Kecskeméti Közlöny, 1919. december (1. évfolyam, 69-92. szám)

1919-12-02 / 69. szám

2 könnyelműséget elkövetni, hogy az ország és a nép közötti döntő elhatározást ne a nép kezébe fektessük le, hanem mint a múltban, idegenek kezébe. Csehek, osztrákok döntötték el az ország sorsát, míg minket meg sem kérdeztek. Oly kormányt kell alakítani, mely a nép jövőjét a parlament elhatározására bízza, az ő kezébe helyezi. Tisztelt polgártársak! Ártatlanok vagyunk, miként a fehér szín hirdeti és mégis azt látjuk, hogy az egész világ szemetét ránk zúdították az entente hatalmak. Itt pusztított nemcsak a vörös terror, hanem a szerb, cseh, oláh, s amit kezükbe keríthettek, elraboltak. Azt mondta az entente, hogy kultúrát jön hozzánk terjeszteni, mert mi barbárok, mert mi boceok vagyunk. Mikor a mi ellenfeleink szemtőlszembe álltak velünk, hogy a kultúrát terjesszék köztünk, akkor kitűnt, hogy Európa legnemesebb népe vagyunk, szemben, hogy ezek, kiket ideküldtek, nem hadseregek, hanem hordák, melyek gyáván megfutottak vitézeink elől a harctereken, de vitézek voltak akkor, midőn a kamránkat kellett kirabolniok. A harmadik szín a zöld, a remény színe és ami pusztulás Magyarországon van, ami pusztulás, romlás ránk zúdult a múlt idők megpróbáltatásai közt, ha erre a színre nézünk, szívünkbe kell, hogy felébredjen a remény és a szilárd akarat, hogy Magyarország ezekből a megpróbáltatásokból győztesen fog kikerülni, győzünk akkor, ha erre a zászlóra, melyet itt kibontandók vagyunk, mindnyájan felesküszünk, s hűségesen kitartunk a magyar haza mellett. Mert a magyar haza sokszor volt már nehéz helyzetben, sokszor hagyta el a szerencse, de annyira még soha, mint a jelen szomorú viszonyok között. Az egész ország szét van tépve, darabokra van marcangolva és azok szegény véreink, akik tőlünk ideiglenesen vannak elszakítva, kell, hogy reményt merítsenek a mi szilárd akaratunkból, hazafias, férfias elhatározásunkból, hogy mi róluk soha elfeledkezni nem fogunk, hanem életünket és vérünket készek vagyunk feláldozni Magyarország legutolsó darab földjéért. Hiába futnak Párisba és Versaillba, a rossz szabók elszabták ezt a ruhadarabot. Amit pedig elszabtak, azt el kell vetni, azt nem lehet hordani. Lehet, hogy kénytelenek leszünk egy békét elfogadni, amit ők ránk kényszerítenek, de az a béke, mely nem a szívekbe íródott, nem érvényes, melyet erővel kényszerítenek ki, semmis és mi már most előre megmondjuk, hogy Magyarország integritásából egy talpalatnyit sem fogunk engedni. Az entente igaz, hogy nem szűkmarkú irányunkban, mert ime a legnagyobbat, ami a világon képzelhető, a világbékét ígéri nekünk. De tisztelt Polgártársak, ez a jelszó már nagyon elkopott. Mert ugyebár, mikor a vörös terror elindult, akkor is a világbékét ígérték nekünk. Akkor is azt mondták nekünk, hogy ez az utolsó harc, s utána a béke következik. Hát abból a békéből mi nem kérünk. Mert az az örökbéke a kisgazda társadalomra, a kisgazdaközönségre ugyanazt az örökbékét jelentette, melyet mi csak holtunk után akarunk élvezni. Vájjon világbéke az, ahol egy nemzetnek, de nem is egynek, többnek, mert nemcsak mi leszünk felosztva, a nemzeti, a hazafias érzését semmibe sem veszik, a gazdasági érdekeit lábbal tiporják? Vájjon van-e oly hitvány ember, ki ebbe bele tud nyugodni? Hát világbéke az, mikor megparancsolják, hogy mily korlátok között szabad csak hadsereget, zsoldos hadsereget szervezni, eltiltják az általános