Kecskeméti Lapok, 1873. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1873-10-19 / 42. szám

Hatodik évfolyam. 42. szám. Október 19. 1873. Előfizetési díj: f ___ ti. . . . . ... . a— — Mai Mm Mm mu i*wss*a m mámám hm m ma m mim. Hiedelem dijak: «Zl£t:„.|71]pni71Jl|füiIiI T BDfW LÄrUK.7"== Szerkesztői szállás: 30 k*'­Hal-piac, 250. SZ., hová a U i i „ 1 L . | ! I - „ Hirdetések elfogadtatnak Tóth lap .szellemi részét illető V GQVGSTclPTcll 111 U 11 G i I I Il II. Ltrailo könyvnyomdájában, Sik közlemények küldendők. a " T . ‘Ized Budai-nagy-utc­a 184. »«. A közmunka-ügy. A közmunka és közlekedési minisztérium átlátva és meggyőződve a jelenlegi köz­munka-ügy korszerűtlensége, tarthatatlan­sága és aránytalansága felől, azt a viszo­nyoknak megfelelőbb és igazságosabb alapra fektetett közmunka törvény által óhajtván rendezni, felhívja a törvényhatóságokat, hogy a közmunka-ügy körül szerzett ta­pasztalataikat és annak rendezésére vonat­kozó nézeteiket hozzá mielőbb terjesszék fel, hogy a minisztérium által e téren gyűjtött adatok s e tapasztalatok alapján készítendő törvény­javaslatot terjeszthessen a törvényhozás elé. Azon meggyőződésben vagyunk, hogy midőn a minisztérium a törvényhatóságokat ily felette fontos, az egész ország lakosait sú­lyosan terhelt közmunka-ügy rendezése tár­gyában tapasztalataik és nézeteik nyilvánítá­sára felhívja, mindenki, ki ezen a közmunka körül szerzett tapasztalatai nyomán javaslat­­vagy véleménynyel járul ez ügy rendezéséhez, csak kötelességét teljesíti, ily szempontból fogva fel ez ügyet, akarjuk ez ügyben nézeteinket elmondani. A közmunka kötelezettség terhe, de különösen annak leszolgálási módja hazánk lakosságát , mint túlságosan, úgy arány­talanul is terhelte, anélkül e teherhez a megközelíthető aránylagos eredményt, vagy hasznot is húzott volna az ország. Már ma­gában az eddig érvényben lévő 71.700/1862. számú helytartótanácsi közmunka utasí­­tás szelleme, mely a közmunka kezelést az egyénre — a személyre — fektette, a múlt, sötét századok jellegét magánhordó intézményt a robotot állapította meg, mint eddig elhibázott, a mai műveltebb korral össze nem egyezhető intézmény volt, úgy a jövőben az merőben elmellőzendő lészen. De mint a korral meg nem egyeztethető volt a közmunka megállapítás szelleme, úgy különösen annak kivetése, kezelése és felhasználása körüli módozatai cél­szerűtlenek, elhibázottak, tévesztettek voltak. Hibás, jogtalan s fölötte igazságtalan volt a kivetési alap, mely az ország­­lakosságát, aránytalanul terhelte , midőn egy­formán 6 kézi napot tartozott szolgálni a 100 forint értékű házzal biró szegény em­ber és az ezer holdakkal biró g­igás jószá­got nem tartó gazdag földesúr, vagy milli­omos pénztőzsér. A közmunka kivetés arány­talanságát és igazságtalanságát méginkább kitüntette a megengedett megváltás, midőn a szegény ember az összes királyi adójával hasonló, vagy nagyobb közmunka meg­váltási összeget fizetett, míg ugyanannyit fizetett a 10 ezer vagy még több adót fizető nagy­birtokos. Hibás és tévesztett volt a közmunka kezelés és felhasználás körüli azon szabály, mely a közmunka leszolgálást egyiránt megengedte tavaszon és őszön, mivel ebből azon hátrány, sőt kár származott: 1-szer. Hogy miután hazánk egy nagy részén és épen a legroszabb, vagy semmi utakkal nem biró­sik részén az alföldök­ általában őszi közmunka nem eszközölhető, mivel kavics, vagy útcsinálásra más alkal­mas anyag nem lévén, október vagy novem­ber hóban teljesített közmunkával nem utat csinálunk, hanem utat rontunk; midőn a megeredő őszi esőzések alá az utakra jó agyagágyat vetünk és az utakat járhatat­lanná tesszük, így haszon helyett kárt teszünk. 