Kecskeméti Lapok, 1874. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1874-08-02 / 31. szám

Hetedik évfolyam. 31. szám. Augusztus 2. 1874. Félévre . . . 2 „ 50 „ Egész évre . . . „ — „ Megjelen hetenként egyszer, Vasárnap. Szerkesztői szállás: Hal-piac, 250. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.KECSKEMÉTI LAPOK. Vegyestartalmú hetilap. Előfizetési dij: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva: Negyedévre . . 1 fil. 50 kr. Hirdetési dijak: 5 hasábos petit sor, egyszeri hirdetésnél 5 kr.; —többszöri vagy terjedelmes hirdetések­nél árleengedés adatik. A nyilt térben való közle­mény 3 hasábos soráért 10 kr. számit­tatik. Bélyegdij minden beigtatááért 30 kr. Hirdetések elfogadtatnak Tóth László könyvnyomdájában, 3-ik tized Budai-nagy-utcza 184. sz. Reáltanodánk érdekében. Azon nagy érdeklődésnél fogva, mely­­lyel mi fenállása óta reáltanodánk iránt mindig viseltettünk, és azon kiváló fontos­ságnál fogva, melyet e tanodának a ma­gyar ifjúság és átalában a nemzeti művelő­dés előbbvitelére nézve tulajdonítottunk, nem mulasztottuk el, sőt egyik legsürgősebb, bár nem mindig legkellemesebb hírlapírói kötelességünknek tekintettük, hogy e nagy­becsű tanintézet érdekében egyszer máskor szavunkat hallassuk, és e tanintézet jelen­legi nem épen vigasztaló állapota készt bennünket újabbi, és ha keilend további felszólalásra is. Alreáltanodánk a jelen iskolaév végével bevégezte negyedik évi pályafutását, úgy hogy most a törvény által kiszabott és szer­ződésileg megállapított négy évi tanfolyam­mal bír. Ez idő az intézetre nézve folyto­nos küzdelmek között folyt le, és pedig a legszánandóbb, legnyomorultabbak közt, az életben maradhatás küzdelmei közt. És nem a nagy­közönség fenyegette ez intézet életét, távolról sem­ helyben úgy, mint a vidéken a szülők helyes tapintattal felismerték annak hasznosságát és célszerű voltát, tömegesen íratták be gyermekeiket, úgy hogy ez intézet rövid néhány évi fen­­állása óta egyik legkedveltebb iskola lett; az intézet igazgatósága és tanári testülete pe­dig a közönség e szép bizalmának teljes erőből igyekezett megfelelni, a legszigorúbb fegyelem és lelkiismeretes alapos tanítás mellett az ifjak oly jó bánásmódban része­sülnek, hogy szívesebben egy iskolát sem látogatnak. Egyedül csak a város közönség elöljárósága részéről, melynek hivatásszerű feladata és kötelessége lett volna e nagy­becsű intézetet gyámolítani és előrehaladá­sában segíteni, tapasztalta mindig a leg­mostohább bánásmódot és elhanyagolta­­tást. — Mikor a város közönsége az állam­mal a reáliskola felállítására nézve egyes­­ségre lépett, arra kötelezte magát, hogy az intézet számára a megfelelő épületről és annak berendezéséről fog gondoskodni, mi­ként felelt meg a közönség e kötelességé­nek , arról tanúskodnak a három éven át folyton hallatott feljajdulások és panaszok. Hasztalanok voltak az igazgatóság kérelmei, a kormány megsürgetései, az elöljáróság azokkal mit sem törődött, kisebb gondja is nagyobb volt. Igaz, megvették az intézet számára a Kis Pál-féle házat, de ott csak az első osztálynak jutott elég tágas és al­kalmas helyiség; a második osztály számára átalakított szoba már nem iskolának való, de mit mondjunk a 3-ik és 4-ik osztály helyiségeiről, azon két bérbe vett alacsonya, sötét, közönséges nagyságú szobáról, hol megfér valahogy négy-öt tagból álló kis család, de a hova sehogy se fér 20-30 fel­serdült ifjú?! — Szépen kérjük polgármes­ter urat, szakítson ki, ha lehetséges, hivata­­­­los idejéből egy negyed órát, fárassza ma­gával oda a tiszti főorvost és szerezzen ma­­­­gának meggyőződést arról, hogy lehet és szabad-e ily szűk, alacsony helyre több órán át annyi embert összeszorítani és egész­ségüket komolyan kockáztatni? És e nyomorú szobák bérbe vevésével­­ is rendesen a tizenkettedik órát várták, úgy­­­hogy évről-évre az igazgató komoly aggo­dalomban élt az iránt, hova fogja az osz­­­­tályt elhelyezni. Így állván a dolog, képzelni lehetett, hogy a kormány a közönség részéről semmi támogatást nem nyervén, sőt a tanintézet irányában a legnagyobb közönyt, hogy ne mondjuk ellenséges magatartást