Kecskeméti Lapok, 1868. október-december (1. évfolyam, 1-13. szám)

1868-10-10 / 2. szám

Első évfolyam. Iparegyletünk Néhány évvel ezelőtt alakult meg, volt ideje megerősödhetni, a legmelegebb részvét, sőt pártolás sem hiányzott; méltán megvárhatjuk tehát, hogy most már igyekezzék valahára megfelelni hozzá kötött reményeinknek, s városunkban a műipart, ha virágzásra azonnal nem hozhatja is, de legalább tettek mezejére lépve, fokonként fejleszsze. Ám mondja valaki, hogy hisz eddig is azt cselekedte. Ha akadna ily valaki, lapomban mindenkor tért nyitok, világosítson föl, nagy örömömre szolgálna. Ha azonban mindössze is csak annyiról akar fölvilágosítani hogy valamit tett, akkor ne fogjon tollat, mert azt a valamit tudja mindenki, de iparunk nem érzi. Először, kölcsönzéseket tett saját pénzalapjából egyeseknek két jótálló aláírása mellett időnkénti törlesztésre ; igaz, midőn e működését megkezdte, takarékpénztárunk még nem létezett, s azok, kik ily kölcsönben részesültek, nagy köszönettel tartozhatnak iparegyletünknek, de kérdem, mi haszna volt ebből az iparegylet többi tagjának és a nagyközönségnek, s mily befolyással műiparunk átalános fejlesztésére? A felelet igen könnyű. Ez első valami, ha úgy vesszük mint iparegyleti működést valóban egyenlő a semmivel. Másodszor: termény (és nem ipar) kiállítást rendezett. Mindenki beláthatja, úgy hiszem, hogy e második valami a műiparra nézve még az elsőnél is kevesebb. Harmadszor az ipar fejlesztésére nézve kérvényt nyújtott be országgyűlésünknél. Igen szép, elismerem, de szebb volna magunknak is tenni valamit, anynyival is inkább, mert kötelességünk. Takarékpénztárunk van, kölcsönpénze annyi, amennyi csak kell, iparegyletünknek pedig feladata nem az, hogy második kis takarékpénztárt nyisson, hanem, hogy az ipart minden oldalról fejlessze. Annak fejlesztését pedig másoktól várni, addig hátratett kezekkel mit sem tenni, nagy élhetetlenség volna. Itt az idő. Haladni kell. Lépjen előre. Induljon el valamely ösvényen, legyen az jó vagy rész, csak tétlenségben ne maradjon. Ne rettenjen vissza attól, hogy jöhet útjába félelem, vagy akadály. Lépjen iparegyletünk küzdtérre bármily akadály ellen; biztosítjuk, hogy oldala mellett a harczban mi leszünk az elsők, legelső győzelme pedig mindenkit zászlója alá fog hódítani, s a tettek mezején nem fog hiányzani munkaerő, hitel és pénz. Sok szép tehetséget zárt kebelébe, ne hagyjuk tétlenül elveszni, adjunk azoknak foglalkozást. Az idő pedig drága, a tétlenség vesztegetés. Tegyünk mielőbb. Tudom, lesznek többen kik beleszólnak, hogy: tennénk mi örömest, de először nagy a részvétlenség, másodszor mit ? A részvétlenség betegsége leginkább a tagok között uralkodik s mindössze is anynyiból áll, hogy az iparegyleti helyiséget alig látogatják, azon egyszerű és nagyon természetes okból, mert ott semmi újat nem látnak, nem hallanak, legföljebb egy kis politikát olvashatnak, mit más mulatságosabb helyeken is megtehetnek, az iparüzleti eszmék pedig, melyek után lelkök sóvárog, nem ez egyleti helyiség csendes falai közül kerülnek világra. Hogy mit tegyünk? tenni való van elég, szerintem azonban nagyobb kérdés, hogy min kezdjük, ez pedig egészen azon tisztelt polgártársak tetszésétől függ, kik az iparegylet tagjai. Részemről egyebet nem tehetek, mint azt, hogy tájékozásul legalább elsorolom azon feltételeket, melyek létesítésétől a műipar virágzása függ, tapasztalásim és tanulmányaim nyomán kijelölvén néhány utat, melyeken azokat szerintem biztosan elérni lehetne; tessék közülök szabadon választani. A feltételek ezek: a) Jó rendszer az iparűzési jogra nézve, b) Az iparűzök célszerű kiképezés is, c) A munkások elegendő száma, d) Elegendő tőke és hitel, és e) A műipari czikkek elkelése. Az elsőn nem segíthetünk, annak hozatala vagy elfogadása az államhatalomtól függ. Mi a másodikat illeti, jótékonyak volnának ugyan kézművességi szakiskolák, reáliskolák, ipari tanodák szervezése, de ezekről fölösleges még szólanunk is, annyit azonban méltán figyelembe venni ajánlhatok, hogy műipari ismereteket nemcsak iskolák, de előmozdíthatja maga az iparegylet is, ha időszakonként az ipar mindenféle tárgyai fölött felolvasásokat tartat, ha honi és külföldi műiparra vonatkozó különféle adatokat terjeszt, ha néha fölad az ipar körébe vágó pályakérdéseket; végre, ha műipari kiállításokat rendez. A harmadik pontra nézve czélszerűnek vélném az iránt intézkedni, hogy