Kecskeméti Lapok, 1868. október-december (1. évfolyam, 1-13. szám)

1868-10-10 / 2. szám

. egyletünk az általam imént gindulni még vonakodnék, leg­lő a kebelében alakulandó tár­sulásokat, melyek részére mindenféleképen úttö­rők lehetnek, a czélnak pedig tökéletesen meg­felelnek , mely társulásokra nézve egy az ipar mezején tapasztalt és szakképzett férfi nem­régi­ben e következő javaslattal állt elő. Több, ugyanazon iparnemmel foglalkozó, például csizmadia mester, összeállna egy társa­ságba, és mindegyik egyenlő összeggel lépne abba, vegyük fel egyenként 100 írttal; ha ötven tagot számlálna az egylet, üzleti tőkéje az előbb említett száz forintos részvények után 5.000 írtra menne, (nálunk egyenként 30 írttal lép­hetnének ily társulatba, s igy 50 tag részvénye 1500 frt. tőkét képezne) melynek alapján az egylet tagjai számára hitelkönyv nyittatnék. Az üzleti tőkéből a bőranyag, a gyárakból közvet­lenül beszereztetnék és a betétei erejeig az egyes tagoknak kiszolgáltatnék, ez a hitelkönyv tartozási rovatába feljegyeztetvén, és feldolgozva adatnék be ismét az egylet rendelkezésére, mely árának értéke ismét a hitelkönyv követelés rovatában, a munkát beadó javára íratnék. E könyv folyton kitüntetvén, mennyit tesz ki az egylet irányábani követelése vagy tartozása. Az egyesület az egyes tagok által beadott munkákat egy közös raktárban, szokott áron, áruba bocsátaná, a bevett pénzből ismét nyers­anyag vétetvén, a tagoknak további feldolgozás végett kiosztatnék. Az év végével leszámítás történnék, felvétetvén ugyanis: mennyit vett minden tag az éven át ki a közösből és mennyi munkát adott azért be; továbbá összeszámíttat­nék , mit vett be közös raktárában eladott áruk­ból, és ezen összeg a tagok számához képest felosztatván, a végeredmény lenne, hogy mind­egyik tagnak ismét a 30 forint részvényösz­­szeget tisztán, azaz az­­egylet irányábani ellen­tartozás­a­­nélkül az egyletben kellene benn­hagynia, a részére még netán ezen felül jutó és tartozásai levonása után fennmaradó összeg pedig készpénzben kifizettetnék. A­mi már most az egyesülés előnyeit illeti, ezek mind a közönségre, mind az egyleti tagokra nézve jelentékenyek. A vásárló közönség ugyanis az egyleti raktárban mindenkor kész és nagy választékban fennlevő árúczikkeket találna, de ez áruczikkeket olcsóbban is vehetné, mint az egyesektől, mert az egylet szükségelt nyers­anyaga is nagyobb mennyiségben és közvetlenül a készítőtől, sőt mi legnyomatékosb, készpénz­ben vásárolván, azokat sokkal olcsóbban vehet­né, tehát árait is olcsóbban adhatná, mint ki hitelre vásárolja ez anyagokat, és üzlettőkéje magas kamatot fizetni kénytelen. Ezen egyesülés mellett azonban az egyleti tagok magán üzletükre nézve nem korlátoltat­­nának, mégis azonban azon módosítással, hogy az egylettől azok, kikről tudatik, hogy egyesek számára dolgoznak, az egyletbe pedig huzamos­ ideig árut nem szolgáltatnak, addig míg a nyert nyersanyagérti tartozásukat ily áruczikkek be­adása által le nem závják, újabb nyersanyagot nem kapnak. Visszatérve pedig az iparűzők czélszerű ki­­képezésére, kettőt ajánlok még iparegyletünk figyelmébe. Először: minthogy reáliskolánk és műegyetemünk épen nincs, és ha azok felállít­­tatnának is, azokra, kik már jelenleg a műipa­­ros élet gyakorlati mezején forognak, kezdet­ben kevés hatással lehetnének, az egylet helyi­ségében vasár- és ünnepnapokon, vagy pedig ha ez alkalmatosnak nem találtatnék, más napo­kon és szabott órákban, az iparosoknak élet­körükbe vágó s mesterségüket tökéletesítő isme­retekből népszerű ingyenelőadásokat tartania, mely előadásokra kinek-kinek szabad bemenete lenne, s az egylet magát érintkezésbe tevén a helybeli czéhekkel, azon lenne, hogy kiváltké­pen a mesterek és mesterlegények tartanak kö­telességül pontosan megjelenni. Hogy ez elő­adások minél