Kecskeméti Közlöny, 1937. február (19. évfolyam, 26-48. szám)
1937-02-02 / 26. szám
Kecskemét, 1937. február 2. ÁRA 8 PILLÉR. Kedd, XIX. évfolyam, 26. sz. k.:::::::Itt közlöm ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra . . . . 1 P 60 fill. Negyedévre .... 4 P 80 fill. Alapította: Dr. KISS ENDRE. Felelős szerkesztő: Dr. HORVÁTH ÖDÖN. POLITIKAI NAPILAP. Kiadóhivatal: Arany J.u. 8. Telefon 114% Szerkesztőség: Hornyik J.u. 1. Tel. 120. Ma délig tizennégyszer szavaztak a városatyák. Szombaton megválasztották Nyúl Tóth Pál h. polgármestert, Liszka Béla tanácsnokot, Schira Mihály I. o. aljegyzőt, Laczi Pál II. o. aljegyzőt, Dömötör Lajos és Sántha István fogalmazókat, Sárközy Béla h. főszámvevőt, ma délig pedig Holló Miklós számvevőt, Bencsik István és Sándor Miklós I. o. adótiszteket, vitéz Gyulay Lajos irodatisztet és két szülésznőt. Részletes, szirtes jelentés a „T. Ház“ kétnapos izgalmairól, derűjéről, borújáról. Régen volt a közgyűlési terem levegője olyan izgalommal telített, mint a választások napján, szombaton. Utoljára talán a főügyészválasztás, Sándor József és vitéz Márkus Ferenc küzdelme, vagy még régebben, Zimay Károly és Sándor István összecsapása napján. De míg akkor egyetlen nagy tét feszítette az idegeket, addig most egész sor kisebb-nagyobb előretörési lehetőség, egész sereg velejáró kombináció, variáció és permutáció ajzotta fel a jelölteket és városatyáikat. Lehet, hogy most így utólag mindenki „tudta“ az eredményt, régi tapasztalat, hogy utólag rengeteg a csalhatatlan béljós, az első szavazás eredményének kihirdetése előtt azonban alig akadt ember, aki például a helyettes polgármesteri állásra jóslatot mert volna tenni. Délután négy órára tűzték ki a közgyűlés kezdetét, de már fél négykor a jobboldali tanácsteremben ült sok régi képviselőválasztás ellenzéki élharcosa, Csikós Lajos bácsi. A városatyák közül őt üdvözölhette elsőnek a méltóságteljes városházi portás, kinek mindig előzékeny, udvarias, de bizonyos tartózkodással kimért köszönési módja önkénytelenül a felsőházat juttatja az ember eszébe. Rendre érkeznek a városatyák és jelöltek vegyesen, utóbbiak ünnepi feketében, amely annál jobban kihangsúlyozza az arcok sápadtságát, előbbiek viszont a döntnökök kegyes jóindulatával, a benfentesek diplomatamosolyával, azzal a mosollyal, amely elárulja, hogy én mindent tudok, de nem szólhatok . . . Négy órakor már jó félház volt. A karzat is kezdett benépesedni az ünnepi díszelőadásra. — Sajnálom, hogy frakkot nem húztam — jegyezte meg valaki. — Én felvettem volna— válaszolta Máté József dr. — de nem éri be a pocakomat. Négy óra öt perc. Kiss Endre dr. polgármester siet be a baloldali tanácsteremből, megáll egy pillanatra, egyszeribe egész udvar veszi körül, valamit kérdeznek tőle, mire szokásos, tréfásan rejtélyes arcfintorával siet tova a kérdés elől. A padokon minden városatya előtt litografált, gépelt ív, a szavazás rendjét és módját ismerteti. Szappanos Sándor dr. ipartestületi jegyző kezébe vesz egyet, odalép az éppen most érkező Szili József építőmester elé és így szól tréfásan: — Tudja már a leckét, fiatalúr? — Miféle leckét? — Itt van, tanulgassa szorgalmasan úgy kell fújni, mint