Kecskeméti Közlöny, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-14 / 10. szám
Kecskemét, 1921. január 14. Sra 2 karmsa Péntek, III. évf. 10. az. KECSKEMÉTI KÖZLÖME » ELŐFIZETÉSI ÁI514 • h ti « F*»3«fets*s*efc. 3 Ss»„ SS3S EUB«&. cass'keexSS3 VSS. kap., Sx&hadság'tér IIIII Ea?«« sssfer» aps 2 fe.®s“w«a. I. II, ®iw«Seta 8 aj£é. Yelwfow IS®. _ _ _ 42 koi-oas!aesjclanik !»i?*eiew wsp, Ki*si3 chi«sl!iil a SKáoSssía^J-tés- S. TELEFON-TÁVIRAT. Páris. A francia kormány lemondott, minthogy a kamara úlvátette a kormánynak az interpellációk elhalasztására vonatkozó indítványát. Bécs: Hegedűs pénzügyminiszter tárgyalások folyamán ismertette a pénzügyi helyzetet, amelynek alapján az Osztrák- Magyar Bank 1921. májusig kielégíti a magyar kormány függő pénzügyi hiteligényeit. Megállapodás jött létra a bankjegyek kicserélésére vonatkozó kérdések nagy részében is. Budapest. Politikai körökben ismét szóba került a nemzetgyűlés összehívása. Budapest. A cseh sajtóiroda jelentése szerint a dévényi milleniumi emléket ismeretlen tettesek felrobbantották, látása nagyon rosszul eshet ezeknek a köröknek. Rajta hát teremtenek valami műfelháborodást, csinálnak össze-vissza műleleplezéseket, de úgy, hogy a lepel a zsidómaffiákra hulljon és az általános tohuvabohuban előrenyomulhassanak a zsidók kapitalista csapatai. Van ezenkívül Az Estéknek még egy különösen fájó pontja. A Mtv. üzletét Keleti Dénes elnökigazgató javasolta a miniszternek. Nem akarunk más kapcsolatokat keresni, csak azt szögezzük le, hogy Keleti Dénes annak idején erősen állást foglalt a Máv bérbeadása ellen és neki is köszönhető, hogy francia zsidóérdekeltségek nem tenyerelhettek rá a magyarság vérkeringésére. A tisztogatást bizony magunknak kell elvégeznünk és bizonyosan Az Estékkel szemben is. Mi fáj Az Estéknek? Tegnap kemény, ha igazságos szavakat irtunk arról az erkölcsi elposványosodásról, amely megint halállal fenyegeti a magyarságot. Minden sorunkat és mondatunkat fajunk és hazánk lángoló szeretete és az a hit inspirálta, hogy igaz magyarnak az igazságot megmondani nemcsak joga, hanem szent kötelessége. Cikkünkben fölemlítettük a Ben flumeni& ghettoszagú tőkéjének terjeszkedését, mely tipikus eset arra, hogy miképp akarja sz éhes zsidó kapitalizmus, a Disznóiért! Nagyúr, újra behálózni a magyarság anyagi és szellemi erőforrásait. Megjegyzéseket tettünk a magyar államvasutak milliárdos németüzletére, amely a keresztény, magyar vezérférfiak tévedését példázza. E két összetevőből ered t. i. jövendőnk erkölcsi és anyagi valutájának leromlása. Teremtssünk tiszta látást! A magyar nyelvű sajtóorgánumok közöl elsőnek Az Esték csináltak melleleplezást a mai irányzat ilyféle hibáiról. Azért mondjuk, hogy műkleplezést, mert csak nem várhatunk őszinteséget attól az Az Esttől, amely Fényes Lászlókat, Kéri Pálokat és Porány Józsefeket szabadított a nyakunkra, amely évtizedes alattomos munkával ásta alá a magyar falakat és amely végül frigiai vörös sapkában szegődött a rituális forradalmak heroldjává. Valami mégis fájhatott Az Estéknek. Fájt Az Estéknek az az óriási erkölcsi fölény, amey minden forradalmi elfajulás dacára mérhetetlen magasságba állította a magyarságot a zsidóság fölé.. Fájt nekik az a tömeghatalom és