Kecskeméti Közlöny, 1924. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-01 / 1. szám

Kecskétét 1924 január 1. Ára 350 korona. Kedd, VI. évfolyam, 1. szám ........Illlllll Hllll HIiTM lillllll II ■illlll ■■IMIHI M ül IHPiiffI■!!!■ lllllll1 ■IMII MUHI ■HIMIlii IIIIIIH■III■ II I MII ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Felelős szerkesztő:dr. KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG: lm.......................................17800 korona. Egyes szám ára: 350 korona. ,.-­ Szabadság-tér I. számot, e. 3. ajtó. Telefon:­­20. Új astrapra....................................... 6000 korona. Megj­elenik hétfő kivételével minden nap._______KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. szám. Telefon: 14. Vis spiritum? Három csodálatos adományt ka­volt minden emberi lélek: a hitet, reményt és a szeretet. És hogy ez a három adomány teljes hasznú lehessen, ajándékul j­spjuk az időt. Az év rohanó napjaiban, a küzdelem min­dennapos nekigyürkőzésében, alig is vesszük észre már, hogy mikogulnak indultunk meg­kaptuk az utravaló adományokat és az aján­dékot. Kinek rövid, kinek hosszú az élet, ez már a ránk szakadó terhek súlyától függ. De mit érne minden csodás adomány, ha csak az életharcot látnánk és megtudnánk felejtkezni a nagy úton haladva a lélektar­­solyba helyezett útra valóról. De őrködik az idő , ha rövid vagy hosszú az élet, az idő segít, mint a vándort a jó helyről nyesett bot. Az idő, a mit­dig ugyanaz, szthaszonként megáll, hogy megújuljon. Ilyenkor búcsúzik Szilveszter és köszönt ránk vigszóval az ifjú Újév. Mikor megállunk a határmesgyén s viszatekintünk a már megtett útra, elfeledjük a harcot, a terhek súlyát, a szomorúságot, amíg meglátjuk a lelkitarsolyunkban a három csodás adományt: a hitet, a reményt a szereteted A hit az eszméért van, az élő eszme megvalósulása a végcél. Hullhatnak reánk a sebek, vért követelhet a harcz, az mind nem csüggeszthet el, mert a remény rózsát is ígér. Felragyog még a napsugár, a téli hő alján már serked az uj elet, születik az uj erő. Ezért nem­ csüggedünk, ezért nem hiába­való a harcz, ezért szeretjük a velünk küzdőket és az ellenállókat, mert az élő eszmét csakis így érhetjük el, együtt harcolva, az ellenfeleket legyőzve. Ma vagy holnap célt érünk, mert nem a pillanatban fellángolás a teljesülés, meghozzá az idő. Ez a politika útja is. Mennyi évszázad temetése volt már az elröppenő szilveszteri éjfél és mennyi év­század született akkor újra Mennyi elmúlt dolog korhad a múltban. Csak egy eszme a változatlan, az örök végcél. A régi kilátós­ban ezelőtt 4—6 ezer évvel a sámánizmus és bálványt faragók ellen küzdő egy isten hívőknek hívták őket és a táboruk kicsi­­nyebbedésével elsorvadt a régi állam dicső­sége is. De akik az útravaló adományt nem feledték, nem hagyták veszni az eszmét s vándorú­ra indultak vele napnyugatnak. Ott küzdöttek érte tovább a hajdan nagy fényű Főnikiai-partok mentén. Azután sok évszá­zad múlva Sokrates sejtette a végcélt, majd Saneca bölcsessége hirdette. S egyszer meg­született a Király s a bethlehemi csillag fé­nyének kigyulása óta az eszme, mint ke­resztény és nemzeti gondolat él tovább. Mennyi küzdelem hozta el napjainkhoz. Nem a kényelmet, jólétet kereső cél­kitűzésében rejlik az igaz, írva vagyon: „Vis spin­em ? Da ranquinem !“ Akarsz ,lelket, eszmét? úgy küzdj, adj vért!