Kecskeméti Lapok, 1873. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1873-10-19 / 42. szám
Hatodik évfolyam. 42. szám. Október 19. 1873. Előfizetési díj: f ___ ti. . . . . ... . a— — Mai Mm Mm mu i*wss*a m mámám hm m ma m mim. Hiedelem dijak: «Zl£t:„.|71]pni71Jl|füiIiI T BDfW LÄrUK.7"== Szerkesztői szállás: 30 k*'Hal-piac, 250. SZ., hová a U i i „ 1 L . | ! I - „ Hirdetések elfogadtatnak Tóth lap .szellemi részét illető V GQVGSTclPTcll 111 U 11 G i I I Il II. Ltrailo könyvnyomdájában, Sik közlemények küldendők. a " T . ‘Ized Budai-nagy-utca 184. »«. A közmunka-ügy. A közmunka és közlekedési minisztérium átlátva és meggyőződve a jelenlegi közmunka-ügy korszerűtlensége, tarthatatlansága és aránytalansága felől, azt a viszonyoknak megfelelőbb és igazságosabb alapra fektetett közmunka törvény által óhajtván rendezni, felhívja a törvényhatóságokat, hogy a közmunka-ügy körül szerzett tapasztalataikat és annak rendezésére vonatkozó nézeteiket hozzá mielőbb terjesszék fel, hogy a minisztérium által e téren gyűjtött adatok s e tapasztalatok alapján készítendő törvényjavaslatot terjeszthessen a törvényhozás elé. Azon meggyőződésben vagyunk, hogy midőn a minisztérium a törvényhatóságokat ily felette fontos, az egész ország lakosait súlyosan terhelt közmunka-ügy rendezése tárgyában tapasztalataik és nézeteik nyilvánítására felhívja, mindenki, ki ezen a közmunka körül szerzett tapasztalatai nyomán javaslatvagy véleménynyel járul ez ügy rendezéséhez, csak kötelességét teljesíti, ily szempontból fogva fel ez ügyet, akarjuk ez ügyben nézeteinket elmondani. A közmunka kötelezettség terhe, de különösen annak leszolgálási módja hazánk lakosságát , mint túlságosan, úgy aránytalanul is terhelte, anélkül e teherhez a megközelíthető aránylagos eredményt, vagy hasznot is húzott volna az ország. Már magában az eddig érvényben lévő 71.700/1862. számú helytartótanácsi közmunka utasítás szelleme, mely a közmunka kezelést az egyénre — a személyre — fektette, a múlt, sötét századok jellegét magánhordó intézményt a robotot állapította meg, mint eddig elhibázott, a mai műveltebb korral össze nem egyezhető intézmény volt, úgy a jövőben az merőben elmellőzendő lészen. De mint a korral meg nem egyeztethető volt a közmunka megállapítás szelleme, úgy különösen annak kivetése, kezelése és felhasználása körüli módozatai célszerűtlenek, elhibázottak, tévesztettek voltak. Hibás, jogtalan s fölötte igazságtalan volt a kivetési alap, mely az országlakosságát, aránytalanul terhelte , midőn egyformán 6 kézi napot tartozott szolgálni a 100 forint értékű házzal biró szegény ember és az ezer holdakkal biró gigás jószágot nem tartó gazdag földesúr, vagy milliomos pénztőzsér. A közmunka kivetés aránytalanságát és igazságtalanságát méginkább kitüntette a megengedett megváltás, midőn a szegény ember az összes királyi adójával hasonló, vagy nagyobb közmunka megváltási összeget fizetett, míg ugyanannyit fizetett a 10 ezer vagy még több adót fizető nagybirtokos. Hibás és tévesztett volt a közmunka kezelés és felhasználás körüli azon szabály, mely a közmunka leszolgálást egyiránt megengedte tavaszon és őszön, mivel ebből azon hátrány, sőt kár származott: 1-szer. Hogy miután hazánk egy nagy részén és épen a legroszabb, vagy semmi utakkal nem birósik részén az alföldök általában őszi közmunka nem eszközölhető, mivel kavics, vagy útcsinálásra más alkalmas anyag nem lévén, október vagy november hóban teljesített közmunkával nem utat csinálunk, hanem utat rontunk; midőn a megeredő őszi esőzések alá az utakra jó agyagágyat vetünk és az utakat járhatatlanná tesszük, így haszon helyett kárt teszünk. 