Kecskeméti Közlöny, 1920. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1920-06-05 / 127. szám

éves ssemét, 8220. Junius 5, 18. évfolyam, 127. szám) SzGRflb£Bt recsrehéts rö­­m^ 94 is II ELŐFIZETÉS! ÁRA i u u i­ jest ives........................ 120 korona. Negyed évre . ...............................60 korona. Ety hóra.............................. 20 korona. Felelős szerk.­­ Dr. KISS ERDRE. Egyes szám­ára I korona. Megjelenik minden nap. Szerkesztőség­i III. ker., Szabadság-tér I. szám, II. emelet, 3 ajtó. Telefon 120. Kiadóhivatal­­ Széchenyi-tér I. Aláírták. Ma délelőtt 10 órakor Magyarország Meghatalmazott miniszterei aláírták azt a békeszerződést, amely a magyar nemzet ha­lálos ítéletét tartalmazza. Ezt az aláírást úgy kényszerítették ki belőlünk. Épen azért nekünk nem fontos, hogy mi történt ma délelőtt a trianoni pa­lotában. Ha úgy éreznénk, hogy ez a szer­ződés kötelez bennünket, akkor most lecsuk­­kott fejjel kellene járnunk, akkor most zo­kogó sírással kellene felsírnunk vagy néma megadással mellünket verve meakulpáznunk. Azonban itt nem ilyen változások történtek. Dacos büszkén állunk a sors elébe és bir­kózni akarunk a halállal. Trianon büszke palotájában ez időtájt már gyülekeznek a történelmi Magyarország hóhérai és talán bizonyos megilletődéssel veszik kezükbe a tollat, mellyel egy ezer­éves nemzet halálos ítéletét írják alá. Kö­rülöttük az ódon falak és bútorok a nagy francia nemzet régi dicsőségéről regélnek és elmúlt századok ott felejtett levegőjében a korcs utódok horpadt melle diadalmasan kitágul, emlékek zaja tolong koponyákban és szivekben, az idők, a múlt idők hatalmas harangja kongatja szavát. Érzik, bizonyosan érzik e környezetben Páris nagy urai ítéle­­lmik igazságtalan voltát. A lelkiismeret még egyszer, utoljára, szót kér a lelkükben, azu­tán győzedelmeskedik rajtuk a rideg és előre nem látó ész parancsa. Azonban tévednek, ha azt hiszik, hogy ezzel az írással megölték a magyar nemzet. Magyarország ezer éven át mindenkor meg­állta helyét jóban és rosszban. Ennek a di­csőségesen elmúlt ezer évnek emlékei ön­tenek most erőt a magyarságba. És a föl­det, melynek minden rögét magyar vér lo­csolta, melynek minden darabja őseink por­ladó holttestét őrzi, nem adjuk oda soha! Június negyedikén megkezdődik a ma­gyarok élet-halálh­arca. Ettől az időtől kezdve a földműves a kapa-kaszánál, a munkás­ember szerszámjánál, a tisztviselő hivatalá­ban és a katona fegyverénél virrasztva, örök munkában várja az idők teljességének el­jövetelét. Nem csügged el senki, nem veszti aynakakedvét a halálos ítélet percében és ha a magyarság dacos hitének diadalmas dala ma Trianonig szállhatna, akkor fakó­fehér arccal, remegő kézzel, halálos ijedt­ségben gyülekeznének ott a hóhérok. Mert az utolsók nemsokára előrekerül­­nek. A világ becsapott, leigázott, kifosztott népei testvéri öleléssel szorítják magukhoz a hitében tántoríthatatlan magyar nemzetet, itt szövetség készül, mely erejét a gyűlö­letből szívja és melynek hatalma megre­megteti majd az egész világot. A legfel­sőbb tanács béketervezetének épülete máris dízfedezőben van. A gerendák recsegnek­­ropognak. Nyugaton fölkészül, erőt gyűjt a germán kolosszus, keleten mesebeli szép szabadságharcba fog testvérünk, a török nép és nemsokára fölfejlődik majd a le­győzött népek egész csatasora, amely akár