Kecskeméti Közlöny, 1922. május (4. évfolyam, 99-124. szám)
1922-05-01 / 99. szám
Kecskemét, 1922 május 1 óra 3 korona. Hétfő IV. évf. 99. sz. Rendkívüli kiadás: 1^ C ^jj ^Jj ^jjj j^|H ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG: Egy évre..................................... 800 korona. . *T' III., Szabadság-tér 1. szám, II. e. 3. ajtó. Telefon 120. Fél évre.....................................410 korona. Egyes szám ára: 3 korona. , ---Negyed évre. .... 210 korona. Megjelenik: Hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. sz. Telefon 111 Pekár Gyula és Zsitvay Tibor programot adtak. Hatalmas tömeg vett részt az Egységes Párt népgyűlésén. Lelkes tüntetés a jelöltek mellett. — Kovács Sándor, Iványosi Szabó László és Csősz József beszédei. Impozáns, bátran mondhatjuk ünnepélyes keretek között folyt le tegnap az egységes párti képviselőjelöltek: Pekár Gyula és Zsitvay Tibor programbeszéde. A Kossuth-szobor körüli teret, hatalmas körülbelül 6000 főre tehető tömeg foglalta el, amely az egész gyűlés ideje alatt lelkes tüntetéssel bizonyította jelöltjei és az általuk képviselt tiszta magyar eszme iránt érzett tántoríthatatlan ragaszkodását. Kovács Sándorazdasági főtanácsos, az I. ker. Egységes Párt elnöke néhány perccel 10 óra után nyitotta meg a naggyűlést és üdvözölte a megjelenteket. Már a múltban is élénk figyelemmel kísérték Kecskemét gazdasági és kulturális fejlődését, — kezdette beszédét, — de nemcsak Magyarország többi részeinek tekintete fordult felénk, hanem a külföldé is. Európának minden állama küldött hozzánk szakértőket, akik gazdasági fejlettségünkről a legteljesebb elismerés hangján nyilatkoztak. De a kitartó szorgalom mellett a józanság, okos politikai magatartás is híressé tette városunkat. Most is tőlünk várnak irányítást, ezért kétszeresen meg kell fontolnunk, hogy kiket küldünk a nemzetgyűlésbe. Tudjuk, hogy oda most egész emberek, irányításra, törvényhozásra termett emberek kellenek. Mi ilyen jelölteket választunk Pekár Gyula és Zsitvay Tibor személyében. (Éljen.) Az Egységes Párt, amelynek programját képviselőjelöltjeink vallják, minden országfentartó elemet egyesít magában, egyformán akarja mindenkinek a jogait érvényesíteni. A zugó éljenzéssel fogadott megnyitó után Pekár Gyula államtitkár, az első választókerület jelöltje mondott mély gondolatokban gazdag, nagyhatású beszédet. Magyarok, testvéreim, tisztelt választóközönség ! Nem idegenként jövök most ide, mert két évvel ezelőtt engem ért az a szerencse, hogy nemes Kecskemét városa egyik képviselőjévé választott. Hogy mit tettem ez alatt a két esztendő alatt, mindenki tudhatja. Az én életem nyitott könyv és bátran állíthatom, hogy a legjobb tehetségem szerint igyekeztem megfelelni kötelességemnek. Hívásukra most újból itt vagyok. Egy városnak tulajdonképen csak egy képviselőjének szabadna lenni, ha pedig több van, azoknak meggyőződésben ikertestvéreknek kell lenniök. Ilyennek érzem én magam Zsitvay Tiborral. Programja: A magyar élet. Az én programom a magyar élet, Magyarország élhessen. Az élet pártjának programját hirdetem, szemben a halál pártjával, amelynek hívei mindig ellenünk törnek. Magyarország még mindig beteg, a betegszobában pedig a pártoskodás és handa-bandázás helyett nyugalom kell. Harminchárom hónapja vagyok államtitkár, látom az ország betegségének egész vonalát és tudom, hogy a beteget meg lehet menteni, a Szentistváni határokat visszalehet szerezni. Ha ezt nem tudnám, egy percig sem ülnék tovább az államtitkári asztalnál. Mikor itt programbeszédet mondok, saját lelkiismeretemmel számolok, mert hitvány ember az, aki ámítással, kortesfogásokkal él. Rendületlenül állok az Egységes Párt mellett, a kormányzó mellett, akinek legkedvesebb gyermeke Kecskemét és mindenek fölött rendületlenül hiszek Magyarország területi integritásában. Most két serpenyő van, egyikben a mezőgazdaság, a másikban az ipar és kereskedelem, ezeknek egyensúlyban kell lenniök, mert a kisántánt szorító gyűrűje megtanított bennünket arra, hogy csak önmagunkra számíthatunk. Kell mezőgazdaság és kell ipar, kereskedelem, így lesz munkaalkalom is. Károlyi és Francliet D'Esperay. A politikai részre áttérve beszámolok a két és fél év munkájáról, mert alkotó munkára a múltból kell iramot venni. Két és fél év jelentős idő, különösen most, amikor a világtörténelem olyan rohamosan halad és mikor órák elegendők hihetetlen változások megtörténtére. A Károlyi-forradalom bűnöseinek a felelőssége minden perccel életbevágóbbnak tűnik fel előttünk, kísérleti nyulat csinált belőlünk a bolsevizmus számára. Kiálltuk a próbát, megszabadítottuk magunkat is, Európát is. Ugyanezt tettük a középkorban is, amikor török testvéreinkkel hadakoztunk századokon át. A kereszténységet mi mentettük