Kecskeméti Lapok, 1872. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1872-10-27 / 43. szám
Ötödik évfolyam. 43. szám. Október 27. 1872. smr Előfizetési pénzek el- Hirdetég^ elfogadtatnak OaI, ■ 7* * . II a Fu lop könyvkereskedésében fogadtatnak Gallia rulop I és ■ Arr I Kecskeméten. — Hirdetések ezenkemétenere,,kedésében Kec" Ismeretterjesztő hetilap. «ääär * utcza 60. 87. Emlékezzünk régiekről. Tinódi Sebestyén. (Folytatás és vége.) Szlemenics Pál az országos hirű tanár és jogtudós, Kecskemét szülötte, s a helybeli kegyesrendi gymnasium növendéke volt. Ifjú korában a váczi egyházmegyénél , s az egyházi pályát csakhamar elhagyván , a posonyi jogacadémiánál mint tanár lévén alkalmazva, kitűnő tanári képességénél és széles jogtudományánál fogva magának országos nevet vivott ki, s azt a jogtanári és irodalmi téren egyenlő hűséggel és szakavatottsággal tanúsított munkásságával , késő vénségig, köztisztelet kíséretében fentartotta. Nagy alaposságú s a történelmi közjog kifejtését különösen figyelemmel kisérő magyar magánjogát és magyar büntető jogát előbb latin nyelven adta ki, s azután bővítve és folytonos tapasztalati tanulmányaival gazdagítva , jogi irodalmunknak akkoriban szembetűnő gyarapodására, magyar nyelven bocsájtotta közhasználatra. Magyar büntetőjoga máig keresett mű, s annak értékét és alaposságát újabbújabb kiadásai fényesen igazolják. Azontúl, mint a magyar tudóstársaságnak egyik legtevékenyebb tagja, különböző korszakok és országgyűlések jogtörténelmén hűségesen és ügyszeretettel dolgozott, s ezen szakmában az Évkönyvekben és Tudománytárban közzé tett alapos művei arról tanúskodnak, hogy a derék férfiú lelkiismeretes kutatásai és észleleteivel a magyar jogtörténelmi téren, a méltán nagynevű Bartal György és gr. Cziráky Mózessel egyetemben nemcsak hasznos úttörő volt, de szorosan tudományos és alapos dolgozatai ezen a téren örökbecstiek maradnak. Katona József, a hírneves Bánk- Bán szerzője köztünk s az országban sokkal ismeretesebb, hogysem e szűk keretben hosszabb életrajzi s műveire vonatkozó széptani tanulmányok itt ezúttal helyén lennének. A koszorús költő szintén városunk szülötte, s a kegyesrendi gymnasium növendéke volt. Jogi tanulmányai végett a fővárosba Pestre kerülvén, itt ismerkedett meg a jogászi pálya közben az akkoriban a fővárosban egy időre ismét lendületet nyert magyar színművészettel, itt ismerkedett meg tüzetesen , mint szenvedélyes műkedvelő a színházi nepertorion akkor uralgott színművekkel, és szerencséjére—hátrahagyott jegyzetei és művei után mondhatjuk — megismerkedett német fordítmányban Shaksperenek, a legnagyobb világköltőnek örökbecsű drámai termékeivel. Itt és ezúttal nyert kedvet a színköltészetre. Egymásután és sebesen adta színházi rendelkezésre „Lucza széke“ czímű vígjátékát, „Hédervári Cecilia“, „Ziska a táboriták vezére“, „Jeruzsálem pusztulása“ és „Monostori Verónka“ czímű eredeti színjátékait. Mindezen színművek a pesti nemzeti színház kézirattárában híven feltaláltatnak. Sőt az ottani leginkább német utáni fordítmányok és travesztálások közt nem egy színmű, miként czimlapja és névaláírása mutatja — koszorús költőnk által lett fordítva, s az akkori divat szerint, az idegen termék magyarosan átalakítva. Legjelesebb s kétségtelenül még máig, a magyar szinirodalomnak is még mindég legjelesebb színművét, Bánk-Bánt, szinte Pesten, a fővárosban tartózkodása alatt készitgett, ott végezte be, ott simítgatta hosszabb időn keresztül, s Kecskemét anyagi segélyezése mellett a mesterművet szülővárosának ajánlva, színirodalmunknak csak később felismert és érzett szerencséjére, ott is nyomatta ki. Utána csakhamar megválasztatván Kecskemét ügyészévé, a szinköltészetre született, s ritka költői tehetséggel megáldott