Kecskeméti Közlöny, 1922. május (4. évfolyam, 99-124. szám)

1922-05-01 / 99. szám

Kecskemét, 1922 május 1 óra 3 korona. Hétfő IV. évf. 99. sz. Rendkívüli kiadás: 1^ C ^jj ^Jj ^jjj j^|­H ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG: Egy évre..................................... 800 korona. . *T' III., Szabadság-tér 1. szám, II. e. 3. ajtó. Telefon 120. Fél évre.....................................410 korona. Egyes szám ára: 3 korona. , ---­Negyed évre. .... 210 korona. Megjelenik: Hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. sz. Telefon 111 Pekár Gyula és Zsitvay Tibor programot adtak. Hatalmas tömeg vett részt az Egységes Párt népgyűlésén. Lelkes tüntetés a jelöltek mellett. — Kovács Sándor, Iványosi Szabó László és Csősz József beszédei. Impozáns, bátran mondhatjuk ünne­pélyes keretek között folyt le tegnap az egységes­ párti képviselőjelöltek: Pekár Gyula és Zsitvay Tibor programbeszéde. A Kossuth-szobor körüli teret, hatalmas körülbelül 6000 főre tehető tömeg foglalta el, amely az egész gyűlés ideje alatt lel­kes tüntetéssel bizonyította jelöltjei és az általuk képviselt tiszta magyar eszme iránt érzett tántoríthatatlan ragaszkodását.­­ Kovács Sándor­azdasági főtanácsos, az I. ker. Egységes Párt elnöke néhány perccel 10 óra után nyitotta meg a naggyűlést és üdvözölte a megjelenteket. Már a múltban is élénk figyelemmel kísérték Kecskemét gazdasági és kulturá­lis fejlődését, — kezdette beszédét, — de nemcsak Magyarország többi részeinek te­kintete fordult felénk, hanem a külföldé is. Európának minden állama küldött hoz­zánk szakértőket, akik gazdasági fejlett­ségünkről a legteljesebb elismerés hangján nyilatkoztak. De a kitartó szorgalom mellett a józanság, okos politikai magatartás is híressé tette városunkat. Most is tőlünk várnak irányítást, ezért kétszeresen meg kell fontolnunk, hogy kiket küldünk a nemzetgyűlésbe. Tudjuk, hogy oda most egész emberek, irányításra, törvényhozásra termett emberek kellenek. Mi ilyen jelöl­teket választunk Pekár Gyula és Zsitvay Tibor személyében. (Éljen.) Az Egységes Párt, amelynek programját képviselő­­jelöltjeink vallják, minden országfentartó elemet egyesít magában, egyformán akarja mindenkinek a jogait érvényesíteni. A zugó éljenzéssel fogadott megnyitó után Pekár Gyula államtitkár, az első választókerület jelöltje mondott mély gondolatokban gazdag, nagy­hatású beszédet. Magyarok, testvéreim, tisztelt választó­közönség ! Nem idegenként jövök most ide, mert két évvel ezelőtt engem ért az a sze­rencse, hogy nemes Kecskemét városa egyik képviselőjévé választott. Hogy mit tettem ez alatt a két esztendő alatt, min­denki tudhatja. Az én életem nyitott könyv és bátran állíthatom, hogy a legjobb tehet­ségem szerint igyekeztem megfelelni köte­lességemnek. Hívásukra most újból itt va­gyok. Egy városnak tulajdonképen csak egy képviselőjének szabadna lenni, ha pe­dig több van, azoknak meggyőződésben ikertestvéreknek kell lenniök. Ilyennek ér­zem én magam Zsitvay Tiborral. Programja: A magyar élet. Az én programom a magyar élet, Magyarország élhessen. Az élet pártjának programját hirdetem, szemben a halál pártjával, amelynek hívei mindig ellenünk törnek. Magyarország még mindig