2. A közmunka-kötelezett tavaszon a közmunka leszolgálást könnyen veszi és azzal biztatja magát, hogy majd rá­ér azt az őszszel leszolgálni, és elhalasztja annak lerovását, eljön az ősz, de akkor meg az alföldi magyar gazdának örökös sietős őszi munkája miatt nincs ideje a közmunkát leszolgálni és így az őszről is elmarad, ezért a legszigorúbb eljárás mellett is soha az alföldön a közmunkának felénél több, — a Jász-Kunságban pedig soha 10-ed része sem szolgáltatott le, — így a közmunkának nem lett eredménye, a­mi kevés pedig őszszel leszolgáltatott, az által még jobban elvontatott az út. De még nagyobb hibája volt ezen rend­szernek a közmunka felhasználás, ke­zelése és végrehajtása körül, midőn az illető mérnök vagy útibiztos, egy meg­határozott útrész elkészítésére a szükséges számú kézi munkásokat és a hozzá arány­lagos igás erőt egy bizonyos időre kiren­delte; a kitűzött napon a helyszínen meg­jelent az útfelügyelő, a közmunkások pedig nem, vagy csak lassanként szállinkózott egy része oda, és így a­mely munkát 6 nap alatt el kellett volna készíteni, azt 6 hét alatt nagyjából és rosszul készítették el, de még ez volt a kisebb rész, mert a legtöbb esetben úgy történt, hogy egyik nap jöttek kézi munkások és nem jöttek igások, tehát, a kézi munkások nem tudtak mit csinálni, más napokon jöttek az igások, ekkor meg kézi munkások nem voltak és ekkor ezek nem tudtak dolgozni, így las­san lassan a közmunka le volt szolgálva, de nem volt benne köszönet, mert annyi hasznot nem tettek, mennyibe a felügyelő került. Az itt röviden vázolt, és még számos az össszeírás, kivetés és felhaszná­lásnál előforduló hibák, mulasztások és helytelen intézkedések mindenkit meg­győznek arról, hogy mint maga ezen rend­szer, a régi időben dívott, ma már elítélt robot a mai alkotmányos viszonyok közt többé meg nem állhatván, az tökéletesen mellőzendő, úgy a közmunka kivetés alapja igazságtalan és aránytalan és közmunkaerőnek minden eredmény nélküli s haszontalan elpazarlása volt, ugyan­azért véleményünk szerint a közmunka ter­mészetbeni leszolgáltatásnak végkép eltör­lésével, a közmunka tehernek mind ará­nyosabb és igazságosabb alapra fektetése, mind kivetési könnyűsége, mind a felhasz­nálás célszerűsége szempontjából a pénzbeli megváltást, vagy kivetést tartjuk leghe­lyesebbnek. Magára a közmunka tartozás megvál­tása vagy fizetési hányadra nézve, — mert ennek megállapítása a legfőbb és legnehe­zebb kérdés, — mindamellett, hogy ez­által a gazdagabb osztály súlyosabban látszik terheltetni, mind az igazságos aránynak leginkább megközelítése, mind a kivetési kulcs megállapításának könnyűsége miatt leghelyesebbnek tartjuk, hogy a közutak és közmunkákra szükséges hányad, a fize­tett királyi adó forint után állapíttassák meg és vettessék ki, és­pedig ezen királyi adó után a közmunkákra fizetendő hányad nem egyformán az egész országra, hanem a vidékek szükségeihez, a munkadíj arányához és az utak drágaságához arányítva állapít­tassanak meg. Ugyanezen és más szempontokból szük­séges és helyesnek látjuk, hogy meghatá­­roztatván a törvény által a fizetendő hányad, annak kivetése, beszedése és célrafordítása, vagyis egész közmunka-ügy kezelése to­vábbra is a megyék és városi törvényha­tóságok hatásköréhez tartozzék , nagyon ter­mészetes, hogy felsőbbi felügyelet és ellenőr­ködés mellett. Az alkotandó közmunkatörvénynek célja a közmunka-ügy rendezése által az utak javítása, jó karba helyezésével a forgalmat könnyűvé tenni, ez által a kereskedést elősegíteni, s az ország lakosai anyagi jó­létét előmozdítani. Hanem mint eddig, úgy jövőre is három osztályra sorozandóknak tartjuk az utakat. 1-szer. Államútak, vagyis katonai és postaútak, melyek eddig is állami pénztárból államilag gondoztattak és tartattak fen, ezeket tehát jövőre is így véljük kezel­tetni. 2. Az országútak, melyek idáig az or­szágos közmunkával úgy a­hogy javít­tattak és tartattak fen. Tehát a természetben kivetett közmunka helyett kivetendő köz­munka­adó ezen utakra lenne egyedül és múlhatatlanul fordítandó. De itt megje­­­gyezni szükségesnek tartjuk, hogy ide van

Next