férfiú, silány anyagi körülményei mellett , a megtisztelést elfogadta, és szülővárosába költözött. Itt tapasztalván, hogy nagy reménynyel készített, s elismerésre jogosultan számítható mesterműve, a valódi színművészet iránt még kellő fogékonysággal akkoriban nem bírt magyar közönségnél méltánylással nem találkozott, e miatti kedvetlenségében mindinkább, csakis hivatalos hatáskörébe mélyedett, s a Tudományos Gyűjtemény hasábjain szórványosan megjelelt színművészeti s történelmi egypár értekezései , s a holta után Kecskemét ős történetére vonatkozó munkája tanúságot tesznek arról, hogy a gazdag szellemi tehetségű, de lehangolt, s mással elfoglalt szerző az irodalmi, s különösen a színirodalmi téren, kedvezőbb körülmények közt, mennyit használhatott, s eredeti alkotó tehetségénél fogva, mennyire valóban magyar Shaksperré válhatott volna! Hogy a koszorús költőnek kinyomatott Bánk-Bánjából az első két évtizeden át alig kelt el egypár száz példány, hogy a most mindenki által legjelesbnek elismert színmű a harminczhatos években a budai színpadon egypárszor adatvan, kellőleg a közönséget még akkor sem villanyozta fel, kellő elismerésre még akkor se talált, hogy a negyvenes években, már a pesti országos színpadon, legjobb műszínészeink által többszörösen adatván, egyszerre mint valami varázsütésre, Bánk-Bán, színpadon és újabb kiadásban az irodalomban, egyszerre a nemzet közkincsévé, kedvenczévé vált; hogy ismét a lehangoló absolut évek alatt, miként lett mind a színpadon, mind az irodalomban egymásutáni három kiadásban országszerte ismeretessé és elterjedetté , hogy kegyeletes emlékezete, szülővárosunk kebelében, bárha szerény emlék által, de miként lett egyesek és közönség buzgalma útján megörökítve, mindaz már másutt, és más alkalommal elmondatván, és ismeretes lévén, azokat e helyütt ismételni felesleges volna. De szabadjon a koszorús költőnek, kétségtelenül Kecskemét legnagyobb fiának kegyeletteljes emlékezete érdekében, s a színművészet és irodalmunk érdekében is, azon óhajtást és nézetet tolmácsolni: vajha szerzőnek — miként Gyulai Pál legjelesb Íróink egyike a „Budapesti Szemle“ hasábjain tárgyavatottan és ügyszeretettel Bánk Bánra vonatkozólag cselekedte — az országos színház legtehetségesebb tagjai közül akadna valaki, aki az ottani kézirattárban található, s ha nem is egészben, de egyes mesteri jelenetekben és jellemfestésekben shaksperei talentumot tanúsító eredeti egyéb színműveit gondos tanulmány tárgyává tenné, s Gyulai Pál elismerésreméltó példájára, azokat tüzetes és alapos tanulmányczikkekben irodalmilag mielőbb megismertetné! Vajha itt Kecskeméten is akadna az értelmiségből jogtudós, aki Katona Józsefnek a jeles ügyvédnek és még jeles ügyésznek a levéltárban létező, s nagy részben mintául szolgálható irataival közelebbről megismerkedvén, őt mint körmönfont jogtudóst, s még jelesebb criminalistát is tanulmányczikkeiben érdekes alapossággal feltüntetné és megismertetné! Pap György, az igénytelen helybeli kereskedő, de egyik legjelesebb hellenista, a hellen nyelv alapos megtanulásához szükséges , akkor hézagot pótlott, s máig használható tankönyvet adott, s művei a szakférfiak által nagy elismeréssel üdvözöltettek. Tömöri Szabó Sándor és Tatai Endre, a kebelbeli ref. főiskolának méltán nagynevű tanárai és később csatlakozva hozzájuk: Sipos Imre és Bélák József tanárok, nemes hivatásuk kíséretében nem elégelvén meg azon rendkívüli fáradságot, amelyet mint úttörők, az intézeti jelentéktelen tanári létszám mellett az ifjak oktatására, az új iskolaországos hitelének előteremtése s megállapítására valódi önfeláldozással tenniök kellett, néhány iskolai tankönyv közrebocsájtásával a szakirodalmat is gazdagították, s a kecskeméti név és annak becsülése iránt a