védkötelezettséget és a legnagyobb hazafiúi kötelességet zsoldos hadsereggé alacsonyítják le? Hát van-e szebb kötelesség, mint a hazáért szolgálni? Ezek után mi a világbéke eszméjéből nem kérünk és aki a világbéke eszméjével jő, és hirdeti, azt vagy a bolondok házába kell becsukni, vagy mint csalót el kell zárni. A béke, igen tisztelt Polgártársak, az egy ideál, amelyet azonban ezen a földön sohasem fogunk elérni, mert a legnagyobb ember, ki Isten fia volt, nem erre a földre ígérte meg az örökbékét, hanem másvilágra. Tehát azoknak, kik ezen a földön akarnak megváltást, fel nem ülhetünk, mert akkor ők ülnének a mi nyakunkra s örökös rabságba döntenék az országot. A tőke tultengése idézi fel a háborút, a munka tultengése okozza a forradalmat. A háború előtt nagy torzsalkodás volt a nemzetek között, hogy mikép aknázzák a világ kincseit, óriási tőkék halmozódtak fel, melyek létrehozták az entente szövetségét, mely elsősorban az újonnan feltörő országokat, melyek szintén helyet kértek maguknak, mint németország is, elpusztítását határozta el. Viszont a háború alatt a munka ment túltengésbe. Mert a munkás folytonos kívánságokkal állott elő, melyek folyton emelkedtek, végre a gazdasági termelést teljes lehetetlenné tett Ez az egymással való versengés váltotta ki minden országban azt a vörös mozgalmakat, melyet nálunk az ország kisgazdaközönsége állított meg az ő pusztító rohamában. Nagy hálával tartozik Európa Magyarországnak, hogy ismét feladotta magát érte. Hogy ismét vérzett nemcsak a hazáért, de a nyugati államok kultúrájáért is és meg is van a hála érte, mert ugyebár felosztanak bennünket jogosan és elhelyeznek jobbról, északról-délről gondos mostohaanyát keblére?! Egyébként hálát sohse várunk, hiszen a nagy francia történetíró Micheley megmondta, hogy Európa nem fogja az ő háláját leróni Magyarország iránt. Sohse számítunk hálára, mindig csakis egyedül és kizárólag a saját erőnkre támaszkodunk. Igenis, most is ki akarjuk küszöbölni a háború lehetőségét, igenis, mi vissza akarjuk szorítani a tőke hatalmát, de nem szocializálással, nem kommunizálással, mikor az egyes rabságban dolgozik, a népbiztosok pedig milliókkal dobálódznak, milliókat rabolnak el és úsznak a pezsgőben, hanem akarunk szövetkezeti termelést, mi a tőkét nemzetivé akarjuk tenni, mi az egyén boldogulását a szövetkezetek keretén belül akarjuk biztosítani, mikor az egyén szabad, dacára, hogy szabadságával vissza nem élhet, illetve azzal csak a köznek szolgálhat. Mi igenis akarunk a munkásokon is segíteni, de nem proletárdiktatúrával, nem rabszolgasággal, hanem becsületes, munkástörvények hozásával, mely számol a munkás érdekeivel, az aggkor és betegség esetén való biztosítással, hogy nelegyen kénytelen a munkás, midőn munkaképtelenné vált vándorbotot és tarisznyát venni kezébe és azzal róni az országutját. Mindenki boldogulását akarjuk, kicsinek-nagynak egyaránt, melyhez csak komoly elhatározás kell és azok az állami berendezkedések, melyeknek mi vagyunk az apostolai. (A terjedelmes beszédet helyszak miatt holnap folytatjuk.) A programmbeszédet gyakran szakította meg a népgyűlés zajos helyeslése s lelkes együttérzése. A következő szónokok sokorópátkai Szabó István, nagyatádi Szabó István, Patacsi Dénes, Oláh Dániel s a vasutasszövetség kiküldöttei voltak. Valamennyien a keresztény és nemzeti irány lelkes harcosainak vallották magukat. A kiváló szónokok valósággal lebilincselték a hatalmas