Kecskeméti Közlöny, 1923. április (5. évfolyam, 73-96. szám)
1923-04-01 / 73. szám
Kecskemét, 1923 április 1._________________Ára 20 korona.____________Vasárnap, V. évfolyam, 73. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Felelős szerkesztő: dr. KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG: m m évre..................................... 900 korona. ggyes szám ár: SO Korona ,a Sabadság-tér I. szám.i. e. 3. ajtó. Telefon: 120. hónaprs ..................................... 320 korona. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. szám. Telefon: 114. Húsvéti üdvözlet. Köszöntöttünk három húsvétot jó reménységből fakadó biztató szavakkal és a negyedik reánk jött szomorúan sötét aggodalmak ajándékával. Három húsvétot hagytunk a hátunk mögött azóta, hogy a magyar kálvária utolsó stációját, a kommunizmust is elhagytuk, ime most itt a negyedik. Talán azért érkezett annyi gonddal bajjal, hogy a jó reménység utolsó fokáról taszítson le bennünket és minden biztató szót a szánkhoz tapasszon ?! Azért is húsvét ez a húsvét. Mentői inkább megaláznak, kirabolnak, megbecstelenítenek bennünket, attól inkább bízunk és biztatunk. Soha alázottebb kifosztottabb és a világhíren infamisabb nem lett a magyar, mint most. De most azért aláznak és gyaláznak, azért osztanak és fosztanak bennünket, mert soha is volt ekkora kedveink, erőnk és kitartásunk élni a magunk életét jobban mondva, minden idegen szolgaságból feltámadni a magunk szabadságára. Milyen csodálatos, hogy Krisztus kikelt a sírból, mikor biztosak voltak abban, hogy halott és aludni fog az idők végezetéig. És milyen csodálatos, hogy tud még húsvétot ünnepelni ez a nemzet, mikor nincsennek már húsvéti tönkéi, húsvéti kalácsai. De olyan biztosak voltak annak idején a Krisztus örök halaiéban? Hiszen katonákat állítottak tetemének vigyázására. És olyan biztosak most abban, hogy tonka és kalács nélkül nincs húsvétja a magyarnak? Hiszen nemzetközi zsaroárok őrzik kertünk effektünket, léptünket-nyomunkat. A történelem nem azt bizonyítja, hogy a nemzetek élete sonkából és kalácsból táplálkozik. A történelem azt bizonyítja, hogy soványabb koszton is lehet megélni, erőtgyűjteni, a szó átvitt értelmében valósággal feltámadni. Ha ez is csoda, akkor ilyen csodát nagyon sokat láthattunk már és látunk még ezután is. Ha ezt a csodát nem akarják velünk megcsinálom, akkor mielőbb meg kell kezdeni a különféle antantoknak azt a hóhérmunkát, amely radikálisabban irtja a magyart. Mert ami a Krisztusnak három nap volt, abból a magyarság három évet töltött le és a negyedikben különben ő is fel akar, fel fog támadni. Szörnyű éjeket kínlódunk át és még szörnyűbb nappalok keserveire virradunk. Koronánkat letörték és az alacsony zürichi kurzuson idegen rablók úsztak be gazdasági életünkbe, hogy a kis halakat felfalják. Nyílt orcával jár utcáinkon a hazaárulás, a becstelenség, az élvhajhászat, az idegenek pedig, kik mindenben kitűnnek, felhéjázón hirdetik cselekedeteikkel a munkátlanság könnyű érvényesülését. A csonka ország is hazája minden átfutó betyárnak, csak a magyarnak nem az. Mégis, épen azért is meghirdetjük ezt a negyedik húsvétot. Meghirdetjük a husvétot és üdvözletek küldünk a hazájukban hazátlan magyaroknak. Üdvözöljük e nyomorult magyarokat, mert ők bíznak és ők készülődnek. Eljött a húsvétnak ideje, készüljünk is a feltámadásra ! Jeleníts István. A Borbási Puszta-Templom. Csütörtökön, március 29 én reggel kezdődött meg a borbási puszta-templom maradványainak feltárása. Kora reggel a feltárási munka vezetésére kiérkezett dr. Szabó Kálmán, múzeumi őr, segítőtársával Szippanos Jenő építőmérnökkel. Később nagyobb társasággal megjött Szalontay Barna városi tanácsnok is. A régi puszta-templom maradványa a feltárás előtt, mintegy 3 méter magas, alapjánál 3 lépés hosszti terméskőből épült fal rész, amelyet az idő viszontagságai, a széljárás, a napkeve s a tél zordonsága már eléggé megviselt. A fal maradvány egy kis emelkedés tetején áll. Tőle délnyugatra, túl az országúton emelkedik a Csibe-halom, északkeletre pedig a Csontos halom. A legközelebbi lakóhely hozzá, az 5—600 lépésre fekvő Kiss Ferenc-féle tanya. Ha körül nézünk a tájon a fal maradvány mellől a talaj topográfiai viszonyai arra a következtetésre vezetnek, hogy e halmokat valaha ingoványos, lápos mocsárvidék köntette és csak keskeny földszalagon közlekedhettek egyik halomtól a másikig. Mindannak dacára, hogy elég távol vannak egymástól a lakóhelyek, a feltárási munka híte nagyon hamar elterjedt és egymásután jöttek a környék gazdái a munka megszemlélésére. Első volt Kiss Ferenc gazd uram és veje. Elbeszélgettünk velük a történendőkről. — Bizony, uram, már épen ideje, hogy hozzá fogjanak a régi emlék kiásásához. Ne maradon a régi templom tovább a föld alatt, hogy hihesse mindenkinek, hogy itt mindig magyarok