Kecskeméti Közlöny, 1929. június (11. évfolyam, 122-146. szám)

1929-06-01 / 122. szám

Kecskemét, 1929. június 1. Ara 8 fillér. Szombat, 122. szám, XI. évfolyam. KECSKEMÉTI KÖZLÖM ELŐFIZETÉSI ÁRAK: A1 oraffreffo * n­­t^tcc F\Tnn« SZERKESZTŐSÉG: Negyedévre...................................................4 P 80 f. Alapította: L/t. XVloo &NL/K.C. N­L, Szabadság-tér 1., II. em., 3. ajtó. + Telefon 120. “Öy Megjelenik hétfő­ kivételével mindennap! " Felelős szerkesztő: Dr. HORVÁTH ÖDÖN. KIADÓHIVATAL: I­L, Arany J.­u. 8. , Telefon 114. [ KADA ELEKNÉ. [ Őszinte, mélységes részvéttel közöl­jük a szomorú hírt, hogy özv. Kada Elekné született Ferenczy Auguszta ma délután 1 órakor, 79 éves korában váratlanul el­hunyt Zugó, bánatos harangszó adta tud­­tul fél 2 órakor az egész városnak a meg­döbbentő hírt, hogy Kecskemét néhai nagy polgármesterének özvegye örökre elköl­tözött közülünk. Mohácsy Lajos kir. tör­vényszéki biró lakásán mély szomorúság fogadja a sűrűn érkező, lesújtott, részt­vevő látogatókat. A megboldogult leánya, Mohácsy Lajosné született Kada Margit elájult, amikor édesanyja megdöbbentő, váratlan halála bekövetkezett. Özv. Kada Elekné született vecseszéki Ferenczy Auguszta 1850-ben született. Édesapja ügyvéd és földbirtokos volt. Kadáné a Ferenczy-család utolsó tagja, Ferenczy Ida csillagkeresztes hölgynek ro­kona volt. Kada Elekhez ment férjhez. Mint Kecskemét nagy polgármesterének felesége, igen nagy szerepet vitt Kecske­mét társadalmi életében. Kiváló szellemű, rendkívül szeretetreméltó hölgy volt, akit mindenki legőszintébb tisztelettel és sze­retettel vett körül. 1913-ban elvesztet­te férjét, majd nem sokkal utóbb fiát, Kada Endre árvaszéki ülnököt. E csapá­sok annyira megtörték, hogy azóta egé­szen visszavonultan élt a nagyasszony le­ánya házában. Egy év előtt súlyos betegségből épült fel, újabban azonban kielégítő volt az állapota, annál váratlanabbul sújtott min­denkit a ma bekövetkezett katasztrófa. Ma reggel a szokott időben felkelt a nagyasszony. Semmi baja sem volt. Csak 11 óra felé kezdett rosszullétről pa­naszkodni. Azonnal jött az orvos. Később midőn állapota egyre rosszabbra fordult, papot hívtak, aki feladta a haldok­lók szentségeit. Délután 1 órakor, hozzá­tartozóitól körülállva, visszaadta lelkét Teremtőjének. Szívszélhüdés ölte meg. LEGÚJABB: 77 konzervatív, 120 munkás­párti s 14 liberális képviselőt választott eddig Anglia. Csütörtökön reggel 8 órakor kezdődött meg Angliában a szavazás. Minden teljes rend­ben és nyugalomban folyt. Mindössze két in­cidens történt. A liberálisoknak egy moziban tartott gyűlésén valaki elkiáltotta magát, hogy tűz van. Nagy pánik tört ki erre. Egy másik gyűlésen a kommunista agitátort majdnem­ meglincselték. Általában jóval kevesebb sza­vazatot adtak le, mint a múlt választáson. A délelőtt ismeretes eredmények szerint megválasztottak 77 konzervatív, 120 munkás­párti, 14 liberális és 5 pártonkívüli képviselőt. Kommunistát egyet sem. A délben érkezett jelentések szerint az angol király ismét súlyosan megbetegedett: fizessen elő a Kecskeméti Közlönyre! A mai hetipiacon 1$ 50—14 pengő volt a rozs ára, 17*50—18 a hazáé, de csak azok a gazdák adtak el, akik a végsőkig meg vannak szorulva, h­a újabb szamara állo­másához érkezett a gabona katasztrofális áresése. Még mindig folytatódik az a hihetet­len árlemorzsolódás a gabonapiacon, a­­mely hetekkel ezelőtt megkezdődött. A kereskedők a búzát 17.50—18 P-ért, a ro­zsot pedig 13.50—14 P-ért kérték. Persze csak az a gazda adott el, aki a legvégsőig van megszorulva. Volt egy »szerencsés« eladás: elsőrendű rozsot 15 P-ért vett meg mázsánként egy magán vevő. A többi vétel, kevés számban ugyan, de a fenti árak mellett folyt le. Felhozatal 15—20 ko­csival volt. A kukorica 24—28 P-ért kelt A takarmánypiacon csak fél piac volt. Kevés felhozatal. A széna 8—12 P mázsán­ként, a szalma 12—16 P volt kocsinként. A burgonya mázsája 12—13 P volt és szé­pen vették. A hízott sertéspiacon közepes felho­zatal mellett valamennyi sertés elkelt 1.60—1.70 P-os árban. Sovány sertés ke­vés volt s nem is igen vették. Árak: vá­lasztási 9 -14 P, 3 hónapos 28—30, féléves 50—60 P páronként, az egy éves sertés darabonként 60—70 P-ért kelt. „Emelem poharamat Katona városára, erre a törzsgyökeres városra és mint ennek a város­nak első napon polgára, ígérem, hogy törekvéseit minden erővel támogatom.