erő, amely ma még mozdulatlan, de holnap már elég tevékeny lehet ahhoz, hogy minden gátat és akadályt elsodorjon a magyar jövő útjából és lekezdje legelsősorban a keresztény nemzeti forradalom immorális kinövéseit és elfajulásait. El kellett volna hát rabolni a tömegek hitét a nagytakarítás munkájától, a felületek betegségeit a gerinc rothadtságának kellett volna állítani, mert akkor hajnal derenghet újra a zsidóknak, akik a maguk két álforradalmát mérhetetlenül több svindlerrel és brávóval küzdötték végig, mint amennyi minden más fajtából összesen akad. De különösen fájhat Az Estéknek a tisztességes keresztény tőke terjeszkedése, amint az Áruforgalmi Rt. ellen intézett hadjáratából is kitűnt. Az Esték itt is hamis bort öntöttek a pohárba. Mert követelhető, sőt jóra követelendő, hogy a vállalkozásoktól megvonják az állami kedvezményeket, de se az Az Esték recipéje szerint, hogy a zsidó vállalkozások megmaradjanak e kedvezmények birtokában. A magyarok tiszta Hápművészetiak és az Islaza. Irta: galántai Fekete Béla. Ha népművészetünkkel kapcsolatban az őshazával foglalkozunk, akkor természetesen az ősturáni lakhelyekről beszélünk. Az u. n. népvándorlási állomások most még nem érdekelnek bennünket, mert mint látni fogjuk később, népművészetünk egyes alkotó elemei a legtávolabbi ősbe vezetnek vissza. Talán a legősibb népművészeti motívumunk, az ,iskafa“, fruszka fejtegette és kimutatta már ős sumér eredetét. Mithologiai jelentése helyett, most a tárgyi eredetét fogjuk e motívumnak vizsgálni. Az ósumér kultúrának így nagyon jellemző és beszédes emléke maradt fennt, egy agyag pecsétlő henger, melynek díszítése félreismerhetetlenül a „Paradicsomi bűnbeesést” illusztrálja. Fontos reánk nézve az, hogy a középen állóistenfal a datolya-pálma. Az őssumér építkezési mód és egy pár félremagyarázhatatlan írott feljegyzés azt bizonyítja, hogy a sumér nép az ős Káldeait megelőzőleg más vidékeken lakott. Onnan hozta magával az „istenfa* ábrázolás a sumér módját is. Más ősábrázolással nem rendelkezünk, csakis a datulya pálmáéval, ami bizonyíték arra, hogy ott is hasonló módon ábrázolták az „istenfát”. Káld Mezopotámia tenger felé eső része volt, alig nagyobb terjedelmű a mai Duna—Tisza közénél, síkság, hol a datolya pálma megtermett, az ezt megelőző haza is datolyatermő ország volt. Nagyon sokan ezt a világközepét jelentő „Pamir“ fensikon keresik, mely mint már másutt említettük, valaha szintén termékeny síkság volt. Ez a datolyatermő síkság azonban maga a „paradicsom” volt, mert hiszen a fent jelzett ó-sumér pecséthenger szerint, a tilalmas jó és rossz tudás fája, melyet az ószövetségi biblia a paradicsomi kert közepére helyez, a datolyapálma, ahonnan a bűnbeesés után, mely alatt az emberi szaporodóképességet keressük, széledtek el az emberek a világ minden tája felé, de nem hegylakók lettek, hanem újra csak sík földet kerestek lakóhelyül. így magyaráz az Istinfa“, mely ma a székely kapuzábék és kapuferfák dísze. A turáni sumér „istenfa*-ábrázolást azután megtaláljuk a kisázsiai partok mentén, így Főnikiában, az Aegei-tenger szigetein, sőt még a Görög félszigeten is. Másik nem kisebb jelentőségű népművészeti motívumunk a kétszemes szivalak, melynek ősét a mükénei kultúra