Kecskeméti Közlöny, 1924. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1924-01-01 / 1. szám
Kecskétét 1924 január 1. Ára 350 korona. Kedd, VI. évfolyam, 1. szám ........Illlllll Hllll HIiTM lillllll II ■illlll ■■IMIHI M ül IHPiiffI■!!!■ lllllll1 ■IMII MUHI ■HIMIlii IIIIIIH■III■ II I MII ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Felelős szerkesztő:dr. KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG: lm.......................................17800 korona. Egyes szám ára: 350 korona. ,.- Szabadság-tér I. számot, e. 3. ajtó. Telefon:20. Új astrapra....................................... 6000 korona. Megjelenik hétfő kivételével minden nap._______KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. szám. Telefon: 14. Vis spiritum? Három csodálatos adományt kavolt minden emberi lélek: a hitet, reményt és a szeretet. És hogy ez a három adomány teljes hasznú lehessen, ajándékul jspjuk az időt. Az év rohanó napjaiban, a küzdelem mindennapos nekigyürkőzésében, alig is vesszük észre már, hogy mikogulnak indultunk megkaptuk az utravaló adományokat és az ajándékot. Kinek rövid, kinek hosszú az élet, ez már a ránk szakadó terhek súlyától függ. De mit érne minden csodás adomány, ha csak az életharcot látnánk és megtudnánk felejtkezni a nagy úton haladva a lélektarsolyba helyezett útra valóról. De őrködik az idő , ha rövid vagy hosszú az élet, az idő segít, mint a vándort a jó helyről nyesett bot. Az idő, a mitdig ugyanaz, szthaszonként megáll, hogy megújuljon. Ilyenkor búcsúzik Szilveszter és köszönt ránk vigszóval az ifjú Újév. Mikor megállunk a határmesgyén s viszatekintünk a már megtett útra, elfeledjük a harcot, a terhek súlyát, a szomorúságot, amíg meglátjuk a lelkitarsolyunkban a három csodás adományt: a hitet, a reményt a szereteted A hit az eszméért van, az élő eszme megvalósulása a végcél. Hullhatnak reánk a sebek, vért követelhet a harcz, az mind nem csüggeszthet el, mert a remény rózsát is ígér. Felragyog még a napsugár, a téli hő alján már serked az uj elet, születik az uj erő. Ezért nem csüggedünk, ezért nem hiábavaló a harcz, ezért szeretjük a velünk küzdőket és az ellenállókat, mert az élő eszmét csakis így érhetjük el, együtt harcolva, az ellenfeleket legyőzve. Ma vagy holnap célt érünk, mert nem a pillanatban fellángolás a teljesülés, meghozzá az idő. Ez a politika útja is. Mennyi évszázad temetése volt már az elröppenő szilveszteri éjfél és mennyi évszázad született akkor újra Mennyi elmúlt dolog korhad a múltban. Csak egy eszme a változatlan, az örök végcél. A régi kilátósban ezelőtt 4—6 ezer évvel a sámánizmus és bálványt faragók ellen küzdő egy isten hívőknek hívták őket és a táboruk kicsinyebbedésével elsorvadt a régi állam dicsősége is. De akik az útravaló adományt nem feledték, nem hagyták veszni az eszmét s vándorúra indultak vele napnyugatnak. Ott küzdöttek érte tovább a hajdan nagy fényű Főnikiai-partok mentén. Azután sok évszázad múlva Sokrates sejtette a végcélt, majd Saneca bölcsessége hirdette. S egyszer megszületett a Király s a bethlehemi csillag fényének kigyulása óta az eszme, mint keresztény és nemzeti gondolat él tovább. Mennyi küzdelem hozta el napjainkhoz. Nem a kényelmet, jólétet kereső célkitűzésében rejlik az igaz, írva vagyon: „Vis spinem ? Da ranquinem !“ Akarsz ,lelket, eszmét? úgy küzdj, adj vért!