tapasztal­ván, a mi reáliskolánk fenállása mellett keveset fog lelkesülni, és midőn a múlt iskolaévben a város közönség az iránt fo­lyamodott a kormányhoz, hogy engedé­lyezné a negyedik osztály felállítását, attól azt a választ nyerte, hogy azt nem teheti, mert a városközönség többszöri sürgetés­e dacára az iskola épületre vonatkozó köte­lezettségének nem tévén eleget a miniszté­rium , egy újabb osztály költségeit az elő­irányzatba fel se vette . . Miattunk tehát már a múlt évben a negyedik osztály el­maradt volna és csak a tanári testület fel­áldozó készségének és egy befolyásos sze­mélyiség közbenjárásának köszönhető, hogy a negyedik osztályt megnyertük és kilátás nyílt a felsőbb reáliskola megnyerésére is. A folyó évi május hóban tartott köz­gyűlés a viszás helyzetnek véget akarván­­ vetni, elhatározó, hogy a budai­ nagy-utcá­­ban levő és a város birtokához tartozó, de már évek hosszú során át katonai lakta­tr­nyának felhasznált Orhalmi-féle házat fogja reáliskolává átalakítani, és azon ülésben utasíta a polgármesteri hivatalt, hogy ne­­­­vezett ház visszaszerzése és iskola célra leendő berendezése iránt haladéktalanul a szükséges lépéseket tegye meg. Azt kelle­t most már hinni, hogy a reáliskola ügye végre valahára rendbe lesz hozva, lesz most már őszre alkalmas és az intézet méltósá­gát megillető helyiség, és a közönség jogos alapon kérheti a felső reáliskola felállítását, is. A­kik azonban azt hitték , nagyon, de nagyon csalatkoztak, mert mint tudjuk mindeddig ez ügyben mi se történt, az ír elöljáróság az Orhalm­ ház visszaszerzésére lépést még nem tett. Azon tiszteletteljes kérdéssel fordulunk főpolgármester úrhoz, kit főfelügyeleti jo­gánál fogva a közönség ily nagy horderejű ügyében legelső­sorban kell felelőssé ten­nünk, hogy és miként történhetett ily sú­lyos mulasztás? miként és mi okból tör­ténhetett, hogy ily nagy fontosságú ügyben három hónap óta a közgyűlés határozatá­nak és egyenes meghagyásának eleget nem tettek? Aggódó kebellel kérdjük, kik e fon­tos ügyünket újból kockáztatva látjuk, meg akarja-e polgármester úr tűrni, hogy Kecs­kemét város szégyenére, a reáliskola 3-ik és 4-ik osztálya oly szoba­helyiségben ten­gődjön még egy éven át, melynél különbet akármely falu is ki tudna állítani? és nem szándékozik-e gyorsan és erélyesen intéz­kedni, hogy a felsőbb reáliskola felállítta­tása ismét egy vagy talán több évre el ne odáztassék ? Mi ez ügyben sok szülő érde­kében polgármester úrtól gyors és erélyes intézkedést várunk, mert ha lehetnek sokan, kik városunkra és az összes hazára igen üdvösnek találják, hogy jogakadémiánk le­gyen , melyen minél több prókátor nevel­tessék, vannak ismét mások olyanok, kik városunkra és a hazára nézve és oly szük­ségesnek találják művelt kereskedők, iparo­sok, gépészek, mérnökök, építészek stb. ily fajtájú magyar emberek neveltetését. Igaz, ezek nem fogják érteni a paragrafu­sok magyarázatát, és nem a törvénykönyv­ből fogják megverni a németet, hanem meg fogják verni az életben, az ipar és keres­kedelem terén, nem lesznek kénytelenek az országot a németnek és cseheknek át­engedni, hanem a jó fizetéses hivatalokat és vállalatokat Magyarországban magyar emberek fogják betölteni és elfoglalni. — Ily nemzedéket nevelni vannak hivatva a reáliskolák, és azért azoknak gyámolítása és szeretettel ápolása nemcsak helyi, hanem egyúttal nemzeti érdekű is. Ezen szempontok vezérelték és vezérlik a magas kormányt, midőn az eddig annyira el­hanyagolt reáltudományok terjesztését és szakférfiak neveltetését tűzte ki célul, és tel­jesen megbízható kútforrásból értesültünk az oktatásügyi minisztérium azon elhatáro­zásáról, hogy mindenütt, hol eddig alreáliskolák állíttattak, és a helyi és vidéki viszonyok azt kívánatos­nak tüntetik fel, ha egyébként az illető közönség a kormányt törek­vésében támogatni készkedik, az alreáliskolák főreáltanodákká fog­nak kiegészíttetni. Ugyancsak teljesen megbízható kútfor­rásból mentettük azon tudomásunkat, hogy a magas oktatásügyi minisztérium, habár az 1874/5-ik évi költségvetési előirányzatba nem vette is fel, kész és hajlandó a kecskeméti alreálra-

Next