Kecskeméti Lapok, 1873. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1873-10-19 / 42. szám
g)is az országos utak közé soroztassanak minden közlekedési utak, azaz mindazon utak, melyek egyik város vagy községből a másik város vagy községbe visznek, vagyis az illető község határán teljesen átvonuló utak és így mindezek a fizetendő út adóból gondoztassanak. 3. A községi utak, melyek a városok és községek nagy kiterjedésű határában, a művelés alatt levő területeiken elágaznak, tehát melyek az országutak éltető erei, és melyek jó karban tartására alig gondolt valaki, — bár eddig az országos közmunkához arányosítva e célra annak */3-át kivetni megengedtetett, — de mely soha vagy igen ritkán használtatott fel. Ezen utak tehát a jövőben a fizetendő közmunkaadóból szintén nem gondoztatnának. Hogy pedig a községek mivelés alatt levő határterületeiken átvonuló utak is jókarba , járható állapotba helyeztessenek, az múlhatatlan szükség, hogy a termények könnyen és gyorsan az országainkat, érintő városok és községekbe vagy központokba szállíttassanak, az nemcsak a termelőknek, a községeknek, de az államnak is felette érdekében fekszik, mert a forgalom könynyíttetvén a kereskedelmet mozdítja elő, és ezáltal polgárok és az állam vagyonosodását idézi elő. De a községi utak jókarba helyezése annál is inkább múlhatatlanul szükséges, mert épen az alföld nagy és dús termő területe az, hol a jó út készítéséhez szükséges anyag leginkább hiányzik és így a hol az út készítése mint legterhesebb úgy legköltségesebb is, épen itt fekszenek hazánk legtermelőbb, legnagyobb határral biró, de legroszabb útú nagy városai, mint városunk Kecskemét, Szeged, Debrecen, Vásárhely, Szabadka, melyek 10—16 mértföld területeken roppant költségekbe kerülő rész utakkal bírnak. Ezen fölötte fontos községi utak jókarba helyezése tehát teherül jövőre is a községeknek maradna fent, melyek költségei fedezésére az országos közmunkaadóhoz bizonyos aránybani községi útadót róhatnának ki a községek lakosaira. Azért tartanánk helyesebbnek, hogy jövőre is a közmunkaügyet a megyék és törvényhatóságok kezelnék. Azonban ha más magasabb szempontok és közérdekből jövőre a közmunka-ügy államilag kezeltetnék, azon esetben is az igazság és a méltányosság egyiránt megkívánja, hogy a közmunkára szükséges egyes törvényhatóságoktól beszedett közmunkaadó teljesen és egészben ugyan, azaz törvényhatóság útainak javítására, illetőleg közmunkáira fordítassék vissza. Ugyancsak ezen esetben, ha tudniillik a közmunka-ügy államilag kezeltetik, a nagyobb városoknak, mint Kecskemét városának is közérdekből megengedni szükséges és célszerű, hogy saját területén elágazó községi útainak jókarba helyezése és fentartására maga területén belül a királyi adó után bizonyos megállapítandó útadót szedhessen. TÁBCA. Operettünk. A szellem nem szorítva természetellenes korlátok közzé , hanem szabad , akadály nélküli kifejlődhetés mellett, mindenkor megfelelő alakot teremt magának. Amint tehát a különböző idők és népek szelleme, kifejlődésének sokszerű kívánalmainál fogva, különböző és mint annak szükségkép lennie is kell, ép úgy alakja is, amelyben jelentkezik változó és különböző. Ez jellemzi a népek művelődési történelmét. A zene, mint valódi művészet szintén nem képezhet kivételt ez általános fejlődési törvény alól. Így igen jól tudjuk, hogy már évek óta általános az óhaj városunkban a zenét annyira, amennyire az körülményeink és anyagi érdekeinkkel összeegyeztethető, meghonosítani; erre különböző kísérletek meg is tétettek, hogy többet ne említsek, a dalárdák alakítása által. Hogy ezek azonban az általános óhajnak mennyire feleltek meg, nem tartozik jelen feladatom keretébe. Sokkal hathatósabb eszköz a zene iránti előszeretet felélesztésére a „dalművészet“, melynek