Kecskeméti Lapok, 1873. január-június (6. évfolyam, 2-26. szám)
1873-04-20 / 16. szám
Hatodik évfolyam, 16. szám. Április 20. 1873. | Előfizetési ^dij: ^ J ^ - - -- 0 ,n, Hirdetések elfogadtatnak G-a 1-Szerkesztői szállás: 1 i a F ü 1öp könyvkereskedésében, Hal-piac, 250. sz., hova a II **-*.. — II r ■ i ■ | hova az előfizetési pénzek, hirdelap szellemi részeit illető V G fl V fi S I Il T I H 5 ül II II R T II H 11 ?iJafe és minden a UP amaró közlemények küldendők. " * IC1IIIIU O.J. dundök kill- Utcáink pora. A kecskeméti ember, ki a világot nem épen a nagy piac közepére épített városháza szík ablakából méregeti, hanem Tolnán Baranyán túljárva, mint mondani szokták, országot-világot is látott, fájdalmasan érezheti olykor azon elmaradottságot, melynélfogva e népességre, vagyonra egyaránt előkelő város Kecskemét, hazánk többi városai mellett, oly kiválóan hátul sántikál! Hogy mi nincsen itt s mi kellene ide, arról hetekig lehetne írni és beszélni, minthogy erről — e lapok útján is — több ízben volt szó. Nem is arról akarunk ezúttal beszélni a mi nincs s a mi kellene, hanem abból a mi van és a mi nem kellene! Oly valami ez, minek alkalmatlanságát a városban született s itt lakos polgártársaink épen úgy érezik, mint a vidékről jövők méltán gáncsolják. Utczáink pora ez alkalmatlan s olykor türhetlen valami, mely a járókelő közönség szemét, tüdejét ép úgy megrongálja , mint előmozdítja a tisztátlanságot; rutitja s bepiszkolja az utcára fekvő házakat kívül belől egyaránt s a tisztességes ruhában való járást lehetetleníti. Alkalmatlan a tél sara s kínos látvány, midőn az igavonó barom az utcza mély sarában aléltan rogy össze; de nem hisszük, hogy ha választásunk lehetne a sár és por között, a sárhoz állóknak nagyobb többsége ne lenne. Ezzel azonban csak annyit akarunk mondani, hogy az utcapor eltávolításáról intézkedni szükséges. Szükséges igenis, még pedig úgy, hogy az intézkedésnek eredménye is legyen! A lakosság kicsinye nagyra érzi e bajt s mig egyik vagy másik lendütne valamit, a nagy többség ázsiai egykedvűséggel tűri s várja, míg a tervezgetett kövezet, vagy asphaltburkolat a por kavargását lehetlenné teszi, azaz a por eltávolítása czéljából a kis körmét sem mozdítja! Mire mutat ez? Arra, hogy e bajon csupán hatósági intézkedés segíthet, hatósági intézkedés, mely azonban szükség, hogy írott malaszt ne legyen, hanem szigorúan végrehajtassák. Gyökeres orvoslás, az utcák kiköveztetése s egyúttal a város tisztán tartása, s a szabad terek s szélesebb utcák befásítása volna. De hol van azon idő, melyben ez iránybani óhajtásaink valósággá lesznek! Meszsze, beláthatlanul messzre! Annyi tennivalónk van minden irányban, hogy egy részről a legszükségesebbek vagyonunk egész összegét s teljes hitelünket igénybe veszik, más részről pedig ez óriás mű kivitele egyszerre úgy sem történhetnék, s ha a jövő nemzedéket megóvnánk is a jelen kellemetlen vendégétől, nekünk mégis gyermeket s mert előszeretettel foglalkozik vele, azért válik az annyira becsessé. Hetenkint egyszer Csütörtökön betűismertetés is van. Miután az óvodai téren sokan vannak, kik azt kizárják, indokolni kívánom, én miért alkalmazom? Egyik oka az, hogy én azt óhajtom, hogy a gyermek minden ismeret előfogalmával lépjen ki az óvodából; másik oka meg az, ne lehessen az óvodát azzal vádolni, mintha az az értelmi tehetségeket parlagon hagyná, csupán csak mechanikus ügyességet sajátíttatna el s a gyermeket csak játékosságra szoktatná. Azon gyermekek, kik a lefolyt év alatt— 38 — hat éves korukat betöltve kiváltak az óvodából, igaz, hogy csak a magánhangzókat ismerték, de ezzel mégis nagyobb szolgálatot tettem, mintha minden betű ismertetés nélkül bocsátottam volna az elemi iskolába. Csütörtök délelőtt az erkölcsi elbeszélések napja is. Hogy függ a gyermek figyelme az ily elbeszéléseken, pedig még sejtelme sincs arról, hogy a beszéd gondolkodó lélek tolmácsa — és mégis éppen az észlelhető figyelem és érdeklődés által tünteti fel világosan, hogy ébredő lelki tehetségei működésbe vannak s ez leghathatósabb alkalom-eszköz arra, hogy az erkölcsi tanítások lelkületébe bevésessenek. Mutatványul, mint kezelem én az ily történetkéket, idézem a következőt: „Egy apának és egy anyának volt egy kis fia, kit Gyulának neveztek. Ez mindennap rendesen eljárt az óvodába. Egy vasárnap délután sétálni vitték őt szülei egy igen szép erdőbe. Tudjátok-e, mit neveznek erdőnek? — — — Látott ott Gyula sok szép bogárkákat, szedett