meg. Iszonyú a felelősség, amely Károlyit terheli, aki azóta összevissza jár Európában és keresi a módokat, hogyan árthatna újból Magyarországnak. Egy francia író szerint a bűnös valami belső kényszer hatása alatt legtöbbször visszatér bűncselekményének színhelyére. Károlyi is így van. Mindig visszatér Belgrádba. Mert itt követte el rettentő bűnét azon a végzetes napon, amikor söpredék barátaival beállított Franchet D'Esperay tábornokhoz. Ismerem a tábornokot, ő és tiszttársai mondották el nekem a történteket. Mikor beállítottak hozzá ezen a végzetes napon, a tábornok végignézett Károlyin: Katonatanács, munkástanács, nemzeti tanácsok ? Hát idáig sülyedtek azok a kulturmagyarok, hogy az oroszoktól tanulnak ? Erre Károlyi átnyújtotta neki Csonkamagyarország térképét. Miért, kérdezte a tábornok, hiszen a Díaz-féle szerződés biztosítja Nagymagyarország határait ? Nekünk az nem kell, felelte Károlyi, mert azt a szerződést egy imperialista rezsim kötötte. Nekem jól van, válaszolt a tábornok, ha saját maga akarja megcsonkítani, elárulni az országot. Elismerem, hogy sokan voltak jóhiszeműek, akik megtévedtek, de azok most álljanak félre, mert biztos szemű emberekre van szükség, akik akkor sem tévedtek meg. Ha én a Károlyi-féle vizekből ittam volna, most nem lennék itt. Nem akarom részletezni, hogy mennyi kárt okoztak nekünk a Károlyi-forradalom és a bolsevizmus, csak a román megszállás által okozott károkat említem fel. A beérkezett panaszokat magam ellenjegyeztem, 120 milliárdot tesznek ki. De még ennél is nagyobb az erkölcsi kár, amelyet főként az ifjúság körében okoztak „felvilágosító“ munkájukkal. Borzalmas adatokat szereztem az egyes intézetek vezetőinek jelentéseiből. Ezeket lefordíttattam és elküldtem Amerikába. Itt valósággal elképpedtek fölöttük. Egyesek szememre vetik, hogy 33 hónapja vagyok államtitkár a mindenkori kormányok alatt. Erre csak azt jegyzem meg, hogy, sajnos, nem a munkát, hanem a pártérdeket tekintik. Büszke vagyok arra, hogy 33 hónapja lehetek államtitkár és hogy naponta 12—16—18 órát dolgozomba hazámért. Mert senkinek sem szabad arra várni, hogy hívják, mert magától kell menni mindenkinek, aki akar és tud dolgozni. A nemzetgyűlés két évvel ezelőtt összeült, de nem volt egységes pártja, amit nagyon is sokszor szemünkre hánytak külföldi politikusok, akik azt mondták, hogy a magyarok maguk sem tudják már, hogy mit akarnak, annyi a pártjuk. 1919 augusztusában megalakítottam a Két Nemzeti pártot. Ugyanez év október 19-én aláírtunk egy okmányt, amely szerint a választások után minden becsületes magyar egy táborba tömörül. Az egyesülés akkor nem sikerült, most azonban megtörtént. Beléptem az Egységes Pártba, mert ez a párt biztosíthatja egyedül hazánk jobb jövőjét. A külföld eddig azt hitte, hogy mi barbárok vagyunk. Egy nagy nemzetnél még ma is azt tanítják, hogy itt az Alföldön mongolok laknak, akik nyereg alatt puhított húst esznek. Legfőbb kötelességünk, hogy a felőlünk táplált tévhitet eloszlassuk. Ezért küldök én főiskolai hallgatókat külföldi egyetemekre, akik ott kiváló munkát végeznek, amelynek eredménye máris meglátszik. Most például, mikor a jóvátétel jellege tornyosul felettünk, több nagy nemzet képviselője olyan kijelentést tett előttem, hogy lehetetlenség 28 ezer marhát kívánni tőlünk, amikor nyomorgó gyermekeink külföldről kapják a kondenzált tejet. Teljes erővel a konszolidáció felé törünk. Az Egységes Pártban benne van minden nemzetfentartó elem, akik egy nemzetmentő munka érdekében tömörültek. Mindenek felett kell most, hogy a nagy magyar beteg szobában ne legyenek kuruzslók, lármázók, mert a beteg csak így gyógyulhat meg. Ha ezen az úton haladunk Isten majd megadja nekünk a független magyar királyságot is, amelyről most nem beszélek bővebben, mert nem aktuális. Most egyetlen program van : Dolgozzunk! (Percekig tartó taps.) Most csak az általános politikai vonatkozásokat fejtettem ki, a részleteket majd az én ikertestvérem Zsitvay Tibor fogja elmondani. Zsitvay beszéde. Ezután Zsitvay Tibor dr., a II. választókerület képviselőjelöltje állt fel szólásra. Nagy tudásra és szónoki tehetségre valló beszédet mondott a következőkben : Kedves testvéreim! Mikor Pekár Gyula barátom elmondotta a saját programbeszédét, elmondotta vele az én programomat is és elmondotta vele minden becsületes magyar ember programját. Hogy mégis, felszólalok, nem azért teszem, mert beszélni szeretek, hanem mert beszédemmel fegyvereket akarok a magyarság kezébe adni, a magyar függetlenségi eszme sírásói ellen. Mert a függetlenségi eszme a mi programunk is és ha nem ez volna, kergessetek el bennünket Kecskemétről. (Dehogy kergetjük ! Éljen!) A magyar ég beborult felettünk. Összetartásra van szükségünk és én nem ismerek magyar és magyar kör