Kecskeméti Közlöny, 1920. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1920-09-18 / 214. szám

^Keskemét, 1920. Szeptember 13. 1­. évfolyam, 214. s­zá­­n. £x,*x_" ELŐFIZETÉSI ÁRA n i«_ n Felelős szerk.: Dr. KISS ENDRE. Szerkesztőségi III. ker., Szabadság-tér Neg­yed*é*re Z Z Z Z Z *60 korona) Egyes szám ára I korona. I. szám, II. emelet, 3 ajtó. Telefon ISO. Égi hóra_ _ _ _ _ _ 20 korona. Megjelenik minden nap. Kiadóhivatal, Széchenyi-tér 5. TELEFON-TÁVIRAT. Prága. A Ceske Slovo jelenti, hogy amikor Amerikába megérkezett a vasár­­kormány lemondásának híre, az Egyesült­ Államok kormánya közölte Csehország m­eg­­bízottjával, hogy a megkötött lisztszállítási szerződést felfüggesztettnek tekinti. London. A „Daily Chronicle“ Írja: Oroszország, hogy magát Lengyelország esetleges jövőbeli támadásaitól megvédje, visszatér régebbi álláspontjára és a lengyel haderő létszámának leszállítását követeli. Belgrád. A jugoszláv parlament 130 szavazattal 10 ellenében ratifikálta a Bul­gáriával kötött békeszerződést. Páris: A francia kormány Párisba hívja a litván és a lengyel delegációkat az ellen­ségeskedás megszüntetése fölött való tár­gyalások megkezdésére. London: Az angol kormány Írország­ban elősegíti a házőrségek szervezését a synnjeinek ellen. Budapest. A kormányzó felhívást in­téz az 1000 holdnál nagyobb birtokok tu­lajdonosaihoz, hogy a vitézi telkek céljaira kisebb birtokokat bocsássanak rendelkezésre. A magyar militarizmus az ősi kény­szerűségből fakad és tulajdonképen békés militarizmus. Csak magunkért van és nin­csenek távoli céljai. Ebből következik, hogy minden becsületes magyarnak militaristá­nak kell lennie a szó nemesebb értelmében. Támogatni kell a nemzeti hadsereget min­den erőnkkel abban a munkájában, amely a belső rend megszilárdítására és életfel­tételeinek visszaszerzésére irányul. Mert, ha belenyugodnánk akár egy belső káoszba, akár régi határainknak és velük együtt élet­­lehetőségeinknek elvesztésébe, megérdemel­jük, hogy fejünkre szálljon a történelmi igazságszolgáltatás bosszúállása és kitöröl­jön bennünket az élők sorából. Magyar­­ország sorsa a nemzeti hadsereggel áll vagy bukik. Emelkedjünk föl a helyzet magasla­tára és lássuk meg azokat a következmé­nyeket, amelyek szeretetre, odaadásra és minden javunk odaadásáig menő támoga­tására köteleznek bennünket a nemzeti had­sereg iránt. Magyar militarizmus. Az a kicsinyes akadékoskodás, gáncs­vetés, amely a klasszikussá vált ruppertiz­­mus elnevezést méltán megérdemli, újra és újra elősettenkedik, hogy a magyarságnak a nemzeti hadseregben való szervezkedését megakadályozza vagy legalább is föltartóz­tassa. Legalább Gaál Gaszton beszédével kapcsolatban mutattunk rá ennek a jó, vagy rosszhiszemű aknamunkának jelentőségére. Megállapítottuk ezúttal azt is, hogy Magyar­­országon ma a rend első feltétele az erős és jól fegyelmezett hadsereg. A kettős for­radalom destruktív szelleme megingatott minden törvénytiszteletet és így a belső rend fölbomlásával járhatna, ha az állam ultima ratioként nem tudna hivatkozni erő­hatalmára. Mert a hadsereg tulajdonképen nem más, mint az állam hatalmi eszköze, a nemzeti erő exponense, de amelynek je­lentősége természetesen nem korlátozható karhatalmi színvonalra. Különösen nem kor­látozható akkor, ha a hadsereg­ a nemzeti élet talajából nő ki és így létjogosultságát abban