virágokat, ezek egy részét kalapjára tűzte, a többit pedig szüleinek vitte oda, örömmel így kiáltván: valamely palliatív rendszabályról saját érdekünkben kellene gondoskodnunk ! Gondoskodnunk igenis, s erre nézve köteleztetni kívánnók a háztulajdonosokat, hogy telkeik mentében az utcát naponként kétszer jól fellocsoltassák, az engedetlenkedők ellenében pedig szigorú rendszabályokat ajánlanánk. A közrend és köztisztaság, különösen pedig a közegészség érdekében mindenkitől lehet kívánni annyi áldozatot, mennyit az utcák locsoltatása megkíván, annyival inkább, mert itt a közérdekben hozott áldozat eredményének jótékonysága mindenkire visszaháramlik, s hogy úgy szóljunk, amit elvesztett a réven, megnyeri a vámon. Mi tehát a közérdekben megvárnók a hatóságtól, hogy a város lakosságát, bizonyos bírság terhe mellett, az utcák locsoltatására hívja fel; a népesebb s nagyobb közlekedési utcákat és köztereket, e célra készített alkalmatos eszközökkel locsoltassa; a locsolást végző személyzetről gondoskodjék, s itt a rendőrileg letartóztatott csavargók, szökött cselédek számbavétessenek; az engedetlen háztulajdonosok költségére a locsoltatást teljesittesse s a tőlük kérlelhetlenül beszedendő birság-összegek feleslegét a locsolást teljesítő személyzet díjazására fordítsa; átalában pedig kövessen el és tegyen „nézd kedves anyám! de szép! nézd édesapám! ez még szebb!!“ A világon ülve megpillantott egy pillangót is, a legszebb, a leggyönyörűbb szárnyú pillangót! Lábhegyen lépdelt felé, meg akarta fogni, de mert elrepült, levett kalappal futott sebesen utánna. „Vigyázz! el ne ess!“ kiáltott atyja utánra, de már későn volt, Gyula bizony elbukott, úgy elbukott, hogy kalapjáról is lehullt mind az a sok szép virág. Térdét, homlokát is nagyon megütötte, de azért ne gondoljátok ám, hogy ő mindjárt sirt! Oh nem! Kissé könybe lábadt szemekkel tekintett szülei felé s azután reszkető hangon ezt mondá: „sírjon az a pólyababa, ki még beszélni nem tud!... én magyar fiú vagyok!“ mely közben szedte fel a földről a lehullt virágokat. Anyjához érve pedig igy szólt: „úgy-e anyám!? majd találok én még egy másik pillangót, egy még szebbet!? — s mind a hárman lassan-lassan leültek a fűbe egy fa alá. Elgondoljátok-e miért ültek le oly lassan?... noha nem—hát én majd megmondom! Azért ültek le oly csendesen, oly igen csendesen , mert egy pici-pici kis madár gyönyörűen hangicsált, de ám oly igen kedvesen, hogy Gyula alig mert lélekzetet venni!! Azután hirtelen oda repült a daloló kis madárhoz egy második kis madár, mely után rögtön elrepült mind a kettő. Apa, anya, Gyula úgy hallgattak, úgy várták még a dalt, azt a kedvesen csengő dalt, de hiába, azt többé nem hallhatták. Mindhárman a felett tűnődtek: ugyan miért nem dalolt még az a két kis madár ?----------Gyula végre így szólamlott meg: „úgy-e édes anyám! az a madár, az anyamadár volt, mely fiát hitta? Igazad van kis fiam! felelt anyja. TÁRCA. Mit művelnek a kisdedek az óvodában? (Vége.) Szerda délelőtt egy negyed óráig a kicsikék is számgyakorlattal vannak elfoglalva. Pici ujjaik s játékeszközök segélyével számolás 1 -től 5-ig. Fából faragott állatokat is mutatok. Kérdem: a tehén lába? szeme? szája? füle? hát neki? mi van egy? mi van kettő a gyermeknek stb. Szerda délután, a délelőtti tárgy futólagos ismétlése után szilánkfonás vétetik elő. E foglalkozás azért lényeges, mert maradandó készítmények előállítására szolgál, miután összefonva helyekből felemelhetők. Az ehhez szükséges szilánkokat 10 hüvelyk hosszú, 4/8 hüvelyknyi széles, 1/10 hüvelyknyi vastag nyírfából készült sima hajlékony vesszők képezik. Négy öt szilánkból kezd alakítani a gyermek, 12 egész 24 szilánkból pedig már szövevényes szép idomokat formálhat. A gondolkodás ébresztésének hathatós eszköze az összehasonlítás, azért kiemelendő a táblácskák és szilánkok közti különbség. Ennek új tulajdonsága a hajlékonyság, melyik a szilánk alsó, felső lapja? hol a közepe? melyik a jobb, melyik a baloldali vége? stb. Miután a gyermek minden foglalkozásánál arra lesz szoktatva, hogy készítményeit értelmileg szemlélje, lassankint arra is képesíttetik, hogy az alkatrészek számát minden egyes résznek az egészhezi viszonyát, különböző szögek szabatos meghatározását is felismeri, megnevezi. A szilánkfonás bár a gyermek önkéntes cselekményeiből lett átvéve az óvodákban, bár nem mesterkélt, de mégsem könnyű foglalkozás s mert nem könnyű, türelemre, kitartásra szoktatja a