beteg, a betegszobában pedig a pártoskodás és handa-bandázás helyett nyugalom kell. Har­minchárom hónapja vagyok államtitkár, látom az ország betegségének egész vona­lát és tudom, hogy a beteget meg lehet menteni, a Szentistváni határokat vissza­lehet szerezni. Ha ezt nem tudnám, egy percig sem ülnék tovább az államtitkári asztalnál. Mikor itt programbeszédet mondok, saját lelkiismeretemmel számolok, mert hit­vány ember az, aki ámítással, kortesfogások­kal él. Rendületlenül állok az Egységes Párt mellett, a kormányzó mellett, akinek leg­kedvesebb gyermeke Kecskemét és minde­nek fölött rendületlenül hiszek Magyaror­szág területi integritásában. Most két ser­penyő van, egyikben a mezőgazdaság, a másikban az ipar és kereskedelem, ezeknek egyensúlyban kell lenniök, mert a kisántánt szorító gyűrűje megtanított bennünket arra, hogy csak önmagunkra számíthatunk. Kell mezőgazdaság és kell ipar, kereskedelem, így lesz munkaalkalom is. Károlyi és Francliet D'Esperay. A politikai részre áttérve beszámolok a két és fél év munkájáról, mert alkotó mun­kára a múltból kell iramot venni. Két és fél év jelentős idő, különösen most, amikor a világtörténelem olyan rohamosan halad és mikor órák elegendők hihetetlen válto­zások megtörténtére. A Károlyi-forradalom bűnöseinek a felelőssége minden perccel életbevágóbbnak tűnik fel előttünk, kísérleti nyulat csinált belőlünk a bolsevizmus szá­mára. Kiálltuk a próbát, megszabadítottuk magunkat is, Európát is. Ugyanezt tettük a középkorban is, amikor török testvéreinkkel hadakoztunk századokon át. A keresztény­séget mi mentettük meg. Iszonyú a felelős­ség, amely Károlyit terheli, aki azóta össze­vissza jár Európában és keresi a módokat, hogyan árthatna újból Magyarországnak. Egy francia író szerint a bűnös valami belső kényszer hatása alatt legtöbbször visszatér bűncselekményének színhelyére. Károlyi is így van. Mindig visszatér Belgrádba. Mert itt követte el rettentő bűnét azon a végze­tes napon, amikor söpredék barátaival be­állított Franchet D'Esperay tábornokhoz. Ismerem a tábornokot, ő és tiszttársai mon­dották el nekem a történteket. Mikor beállítottak hozzá ezen a vég­zetes napon, a tábornok végignézett Ká­­rolyin: Katonatanács, munkástanács, nem­zeti tanácsok ? Hát idáig sülyedtek azok a kulturmagyarok, hogy az oroszoktól ta­nulnak ? Erre Károlyi átnyújtotta neki Csonkamagyarország térképét. Miért, kér­dezte a tábornok, hiszen a Díaz-féle szer­ződés biztosítja Nagymagyarország hatá­rait ? Nekünk az nem kell, felelte Károlyi, mert azt a szerződést egy imperialista re­zsim kötötte. Nekem jól van, válaszolt a tábornok, ha saját maga akarja megcson­­kítani, elárulni az országot. Elismerem, hogy sokan voltak jóhi­­szeműek, akik megtévedtek, de azok most álljanak félre, mert biztos szemű embe­rekre van szükség, akik akkor sem téved­tek meg. Ha én a Károlyi-féle vizekből ittam volna, most nem lennék itt. Nem akarom részletezni, hogy mennyi kárt okoztak nekünk a Károlyi-forradalom és a bolsevizmus, csak a román megszállás ál­tal okozott károkat említem fel. A beér­kezett panaszokat magam ellenjegyeztem, 120 milliárdot tesznek ki. De még ennél is nagyobb az erkölcsi kár, amelyet főként az ifjúság körében