tömeget. A szebbnél-szebb szónoklatokat lapunk kiváló gyorsírójának, teljes szövegükben sikerült lejegyezni. Helyszűke miatt azonban csak a következő számainkban fogjuk valamennyit szó szerint leközölni. A szónoklatokat a hálás tömeg lelkes figyelemmel hallgatta, olyan kitartással, amire Kecskemét történetében példa nincs. Nem bontotta meg a sorokat a déli harangszó sem, amelynek megkondulásakor az emelvényen levő miniszterek és államtitkárok kezdeményezésére a sok ezernyi tömeg nemzeti imánkra, a hymnusra zendített. Délután fél kettőkor ért a népgyűlés véget, az impozáns tömeg lelkes éljenzés közben oszlott szét s a vendégsereg a Royal éttermébe vonult, ahol 200 terítékes jó magyaros ebéddel várta őket Dunszt és Pintér kitűnő konyhája. Az ebéden részt vett Rubinek Gyuláné és Balogh Elemérné, a „Hangya“ igazgatójának neje, akik iránt a jelenlevők tovagias figyelme minduntalan megnyilvánult. A pohárköszöntők sorát Herceg Sándor volt kisgazdapárti képviselő nyitotta meg, aki vázolta azt az úttörő munkát, amit nagyatádi Szabó István néhány munkatársával együtt évtizedeken át a gazdák és földművesek szervezkedése érdekében kifejtett s aminek hatalmas eredményei épen most, a két párt egyesülése után látható tisztán. Beszéltek még sokorópátkai Szabó István Kuna P. András. Majd Rubinek Gyula a kecskemétiekre, Zsitvay Tibor a magyar nőkre, Sokorópátkai Szabó István ugyancsak a nőkre mondottak nagyhatású beszédeket, melyek után 4 óra felé történt meg asztalbontás Gondi Gyula kiváló zenekarának hangjai mellett s lelkes hangulatban a városházára vonultak a résztvevők. A Magyar Nők Szövetségének gyűlése. Délután 4 órakor a Magyar Nők Szövetsége népgyűlést tartott a városháza dísztermében és ezen nemcsak a szövetség tagjai vettek részt, hanem igen sokan mások is. A gyűlést özv. Pócsy Györgyné, a Szövetség elnöknője nyitotta meg, majd dr. Schandl Károly előadó vette át a szót. Tartalmas, szép beszédben ismertette a magyar nő múltját és e történelmi múlt alapján fejtegette mai feladatait, kötelességeit és jogait. Beszédét Széchenyi szelleme öntötte el és különösen lelkes hangon beszélt a gazdasági alapon történő szövetkezésekről, valamint azokról az új pályákról, melyek a magyar nők előtt megnyílnak és a nők közéleti szereplésének egészségesebb elosztását jelentik. Patacsy Dénes kisgazda államtitkár után dr. Wagner Károly beszélt és beszéde nagyszerű felhívás volt a magyar nőkhöz, hogy neveljék hozzátartozóikba a testületileg sértettleg sértetlen Magyarország gondolatát. Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszer, jeles képviselőjelöltünk emelkedett ezután szólásra. Megemlítette, hogy a gyűlést ünnepélyes nyugalom hangulata tölti be és ezt abból a sok szenvedésből magyarázta, amelyeket mindnyájan keresztül szenvedtünk és amelyet a magyar nők enyhítettek. Azonban figyelmeztetett arra, hogy a következő szavazásnál a magyar nőknek is kötelessége elmenni a szavazóurnához. — özv. Pócsy Györgyné szellemes zárószavaiban válaszolt a miniszter beszédére is. Sokorópátkai Szabó István kisgazda-miniszter kívánt még szólani. Tartalmas beszéde nagy hatást váltott ki az egybegyűltek között és a gyűlés lelkes hangulatban ért véget. A küldöttségek fogadása. Az itt tartózkodó miniszterek alkalmat adtak arra, hogy Kecskemét népe kifejthesse előttük kívánságaikat ■ esetleges panaszaikat orvoslás végett bejelenthessék a kormánynak. 1. Törvényhatóság. 2. Internált tisztek hozzátartozói. 