Kecskeméti Lapok, 1874. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1874-08-02 / 31. szám
Hetedik évfolyam. 31. szám. Augusztus 2. 1874. Félévre . . . 2 „ 50 „ Egész évre . . . „ — „ Megjelen hetenként egyszer, Vasárnap. Szerkesztői szállás: Hal-piac, 250. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.KECSKEMÉTI LAPOK. Vegyestartalmú hetilap. Előfizetési dij: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva: Negyedévre . . 1 fil. 50 kr. Hirdetési dijak: 5 hasábos petit sor, egyszeri hirdetésnél 5 kr.; —többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. A nyilt térben való közlemény 3 hasábos soráért 10 kr. számittatik. Bélyegdij minden beigtatááért 30 kr. Hirdetések elfogadtatnak Tóth László könyvnyomdájában, 3-ik tized Budai-nagy-utcza 184. sz. Reáltanodánk érdekében. Azon nagy érdeklődésnél fogva, melylyel mi fenállása óta reáltanodánk iránt mindig viseltettünk, és azon kiváló fontosságnál fogva, melyet e tanodának a magyar ifjúság és átalában a nemzeti művelődés előbbvitelére nézve tulajdonítottunk, nem mulasztottuk el, sőt egyik legsürgősebb, bár nem mindig legkellemesebb hírlapírói kötelességünknek tekintettük, hogy e nagybecsű tanintézet érdekében egyszer máskor szavunkat hallassuk, és e tanintézet jelenlegi nem épen vigasztaló állapota készt bennünket újabbi, és ha keilend további felszólalásra is. Alreáltanodánk a jelen iskolaév végével bevégezte negyedik évi pályafutását, úgy hogy most a törvény által kiszabott és szerződésileg megállapított négy évi tanfolyammal bír. Ez idő az intézetre nézve folytonos küzdelmek között folyt le, és pedig a legszánandóbb, legnyomorultabbak közt, az életben maradhatás küzdelmei közt. És nem a nagyközönség fenyegette ez intézet életét, távolról sem helyben úgy, mint a vidéken a szülők helyes tapintattal felismerték annak hasznosságát és célszerű voltát, tömegesen íratták be gyermekeiket, úgy hogy ez intézet rövid néhány évi fenállása óta egyik legkedveltebb iskola lett; az intézet igazgatósága és tanári testülete pedig a közönség e szép bizalmának teljes erőből igyekezett megfelelni, a legszigorúbb fegyelem és lelkiismeretes alapos tanítás mellett az ifjak oly jó bánásmódban részesülnek, hogy szívesebben egy iskolát sem látogatnak. Egyedül csak a város közönség elöljárósága részéről, melynek hivatásszerű feladata és kötelessége lett volna e nagybecsű intézetet gyámolítani és előrehaladásában segíteni, tapasztalta mindig a legmostohább bánásmódot és elhanyagoltatást. — Mikor a város közönsége az állammal a reáliskola felállítására nézve egyességre lépett, arra kötelezte magát, hogy az intézet számára a megfelelő épületről és annak berendezéséről fog gondoskodni, miként felelt meg a közönség e kötelességének , arról tanúskodnak a három éven át folyton hallatott feljajdulások és panaszok. Hasztalanok voltak az igazgatóság kérelmei, a kormány megsürgetései, az elöljáróság azokkal mit sem törődött, kisebb gondja is nagyobb volt. Igaz, megvették az intézet számára a Kis Pál-féle házat, de ott csak az első osztálynak jutott elég tágas és alkalmas helyiség; a második osztály számára átalakított szoba már nem iskolának való, de mit mondjunk a 3-ik és 4-ik osztály helyiségeiről, azon két bérbe vett alacsonya, sötét, közönséges nagyságú szobáról, hol megfér valahogy négy-öt tagból álló kis család, de a hova sehogy se fér 20-30 felserdült ifjú?! — Szépen kérjük polgármester urat, szakítson ki, ha lehetséges, hivatalos idejéből egy negyed órát, fárassza magával oda a tiszti főorvost és szerezzen magának meggyőződést arról, hogy lehet és szabad-e ily szűk, alacsony helyre több órán át annyi embert összeszorítani és egészségüket komolyan kockáztatni? És e nyomorú szobák bérbe vevésével is rendesen a tizenkettedik