laktak. Jó lesz ez, mert úgy látszik innen is el akar minket zavarni az antánt, így busul a jó öreg magyarunk, Kiss Ferenc, lelkében egyszerre látva a fényes múltat és a szomorú jövőt. De jön egy másik birtokos is. Öregember, aki még a hetvenes évekből szedi a legközelebbi emlékeit. Emlékszik még arra, hogy a borbási falmaradvány előtt abban a régi időben egy mély gödör volt, amelynek fenekét 4—5 méteres perrence rudakkal kotorták. Sok csontdarab, meg kövecs került elő már akkor is. Még akkor a falmaradvány is magasabb volt, de azóta a felső köveket lefagyotta az idő. A gödröt pedig pásztor gyerekek temetnék be idővel. Vannak, akik kincses kamrát szeretnének találni, mások rejtett földalatti pincéről beszélnek. Szóval míg a feltárási munka halad a fantázia bőven termi a lehetőségeket. Az ásatás első iránya a falmaradványtól indult északkelet felé s csakhamar kibontakozik a régi alapfal kb. 80 cm. magas maradványa. Odább egy falkiugrás kerül elő, egy régi tárrpillér alja. Közben a halom nyugati szélén is megindul a munka és egy régi soros temető kerül feltárásra. A régi fatoporsók korhadt maradványa jelzi a régi sírokat. De előkerül egy tégla peremű sírkamra is. Egy 8—10 éves gyermek maradványa van benne. A munka halad. A nyugati oldalon hatalmas tűzvész nyomai kerülnek napfényre. Korom, égett téglák s egyéb tűznyomokat viselő leomló fal részek. Alattuk egy emberi maradvány. Talán a leomló fal temette el. Délután 5 óráig kiássák az egykori Apsis (szentély) alap maradványát és sikerül megtalálni a régi templom délnyugati balsarok hajlását is. A régi templom egész alapját nem lehetett még feltárni, mert nem volt reá elég idő, de már így is lehet egyre másra következtetni, melyet azonban s ezt hangsúlyozzuk, a templom többi kb. még a hátra levő egyharmad rész, falainak kell majd megerősíteni. A templom fekvése délnyugatészakkelei, ez utóbbi irányban volt az Apsis. A templomalap ó román stylusra enged következtetni s a Szamos partján feltárt simai templomra következtet. A templom legnagyobb hosszúsága (a 270 mt Apsisal együtt) cca 1270 mt. Belső szélessége cca 5 60 mt , míg az Apsis ivének alapja 420 mt. Formája téglalap alakú, amelyhez félköríves személy záródik. A szentély falát 2 támpatér támasztja. A templom előtt temető volt. A pusztulást tűzvész okozta. Bár Árpádházi királyok korabeli edény töredékek kerültek elő, korát még megállapítani nem lehetett. Egy tény, hogy a régi templom emlékek között egyik legtökéletesebben fentmaradt alapmaradványt tártak fel. Igazán nagyon jól tette a város, hogy költségvetésébe 100 000 koronát állított be a feltárási munkára, mert kultúrtörténetünk gazdag emlékei kerülnek elő, amelyek csak mindenkori büszkeségei leszek a városnak is. Galántai Fekete Béla Mindössze 76 föligénylő jelentkezett eddig Kecskeméten. Március 24-én megkezdték Kecskeméten az 1920. évi XXXVI. tc. végrehajtását. Az első munka az összeíró bizottságé, amely Füvessy Imre tanácsnok vezetésével lajstromozza a földigénylőket s ellátja utasítással arra vonatkozólag, hogy milyen igazoló okmányok beszerzése szükséges. Egy hét óta működik már a bizottság és az ezen idő alatt jelentkezők csekély számából arra lehet következtetni, hogy a földbirtokreform végrehajtása Kecskeméten nem a legjobb kilátással indul. A végrehajtást foganatosító hatóság egyik exponense a következőkben nyilatkozott: A Kecskemét környékén felosztásra kerülő területek Ágaregyháza, Bajlószöc, Helvécia területén jelöltettek ki. A terület nagyságáról pontos statisztikát még nem adhatunk közre. Ezt véglegesen még nem is lehet megállapítani, mert a kijelölt területek birtokosai és a Földbirtokrendező Bíróság közötti tárgyalások folyamatban vannak. A kijelöléseknél a törvény értelmében irányadó elv, hogy elsősorban az 1914 július 28. óta megvett birtokok s utána az ötven év alatt gazdát cserélt birtokokat veszik fel. A földigénylők kielégítésénél a reformtörvény nem állapítja meg a terület maximumát, mert sokkal célszerűbbnek látszott azt a különböző helyi viszonyoknak megfelelően külön-külön megállapítani. Egy-egy kiosztásra kerülő földterület 15 holdnál több nem lehet. Itt átlag 3—5 hold kisbirtokonként oszthatják föl a földterületet. A magas földárak gátolják a földszerzést. A felosztásra kerülő földterületet az Országos Földbirtokrendező Bíróság döntése alapján darabolják fel. A törvény kimondja, hogy a megváltás kimondásának csupán a törvény életbelépésétől számított öt éven belül van helye. A törvény nemes tendenciája kétségtelen, gyors végrehajtását gátló körülmények akadályozzák, ami a jelentkezéseknél máris szembeötlő. Az igényjogosultak összeírásánál ugyanis az tapasztalható, hogy azok túlnyomó része idegenkedik a jelentkezéstől. Kecskeméten eddig 76 igénylő jelentkezett. Ezek közül 23 rokkant, 5 hadiözvegy, 28 közalkalmazott és 30 önjogú földműves.