“ Ha üres a lelkitarsoly és az ajándékozott idő nem segít, hol állana ma az emberiség? A csüggedés egymás gyilkolására serkentene és Madách Ádámja már az egyiptomi gutak tövében az emberiséget kiirtó embert sirathatná. De mindn öjévkor megújul az idő és számon vesszük a serkentő csodás adományokat s indulunk előre, uj harcra, az évezredes eszme diadalát várva. „Vis spiritum? Da sanguinem!“ Keresztény és nemzeti eszmékkel indulunk ma is útra, mint régen. Van hitünk, reményünk és szeretetünk s támogat az idő. Nem múlik el addig minden esztendő, míg a végső győzelem a keresztény-nemzeti diadal nem lesz. Megőriztük a csodálatos adományt, megkaptuk a segítő ajándékot is. És testvér, ha kell az eszménk, úgy gyere harcolni: „Vis spiritum? Dianquinem!“s vidám szívvel köszörjük az Újévet! Városi feladatok címmel értekezik a másik helyi lap hasábjain a városi ügyek egy túloldali szakértője. Fölveti a vízvezeték és a bugecmonostori vasút tervét, amelyek már évek hosszú sora óta megbeszélés tárgyát képezték s amelyekre vonatkozólag cikkíró elérkezettnek látja az időt, hogy a megvalósításhoz foghasson a közgyűlés. Utolsó pillanatnak jelzi az ilyen alkotásokra a meginnt időt és ezen megállapítását a munkabéreknek jelenlemi alacsony aranyparitáson alul álló értékével indokolja Az anyagi erőt pedig külföldi kölcsön alakjában véli megszerezhetőnek, avagy pedig külföldi vállalkozók anyagi erejének igénybe vételével. Bármennyire is szükségesnek látjuk a kérdéseket és bármennyire sürgőseknek is a megjelölt intézmények létesítését, a város jelenlegi anyagi helyzetét cikkírónak megállt pitásaival is egyezően nem ítélhetjük olyan rózsásnak, hogy abból a szükséges költségek beteremthetők legyenek. A külföldi kölcsön ellen pedig ha egyáltalában feletséges volna is a leghatározottabban tiltakozunk. Ez: a városba, zálogos birtokká való sülyedését és a városi lakosságnak külföldiekkel szemben való jobbágyságát jelentené. Elég Budapest székesfőváros példájára hivatkoznunk, amely a liberálisdemokrata uralom alatt száz- és százmillió számra vette fel a külföldi pénzeket, legtöbbször fényűző beruházásokra s amely külföldi kölcsönnek valorizált kamatai most éreztetik nyomasztó hatásukat. Budapest hasznot hajtó üzemeinek jövedelmét volt kénytelen lekötni a külföldnek s beláható időn belül minden budapesti polgár naponta súlyos száz és ezer koronásat kénytelen adózni az idegen közsődért. Részletesebben nem óhajtunk kitérni a külföldi kölcsön veszedelmeinek tárgyalására, csak annyit jegyzünk meg, hogy Kecskemét város is ép olyan szomorú helyzetbe került volna, mint Budapest, ha háború előtti kölcsönek nem belföldiek, hanem külfödről szerzettek lettek volna A Kobáriszentlőrinc megvétele alkalmával felvett 5.400.000 koronás és az 1910 évi 6.000.000 és kölcsönök ma egymagukban 80 milliárd papírkorona terhet rentettek volna, a többi 17 millió háború előtti és alatti kölcsön pedig 120 milliárdot. Összesen tehát ma 260 milliárd papírkorona adósság nyomná a várost, mert arról hogy a külföldi köcsönt a város visszafizethette volna az összeomlás óta arról szó sem lehetett volna. Ennek az évi 4 százalékos kamata is kitenne 8 milliárdot. Miből fizetné ezt a város mikor a folyó évi összbevételei alig ütik meg a 3 milliárdot. Így pedig a belföldi kölcsönöket könnyűszerrel kifizették eleddig 22,000,000 éis isten segiségével 1924 január 12-én kifizetődik az utolsó 6 millió is. Erre a fejtegetéseinkre az vethető ellen, de