a vízfolyás. Feketébe öltözött jelöltet szólítunk meg: milyenek a kilátások? — Rosszat sejtek — feleli alig hallhatóan — most sem fog sikerülni. Mit válaszoljon az ember? Nekünk, akik azért jelentünk meg a közgyűlésen, hogy színes riportban számoljunk be az ott történtekről, tarka élmény az egész, neki, szegénynek — életkérdés. Vitéz Héjjas Iván dr. markáns alakja tűnik fel baloldalt. Ritka vendég. Általában sok olyan arcot látunk, aki egyébként elfoglaltsága vagy más okok miatt csak nagynéha látja Árpád apánkat a hét vezérrel. Falsárga arccal áll a jobboldali tanácsterem bejáratánál egyik igen esélyes jelölt. Percenként jönnek hozzá, viszik neki a jelentéseket, hogy biztos lehet a dolgában, mindenütt nagyon népszerű, sőt viccekkel szórakoztatják, de a máskor mindig jókedvű tisztviselőről most hatástalanul pattannak le a viccek a jó hírek hallatára ki-kipirul olykor, utána azonban sárga, mint a viasz. Nem tréfa ez, gyermek ... Nagy csoport érkezik. Most jönnek a Nemzeti Egység jelölő üléséről. Horváth Ödön dr. meséli az értekezlet remek epizódját: A megbeszélés közben gyorsan elszaladt az idő s amikor az írnoki állásra került a sor, már sietni kellett. A főispán feltette a kérdést, kit óhajtanak, a válasz azonban késett. Erre a kövekező állásra, a szülésznői állásra tette fel a kérdést s az egyik városatya ekkor szánta el magát az előbbi állásra kiszemelt jelöltje nevének bekiáltását. Az illető fiatalember neve így a szülésznői állásra esett, mire Fáy főispán nagy derültség mellett slágerfertig válaszolta: — Sajnálom, de ez összeférhetetlen és képesítése sincs ... Kezd kialakulni a zsúfolt ház képe. — Meddig fog ez tartani? — sóhajt fel egy aggódó városatya, aki köztudomásúlag kedveli a százhat levelű bibliát. — Hát remélem, hoztál römikártyát — feleli neki más. — Csak a zsóker van itt — hangzik a viszontválasz, azzal rámutat az egész választás legbiztosabb jelöltjére. Ifj. Mészáros László szijjártómester szinte visszahőköl, amikor meglátja az óriási érdeklődést. — Tudtam, — aszongya — tudtam, hogy szavazni a halottak is eljönnek. Az első sorokban ott van már mindenki, aki számít, Dékány László felsőházi tag, Kovács Sándor plébánossal, Hetessy Kálmán dr., Vass Vince dr. ref. lelkészekkel és Sárkány Béla ev. főesperessel élén az egyházak, itt van minden hivatal, hatóság, egyesület, testület képviselete, eljött Papp György, a t. közgyűlés örökös tagja. Gesztelyi Nagy László dr., Joó Gyula dr., Rácz Béla dr., Marton Sándor, Zimay Károly. Megjelent Gurner Elemér gazdasági főfelügyelő és Demzsa Pál dr. tiszti főorvos is, akik — mint új h. biz. tagok — ma szavaznak első ízben. Szabó Iván dr. és Sárközy Jenő dr. körül állandóan az érdeklődők csoportja áll. Mindenütt kisebb-nagyobb csoportok tárgyalják az esélyeket, részletesen beszámolnak egymásnak a Nemzeti Egységben, a függetlenségieknél, a katolikusoknál, reformátusoknál, a Gazdasági Egyesületben, Ipartestületben és Iparegyesületben lezajlott jelölésekről, beszámolnak a „biztos“ favoritokról, a tutti elsőkről, latolgatják a „betörési“ lehetőségeket, a veszélyes outsidereket. Izgalmas a légkör, határozottan izgalmas, amikor felcsendül az elnöki csengő