munkéval, akár más eszközökkel visszavívja az elvesztett szabadságot. A kishitűek, akik mostan is még ké­telkedni mernek, június negyedikén álljanak létre az útból és adják át helyüket a bátor mezőknek. Semmit sem veszthetünk, de mindent nyerhetünk. Ez a hatalmunk és ettől a hatalomtól megriadnak a győzők. Halál vagy szebb jövendő — nincs mit gondolkodnunk. Mi hiszünk a döblingi pró­féta szavaiban: Magyarország nem volt, hanem lesz! Jel. TELEFON-TÁVIRAT. Bénárd Ágost és Drasche Lázár Alfréd június 3 án délelőtt Versaillesbe érkeztek. A cseh, oláh és jugoszláv megbízottak ga­ranciákat követelnek a béke revíziója ellen. Nyíregyházán 5000 ember tiltakozó gyűlést tartott a Felvidék elszakítása ellen. A legfelsőbb tanács megszűnik. Musztafa Kemál pasa megverte a kor­mány csapatait. Megbízható jelentés szerint megegyezés jött létre, amelynek értelmében a nacionalisták ellen nem folytatják az el­járást, fegyverszünetet kötöttek, amelyhez Szíria francia parancsnoka is csatlakozott. Az orosz offenzíva összeomlott. Egy egész vörös dandár megadta magát a len­gyeleknek. A perzsa külügyminiszter a népszövet­ség oltalmát kérte a bolsevisták előnyomu­lása ellen. az új főispán-bopitánybiztos lesitása. Ma délelőtt ünnepélyes keretben folyt le Fáy István volt tatabányai főszolga­bíró, újonan kinevezett kormánybiztos-fő­ispán beiktatása. A meglehetős szép szám­ban megjelent bizottsági tagokon kívül a helybeli katonaság, testületek, tisztviselők s a Magyar Nők Szövetségének képviselői is megjelentek az installáción. A rendkívüli közgyűlést Majthényi pol­gármester nyitotta meg s felkérte Horkay főjegyzőt a kinevező leirat ismertetésére. Ezután Kiss Ferenc elnöklete alatt küldött­séget választottak a távollevő kormánybiz­tos meghívására. Majd a polgármester meg­emlékezett a gyászos békéről, melyet ma írtunk alá kényszerítő körülmények folytán s reményének adott kifejezést, hogy ez az ország diadalmasan fel fog támadni. Mintha az áldást hozó eső nagy isteni ígéret szim­bóluma lenne. Ezután a közgyűlést félórára felfüggesztették. Az ülés újból való megnyitása után a küldöttség hívására díszmagyarban megje­lent a teremben a kormánybiztos. A pol­gármester rövid üdvözlő beszéde után fel­hívta az eskü letételére. Az eskümintát Hor­kay tb. főjegyző olvasta fel. Az eskü letétele után Fáy István im­már beiktatott főispán rövid, tartalmas be­szédben vázolta jövő működésének irány­elveit, mert részletes programmot adni ma nem lehet. A kecskeméti főispánok díszes sorában nem akar több lenni elődeinél. Nem tesz könnyelmű ígéreteket, melyeket bevál­tani nem tud. Bár kisgazdapárti ember, a pártpolitikát soha be nem hozza a köz­­igazgatásba. A béke olajágával jött ide. Ajtaja mindenki előtt nyitva áll. Erélyes és ember­séges közigazgatást akar. A korrupció kér­lelhetetlen ellensége. Különös súlyt fog he­lyezni az ifjúság vallásos és hazafias neve­lésére s a közegészségügyre. Úgy a kisgazda, mint a tisztességes kereskedő, iparos és hazafias munkásoknak minden jogos köve­teléséért harcolni fog. Intranzigens keresz­tény, de kéri a t­. bizottságot, hogy ne csak ünnepnapon legyenek keresztények és produktív hazafiak legyenek. Ezekhez a törekvésekhez kéri a támogatást és szóval, tettel, szívvel, lélekkel ennek akar élni. Az új főispán komoly megfontoltság­gal elmondott szavait lelkes taps és ünnep­lés