3. Ipartestület. 4. Gazdasági Egyesület. 5. Szőlősgazdák Egyesülete. 6. Földműves iskola és gazdasági tanítónőképző. 7. Tanyai Gazdakör. 8. Kecskeméti kör Kaszinó. 9. Tanyai tanítók. 10. Nemzeti hadsereg helyi alakulatainak tisztikara. 11. Háztulajdonosok. Korányi báró pénzügyminiszternél: Kecskemét törvényhatósága, az állami adóhivatal, a pénzügyőrség, a tanyai gazdakörök adták elő kéréseiket. Sokorópátkai Szabó Istvánnál: a kiskőrösi, nagykőrösi gazdák, a tanyai gazdakörök s néhány magánszemély. Oláh Dánielt a keresztényszocialisták és utána a keresztény nemzeti párt küldöttsége keresték fel s a pártokat érdeklő ügyekről tárgyaltak. Valamennyi miniszternél tisztelegtek a keresztény sajtó képviselői is. A nők gyűlése és a küldöttsége fogadása után a miniszterek és kíséretük a gazdasági egyesületbe vonult, ahol 6 óra után kezdetét vette az ünnepi vacsora, melyen az Egyesült Kisgazda és Földmives Párt tagjainak százai, valamint dr. Zsitvay Tibor kormánybiztossal élén az összes városi és állami hivatalok, továbbá testületek és egyesületek képviselői részt vettek. Megjelentek továbbá Rubinek Gyuláné és Balogh Elemérné, valamint Kovács Sándorné és özv. Pócsy Györgyné. A vendégek sűrű fekete sorait élénken tarkították a lelkes gazdalányok fehér sorai, akik a felszolgálást páratlan ügyességgel és önfeláldozással végezték a folytonosan hullámzó tömegben, a szűk széksorok között. A vacsora egy fogásból, a nemzeti hadsereg bevonulása alkalmára már híressé lett kecskeméti gazdák által kitűnő ízzel főzött pörköltből állott, melyhez a földmíves párt szorgalmas asszonyai és leányai szolgáltatták a kenyeret és pogácsát, a szőlősgazdák pedig a jó fajta homoki bort. A hivatalos köszöntök sorát Kovács Sándor pártelnök nyitotta meg, Rubinek Gyula éltetésével, amelyre Rubinek válaszolt. Szavai nyomán a lelkesedés olyan hatalmas vihara tört ki, amelyhez hasonlót alig-alig tapasztaltunk. Csősz Péter sokorópátkai Szabó Istvánt köszöntötte fel, melyre a miniszter talpraesett beszédben felelt. Vágó István kisgazda a kormány többi tagjait éltette, mire Patacsy Dénes mondott gyújtó hatású szavakat. Zsitvay Tibor a nemzeti hadseregről emlékezett meg, mire asztalbontás következett és a miniszterek a kis terembe mentek át, ahol Rubinek, Sokorópátkai, Patacsy Dénes és Oláh Dániel munkásminiszter tartottak lelkes hangú beszédeket. Nemsokára aztán kezdetét vette a tánc, melyben Rubinek miniszter és a többi vendégek is fiataloskedvvel vették ki részüket, úgy hogy az elutazás csak 11 óra felé történt meg. Hisszük, hogy a földmivespárt lelkes munkája által Kecskemét város történetében szinte páratlan ünnepséggé emelkedett gyűlés emléke a résztvevők lelkében mély nyomot hagyott s városunk hírnevét az ország minden részéből idesereglett vendégek megemlékezése csak öregbitette. Megvagyunk arról is győződve, hogy Kecskemét a kitartó munkában is oly hatalmas eredményt ér el, mint amily hatalmas tömegeket a tegnapi országos esemény alkalmával megmozgatott. Ne ben i ban csap frisi kaph DUNÍ Da taxit ifj. Za gyára 16. szá is kapI a volt gyobb A legm vásárol rém a velemségét azonna Lett hatóság borügy Ahol ál l bármilyen naptár Fruktusaság. ponti nyités KECSKEMÉTI KÖZLÖNY 1919 december 2. Az Url Banda fúvósosztálya minden hétfőn, szerdán 6, pénteken 5 órakor a zeneiskola igazgatói termében zenekari összgyakorlatot tart. A fúvósokat teljes számban való megjelenésre kéri a vezetőség.