találja, hogy egy nemzet élet­­szükségleteiért, fenmaradásáért van, hogy a létért való küzdelemben tehát a nemzeti hadsereg letéteményese minden kifelé és befelé nyilvánuló életösztönnek. A nemzeti hadsereg a békétlenkedők és a területorzók ellen teremtett szerve a magyarságnak és ilyenformán a legfontontosabb küldetést tölti be nemzetünk életében. A magyar mindig katonafajta volt. Az volt a körülmények kényszerítéséből. Mindig küzdenie kellett életéért és így ál­landóan fegyverben állott. A történelem folyamán ki is mutatta minden erejét, vir­tusát és százfelől jövő támadás ellenére is meg tudta magának tartani a földet, mely­hez sorsa köttetett. Az osztrák szellem ura­lomra jutása után a magyar katonák nagy­szerű képességei nem fejlődhettek szabadon. Az a szellem, amely Suwarow szavai szerint szereti a középszerűséget, mert a tehetség nem tűri a zabolát, amely a divide et impera elvének alapján a magyar katonát békés időben is elvitte a hazaföldről messze ide­genbe és igy nevelte belé azt a ridegséget, amely elválasztotta a nemzeti élet talajától. Ennek az időnek militarizmusa osztrák mili­tarizmus volt. A szüret és a borárak. Az utóbbi száraz és napos időjárás a szőlő beérésére igen jótékony hatással volt, úgy, hogy ha nem is mennyiség, de minőség tekintetében fokozottabb várako­zással tekinthetünk a szüret elé. Többször hangsúlyoztuk, hogy a magyar borral szem­ben fokozódó külföldi verseny kényszeríteni fogja a magyar bortermelést arra, hogy a tömeg mellett a minőségre is több gon­dot fordítson. A minőséget pedig a szak­szerű borkezelés mellett első­sorban a ké­sei szürettel lehet emelni. A szürettel való sietés most sem tanácsos tehát. A borpia­cot valósággal ellepték a kereskedők s kü­lönösen nagy a kereslet az óbor iránt. Az árak napról-napra emelkednek s igy azon termelők, akik az első kérőnek eladták borai­kat, különösen az 1918. évi bort, sírva néz­nek utána. A tavalyi borért ma már 18—20 koronát, a 18 iki­­ó borért 24—26 koronát is fizetnek. A must ára előreláthatólag jóval meg fogja­ haladni a 10 koronát literen­ként, sőt 15 ön felülről is beszélnek. A borkereskedelem szervezett fellendülése össze­függ a korona árának a külföldi piacon való leszorításával, amelynek rugóiról tegnapi számunkban rántottuk le a leplet. A zsidó nagytőke most ismét háromszoros bort húz le a magyar termelőről. A bojkott ideje alatt pénzből kifogyott termelőktől az óbor legnagyobb részét már a mainál alacso­nyabb árakon összevásárolták. Az áremel­kedés folytán elért nyereség így az ő zse­bükben marad, ha a bort itthon is fogyaszt­ják el. A kivitelre kerülő mennyiség után az államot már haszonrészesedés nem fogja illetni, mert a kiviteli illetéket eltörölték. Ez is az övéké. Az olcsó koronán vásárolt bort kiviszik külföldre. Ott kapnak érte jó valutát. Még ha osztrák koronát kapnak is, jobb pénzt kapnak, mint a mienk, mert nemzetközi szervezetük útján, az osztrák korona árfolyamát is jobbra állították, mint a magyarét. Ámbár minden józan mérle­gelő előtt világos lehet, hogy Ausztriának, — egy magát saját terméséből táplálni nem tudó országnak pénze­­ nem érhet annyit, mint a mienk. A külföldön kapott jó valu­tát azután visszacsempészik az országba s eladják a tőzsdén koronáért. Dehogy is hoz­nak be iparcikket, igy egyszerűbb a dolog s nem rontják a fajrokon rőfösök stb. dol­gát. Mikor a gajok