vonzóbbakká váljanak, fősúlyt kel­lene fektetni az experimentális physica­s vegy­tan, mindenkit elevenen érdekelhető és haszno­san mulattató részeinek kellemes mutatványok­kal egybekapcsolt előadására. Később létesít­hetne az egylet a helybeli czéhek segedelmével, mesterinasok számára, vasárnapi iskolát, hol azok írás-, olvasás-, számolás- és rajzolásban s a természettan elemeiben czélszerű oktatást nyernének. Másodszor: az egyleti pénzerőhöz képest apránként összeállíthatna egy szerszám-gépminta és rajzgyűjteményt, a beszerzéseknél fősúlyt fek­tetve arra, hogy a találmányok és javítások, a­mennyiben hasznosaknak és czélszerűeknek ta­láltatnának, mielőbb megismertessenek, s hogy iparosaink ne legyenek kénytelenek nélkülözni azon szerszámok és gépek ismeretét, melyek másutt már talán sok idő óta a munkát jobbá s olcsóbbá teszik. Ezek azon utak, melyeken hivatva van ipar­egyletünk, szerintem, mielőbb megindulni. Ha nem nyerte meg egyik sem iparosaink tetszését, jelöljenek ki újakat, vagy ha hiányosak, ám egyengessék ki azokat tetszésük szerint, de indítsák meg valahára­ a tétlenül sintődő egyle­tet, ne várják hasztalan, hogy szabadításukra helyettük valami véletlenség majd megjelenik, mert hihetőbb, hogy az ájultság csigaléte után, az a véletlenség a mi megjelenik, maga a vég­feloszlás lesz. Madarassy. I A B C Z A. Szabadság, egyenlőség, testvériség. Éljen a szabadság —, a nagy Isten Nem teremte jobbágyat s urat, Ő szabadnak alkotá az embert, Minden ember hát legyen szabad. És minden — kivéve kit sötét bűn, S ronda szenvedély bilincsre hány — Háboru­lan költse szerzeményét, Boldogulva éljen e hazán! Éljen az egyenlőség, egy törvény, Védjen, sújtson kit-kit egyaránt, Védje a jót, sújtsa a gonoszt, ki Honfitársat jogtapodva bánt. Közbiztonság védpalástja lengjen A személy, jog és vagyon felett; Kit leginkább diszesít az érdem, Azt karolja leghöbb tisztelet! Éljen a testvériség is — a mint Égre egy atyához száll imánk: Úgy e földön egy anyát szeressünk, Téged áldott, édes jó hazánk. És mi, mint ha, mint igaz testvérek, Egyetértve éljünk boldogul; Nincsen ott üdv, a hol a szivekben Pártviszálynak lángja egyre dúl ! Éljen a szabadság, egyenlőség, Éljen a szelíd testvériség; Mennyben akkor nem kellend keresni, — Itt e földön üdvet ád az ég!... E szent háromságnak, mig világ lesz, Mind örökre fönn kell állnia; S mig világ lesz, legyen boldog e hon, S e hazának minden hű fia! Losonczy László. Egy polgártársunk, ki lapunk czikkeivel sehogy­­ sincs megelégedve, e következő levelet intézte­­ hozzánk, melyet egész terjedelmében, úgy a mint­­ az írva volt, csak azért is közlünk, hogy megmu­tassuk, miszerint lapunkban az ellenünk intézett polémiáknak, ha ugyan szükség lesz reá, min­denkor tért nyitunk. ítészet. Kecskemét, Oct. 3 án 1868. A kecskeméti lapok napvilágra jötte­k születésük napja. Alakja csinos, nyomdai kiálitása tiszta, világos, sza­batos, nem hagy kívánni valót, mert tellyes ellentéte az olvashatlanságuk miatt a nagy lapok egy némelyikének. Beltartama közt első helyen áll szerkesztőtől a „lap czélja“ melly figyelemmel megolvastatva, általa a ki­tűzött czél „a jobb erők egyesitése“ azon elég döczögős irály, és nem igen tapintatos modor által alig mutatko­zik elérhetőnek. •­ mert azon tételt, hogy városunk népe, apróbb tömegekre oszolva, gyűlöletes ellenséges­kedésben élne, s egyik polgár a másik szerencsétlen­ségét olly kárörömmel nézné mint szerkesztő úr fölteszi, az meggyőződésem szerint polgártársaink szívében lát­csővel sem lehetne fölfedezhető, — legalább én nem látom azt,2) pedig a néptől elvontan nem élek; — mert hogy párt volt mindig — van és ressz, ez igen is igaz, de hát merem kérdeni ki álllhatja annak veszélyes voltát, ki hozhatja kétségbe a népélet feléledése lassú ügymenetén a különböző nézpontot követő