Kecskeméti Közlöny, 1937. február (19. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-02 / 26. szám

Kecskemét, 1937. február 2. ÁRA 8 PILLÉR. Kedd, XIX. évfolyam, 26. sz. k.:::::::Itt közlöm ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra . . . . 1 P 60 fill. Negyedévre .... 4 P 80 fill. Alapította: Dr. KISS ENDRE. Felelős szerkesztő: Dr. HORVÁTH ÖDÖN. POLITIKAI NAPILAP. Kiadóhivatal: Arany J.­u. 8. Telefon 114% Szerkesztőség: Hornyik J.­u. 1. Tel. 120. Ma délig tizennégyszer sza­vaztak a városatyák. Szombaton megválasztották Nyúl Tóth Pál h. polgármestert, Liszka Béla tanácsnokot, Schira Mihály I. o. aljegyzőt, Laczi Pál II. o. aljegyzőt, Dömötör Lajos és Sántha István fogalmazókat, Sárközy Béla h. főszámvevőt, ma délig pedig Holló Miklós szám­vevőt, Bencsik István és Sándor Miklós I. o. adótiszteket, vitéz Gyulay Lajos irodatisztet és két szülésznőt. Részletes, szirtes jelentés a „T. Ház“ két­napos izgalmairól, derűjéről, borújáról. Régen volt a közgyűlési terem­ levegője olyan izgalommal telített, mint a választások napján, szombaton. Utoljára talán a főügyész­választás, Sándor József és vitéz Márkus Fe­renc küzdelme, vagy még régebben, Zimay Károly és Sándor István összecsapása napján. De míg akkor egyetlen nagy tét feszítette az idegeket, addig most egész sor kisebb-nagyobb előretörési lehetőség, egész sereg velejáró kom­bináció, variáció és permutáció ajzotta fel a jelölteket és városatyáikat. Lehet, hogy most így utólag mindenki „tudta“ az eredményt, régi tapasztalat, hogy­ utólag rengeteg a csal­hatatlan béljós, az első szavazás eredményé­nek kihirdetése előtt azonban alig akadt em­ber, aki például a helyettes polgármesteri ál­lásra jóslatot mert volna tenni. Délután négy órára tűzték ki a közgyűlés kezdetét, de már fél négykor a jobboldali ta­nácsteremben ült sok régi képviselőválasztás ellenzéki élharcosa, Csikós Lajos bácsi. A vá­rosatyák közül őt üdvözölhette elsőnek a mél­tóságteljes városházi portás, kinek mindig elő­zékeny, udvarias, de bizonyos tartózkodással kimért köszönési módja önkénytelenül a felső­házat juttatja az ember eszébe. Rendre érkeznek a városatyák és jelöltek vegyesen, utóbbiak ünnepi feketében, amely annál jobban kihangsúlyozza az arcok sápadt­ságát, előbbiek viszont a döntnökök kegyes jóindulatával, a benfentesek diplomatamoso­lyával, azzal a mosollyal, amely elárulja, hogy én mindent tudok, de nem szólhatok . . . Négy órakor már jó félház volt. A karzat is kezdett benépesedni az ünnepi díszelő­adásra. — Sajnálom, hogy­ frakkot nem húztam — jegyezte meg valaki. — Én felvettem volna­­— válaszolta Máté József dr. — de nem éri be a pocakomat. Négy óra öt perc. Kiss Endre dr. polgár­­mester siet be a baloldali tanácsteremből, meg­áll egy pillanatra, egyszeribe egész udvar veszi körül, valamit kérdeznek tőle, mire szokásos, tréfásan rejtélyes arcfintorával siet tova a kér­dés elől. A padokon minden városatya előtt litogra­fált, gépelt ív, a szavazás rendjét és módját ismerteti. Szappanos Sándor dr. ipartestületi jegyző kezébe vesz egyet, odalép az éppen most érkező Szili József építőmester elé és így­ szól tréfásan: — Tudja már a leckét, fiatalúr? — Miféle leckét? — Itt van, tanulgassa szorgalmasan