“ Ha üres a lelkitarsoly és az ajándéko­zott idő nem segít, hol állana ma az embe­riség? A csüggedés egymás gyilkolására serkentene és Madách Ádámja már az egyip­­tomi gutak tövében az emberiséget kiirtó embert sirathatná. De mindn öjévkor meg­újul az idő és számon vesszük a serkentő csodás adományokat s indulunk előre, uj harcra, az évezredes eszme diadalát várva. „Vis spiritum? Da sanguinem!“ Keresztény és nemzeti eszmékkel indu­lunk ma is útra, mint régen. Van hitünk, reményünk és szeretetünk s támogat az idő. Nem múlik el addig minden esztendő, míg a végső győzelem a keresztény-nemzeti diadal nem lesz. Megőriztük a csodálatos adományt, meg­kaptuk a segítő ajándékot is. És testvér, ha kell az eszménk, úgy gyere harcolni: „Vis spiritum? Di­­anquinem!“s vidám szívvel köször­jük az Újévet! Városi feladatok cím­mel értekezik a másik helyi lap hasábjain a városi ügyek egy túloldali szakértője. Föl­veti a vízvezeték és a bugecmonostori vasút tervét, amelyek már évek hosszú sora óta megbeszélés tárgyát képezték s amelyekre vonatkozólag cikk­író elérkezettnek látja az időt, hogy a megvalósításhoz foghasson a közgyűlés. Utolsó pillanatnak jelzi az ilyen alkotásokra a meginnt időt és ezen megálla­pítását a munkabéreknek jelenlemi alacsony aranyparitáson alul álló értékével indokolja Az anyagi erőt pedig külföldi kölcsön alak­jában véli megszerezhetőnek, avagy pedig külföldi vállalkozók anyagi erejének igénybe vételével. Bármennyire is szükségesnek látjuk a kérdéseket és bármennyire sürgőseknek is a megjelölt intézmények létesítését, a város jelenlegi anyagi helyzetét cikk­írónak meg­állt pitásaival is egyezően nem ítélhetjük olyan rózsásnak, hogy abból a szükséges költségek beteremthetők legyenek. A kül­földi kölcsön ellen pedig ha egyáltalában feletséges volna is a leghatározottabban til­takozunk. Ez: a városba­, zálogos birtokká való sülyedését és a városi lakosságnak kül­földiekkel szemben való jobbágyságát jelen­tené. Elég Budapest székesfőváros példájára hivatkoznunk, amely a liberálisdemokrata uralom alatt száz- és százmillió számra vette fel a külföldi pénzeket, legtöbbször fényűző beruházásokra s amely külföldi köl­­csönnek valorizált kamatai most éreztetik nyomasztó hatásukat. Budapest hasznot hajtó üzemeinek jövedelmét volt kénytelen lekötni a külföldnek s beláható időn belül minden budapesti polgár naponta súlyos száz és ezer koronásat kénytelen adózni az idegen kö­zsődért. Részletesebben nem óhajtunk ki­térni a külföldi kölcsön veszedelmeinek tárgyalására, csak annyit jegyzünk meg, hogy Kecskemét város is ép olyan szomorú hely­zetbe került volna, mint Budapest, ha háború előtti kölcsönek nem belföldiek, hanem kül­­fö­dről szerzettek lettek volna A Kobáriszent­lőrinc megvétele alkalmával felvett 5.400.000 koronás és az 1910 évi 6.000.000 és köl­csönök ma egymagukban 80 milliárd papír­­korona terhet rentettek volna, a többi 17 millió háború előtti és alatti kölcsön pedig 120 milliárdot. Összesen tehát ma 260 mil­­liárd papír­korona adósság nyomná a várost, mert arról hogy a külföldi kö­csönt a város visszafizethette volna az összeomlás óta arról szó sem lehetett volna. Ennek az évi 4 százalékos kamata is kitenne 8 milliárdot. Miből fizetné ezt a város mikor a folyó évi összbevételei alig ütik meg a 3 milliárdot. Így pedig a belföldi kölcsönöket könnyű­szerrel kifizették eleddig 22,000,000 éi­s isten segiségével 1924 január 12-én kifize­tődik az utolsó 6 millió is. Erre a fejtege­téseinkre az vethető