okoztak „felvilágosító“ munkájukkal. Borzalmas adatokat szerez­tem az egyes intézetek vezetőinek jelen­téseiből. Ezeket lefordíttattam és elküld­tem Amerikába. Itt valósággal elképpedtek fölöttük. Egyesek szememre vetik, hogy 33 hó­napja vagyok államtitkár a mindenkori kor­mányok alatt. Erre csak azt jegyzem meg, hogy, sajnos, nem a munkát, hanem a párt­érdeket tekintik. Büszke vagyok arra, hogy 33 hónapja lehetek államtitkár és hogy na­ponta 12—16—18 órát dolgozomba hazám­ért. Mert senkinek sem szabad arra várni, hogy hívják, mert magától kell menni min­­denkinek, aki akar és tud dolgozni. A nemzetgyűlés két évvel ezelőtt összeült, de nem volt egységes pártja, a­mit nagyon is sokszor szemünkre hánytak külföldi politikusok, akik azt mondták, hogy a magyarok maguk sem tudják már, hogy mit akarnak, annyi a pártjuk. 1919 augusztusában megalakítottam a Két­ Nem­zeti pártot. Ugyanez év október 19-én alá­írtunk egy okmányt, amely szerint a vá­lasztások után minden becsületes magyar egy táborba tömörül. Az egyesülés akkor nem sikerült, most azonban megtörtént. Beléptem az Egységes Pártba, mert ez a párt biztosíthatja egyedül hazánk jobb jövőjét. A külföld eddig azt hitte, hogy mi barbárok vagyunk. Egy nagy nemzetnél még ma is azt tanítják, hogy itt az Alföl­dön mongolok laknak, akik nyereg alatt puhított húst esznek. Legfőbb kötelessé­günk, hogy a felőlünk táplált tévhitet el­oszlassuk. Ezért küldök én főiskolai hall­gatókat külföldi egyetemekre, akik ott ki­váló munkát végeznek, amelynek ered­ménye máris meglátszik. Most például, mikor a jóvátétel jellege tornyosul felet­tünk, több nagy nemzet képviselője olyan kijelentést tett előttem, hogy lehetetlenség 28 ezer marhát kívánni tőlünk, amikor nyomorgó gyermekeink külföldről kapják a kondenzált tejet. Teljes erővel a konszolidáció felé tö­rünk. Az Egységes Pártban benne van min­den nemzetfentartó elem, akik egy nemzet­­mentő munka érdekében tömörültek. Min­denek felett kell most, hogy a nagy magyar beteg szobában ne legyenek kuruzslók, lármázók, mert a beteg csak így gyógyul­hat meg. Ha ezen az úton haladunk Isten majd megadja nekünk a független magyar királyságot is, amelyről most nem beszélek bővebben, mert nem aktuális. Most egyet­len program van : Dolgozzunk! (Percekig tartó taps.) Most csak az általános politikai vo­natkozásokat fejtettem ki, a részleteket majd az én ikertestvérem Zsitvay Tibor fogja elmondani. Zsitvay beszéde. Ezután Zsitvay Tibor dr., a II. vá­lasztókerület képviselőjelöltje állt fel szó­lásra. Nagy tudásra és szónoki tehetségre valló beszédet mondott a következőkben : Kedves testvéreim! Mikor Pekár Gyula barátom elmondotta a saját programbeszé­dét, elmondotta vele az én programomat is és elmondotta vele minden becsületes ma­gyar ember programját. Hogy mégis, fel­szólalok, nem azért teszem, mert beszélni szeretek, hanem mert beszédemmel fegy­vereket akarok a magyarság kezébe adni, a magyar függetlenségi eszme sírásói el­len. Mert a függetlenségi eszme a mi prog­ramunk is és ha nem ez volna, kergesse­tek el bennünket Kecskemétről. (Dehogy kergetjük ! Éljen!) A magyar ég beborult felettünk. Összetartásra van szükségünk és én nem ismerek magyar és magyar kör

Next