úgy kell fújni, mint a vízfolyás. Feketébe öltözött jelöltet szólítunk meg: milyenek a kilátások? — Rosszat sejtek — feleli alig hallhatóan — most sem fog sikerülni. Mit válaszoljon az ember? Nekünk, akik azért jelentünk meg a közgyűlésen, hogy szí­nes riportban számoljunk be az ott történtek­ről, tarka élmény az egész, neki, szegénynek — életkérdés. Vitéz Héjjas Iván dr. markáns alakja tű­nik fel baloldalt. Ritka vendég. Általában sok olyan arcot látunk, aki egyébként elfoglaltsága vagy más okok miatt csak nagynéha látja Árpád apánkat a hét vezérrel. Falsárga arccal áll a jobboldali tanácste­rem bejáratánál egyik igen esélyes jelölt. Per­cenként jönnek hozzá, viszik neki a jelentése­ket, hogy biztos lehet a dolgában, mindenütt nagyon népszerű, sőt viccekkel szórakoztatják, de a máskor mindig jókedvű tisztviselőről most hatástalanul pattannak le a viccek a jó hírek hallatára ki-kipirul olykor, utána azon­ban sárga, mint a viasz. Nem tréfa ez, gyer­mek ... Nagy csoport érkezik. Most jönnek a Nemzeti Egység jelölő üléséről. Horváth Ödön dr. meséli az értekezlet remek epizódját: A megbeszélés közben gyorsan elszaladt az idő s amikor az írnoki állásra került a sor, már sietni kellett. A főispán feltette a kérdést, kit óhajtanak, a válasz azonban késett. Erre a kövekező állásra, a szülésznői állásra tette fel a kérdést s az egyik városatya ekkor szánta el magát az előbbi állásra kiszemelt jelöltje ne­vének bekiáltását. Az illető fiatalember neve így a szülésznői állásra esett, mire Fáy főispán nagy derültség mellett slágerfertig válaszolta: — Sajnálom, de ez összeférhetetlen és képesítése sincs ... Kezd kialakulni a zsúfolt ház képe. — Meddig fog ez tartani? — sóhajt fel egy aggódó városatya, aki köztudomásúlag kedveli a százhat levelű bibliát. — Hát remélem, hoztál römikártyát — feleli neki más. — Csak a zsóker van itt — hangzik a vi­szontválasz, azzal rámutat az egész választás legbiztosabb jelöltjére. Ifj. Mészáros László szijjártómester szinte visszahőköl, amikor meglátja az óriási érdek­lődést. — Tudtam, — aszongya — tudtam, hogy szavazni a halottak is eljönnek. Az első sorokban ott van már mindenki, aki számít, Dék­ány László felsőházi tag, Ko­vács Sándor plébánossal, Hetessy Kálmán dr., Vass Vince dr. ref. lelkészekkel és Sárkány Béla ev. főesperessel élén az egyházak, itt van minden hivatal, hatóság, egyesület, testület képviselete, eljött Papp György, a t­. közgyű­lés örökös tagja. Gesztelyi Nagy László dr., Joó Gyula dr., Rácz Béla dr., Marton Sándor, Zimay Károly. Megjelent Gurner Elemér gaz­dasági főfelügyelő és Demzsa Pál dr. tiszti fő­orvos is, akik — mint új h. biz. tagok — ma szavaznak első ízben. Szabó Iván dr. és Sárközy Jenő dr. körül állandóan az érdeklődők csoportja áll. Mindenütt kisebb-nagyobb csoportok tár­gyalják az esélyeket, részletesen beszámolnak egymásnak a Nemzeti Egységben, a független­ségieknél, a katolikusoknál, reformátusoknál, a Gazdasági Egyesületben, Ipartestületben és Iparegyesületben lezajlott jelölésekről, beszá­molnak a „biztos“ favoritokról, a tutti elsők­ről, latolgatják a „betörési“ lehetőségeket, a veszélyes outsidereket. Izgalmas a légkör, határozottan izgalmas, amikor felcsendül az elnöki csengő