polipos ábrázatai őrzik. Ez a tengeri állatvirággá stilizált formában szinte általánosan elődíszítő elemünk, de mint ilyen, a legendás ókor symbolikus jelentésű ábrázolása is volt; az Aegei tenger szigetein és Kis Ázsia nyugati partjain, így a Trója környékén lakó ősfaj általánosan használta. E motívum ismét a tengerek mentén húzódó termő sík vidékre vezet bennünket. A népművészetünkben sűrűn előforduló apró köröcskék, búzaszemek. Ezeknek megfelelő őseit szinte csak az előbb említett őskultúra őrzi, de fontos azért, mert a síkság lakó ősök egyik főfoglalkozását örökítette meg a búzatermelést, ha szabad, a földművelést, a többi foglalkozásukat !!!Efőleg utalok a symbrologia eredményeire. Tehát az őshaza a síkság, akár a végtelenig terjeszkedő róna síkja is az, akár a tengerpartokat szegélyező keskenyebb sík szalag. E motívumok azonban nemcsak így általánosságban határozzák meg a helyeket, hanem leshelyeik egyúttal pontos határkövei az őslakhelyeknek. A paradicsomi Édenkertet őrző ősmulta Pamirt nem számítva, ős turáni lakhelyek voltak: Sumér, a kis-ázsiai Khéta föld, Troja környéke, a fönikiai terngerpartszegély, a gégei tengeri szigetség, a mükénei kultúra selhelyei s talán Egyptom felsővidéke. — Egyéb helyekről az ázsiai és keleteurópai síkságokról, meg a középamerikai nyomokról most nem szólva. A legelső telepek egyike, melyet ezek az ős turáni országok alapíthattak, az itáliai, Etiuria, a Po folyó síksága. Ezekre az állításokra még vissza fogunk térni a részletezésnél, reánk nézva most csak a legősibb haza meghatározása volt a fontos s annak síkság jellege, mert e síkokon lakó ős nemzetek az emberiség tanító mesterei. E síkság lakó ősök, tehát ha pásztorkodással, állattenyésztéssel foglalkoztak is, értettek a földmiveléshez s fenti helyek ősemlékei szerint virágzó városaik voltak, kereskedtek, iparral foglalkoztak, írástudásuk pedig a legősibb. Ezen őslakók közül a sumér népben a legősibb rokonainkat tisztelhetjük. Ezeket az adatokat őrizték meg népművészeti motívumaink, melyek minden egyes darabja egy távoli dicsőséges múlt sötétségébe a világot terjesztő fény. Múltat, idéző csodák erejét őrzi a székelykapuk cifra diszitése, a hímes varrottasok sokszínű virága s mint a legendák lelkét rejtő Aládin lámpás a regés hajdankor reánk maradt emléke, fajiságunk hamisíthatatlan értékű öröksége. _______________________ Terjed a rapió száj- és emfliás, A védekezés módjai. A Köztelek f hóiki számában Kovárzik Károly tátsolból megjelent közlemény alapján. Az ország szarvasmarhaállományát nagy veszedelemmel fenyegeti a múlt év őszén Sopronvármegyében fellépett , azóta állandóan terjedő ragadós száj- és körömfájás,smerik már az alföldi gazdák e betegség enyhe, jóindulatú fajtáját, melynél az állat egészsége 8—14 nap alatt helyreáll, most azonban a száj- és körömfájásnak rosszindulatú alakjával kell megküzdenink. Ezt azonban egyedül a közönség leghathatósabb támogatásával lehet leküzdeni. Elsősorban is nem szabad egyetlen esetet sem eltitkolni, mert egy község hasított körmű állatállományának hóhéra lehet az, aki az első esetet nem jelenti be. A betegség külsőleg észrevehető tünetei ugyanazok, melyeket minden gazda a jóindulatú száj- és körömfájásról megismerhetett. Egyes