a nagyobb műhelyekkel bíró iparosok mindenkor elegendő számmal segédeket kaphassanak, s tán czélhoz vezető lenne az úgynevezett szállókat vagy legénygyűlhelyeket kényelmes tartózkodási helyekké alakíttatni. A negyedik feltételen részben már segít a városunk kebelében alakult takarékpénztár, idővel tán alakulhat iparunk fejlettségéhez mért s kiválólag ipart gyámolító egyéb hitelintézet is; részben pedig, ha már különben is alapszabályai úgy hozzák magukkal, segíthet maga az iparegylet akként, hogy megtakargatott tőkéje egy részével, de nem egész vagyonával, mit más czélszerűbb vállalatba is fektethet, ipargyámolítási pénztárt nyitna, melyből szorultságban levő kisebb iparosok kamat nélkül, vagy igen csekély kamatra pénzt kapnának kölcsön. Végre a műipari árak nagyobb kerete, részint az áruk tulajdonságai: a belső jóság, külső csin, mely viszont a műiparűző ügyessége és a földolgozott nyersanyag jóságától, részint azok olcsóságától függ. Tagadhatatlan, hogy ez utóbbi feltételt leginkább a gépek használata segíti elő, s azoknak társulatilag apránként leendő beszerzése fölöttébb czélszerűnek ajánlkozik, de módjukban áll még iparosainknak másként is mind a munkaerőn könnyíteni, mind a műipari czikkeknek nagyobb keretet szerezni. Először is az iparegylet valamennyi tagja közös áruraktárt, bazárt alakíthatna, hová az egyes iparosok kész munkájukat eladás végett beadnák, a műipar czikkek szakosztályok szerint lennének beosztva, (idővel bizonyára a legnagyobb választékkal lenne minden osztály kiállítva) a közös árúraktárban naponta fölváltva két iparos végezné az előadást és a főkönyvi bejegyzéseket, de ez utóbbira lehetne külön is valakit tartani; minden egyes iparczikk szabott árral bírna; valahányszor egy iparos czikkeket adna be, azok minősége, mennyisége és szabott ára pontosan följegyeztetnék, s midőn az egyes czikkek elkelnek, az azokért bejött pénzösszeg a készítő vagy beadónak csekély raktárdíj levonása mellett azonnal pontosan kifizettetnék. Később az áruraktár hitelt is eszközölhetne magának; a benne folyton fölhalmozott áruk képeznék hitele alapját, mi által képesítve lenne megtehetni azt, hogy minden egyes iparosnak az általa eladás végett beadott kész munkákra értékek kétharmadáig a czikkek elkelése tartamára azonnal pénzt adhatna kölcsön, s igy iparosaink eladás előtt már pénzhez jutnának s képesíttetnének üzletük folytatására a netán kellő nyersanyagok vagy készletek újbóli beszerzését eszközölni. Az egylet tagjai a közös áruraktár által nemcsak azon kényelemben és időnyerésben részesülnének, hogy nem kénytelenülnek hetivásárokon, sőt a vidéki vásárokon egész családjukkal a piacon állani, hanem sokan a külön bolt-nyitás költségeitől is szabadulhatnának. A vevőközönség pedig nem lenne többé kénytelen a nagyobb választhatás végett sátoros vagy legalább is hetivásárokra várakozni s inkább megnyugodnék az egylet által koronként megállapítandó szabott árban, mint a gyakran órákat rabló alkudozásokban. Iparegyletünk megtakarított tőkéjének egy részét először is tán erre fordíthatná. A nyers anyagok jutányos beszerezhetése végett iparosaink még megtehetnék, hogy a közös áruraktárban eladott gyártmányaik árából bizonyos részt mindig benthagynának, mely benthagyott összeg, midőn meglehetős nagyra nőne, azon nyers anyagok jutányos helyről s nagymennyiségben vásároltatnának be s időnként az iparosok között bent hagyott pénzösszegeiknek megfelelőleg osztatnának ki. Mi által műiparczikkeink olcsóbb anyagokból állíttatván ki, azok ára, a vevőközönség mindinkábbi megnyerése végett, jóval lejjebb szállíttathatnék. 2. szám. Octobe KECSKEMÉTI LAPOK % Ismeretterjesztő hetilap. §2——-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------jjjg) Előfizetési díj: Szerkesztői iroda: Hirdetési díjak: Negyedévre..................................................1 írt 50 kr. 1-se Tized 104. sz. a., hová a kéziratok és előfizetési 5 hasábos petit sorért, egyszeri hirdetésnél 5 kr.; — több Félévre .............................................................3 „ — „ pénzek küldendők, szeri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. Egész évre..................................................5„ „ Hirdetmények elfogadtatnak Milhoffer János A nyílttérijén való közlemény 3 hasábos soráért 15 kr. fikíT* Megjelenik e lap hetenként egyszer, Szombaton. „Szentháromsághoz“ czimzett gyógyszertárában számittatik.