“ Klebelsberg Kunó gróf kultuszminisz­ter tiszteletére szerdán délben ebédet a­­dott a város a Kaszinó dísztermében, a mélyen az előkelő vendégek, a miniszter kísérete, Szeged nagy küldöttsége és Kecskemétnek úgyszólván valamennyi ve­­zető férfia résztvett. A kitűnően sikerült ebéd végig a legjobb hangulatban folyt le. A menü a következő volt: Húsleves pirított borsó­val. Svédhús-saláta zöldkörettel. Idei liba­sült és töltött bortusz egy vegyes kerettel és salátával. Vegyes rétes. Fekete. Borok. Az első felköszöntőt Fáy István főis­pán mondotta a kormányzóra. Szeless László felsőházi tag a kultuszminisztert köszöntötte fel. Papp György ny. kerületi főkapitány a 99 éves Kaszinó nevében mondott üdvözlő beszédet. Iványosi Szabó Szép ünnepség keretében leplezték le a K­lebelssterg- Révész emléktáblát. Szerdán délután a méheslaposi iskola falába elhelyezett emléktábla leleplezési ünnepségével lett teljessé a díszpolgári oklevél átadásának ünnepi aktusa. Elemisták, iparostanonciskolások csa­patai vonulnak ki tanítóik vezetésével, hogy megszállják az iskoláig terjedő út­szakaszt. Kezükben nemzetiszinű zászlócs­kákat lobogtatva éljenezik meg a kocsik, autókban érkező vendégeket. Az iskolá­nál pazar szépségű díszemelvény fogadja az érkezőket. Fél 5 előtt a miniszter sötétzöld au­tója az emelvény elé gördül. A miniszter, Petri Pál államtitkár, Fáy István főispán szállnak ki az autóból. Megkapó kedves jelenet következik. Szekér Teréz V. osztá­lyú elemista lép a miniszter elé. Havas István versével köszönti olyan bátor ön­tudattal, hogy csodálkozást kelt és átnyújt a miniszternek egy pompás virágcsokrot. A Tanítók Dal- és Zeneegyesületének ki­tűnő vegyeskara Salamon Mária vezény­letével a Himnuszt intonálta. Dömötör La­jos h.­polgármester lép az emléktábla elé: — Kettős ünnepet ül most a város — ugy­­mor­i — most tiszteletünk és hálánk kívánjuk leróni Nagyméltóságod előtt, aki a magyar nép, különösen pedig a tanyai nép kulturális előrehaladásáért eddig már annyit tett mint azelőtt senki. Megemlékezik ezután alkotása-László dr. pedig mint vallásügyi minisz­tert köszöntötte Klebelsberg grófot. A kultuszminiszter emelkedett végül szó­lásra. — A kuruc harcok leverése után — mon­dotta — az elnemzetlenkedés kora következett. Az irodalom csak akkor lett ismét terebélyes­sé, amikor visszatért a néphez és megszüle­tett a népies, eredeti magyar költészet. A tős­gyökeresen magyar Kecskemétnek e szellem ápolásában kimagaslóan nagy jelentősége volt és van. Emelem poharamat Katona városára, erre a tősgyökeres városra és mint ennek a városnak első napon polgára, ígérem, hogy törekvéseit minden erővel támogatom. Kére­m­­ az Istent, hogy áldja meg ezt a nemes várost, annak vezetőségét és virágoztassa fel. Aigner Károly szegedi főispán Sze­ged és Kecskemét együttműködésére mon­dott felköszöntőt, írói. Mély részvét hangján szól néhai prelá­­tusunkról Révész Istvánról, aki egyik úttö­rője volt a tanyai népoktatás kiterjedésének. — Ennél az ünnepségnél szeretettel veszik körül a gyermekek, de itt van a sok-sok gyermek szülőjének szeretete,­­ akik könnyes szemmel köszöntik Nagyméltóságodban a ma­gyar gyermek atyját. Beszéd közben hullott le a lepel Kis­faludy Strobl Zsigmond alkotásáról a fehér márványlapba foglalt bronzplakett­ről. Taps és éljenzés között emelkedik fel Klebelsberg kultuszminiszter. — Fájdalommal és meghatottsággal nézem ezt az emléktáblát — kezdi beszédét — Fájda­lommal és meghatottsággal, mert kettőnk kö­zül, akik abban a megtiszteltetésben része­sültünk, hogy az emléktáblán megörökítést kaptunk egyik már nincs az élők között. Ma­gyar sors az, csak ritkán fordul elő, hogy munkájának eredményét is láthassa a dolgozó. — Révész István lelkének minden szerete­­tével csüggött azon, hogy a magyar nép kul­turális előrehaladását elősegítse. Csak sejtette, de nem láthatta meg teljesedését. Az ő emléke most nagyobb kötelességet ró ránk. Valahogy jobban össze kell tartanunk, az elköltözött helyett többet dolgoznunk. Nem fogunk meg­állni, dolgozunk tovább becsülettel. Az énekkar a Magyar Hiszekegyet énekelte végezetül, majd az ünnepség után a miniszter beírta nevét az iskola emlék­könyvébe és magához kérette Salamon Mária karnagyot, akinek legteljesebb el­ismerését fejezte ki az énekkar nagyszerű szerepléséért. Oly szépen énekeltek — mondta — mint a Doni kozák kórus!

Next