ellen, de most más a helyzet. Ámde ki tud arra vonatkozólag biz­tosítékot adni, hogy a korona helyzete állandó vagy javuló lesz, s nem sülyed e időközi stagnálások után tovább. Elég csak arra a pár év előtti angol ajánlatra reá­mutatnunk, amelyet szintén elleneztünk s amely minden egyébtől eltekintve már a korona nagymérvű romlása miatt is rendkívül káros lett volna. Ellene szólunk tehát a külföldi kö­csönnek most is. Újév napján megdrágul a postatarifa. . A kereskedelmi miniszter a posta-, táviró- és telefon­díjszabást 1924. január elsejétől fölemdte. Az emelést a posta személyi és dologi kiadásainak növekedé­sével és a korona vásárló erejének csökke­nésével okolják. Az új tarifa főbb tételei az alábbiak: Levél 20 grammig helyben 300 kor., vidékre 600 korona. Levelezőlap helyben 200 korona, vidékre 300 korona. Nyomtat­vány 10 grammig 50 korona, ezen a súlyon felül 50 grammonként 100 korona. Auszt­riába, Csehszlovákiába, Lengyelországba, Németországba, Olaszországba és Romá­niába-levél 1000 korona, levelező lap 600 korona, egyéb külföldre levél 1400 korona, levelezőlap 800 korona. Az ajánlási díj helyben 300 korona, vidékre 500 korona, külföldre 1400 korona. A postautalvány díja belföldre 100,000 koronáig 1000 korona. A külhető összeg maximuma 5,000,000 korona. A csomag díjszabást mérsékelten szintén emelik. A távíró szódíja belföldre 150 korona, Ausztriába Csehszlovákiába, Jugoszláviába és Romániába 500 korona- Németországba és Lengyelországba 600 korona. A telefon­nál az évi előfizetési díj rendes állomás után Budapesten nem változott. Vidéken 432,000, illetve 216,000 korona. Az egyenként való beszélgetés díja helyben, Budapesten és vidéken 400 korona. Budapest körül 15 kilométer távolságig 1200 korona, 25 kilo­méterig 2500 korona, 50 kilométerig 3500 korona, 100 kilométerig 4500 korona, 150 kilométerig 5500, 200 kilométerig 6500 és ezen felül 7000 korona. Budapest—Bécs közön a beszélgetés díja 10,500 korona, Berlinnel 21,000 korona. A tarifaemelés alkalmából a telefonállomást 1924. január 15 ig az illetékes postai hatóságnál lehet felmondani. Murgács Kálmán szerzői estélye a városháza dísztermében. A Magyar Asszonyok lelkes, minden szépet-jót felkaroló helyi csoportja élvezetes estélyt rendezett tegnap, vasárnap a város­­háza dísztermében Murgács Kálmánnak, a fiatal dalszerzőnek irredenta dalait és magyar nótáit szólaltatta meg a kecskeméti publikum előtt, a szerző előadásában. Ez alkalomra díszes, nagy közönség gyűlt össze, mely nem szűnő lelkesedéssel és magyar szeretettel hallgatta az édes bús melódiákat, a mindnyájunk keblében ott dúló fájdalom­nak ékes szavait. Murgács Kálmán neve és szerzeményei már nem voltak ismeretlenek Kecskeméten. Egyik másik irredenta dala régen szárnyra kelt s csonkaországban és föl felsírt a kecskeméti hegedűkön is. Az estély műsora különben teljesen azonos volt a budapesti Zeneakadémia nagytermében tartott szerzői estély műsorával, mely annak­idején általános elismerést szerzett Murgács Kálmánnak. A műsor előtt özv. Pócsy Györgyné, a MENSz helyicsoportjának elnöke tartott rövid beszédet, melyben a közönség szere­­tetébe ajánlotta a fiatal szerzőt s bejelen­tette, hogy a bevezető előadást Gregersen Lujza budapesti kiküldőit tartja meg. Gre­gersen Lujzát jól ismerik már a kecskeméti Magyar Asszonyok, megtanulták benne tisztelni azt sz égő­­sziszeretetet is, mely tegnapi előadását bővítette. Ezért sikerült

Next