egyik válfaját az operette képezi. Csaknem minden év téli időszakában a színielőadások között elvétve megjelent egy-egy operette is, és dacára, hogy az énekesek és énekesnők legkevesebbje volt érdemes az énekes valódi nevére, és dacára, hogy rozzant zongora cimbalomszerű hangjai által jön kísérve, maga az operette név mindenkor tekintélyes közönséget gyűjtött, az akkor még ízléstelen színház falai közzé. Nem csoda tehát, ha f. hó 4-én, részint az újonnan átalakított színház, részint és talán leginkább ez új társulat, amelyet jó hírneve jóval megelőzött, olyan közönséget gyűjtöttek össze, hogy többen a legjobb akarat mellett sem találhattak volna helyet. Említem, hogy legnagyobb részben az új színtársulat érdeme ez, amely nem kimért sem költséget, sem fáradságot, hogy városunk műveit közönségének egy élvezetes estét szerezzen. S ez különösen „Galathea“ operette előadása által várakozáson felül sikerült is. Figyelemmel hallgatták végig azon összevágó előadásokat, melyek az operettet megelőzték. De a legnagyobb fokú érdekeltség mutatkozott minden arcon, amikor a függöny újólag fellebbent és Ganyméd alakja látható lön. E szerepet Kiss Veronk. a. énekelte, ki habár hangja sok kivánni valót hagy is fenn , azt mindvégig jó sikerrel adta elő. Annyi bizonyos, hogy szorgalmas tanulmányozás mellett elérhető lesz az, hogy a mezzo szoprán szerepek a kisasszonynak kivétel nélkül átadathatnak. Pygmaleont Mezey Péter úr játszotta, szándékosan mondom, hogy játszotta, mert énekre alkalmas tenor hangja egyáltalában nincs. Sokkal jobbat mondhatunk Csatár úrról, ki Mydás nehéz szerepét énekelte. Hangja csengő, erős bariton, melyet hatalmasan képes érvényesíteni , intonálása kifogástalan, hanghordozása és színezése kielégítő, benne operette kedvelő közönségünk jó énekest nyert. Galathea nehéz, és opera énekesnőknek is dolgot adó szerepét Hegedűs Marika. énekelte. Játékáról nem akarok szólni, de igen is hangjáról, mely kiképeztetését ismert maestrok, mint Huber Károly és Erkel Ferenctől nyerte, ami már magában is elég ajánlat. Aki azonban Galatheát hallotta általa énekelni, az jogosan reménytheti, hogy belőle kitartás, szorgalom és folytonos gyakorlat mellett jeles énekesnő fog fejlődni. Sopron hangja az alsó regiszerben erőteljes, a középben kissé gyenge, ellenben a felsőben csengő, tiszta és sima, intonálása, hanghordozása és színezése helyes, trillája kifogástalanok, coloratúrája szép képzettségről tanúskodik. A kisasszony bizonyára kedvence lesz városunk műveit közönségének. A karok összelőadása sok tekintetben kifogást érdemel. Az egész előadás hatását kétségtelenül emelte a 6 tagból álló zenekar, amely szépen és szabatosan játszik, kár hogy a közép hang (gordonka) nincs kellőleg képviselve. Egyébiránt az egész előadás azon meggyőződésre vezetett, hogy ez idei téli idényünk , e derék és jól szervezett társulat által sokszoros és régen nélkülözött élvezetet fog nyújtani. Sok ily sikerült előadást kivárniuk a közönségnek, de viszont sokszor kívánunk ily nagy számú közönséget a derék társulatnak. Folyó hó 11-én adatott Offenbach egy másik, az előbbinél nagyobb szabású darabja „Dunanan apó és fia utazása.“ Ha az előbbi darab hatása, tisztán az egyes szereplők tehetségétől és egyéni működésüktől volt föltételezve, úgy e második operette sikerülte, kiválólag az abban működő szereplők összműködésének eredménye. Láttuk már e darabot előadni, de annyit, az első pillanatra meg kell vallanunk, hogy e karéneklést, mint amely egyedül képezi ez operette sarkpontját, az egykor rövid időre nálunk működő Latabár társulata óta, nem hallottuk ily jó sikerrel és ily egybevágóig előadatni. Itt az érdem kétségtelenül Matousek Ferenc karnagyot illeti. A szereposztás azonban hibás volt, miután Hegedűs Mari kisaszszonynak