlítjük, hogy az egyesület fel fogja karolni az inas gyermekeknek a sorsát, akik most iskola nélkül, megmételyezett lélekkel, a legszükségesebb ismeretek megszerzésétől is meg vannak fosztva s el vannak zárva teljesen a nevelés és oktatás lehetőségétől. — 6 koronáért kel a must. A mustara a piacon pár nap alatt erősen emelkedett. Tegnaptól kezdve már 6 koronát adtak literjéért a kereskedők. Az áremelkedés egészen természetes. Boraink —egyetlen export cikkünk — igen nagy külföldi keresletnek fognak örvendeni. Termelőink nagy része ezidén hallgatott a jóakaratú figyelmeztetésre, hogy tartson ki a szürettel, vagy ne adja el a mustot. A szőlősgazdák magatartása győzött a kereskedelem fogásain, sőt az eldugott hordók is tömegesen kerültek a piacra, látván, hogy a „hordóhiány“ sem tudja megtörni szőlősgazdáink magatartását. A zenéről és a zene hatásáról. Irta és a „Scala“ első hangversenyén felolvasta M. BODON PÁL, zeneiskolai igazgató. (Folyt, és vége.) A pr. zene legfőbb fejlődési fokát a zenekarra írt szimfonikus költeményekben éri el. Berlisz Lear király, Római karnevál, Simfonie fantastique és egyéb műveiben bizonyos cselekvények szolgai követésére törekszik. Liszt Ferenc felfogása a szimfonikus költeményekről már magasabb nívót jelent. Az ő felfogása ugyanis az, hogy a szerző valamely írásműnek, jelenség, stb.-nek csupán az eszmei és hangulatbeli tartalmát, — a Gefühlsinhaftot — vegye műve alapjául s azokat a megrázkódtatásokat adja vissza a zenével, mellyel a programmal vett mű vagy jelenség a szerzőből kiváltott. Ezek után rátérhetünk a zene megértésének kérdésére. Ha valamely dolgot megérteni annyit tesz, mint keletkezését tudni, akkor elmondhatjuk, hogy a zeneművet igazán senki más nem érti meg, mint maga a szerző. A keletkezés kérdésének tisztázására felhozok egy megtörtént, de nem műzenei esetet. Városunk egy tekintélyes kereskedője a mindennapi sétájáról visszatérő kisfiát megkérdezte, hogy mit látott sétája alatt. A fiú, az apa nem kis megdöbbenésére egy számot vágott ki 20,736. Hosszas faggatás után kiderült, hogy a fiú, ki valószínű, hogy egy számzseni, minden útjába eső házszámot, tárgyat s minden megszámlálhatót megszámolt s a számokat összeadta. Ez a 20,736-os szám ő neki a megfigyelési összegét jelentette. Nézzük, mit jelenthet ez a szám azok azok előtt, kik a keletkezése történetét nem ismerték. A matematikus a számot vizsgálva megállapíthatja, pld. hogy ez annyi, mint 12-nek a harmadik hatványa. A matematikus feltalálta magát e számmal szemben, rájött, hogy ez így keletkezhetett, tehát feltétlenül megértette e számot. Egy másik embernek e szám kimondásakor hirtelen eszébe jött, hogy e számot egyszer, hogy vasúti kocsijára rátaláljon, jól megjegyezte. Éhes volt, bement az étterembe, a vonat közben elindult s ő lemaradt róla. Emlékezete működésével végigéli még egyszer e kellemetlen jelenetet. A vágyat éhsége csillapítására, a bosszankodást, hogy az eset megtörtént s a lelkifurdalást, mert a lemaradással életbevágó fontosságú dolgot mulasztott el és igy tovább. Emberünk nem is gondol arra, hogy e szám a gyermek előtt egy átesés összege volt, a matematikus előtt pedig egy hatványozás eredménye. Benne a szám egy epizódra való emlékezést keltett fel s újból átélt olyan dolgot. Hozzá ad a számhoz valamit, melyhez a számnak voltakép semmi köze. A szám kimondása csak alkalom volt az érzelmi működése megindításához. Ismét egy másik emberben, ha a számot hallja, nem mozdul meg semmi. Keletkezése nem érdekli. Pusztán 5 számjegyet lát maga előtt, mely előtte teljesen közömbös, mert sem értelmét, sem érzelmeit nem foglalkoztatja. Térjünk most vissza a zenére. A szakember, ha nem is ismeri a zenemű keletkezési történetét, megértheti a zenét, mert szakismeretei révén feltalálja magát a művel szemben. Követi felépítési módját. Megérti ritmusait, megérti a hangrokonságokat és így tovább. Vagyis úgy áll a művel szemben, mint a matematikus a számmal. A jó zenei érzékű laikus analógja a a vasúti kocsi számjára emlékező emberünk. A zenemű, mint a szerző ihletett órái hangulatának legtömörebb eredménye megkapja