összevásárolták a fran­kot, sokolt, stb-t, akkor következik a második borhúzás. A korona ára a kül­földi piacon emelkedni fog, ennek meg­­felelőleg idehaza a külföldi valuta ára esik. A gajok erre megijednek és ,hogy magukat a további veszteségtől megóvják, piacra dobják a külföldi valutát. Ezzel az árakat még jobban leszorítják, így olcsó árakon a külföldi valutát ugyanazok veszik meg kevesebb koronáért, akik sok koro­náért nem­régiben eladták. A különbözet itt is az ő hasznuk , hogy a dolog így fog történni, az egész bizonyos, csak az a kér­dés, hogy hat hét vagy három hónap alatt következik-e be. Hogy közben azután még hány bort húznak, az attól függ, hogy meny­nyire tudják a bor­ értékét le- és felszállítani a nemzetközi piacokon. Az is bizonyos, hogy amidőn a borok árát jól felhajtották és a bortermés nagyobb része rituális pincék­ben vagy a külföldön lesz, akkor majd megindul a háború azok ellen is, akik spe­kulációra vásároltak bort, de nem közülük valók. Ezt elérik egy árzuhanással, amit­ a borpiacon mesterségesen idéznek elő. Ők nem fognak ez alatt az idő alatt egy liter bort sem eladni, ők nem károsodnak. A gajok ellenben újból megijednek, eladják a még kezükön levő bort veszteséggel s mi­kor már minden bor ,,a tisztességes“ keres­kedőnél lesz, akkor az árak újból emel­kedni fognak. És igy lesz igaz, hogy a gazda évenként egyszer, a zsidó többször szüretel. Mert a kereskedelmi liberalizmus ezt jelenti magyarra fordítva. A jogakadémiáról Munkatársunk felkereste Kovács Andor dr-t, a kecskeméti jogakadémia új igazga­tóját, ki a jogakadémia helyzetéről a kö­vetkezőket mondotta: „A kultuszminiszter rendelete értelmé­ben szeptember 15 én jár le a beiratkozási kérvények beadási határideje. E napig 154-en kérték felvételüket. A kérvényezők száma nem haladja meg a felvehetők létszámmaxi­mumát, mert évfolyamonként 40, azaz ösz­­szesen 160 hallgató felvételére van engedély. A tanári testület szeptember 20-ikán dönt a beadott kérvények felett. A keresz­tény és zsidó folyamodó hallgatók arányát még nem állapítottuk meg, annyi már azon­ban nyilvánvaló, hogy kevés zsidó vallási* jelentkező akadt. Hogy ezek közül szám­szerű, pontosan meghatározott percentben hányat vehetünk fel, arra vonatkozólag mind a mai napig kultuszminiszteri rendeletet nem kaptunk. A felvétel felett az eddig beadott kér­vények és okmányok alapján dönt a tanári kar, melynek határozata még e hó 21-én, 22-én nyilvánosság elé kerül. De most az igazgatóság kivételes méltányossági szem­pontból 15 ike után is elfogad felvételi kér­vényeket, a 15 ike után jelentkezők felvé­telére vonatkozólag esetről-esetre történik döntés. A jogakadémián az előadások és a vizsgák október 4 én kezdődnek. Az egy­háztanács és az igazgatótanács minden le­hetőt elkövet, hogy a szükséges tüzelő­anyag biztosíttassék s igy az előadások sza­kadatlan megtartása remélhető.“ Hisszük s reméljük, hogy az idei tanév a jogakadémián is már zavartalanul telik el s a sok háborús és egyéb mizériális mu­lasztások után rendszeres élet indul meg a kecskeméti református jogakadémián is. * 8 — Szabadság. Barna Tibor rendőr­főfelügyelő a mai nappal betegsége miatt 8 heti szabadságra ment. üKön­fámipáre megnyílt a höchingerész házi kiállítása, UKOUIAmWStal HUI fílHulillHU ! MEGTEKINTHETŐ MINDENNAP D. E. 10 ÓRÁTÓL D. U. 4-10­­fIklI N­1HLlil I­HU !

Next