Kecskeméti Közlöny, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

Kecskemét, 1925. március 1. ft«*« »590 fcon»*««. Vasárnap, VII. évfolyam, 49. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Fetelós gaisfkesztó: Dr. KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG: ShnwMvn...........................................6Csopo­r, Egy«­s­xim ára: 15110 K. In- Szabadság-tér 1., 1Lcm. 3 ajtó. Telefon 120. Ssar Vánajtm.......................................20.ooo­m. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL: Széchenyi­ tér 5. Telefon 114. 3 A M. T. I. RÁDIÓJELENTÉSEI. LEGÚJABB. Berlin. Ebert német birodalmi elnök ma délelőtt 10 óra 15 perckor meghalt. — Rio de Janeiro. Nilberogban egy robbanó­szerraktár felrobbant, 1C0 ember meghalt, 600 súlyosan megsebesült, 3000 ház meg­rongálódott a robbanás következtében. KIS HÍREK A NAGYVILÁGRÓL. Laibachban tegnap reggel 7 óra 50 perckor majdnem 2 percig tartó heves föld­rengés volt, kár nem történt. — Római je­lentés szerint az albán kormány üldözi a katholikusokat és éles akciót kezdett az olaszok ellen. — Parisban a pénzügyi tárca vitája alkalmával 670.000 főnyi hadsereg hadi kiadásait megszavazták. — Bukaresti jelentés szerint Dobrudzsába Turski-Smil mellett fegyveres bolgár komitácsi bandák átkeltek, de visszaverték őket. — A kis­­ántánt barát olasz lapokban olyan híradás jelent meg, mely szerint a csehek­­megál­lapították, hogy a magyarországi EME és a titkos katonai szervek felkelést szítanak a Felvidéken. Az olasz lapok egy része hazugnak bélyegzi a híradást. — Az an­­górai kormány csapatai szétverték a kur­­disztáni felkelőcsapatokat, a zendülőket üldözik. Ah­med sejket, a vezérüket elfog­ták.­­ A német—francia kereskedelmi szerződés ügyében megtörtént a megegyezés WWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWW» Jókai eljött Nagy-Magyarországért. (6.) A nemzeti érzés meleg szivü poétáját ünnepeljük. A lecsonkított ország, a megnyomorított sorsunk szomorú napjait ezer éves történetünk eseményeivel melen­getjük. A nagy múlt dicsőség palástjának drágakövei ragyognak felénk és fényük új reményt gyújt bennünk — a küzdelemre. A százéves Jókai Mór érkezett újra Kecskemétre. A ma is élő, a mindig ifjú és örökké a nemzetért küzdő apostol újra itt jár köztünk és szellemajkáról szerte dörög az országrontás felé a vád. — „Harcra készül ellenetek az Isten, mert ti is harcra készültök ellene. Az es­küvel kötött békét felforgathatjátok jobbra­­balra és lészen tinéktek, amit kívántatok, háború kívül és háború belül, hogy azt fogjátok mondani: elég, elég uram! és nem fogjátok végét látni annak, amit bo­londul megkezdtetek . . Azt mondja a történelem, acélos kék szeme a bensőbe látva kutatta a lélek rejtekét. A magyarság sorsát határtalan fantáziával építette naggyá a Volga menti őshaza délibábos végtelenségétől a hu­szadik század jövendőjéig. Csupa nagy­ság, fény és hatalom, melyet az igazsá­gért és a nemzete jövőjéért vérző szivü költő, a sok szenvedést megértve, népe sorséul követel. Ma ujra közénk jött s aki határokat nem ismerve száguldott az időn, téren, a végtelenségen át, hogy Attila és Árpád unokáinak útját a nemzeti érzéssel kije­lölje, ma fájdalmasan sóhajthat fel az áru­lás és önkény szűkre csonkított határai között. — „Hová akartok menni esztelenek, tétovázók ? Kinek adatott közületek fele­lős, hogy Erdélyország férfiai földönfutók, asszonyai özvegyek és gyermekei árvák legyenek ?“ Hát a Délvidék csodálatos mesét suttogó földjét ki árulta el? A Senki szi­getén miért dölyfösködhet az úrhatnám idegen ? Lőcse fehér asszonyának kertjé­ben miért gázolhat virágot a cseh marta­­lóc ? A névtelen várat s a Fertő habjait ki merte idegen kalmár vágyak ajándé­kául adni ? Jókai Mór ma hozzánk is eljött, mi­ként eljár minden magyar városba, haj­lékba, szívbe. Talán keresi azt az integer Magyarországot, melynek minden végére annyi szépségből font csokrot. A szivekben fájdalom és gyász s az ő ünnepére ké­szülve összeszorulnak az öklök, hogy ígéretet adjanak az országcsonkításért. S a­kik lelkükben hordják az ország­­rontás égető bélyegét, érezhetik nyakukon feri a bég sújtó kardjának élét, sövükbe zúghat Jókai szava: Hej gonosz, gonosz! ha te nem lettél volna . . . Ma közénk jött újra a százesztendős Jókai és széttekintve a szomorú országon szent és mély fogadással gyújtunk ünnepi fáklyát... Jókai eljött Nagy-Magyarorszá­­gért Kis-Magyarországra ! Az ünnepségek programja. Délután 5 órakor th. bizottság dísz­közgyűlésen hódol Jókai emlékének. He­­tessy Kálmán dr. elfoglaltságára való te­kintettel elhárította beszéde tartását, igy Jó­kait felelős szerkesztőnk