most más a helyzet. Ámde ki tud arra vonatkozólag biztosítékot adni, hogy a korona helyzete állandó vagy javuló lesz, s nem sülyed e időközi stagnálások után tovább. Elég csak arra a pár év előtti angol ajánlatra reámutatnunk, amelyet szintén elleneztünk s amely minden egyébtől eltekintve már a korona nagymérvű romlása miatt is rendkívül káros lett volna. Ellene szólunk tehát a külföldi köcsönnek most is. Újév napján megdrágul a postatarifa. . A kereskedelmi miniszter a posta-, táviró- és telefondíjszabást 1924. január elsejétől fölemdte. Az emelést a posta személyi és dologi kiadásainak növekedésével és a korona vásárló erejének csökkenésével okolják. Az új tarifa főbb tételei az alábbiak: Levél 20 grammig helyben 300 kor., vidékre 600 korona. Levelezőlap helyben 200 korona, vidékre 300 korona. Nyomtatvány 10 grammig 50 korona, ezen a súlyon felül 50 grammonként 100 korona. Ausztriába, Csehszlovákiába, Lengyelországba, Németországba, Olaszországba és Romániába-levél 1000 korona, levelező lap 600 korona, egyéb külföldre levél 1400 korona, levelezőlap 800 korona. Az ajánlási díj helyben 300 korona, vidékre 500 korona, külföldre 1400 korona. A postautalvány díja belföldre 100,000 koronáig 1000 korona. A külhető összeg maximuma 5,000,000 korona. A csomag díjszabást mérsékelten szintén emelik. A távíró szódíja belföldre 150 korona, Ausztriába Csehszlovákiába, Jugoszláviába és Romániába 500 korona- Németországba és Lengyelországba 600 korona. A telefonnál az évi előfizetési díj rendes állomás után Budapesten nem változott. Vidéken 432,000, illetve 216,000 korona. Az egyenként való beszélgetés díja helyben, Budapesten és vidéken 400 korona. Budapest körül 15 kilométer távolságig 1200 korona, 25 kilométerig 2500 korona, 50 kilométerig 3500 korona, 100 kilométerig 4500 korona, 150 kilométerig 5500, 200 kilométerig 6500 és ezen felül 7000 korona. Budapest—Bécs közön a beszélgetés díja 10,500 korona, Berlinnel 21,000 korona. A tarifaemelés alkalmából a telefonállomást 1924. január 15 ig az illetékes postai hatóságnál lehet felmondani. Murgács Kálmán szerzői estélye a városháza dísztermében. A Magyar Asszonyok lelkes, minden szépet-jót felkaroló helyi csoportja élvezetes estélyt rendezett tegnap, vasárnap a városháza dísztermében Murgács Kálmánnak, a fiatal dalszerzőnek irredenta dalait és magyar nótáit szólaltatta meg a kecskeméti publikum előtt, a szerző előadásában. Ez alkalomra díszes, nagy közönség gyűlt össze, mely nem szűnő lelkesedéssel és magyar szeretettel hallgatta az édes bús melódiákat, a mindnyájunk keblében ott dúló fájdalomnak ékes szavait. Murgács Kálmán neve és szerzeményei már nem voltak ismeretlenek Kecskeméten. Egyik másik irredenta dala régen szárnyra kelt s csonkaországban és föl felsírt a kecskeméti hegedűkön is. Az estély műsora különben teljesen azonos volt a budapesti Zeneakadémia nagytermében tartott szerzői estély műsorával, mely annakidején általános elismerést szerzett Murgács Kálmánnak. A műsor előtt özv. Pócsy Györgyné, a MENSz helyicsoportjának elnöke tartott rövid beszédet, melyben a közönség szeretetébe ajánlotta a fiatal szerzőt s bejelentette, hogy a bevezető előadást Gregersen Lujza budapesti kiküldőit tartja meg. Gregersen Lujzát jól ismerik már a kecskeméti Magyar Asszonyok, megtanulták benne tisztelni azt sz égősziszeretetet is, mely tegnapi előadását bővítette. Ezért sikerült