hangja. Sándor István is otthagyja udvarát a jobboldali teremben s Vaja Béla dr. mezőgazdasági kamarai h. igazgató meséli el az utolsó humoros választási epizódot. Egyik jelölt, aki már az előző választások alkalmával is próbálkozott, felkereste szíves támogatás végett. — Rendben van, kérem, rendben van, — nyugtatta meg Vaja, — hiszen legutóbb is magára szavaztam. Mire a pályázó kissé zavartan felelt: — Kérem szépen, legutóbb nem is jelöltek ... (Az történt, hogy Vaja legutóbb tényleg rá akart szavazni, erre nagyon jól is emlékezett, csak azt felejtette közben el, hogy az illető akkor a jelölésig sem jutott.) De kezdődik a közgyűlés. Mindenki felfigyel, hogy aztán ismét alábbhagyjon az érdeklődés. A tárgysorozat a polgármesteri jelentéssel és egyéb műsoron kívül tárgyakkal kezdődik. Ki kíváncsi most erre? — Kis dolgok ezek — legyint egy türelmetlen kortes — lássuk a medvét! KEZDŐDIK... Negyed 5 után pár perccel szólalt meg az elnöki csengő, a zaj elcsendesedett, Fáy István főispán mosolygó arccal enunciálta a közgyűlés megnyitását: — Örülök, hogy ilyen szép számmal jelentek meg a bizottsági tag urak, hogy ilyen nagy érdeklődés mellett nyithatom meg a közgyűlést. Híre járt ekkor, hogy Tóth Endre dr. tb. főjegyző visszavonta pályázatát az első aljegyzői állásra. .. helypénzkérdésről hangzott el interpelláció. Harkay Béla főjegyző felolvasta a polgármesteri jelentést, amelyhez Sándor István szólt hozzá. A helypénzszabályrendeletet tette szóvá, amelyet mindezideig nem hagytak jóvá. Kiss Endre polgármester válaszában arra mutatott rá, hogy a szabályrendelet végrehajtása mintegy 33 százalék, pénzben 100.000 pengő kiesést jelentene a város költségvetésében, ami 20 százalék pótadónak felel meg és figyelemmel kell lenni arra, hogy a város mai pénzügyi helyzete, sajnos, nem bír el újabb terhet. Amikor 110 százalékos pótadó van, elsősorban is arra kell törekedni, hogy ezen a téren érhessünk el eredményt. Hiszi azonban, hogy a javuló helyzet talán egy éven belül megengedi kedvező bejelentést tennie a helypénzkérdésben is. A polgármester szavait nagy éljenzéssel vették tudomásul. Megválasztják a kijelölő bizottságot. Az első három közgyűlési tárgy rövid pár perc alatt véget ér, máris sor kerülhet a legfontosabb ügyre, a tisztviselőválasztásra. Fáy főispán bejelenti, hogy a maga részéről Kelő Jánost, Gesztelyi Nagy László dr. és Zimay Károly bizottsági tagokat küldi ki a jelölő bizottságba, a közgyűlés pedig Koncz Mihály dr., Sárközy Jenő dr., Szabó Iván dr. biz. tagokat választotta meg. Amíg a jelölés tart, a közgyűlést felfüggeszti a főispán. A terem ismét felélénkül, csoportok alakulnak. Tovább folyik az egymás közötti tárgyalás az esélyekről. Az izgalom láthatóan fokozódik, amikor feltűnik Fáy főispán a terem ajtajában és bevonul a kijelölő bizottság. Az elnöki bejelentést feszült figyelem hallgatja ... A bizottság a két pályázót, Harkay Béla főjegyzőt, Nyúl Tóth Pál dr. tanácsnokot egyenlő helyen jelöli ... A bizottság minden állásnál külön hozza nyilvánosságra a jelölést. . Megalakul a szavazatszedő bizottság Wagner Béla dr. közjegyző elnökletével és amikor a főispán közli, hogy a szavazás a „H‘‘ betűvel kezdődik. ».