kísérte. Fáy István elhangzott beszéde után a bizottsági tagok nevében Révész István pre­­látus intézett az uj főispánhoz nagyszerű gondolatokkal telt s lángoló magyar érzés­­től áthatott beszédet. A prelátus szavai a lelkek mélyéig hatottak s eggyé forrasz­­totta össze az egybegyült ünneplő közön­ség érzésvilágát. Mindenekelőtt a purifiká­­ciót sürgette, a destruktiv elemek s nem­­zetpusztító bűnösök erélyes eltávolítását, vigyázva azonban, hogy túlzással a nemzet élő testébe ne vágjunk. Meg kell fékezni a destruktív sajtót, mely még mindig szaba­don folytatja a kútmérgezést. Izzóvá kell tenni a nemzeti érzést, ezért ki kell küszö­bölni az osztályellentéteket, hogy mind­annyian összeforrjunk a hazaszeretetben. A keresztény felekezetek közt örök, szent béke legyen s az ellentétek sziteit ártalmatlanná kell tenni. Megemlékezett az ősi átokról, a politikai viszálykodásról, mely ma is dúl s az alkotó munka helyett azon veszeksze­nek a pártok, hogy kié legyen a sülyedő magyar hajó megmentésének dicsősége, őszinte, nyílt szívvel mondta el a hazafias kecskeméti nép kívánságát s az egyetértő, hazafias együttműködés reményével üdvözli az uj főispánt. Ha ebben a szellemben fogunk dol­gozni, akkor hazánk feltámad a szörnyű pusztulásból. Mert az a koporsó, melyet ma Párisban kitettek, nem rejti magában a halott magyar nemzetet. Mert egy országot, mely élni akar, nem lehet sírba tenni. — A költői gondolatokkal átszőtt, nagykon­­cepcióju beszédet szűnni nem akaró taps­sal s tomboló lelkesedéssel kisérték az összes jelenlevők. A Hymnus imára hivó szavai után a főispán megköszönte az ünnepséget s az ülést bezárta. Ezután a küldöttségek fogadtatása kö­vetkezett. Az egyházak együttes küldöttsége nevében Sárkány Béla ev. főesperes, a ka­tonaság nevében Nikolich ezredes, a Ma­gyar Nők Szövetsége nevében özv. Pócsy Györgyné, az államrendőrség nevében Já­­nossy főkapitány, az iskolák részéről dr. Joó Gyula, a tanfelügyelőség nevében Ko­­lumbán János, a MOVE nevében Trümmer alezredes, az Ipartestület nevében Mayerfi Zoltán, a postások nevében Dús Lajos, a kisgazdapárt nevében Kovács Sándor s vé­gül a tanács és hivatalnoki kar nevében Sz. Majthényi polgármester üdvözölte a főispánt. A Protestáns Leányk­ör Előadásai. Városunkban mostanában annyi szebb­­nél-szebb műkedvelő előadást láttunk, hogy valami újat igen nehéz kitalálni. A Protes­táns Leánykör azonban két színházi esté­lyével fényesen megoldotta a feladatot. Egyszerű és mégis nívós, hatásos előadá­sokat rendezett, amelyek nemcsak a szemet gyönyörködtették, hanem a lelket is, a meg­gyötört, sajgó, bánattól terhes magyar szívet. Az első előadáson dr. Joó Gyula mon­dott tartalmas, bevezető beszédet, amelyben ecsetelte a mai szomorú állapotokat, a me­nekültek nyomorúságát, a Szibériában síny­lődő foglyok rettenetes helyzetét, végül pe­dig méltatta a Protestáns Leánykör dicsé­retre méltó áldozatkészségét. Beszédét két, gyönyörűen konstruált élőkép illusztrálta, amelyek egyike a megszállott területeken lakó honfitársaink szenvedéseit, a másik pedig a magyarság jövendő útját szimbo­lizálta. A közönség alig tudott betelni a kitűnő érzékkel összeállított élőképek szem­lélésével. A második előadáson dr. Hetessy Kál­mán tartott nagyhatású beszédet a magyar­ság szenvedéséről, a béke aláírásáról és boldogabb jövendőjéről s a Protestáns Le­

Next