egyáltalában nem a hangköréhez tartozó Pamela szerepe osztatott, fentebb pedig már említettük, hogy a kisasszony hangja a középregiszerben gyenge. Jakabffyné (Leokádia) mindenre inkább használható, csak operettére nem. Dunanan apót ezúttal az e szerepben sok helyütt ismeretes Gál Sándor játszotta, kiről ezúttal csak annyit jegyzek meg, hogy fiával Patroklussal (Mezey Péter) helyét jól betöltötte, különösen jól sikerült az első felvonásban a duette. Tympanon (Mikey Lajos), Lespingot (Daucz Lajos) és Astrakán (Csatár) dicséretesen működtek, gyakran megnevettetvén a szép számmal egy begyűlt közönséget, mely az egész darab előadását jó kedvvel hallgatta végig. Elismerést érdemel Csatár úr csinos díszleteiért is. Azonban ez alkalommal el nem mulaszthatom azon óhajnak adni kifejezést, vajha a zenekar ily nagyobb szabású és hatás tekintetében az összműködésről feltételezett operette előadása alkalmára, csak némileg megerősíttetnék, valamint kötelességemnek is merem figyelmeztetni úgy a karnagy, mint az egyes zenész urakat, miszerint az összehangolásnál nagyobb precisióval járjanak el. H. J. Bécsi kiállítás. VI. A francia kiállítás hosszcsarnokából az angol kiállításba lépünk, melynek azonban nyugati első keresztcsarnokát a fentebb leírt Spanyol és Portugál kiállítás foglalja el; az általelleni első északi keresztcsarnokot India és a többi Angol gyarmatok kiállításai foglalják el. Az indiai kiállításban a híres indiai gyönyörű szőnyegeken kívül arany hímzések, finom arany , ezüst munkák, régi és értékes edények, kardok, török, ügyes fafaragványok, gazdag selyem-, és az indiai viseleteket, szokásokat előtüntető érdekes kiállítás. A többi gyarmatok, mint Bahama szigete, arany, ezüst, valamint csigákból igen ügyesen készült ékszereket, szivarokat, fahéjakat és fákat, gyönyörű madárgyűjteményt és flamingó-tollakat, és ezekből legyezőket. Ausztrália pamut, selyem, kávé, szivart. Quesland és Új-Seeland terményeit, ásvány, fa, érc, kender, len, dohány által képviselteti. A tulajdonképeni angol kiállítási osztály déli keresztcsarnokában a bejárásnál nagy üvegszekrényekben a legkülönbözőbb gyönyörű selyemszövetek, szalagok, csipkék, azután gyapjú, gyapot és igen gazdag posztó-kiállítás, angol vászon, kaucsuk, bor és vászon, cérna, pamut, cipő, kalap, ízletes könnyű nyergek, lószerszámok, csinos gyermekágyak, ventilatióval (szelelővel) ellátott kaucsuk köpenyek és végül az angol biblia társulat kiállítása. Az állatelleni szárnyban réz, vas, bronz, fém, kő, agyag, üvegtárgyak és iparcikkek igen gazdag kiállítása. Mindjárt a bejáratnál rézedények és rézcsövek nagyszerű kiállítása, egy óriási fűrészölő-kerék, mindenféle műszerek, tovább fűszer és illatszerek, kőszén, roppant hengerek, igen csinos és kényelmes mosdószekrények, pala-táblák, cserép, sodrony, réz- és acéltollak kiállítása. Jobbról egy mellékteremben, mely az udvarból foglaltatott el, vizi és szárazföldi hadi készletek, ágyúk roppant vasvérttel és szóró lövegek, hadisátor, tűzoltó gépek. Anglia kiállítási hosszcsarnokában a legszebb vázák, gyertyatartók , szelencék , arany- és ezüstből gyönyörű ízletes és gazdag albumok. A gazdag üveg-kiállításban nagyban van képviselve a csiszolt üveg, valamint a színgazdaságban pompázó csillárok. Még gazdagabb porcellán-kiállítása, melyben vázák, serviceek, kandelláberek a legkülönbözőbb és legszebb változatokban vannak képviselve, mint újdonság figyelemreméltó itt a sárga parcellán. Azután gazdag és gyönyörű szőnyegek, a legszebb és kényelmes falon bútorok és fafaragványok, ébenfa bútorok. Tovább az angol-acél kések, tűk és számos eszközök, és különösen meglepők a csinos ízletes vasékszerek u. m.: karperecek, brocheok stb. A remek művü és drága arany-, ezüst-edények után és mellette az igen nagy mennyiségű gyémánt.