hangja. Sándor István is ott­hagyja udvarát a jobboldali teremben s Vaja Béla dr. mezőgazdasági kamarai h. igazgató meséli el az utolsó humoros választási epizó­dot. Egyik jelölt, aki már az előző választások alkalmával is próbálkozott, felkereste szíves támogatás végett. — Rendben van, kérem, rendben van, — nyugtatta meg Vaja, — hiszen legutóbb is magára szavaztam. Mire a pályázó kissé zavartan felelt: — Kérem szépen, legutóbb nem is jelöl­tek ... (Az történt, hogy Vaja legutóbb tényleg rá akart szavazni, erre nagyon jól is emléke­zett, csak azt felejtette közben el, hogy az ille­tő akkor a jelölésig sem jutott.) De kezdődik a közgyűlés. Mindenki fel­figyel, hogy aztán ismét alábbhagyjon az ér­deklődés. A tárgysorozat a polgármesteri je­lentéssel és egyéb műsoron kívü­l tárgyakkal kezdődik. Ki kíváncsi most erre? — Kis dolgok ezek — legyint egy türel­metlen kortes — lássuk a medvét! KEZDŐDIK... Negyed 5 után pár perccel szólalt meg az elnöki csengő, a zaj elcsendesedett, Fáy István főispán mosolygó arccal enunciálta a közgyűlés megnyitá­sát: — Örülök, hogy ilyen szép számmal jelentek meg a bizottsági tag urak, hogy ilyen nagy érdek­lődés mellett nyithatom meg a közgyűlést. Híre járt ekkor, hogy Tóth Endre dr. tb. fő­jegyző visszavonta pályázatát az első aljegyzői ál­lásra. .. helypénzkérdésről hangzott el interpelláció. Harkay Béla főjegyző felolvasta a polgármes­teri jelentést, amelyhez Sándor István szólt hozzá. A helypénzszabályrendeletet tette szóvá, amelyet mindezideig nem hagytak jóvá. Kiss Endre polgár­­mester válaszában arra mutatott rá, hogy a sza­bályrendelet végrehajtása mintegy 33 százalék, pénzben 100.000 pengő kiesést jelentene a város költségvetésében, ami 20 százalék pótadónak felel meg és figyelemmel kell lenni arra, hogy a város mai pénzügyi helyzete, sajnos, nem bír el újabb terhet. Amikor 110 százalékos pótadó van, elsősor­ban is arra kell törekedni, hogy ezen a téren ér­hessünk el eredményt. Hiszi azonban, hogy a ja­vuló helyzet talán egy éven belül megengedi ked­vező bejelentést tennie a helypénzkérdésben is. A polgármester szavait nagy éljenzéssel vették tudomásul. Megválasztják a kijelölő bizottságot. Az első három közgyűlési tárgy rövid pár perc alatt véget ér, máris sor kerülhet a legfonto­sabb ügyre, a tisztviselőválasztásra. Fáy főispán bejelenti, hogy a maga részéről Kelő Jánost, Gesz­telyi Nagy László dr. és Zimay Károly bizottsági tagokat küldi ki a jelölő bizottságba, a közgyűlés pedig Koncz Mihály dr., Sárközy Jenő dr., Szabó Iván dr. biz. tagokat választotta meg. Amíg a jelö­lés tart, a közgyűlést felfüggeszti a főispán. A te­rem ismét felélénkül, csoportok alakulnak. Tovább folyik az egymás közötti tárgyalás az esélyekről. Az izgalom láthatóan fokozódik, amikor fel­tűnik Fáy főispán a terem ajtajában és bevonul a kijelölő bizottság. Az elnöki bejelentést feszült figyelem hallgatja ... A bizottság a két pályázót, Harkay Béla főjegyzőt, Nyúl Tóth Pál dr. tanács­nokot egyenlő helyen jelöli ... A bizottság minden állásnál külön hozza nyilvánosságra a jelölést. . Megalakul a szavazatszedő bizottság Wagner Béla dr. közjegyző elnökletével és amikor a főispán közli, hogy a szavazás a „H‘‘ betűvel kezdődik. ».

Next