Kecskeméti Lapok, 1871. július-december (4. évfolyam, 26-51. szám)

1871-10-27 / 43. szám

Negyedik évfolyam. 43. szám. Október 27. 1871. Előfizetési dij : ____ Hirdetési dijak: Vidékre^postán 77 ^ (1 ^ [7 1] 1 ||1 f|1| T ft H A 17 hiSA^S" helyben, házhoz hordva: fUf l| | ffik Bl Sí BllfB fll I g H HH g | I I B# vagy terjedelmes hirdetések-Negyedévre . . 1 frt. 60 kr. ffi Hl §9 Xyh KöJ Éj Sa« H I g| I U Hr H E nél árleengedés adatik^ MjLuMjIiIIj 11 Lili M­. ____. . . . . Hirdetések elfogadtatnak Gal­axis? Hdontetési pénzek el- hia Fillöp könyvkereskedésében fogadtatnak Gallia Fülöp ■ I I ■ I Fr ■ I ■ ■ Kecskeméten. — Hirdetések «zen­kemeten. » ■ uteza 60. 87. könyvkereskedésében Kecs. Ismeretterjesztő hetilap. Népoktatásunk. II. Midőn imént arra hivatkoztunk, hogy „a tudomány hatalom“ , — s midőn hivat­koztunk arra, hogy a tudománynak mily hatalmas, nélkülözhetlen befolyása van a gazdászatra, iparüzletre, vagyonszerzésre, s a politikai mozzanatokra, — és midőn hangsú­lyoztuk ama jóslat igazságát, hogy jövőben az a nép lesz a leggazdagabb s ez által a leghatalmasabb, mely legtöbb tudománnyal lát már is munkájához, nem azt akartuk kifejezni, hogy népünk minden egyes tagja oly magas fokára törekedjék a tudománynak , melyen a tudományos világ szaktudósai közt helyet foglalhasson. Ezt kívánni képtelenség lenne, annyival is inkább, mivel a tapasztalás igazolja, hogy vannak nemei a tudománynak, melyekben valakinek magát szaktudóssá képeznie az emberi élet határa sem elegendő. Fentebbi hivatkozásunk tehát annyira terjed, hogy minden ember bírjon legalább annyi tudo­mánnyal, mely saját életfeladatához s a társadalomban részére jutott kötelességek okszerű teljesítéséhez megkívántatik. Nagy igazság rejlik abban, hogy míg az okoskodás többnyire meggyőződés helyett kételyeket támaszt, addig egy jól alkal­mazott példa döntő hatással bír: annál­­fogva szabadságot veszünk a népoktatás terén egy ily döntő példára hivatkozni az éjszak-amerikai Egyesült­ Államok népokta­tási rendszeréből,­­ ugyanazon kútfő után, melyet fentebb idéztünk. „Ha jól tudom, — így folytatja emlí­tett kútfő — négy nemzet van a világon,­­ melyek jogos büszkeséggel mondhatják , hogy olvasni nem tudó emberök nincs. Ilyen éjszaki Németország, Norvégia és Helvéczia Európában, és az Egyesült­ Álla­mok Éjszak-Amerikában. De ezen utóbbi­ban nemcsak tud olvasni mindenki, hanem olvas is, részint okulás, részint mulatság okáért; olvas, hogy a közügyekben részt vehessen, hogy foglalkozásaiban nagyobb szakértelemmel járhasson el, hogy kerese­tét jövedelmezőbbé tegye, vagy végre, hogy mélyebben behatolhasson a vallásbeli tanok alapjába. Ott kétannyit nyomtatnak, mint egyebütt összesen s papirost fogyasz­tanak annyit, mint Angol- és Francziaor­­szág együtt. Statistikailag ki van mutatva, hogy a hírlapokra előfizetők számát elosztva a lakosokéval, egy-egy családra több jut egy előfizetésnél. A napi­lapok százezerre menő példányokban nyomatnak, némely heti­lap négyszázezerben. Mindenkinek, a­ki Amerikát beutazó, feltűnt, hogy ott minden ember olvas, a közrendi nép csak úgy mint bárki más. Ez év elején meglá­togattam az antwerpi kikötőben horgonyzott pompás egyesült­ állami fregattot a Niagarát, minden matróznak , ki épen pihent, könyv, szemle, vagy hírlap volt kezében. Európá­ban , midőn valaki az iskolából ki-, vagy a hadseregbe belép, számon kérik tőle, tud-e vagy nem néhány sor írást megfej­teni ; de a nyomtatott betűk e felületes ismeretének majd mi hasznát sem veszi élte legnagyobb részén át: nem alkalmazza soha, kéziratokon elmenni meg épen nem tud. Amerikában az olvasás mindennapi szokás­a a közjólétnek egyik forrása és a köztársasági alkotmány fentartásának lé­nyeges föltétele. „Az elemi iskola —ezt minden ame­rikai vallja — az állam alapja, a szö­vetség forrásza. Ingyen állván nyitva min­denki előtt, minden osztályok és felekeze­tek gyermekeit fogadván el padjain, elfe­lejteti velök a társadalmi különbségeket, eloltja a