méltatja. Petőfi­ről Iványosi Szabó László dr. Vörösmarty­­ról Pozsgay Rezső, Madáchról pedig Faragó Béla bizottsági tagok tartanak emlékbeszé­det. — A két első padsort a vendégek, elsősorban a hölgyközönség részére tart­ják fenn. A színházban 7 órakor lesz az ün­nepség a Petőfi Társaság, a Katona József Kör, a színtársulat, Polgári Daloskör és az Úri Banda egyes tagjainak közreműködé­sével. A Petőfi Társaság részéről Pekár Gyula, dr. Ferenczy Zoltán és dr. Szávay Gyula szerepelnek a díszgyűlésen. A Ka­tona Kör részéről Révész István, Mura­­közy Gyula, Marton Sándor, dr. Sántha György, Steller Mária énekművésznő mű­­dalokat énekel, a színtársulat pedig a Szi­getvári vértenuk c. Jókai dráma első fel­vonását adja elő. Ma délután érkeznek a Petőfi Társaság tagjai. A ma este 8 órakor megtartandó szín­házi díszelőadásra mint jeleztük dr. Pekár Gyula a Tercsi Társaság elnöke, Ferenczy Zoltán alel­tök, Szávay Gyula főtitkár és Lamperth Géza délután a gyorsvonattal érkeznek Kecskemétre. Fogadásukra a Katona József Kör képviseletében megje­lennek az állomáson Marton Sándor elnök és Sántha György dr. titkár. KIS HÍREK MAGYARORSZÁGRÓL. A zágrábi vasútvonalon Bilo-ova kö­zött két személyvonat egymásba futott. A súlyos vasúti szerencsétlenségnek 17 ha­lott és 30 súlyosan sebesült áldozata van.­­ A belügyminiszter elrendelte az elő­­szállási állítólagos vérengzés ügyében a vizsgálatot. Elsőnek Drózdi Győzőt hall­gatják ki. A Budapesti jelentés szerint il­letékes helyen komolyan foglalkoznak az­zal a kérdéssel, hogy a minisztériumokban az államtitkároknak és osztályvezetőknek, más hivatalokban az osztályvezetőknek, visszaadják a discrecionális jogot, hogy közérdekű ügyekben a sajtónak felvilágo­sítást adhassanak. Az Adler és Schlinger cég fizetésképtelensége. Két újabb fizetésképtelenséget jelen­tettek be a kir. törvényszéken : Adler Miksa és fia fakereskedő, Vizkerethy­ u. 8 sz. alatt, Schlézinger Márton rövidárus Rákóczi­ út 2 sz. alatt. Adler Miksa ügyvédjének előadása szerint a bukás fő oka, hogy előbbi üzlet­­helyiségükből kilakoltatták őket és 6 hóna­pig nem jutottak helyiséghez, továbbá Adler Miksát súlyos betegsége az üzlettől távol tartotta, közrejátszottak az üzleti pangás, a tőke csekélysége, a hitelek utáni magas kamat stb. 30 százalékos ajánlatot tesz, Vizkelety u. 8 szám alatt saját háza van. A passzívák — értesülé­sünk szerint — 400 millió körül vannak. Schlézinger Mártont ügyvédjének elő­adása szerint — társa, Káin Farkas, jut­tatta a bukásba, aki nem adott az üzlet­hez tőkét s most pedig Schlézingertől elpörölte egy okirat alapján az üzlethelyi­séget berendezéssel együtt. A bukásban ezenfelül közrejátszottak még az üzleti pangás, a tőke csekélysége, a magas kamat stb., stb.. (Lásd fentebb !) Passzívái 660 millióra rúgnak, amivel szemben aktí­vája 354 milliót tesz ki. 40 százalékos ajánlatot tesz, amit 6 hó alatt egyenlő részletekben fizetne ki. Kezességet vállal érte felesége Meitner Ilona, akinek a Szol­noki­ úti átjárónál van egy néhány száz milliót érő villája. A véres farsangolás. Fejbelőtte a barátja. Megvasalva hozott be tegnap egy szikár, barnaképű legényt a kir. ügyész­ségre a csendőrség Jakabszállásról, akinek egy kioltott emberi élet terheli a lelkiisme­retét. Selyem János 23 éves gazdalegény a tettes, ifj. Tóth László, szabadságon volt közvitéz a 9 honvéd gyalogezredből az áldozat. Vasárnapról hétfőre virradó éjszakán hangos vendégség mulatott Kis Bálint ta­nyáján, ahol a környébeli legények ala­posan kivették részüket a farsang utolsó napjaiból. Reggel 4—5 óra között felkere­kedett a társaság és hazafelé tartott. A Pólyák Antal és Vakulya István társasá­gában hátul menő Selyem János bele­kötött egy útjukba tévedt fiatalabb legénybe, akit bottal fejbeütött. A zajra hátraforduló Tóth László rosszalólag szólt a duhajkodó Selyemhez, amiért egy nála fiatalabb, legényt ok nélkül bántalmazott. Ebből tá­madt a halálos végű szóváltás, amely mind­inkább élesedett, dulakodás támadt s egy­szerre Selyem revolvert rántva elő meg­állt a társaságtól néhány lépésnyire . »Senki ne közeledjék mert lelövöm,“ kiáltotta. Tóth László, aki szabadságos katona volt, talán nem vette komolyan ezt a fenyege­tést és kilépve a társaságból nyugodt lé­péseket tett a revolveres alak felé, azonban ekkor Selyem kezében eldörrent a fegyver s Tóth összerogyott. A golyó fején találta és halálos sebet ejtett a szerencsétlen katonán. Selyem János most a kecskeméti ügyészség fogházának lakója, ahol vizs­gálati fogságban van. A vizsgálóbíró a közeli napokban fogja kihallgatni. Részeg­séggel védekezik, a megölt katona egyik jóbarátja volt.

Next