pártok szü­k­­ségét, csak tiszta kebel becsületes szív honáért lángoló érzelem vezérelje azt! ■) — hanem igenis kell hogy fölül­emelkedjék az ember, — és lapvezérnek ugyancsak az az illetékes helye. Nem osztom tehát a pártokra szakadottság fölemlíté­­sének nézetét, melly tán az aligmúlt időkből itt ott mutat­kozó bolygófényként tűnik fel pillanati életre, mert hiszen nem volna nevetségesebb mint például el nem készülve lenni arra, hogy a­hol három közül egy a megválasz­tandó, okvetlenül kell hogy zsebben maradjon két dictio. Illy szempontból szerkesztő úr ignorálni kell a pár­tokat, voltak azok, de nincsenek, de viszont adandó alkalommal, mint Phönix előteremnek, és igy a voltak működésűi okulni, a leendőket előkészíteni tiszta irányba vezetni, ez hivatás,­­ de a voltakért nem érdemes a lamentálás. Nem találok én tehát városunk jóravaló népe közt ez időszerént olly nagyszerű szakadást, de igenis észle­lem a nép élete, keresete, szellemi anyagi el­haladásá­­nak sok és nagyszerű teendőjét. Működjünk tehát a nyomasztó bajok okszerű elhá­rításán , az akadályok korszerű legyőzésén, helyi érde­keinket öszhangzatba hozva a vidék s a nemzetével, mert ez elengedh­etlen szent kötelességünk.­­) Nem helyeslem a recriminatio jellegét viselő vezér­­czikket, mert az vezérczikknek nem való. „Helyi érdekeinkére csak azt mondom, „lassan a testes“ veterán iró! midőn magát bemutatja, az isten sokáig éltesse, de olly sok derék eszmét nem kell egy­szerre tárgyalni, mert ha csak egyedül városunk szá­mára akar dolgozni — mit nem helyeselnék — úgy az elmondott eszmékből sok helyi érdeket képviselő jóra­való vezérczikk kerülhet ki. „A furcsa“ annyival furcsább, mert magyar kor­mány alatt furcsálkodik.3) — és továbbá Szvntolly furcsának mint tapintatlannak mondom a közgyűlési tudósítás azon pontjának közlését, mellyben ') Fiatal iró vagyok még, miért is ha­­rályom önnek döczög, kezdetben , úgy hiszem , követelhetnék egy kis elnézést; a tapintatos modort szíveskedjék néhány tapintatdús vezérczik­­kének lapomban leendő közlésével, velem megismertetni, mert látja, én igen szeretek tanulni, s örülni fogok önben mesteremet tisztelhetni, hanem aztán én is szeretnék valamivel szebb irályú czikkeiben gyönyörködni, mert látja kedves kortárs, a publi­kumot sem szabad ám elriasztani; oly erőket pedig legkevésbé sincs szándékom egyesíteni, miket nem a czél szentsége, hanem az irály szépsége tart össze. Szerk. a) Hinnem kell, hogy vezérczikkemet nem olvasta, mert hisz abban a gyűlölködés tényeit soroltam el, mely tényeket tagadni nem lehet. Szerk. 2) Remény­em , nem akarja ezeket tőlem megtagadni. Szerk. 2) Lapom czéljául épen ezeket tűztem. Szerk. 3) Ezt, már megengedten, nem értem, a kormány furcsál­­kodik-e vagy a czikk? Szerk. Fővárosi és vidéki levelezés. Pest, October 3. Sept. 28. Az országos ülést zárt ülés előzte meg. A népoktatási törvényjavaslat szerint minden hitfelekezeti és községi iskola ezentúl az elfoga­dandó törvény igényeihez lészen csak alakítható, s a felelős kormány ellenőrsége és felügyelete mellett fenntartható. Ha törvény igényeinek az iskola nem fogna megfelelni, a kormány által feloszlattatik. S hol ismét a h­itfelekezet és község a kellő iskolát önerejével felállítani és fenntartani nem képes, ott iskola­állítás és fenntartásra az állam lesz hivatva és kötelezve. Ez a törvényjavaslat lényege. De igen sokan hírlapokban és osztályülésekben az állam e részbeni jogosultságát az autonóm hit­­felekezet törvényes önállása és joggyakorlatával összeférhetőnek nem találván, leginkább e szem­pontból , a már osztályülésekhez utalt népoktatási törvényjavaslat ellenében érzékeny panaszt emel­tek. S két zárt ülés s hosszas meghányás után abban lett az általános népoktatás s a hitfelekezeti törvényes autonómia együttes érdekében megálla­

Next