felekezeti forrongásokat, kiirtja az előítéleteket és ellenszenvet, s minde­­nikben felszítja a közös haza szeretetét s a tiszteletet a szabad alkotmány iránt. Az ember bámulva látja az évenkint beözönlő új települők roppant sokaságát oly rövid idő alatt beolvadni az amerikai nemzetiségbe. E talányt az iskola fejti meg, mely mind­járt az első ivadékra rá­nyomja a nemzeti erkölcsök bélyegét, közli velök az ural­kodó eszméket s ez által a polgári jogok gyakorlatára képesíti őket. Iskola nélkül az államok szövetsége rég megszűnt volna, széttépetve pártviszályok és elnyeletve a tudatlanság özönvize által, melyet Német- I­ország s különösen Izland árasztott és áraszt szünet nélkül az Unió területére. Újabb számítások mutatják, hogy ha minden be­költözés megszűnt volna 1810. óta, az Egyesült­ Államok szabad lakossága a­he­lyett hogy 1864-ben fölment 29.902.000­ főre, el nem ért volna csak mintegy tiz és fél milliót. A beköltözöttek és utódaik e szerint majdnem kétharmadát teszik az összes lakosságnak és csak a közoktatás utján tudta az eredeti népség aránylag oly kis tömege az idegenek akkora mennyisé­gét áthasonlitani s beléjök oltani azon ere­deti és életteljes tulajdonokat, melyek az angol-szász és puritán fajt oly élesen jel­lemzik s oly előnyösen kitüntetik minden más fölött. „Hányszor jövendöltetett a polgárhá­ború idején, hogy a nyugati államok el fognak szakadni az atlanti tengerpartiaktól, s hogy California szintoly független köz­társaságot alakítana a Csendes-tenger part­jain, s az Unió hívei csakugyan nem vol­tak félelem nélkül. Ama távoli államok kedvezőnek hihették volna az alkalmat menekülniök a vér­adó és az unió adóssá­gainak rájuk eső terhe alól, de azok nem álmodtak erről soha. Az Új-Angliából jött vagy ennek szellemétől lelkesült nagyszámú iskolamesterek már föléleszték vala ott is az új lakosság szivében a nemzeti egység érzelmét s az iskola képezi azon erős kap­csot, mely együvé tartotta az óriási épület minden részeit. Európának volt alkalma csodálnia a fiatal nemzet erélyét, mely igaz ügyének védelmére négy év alatt tudott két millió bajnokot és nyolczezermillió forintot előteremteni. A vagyonosság és ha­talom hallatlan mérve! De míg ez megdöb­bent, még nagyobb csodálat és nagyrabe­csülés érzelmeit kelti fel az, hogy ugyanez a nép, mely nem volt szokva semmi adó­hoz , semmi megterheltetéshez, ezer meg ezer nyomasztó rendszabályok és áldoza­tok súlya alatt sem rázta le azon kormány hatalmát, mely ennyire szorító, s mely akkor győzelemmel még nem igazolható magát. Ez oly nagy bölcseség és oly biz­tos előrelátás bizonysága, melyre tudatlan nép nem lett volna képes. Az iskola volt az amerikai demokráczia meg­­mentője“. *) így van ez Éjszak-Amerikában, hol „az iskolák száma mindenütt hihetetlen nagy s messzire meghaladja mindazt, a­mit Európában ismerünk. Például a new­­yorki államban 1861-ben volt minden 300 lélek után egy iskola; Massachusettsben minden 270 lélek után egy; Ohioban min­den 160 lakos után egy; Michiganben 150 után; Illinoisban 190 után, Wiscosinban 130 után. Francziaország mily messze áll ezen amerikai államoktól, igazolja azon kimuta­tás, mely szerint Francziaországban 1865-ben 37.382.225 lakos után volt 38.386. iskola és igy ott 984. lakosra jut egy. **) Nézzük Poroszországot is, mint Euró­pában a népoktatás mintapéldányát. A „Kecskeméti Lapok“ múlt évi 41-ik számú tárczája, „az er­ény szövetségről Po­roszországban“ mely ott a népet köze­lebbi 60 év alatt erkölcsileg és anyagilag újjá teremtette, s ugyane lapok folyó évi 35-ik számú tározójában „Egy franczia hang a franczia állapot fölött“ czimű­ közlemények ide vonatkoznak és az ellen­tétet élesen feltüntetik. Poroszországban 1860-ik évben volt 24,763 nyilvános népiskola 36,783 osztály­­lyal; felsőbb engedéllyel biró elemi magán­iskola 1,434. A porosz királyság akkori né­pessége 18,476,500 lélek, ezek közt 5—14 *) Budapesti Szemle. Uj folyam IV. köt. 1866. 77. s köv. lap. **) U. o. 82. lap.

Next