2. A közmunka-kötelezett tavaszon a közmunka leszolgálást könnyen veszi és azzal biztatja magát, hogy majd ráér azt az őszszel leszolgálni, és elhalasztja annak lerovását, eljön az ősz, de akkor meg az alföldi magyar gazdának örökös sietős őszi munkája miatt nincs ideje a közmunkát leszolgálni és így az őszről is elmarad, ezért a legszigorúbb eljárás mellett is soha az alföldön a közmunkának felénél több, — a Jász-Kunságban pedig soha 10-ed része sem szolgáltatott le, — így a közmunkának nem lett eredménye, ami kevés pedig őszszel leszolgáltatott, az által még jobban elvontatott az út. De még nagyobb hibája volt ezen rendszernek a közmunka felhasználás, kezelése és végrehajtása körül, midőn az illető mérnök vagy útibiztos, egy meghatározott útrész elkészítésére a szükséges számú kézi munkásokat és a hozzá aránylagos igás erőt egy bizonyos időre kirendelte; a kitűzött napon a helyszínen megjelent az útfelügyelő, a közmunkások pedig nem, vagy csak lassanként szállinkózott egy része oda, és így amely munkát 6 nap alatt el kellett volna készíteni, azt 6 hét alatt nagyjából és rosszul készítették el, de még ez volt a kisebb rész, mert a legtöbb esetben úgy történt, hogy egyik nap jöttek kézi munkások és nem jöttek igások, tehát, a kézi munkások nem tudtak mit csinálni, más napokon jöttek az igások, ekkor meg kézi munkások nem voltak és ekkor ezek nem tudtak dolgozni, így lassan lassan a közmunka le volt szolgálva, de nem volt benne köszönet, mert annyi hasznot nem tettek, mennyibe a felügyelő került. Az itt röviden vázolt, és még számos az össszeírás, kivetés és felhasználásnál előforduló hibák, mulasztások és helytelen intézkedések mindenkit meggyőznek arról, hogy mint maga ezen rendszer, a régi időben dívott, ma már elítélt robot a mai alkotmányos viszonyok közt többé meg nem állhatván, az tökéletesen mellőzendő, úgy a közmunka kivetés alapja igazságtalan és aránytalan és közmunkaerőnek minden eredmény nélküli s haszontalan elpazarlása volt, ugyanazért véleményünk szerint a közmunka természetbeni leszolgáltatásnak végkép eltörlésével, a közmunka tehernek mind arányosabb és igazságosabb alapra fektetése, mind kivetési könnyűsége, mind a felhasználás célszerűsége szempontjából a pénzbeli megváltást, vagy kivetést tartjuk leghelyesebbnek. Magára a közmunka tartozás megváltása vagy fizetési hányadra nézve, — mert ennek megállapítása a legfőbb és legnehezebb kérdés, — mindamellett, hogy ezáltal a gazdagabb osztály súlyosabban látszik terheltetni, mind az igazságos aránynak leginkább megközelítése, mind a kivetési kulcs megállapításának könnyűsége miatt leghelyesebbnek tartjuk, hogy a közutak és közmunkákra szükséges hányad, a fizetett királyi adó forint után állapíttassák meg és vettessék ki, éspedig ezen királyi adó után a közmunkákra fizetendő hányad nem egyformán az egész országra, hanem a vidékek szükségeihez, a munkadíj arányához és az utak drágaságához arányítva állapíttassanak meg. Ugyanezen és más szempontokból szükséges és helyesnek látjuk, hogy meghatároztatván a törvény által a fizetendő hányad, annak kivetése, beszedése és célrafordítása, vagyis egész közmunka-ügy kezelése továbbra is a megyék és városi törvényhatóságok hatásköréhez tartozzék , nagyon természetes, hogy felsőbbi felügyelet és ellenőrködés mellett. Az alkotandó közmunkatörvénynek célja a közmunka-ügy rendezése által az utak javítása, jó karba helyezésével a forgalmat könnyűvé tenni, ez által a kereskedést elősegíteni, s az ország lakosai anyagi jólétét előmozdítani. Hanem mint eddig, úgy jövőre is három osztályra sorozandóknak tartjuk az utakat. 1-szer. Államútak, vagyis katonai és postaútak, melyek eddig is állami pénztárból államilag gondoztattak és tartattak fen, ezeket tehát jövőre is így véljük kezeltetni. 2. Az országútak, melyek idáig az országos közmunkával úgy ahogy javíttattak és tartattak fen. Tehát a természetben kivetett közmunka helyett kivetendő közmunkaadó ezen utakra lenne egyedül és múlhatatlanul fordítandó. De itt megjegyezni szükségesnek tartjuk, hogy ide van