órát várták, úgyhogy évről-évre az igazgató komoly aggodalomban élt az iránt, hova fogja az osztályt elhelyezni. Így állván a dolog, képzelni lehetett, hogy a kormány a közönség részéről semmi támogatást nem nyervén, sőt a tanintézet irányában a legnagyobb közönyt, hogy ne mondjuk ellenséges magatartást tapasztalván, a mi reáliskolánk fenállása mellett keveset fog lelkesülni, és midőn a múlt iskolaévben a város közönség az iránt folyamodott a kormányhoz, hogy engedélyezné a negyedik osztály felállítását, attól azt a választ nyerte, hogy azt nem teheti, mert a városközönség többszöri sürgetése dacára az iskola épületre vonatkozó kötelezettségének nem tévén eleget a minisztérium , egy újabb osztály költségeit az előirányzatba fel se vette . . Miattunk tehát már a múlt évben a negyedik osztály elmaradt volna és csak a tanári testület feláldozó készségének és egy befolyásos személyiség közbenjárásának köszönhető, hogy a negyedik osztályt megnyertük és kilátás nyílt a felsőbb reáliskola megnyerésére is. A folyó évi május hóban tartott közgyűlés a viszás helyzetnek véget akarván vetni, elhatározó, hogy a budai nagy-utcában levő és a város birtokához tartozó, de már évek hosszú során át katonai laktatrnyának felhasznált Orhalmi-féle házat fogja reáliskolává átalakítani, és azon ülésben utasíta a polgármesteri hivatalt, hogy nevezett ház visszaszerzése és iskola célra leendő berendezése iránt haladéktalanul a szükséges lépéseket tegye meg. Azt kellet most már hinni, hogy a reáliskola ügye végre valahára rendbe lesz hozva, lesz most már őszre alkalmas és az intézet méltóságát megillető helyiség, és a közönség jogos alapon kérheti a felső reáliskola felállítását, is. Akik azonban azt hitték , nagyon, de nagyon csalatkoztak, mert mint tudjuk mindeddig ez ügyben mi se történt, az ír elöljáróság az Orhalm ház visszaszerzésére lépést még nem tett. Azon tiszteletteljes kérdéssel fordulunk főpolgármester úrhoz, kit főfelügyeleti jogánál fogva a közönség ily nagy horderejű ügyében legelsősorban kell felelőssé tennünk, hogy és miként történhetett ily súlyos mulasztás? miként és mi okból történhetett, hogy ily nagy fontosságú ügyben három hónap óta a közgyűlés határozatának és egyenes meghagyásának eleget nem tettek? Aggódó kebellel kérdjük, kik e fontos ügyünket újból kockáztatva látjuk, meg akarja-e polgármester úr tűrni, hogy Kecskemét város szégyenére, a reáliskola 3-ik és 4-ik osztálya oly szobahelyiségben tengődjön még egy éven át, melynél különbet akármely falu is ki tudna állítani? és nem szándékozik-e gyorsan és erélyesen intézkedni, hogy a felsőbb reáliskola felállíttatása ismét egy vagy talán több évre el ne odáztassék ? Mi ez ügyben sok szülő érdekében polgármester úrtól gyors és erélyes intézkedést várunk, mert ha lehetnek sokan, kik városunkra és az összes hazára igen üdvösnek találják, hogy jogakadémiánk legyen , melyen minél több prókátor neveltessék, vannak ismét mások olyanok, kik városunkra és a hazára nézve és oly szükségesnek találják művelt kereskedők, iparosok, gépészek, mérnökök, építészek stb. ily fajtájú magyar emberek neveltetését. Igaz, ezek nem fogják érteni a paragrafusok magyarázatát, és nem a törvénykönyvből fogják megverni a németet, hanem meg fogják verni az életben, az ipar és kereskedelem terén, nem lesznek kénytelenek az országot a németnek és cseheknek átengedni, hanem a jó fizetéses hivatalokat és vállalatokat Magyarországban magyar emberek fogják betölteni és elfoglalni. — Ily nemzedéket nevelni vannak hivatva a reáliskolák, és azért azoknak gyámolítása és szeretettel ápolása nemcsak helyi, hanem egyúttal nemzeti érdekű is. Ezen szempontok vezérelték és vezérlik a magas kormányt, midőn az eddig annyira elhanyagolt reáltudományok terjesztését és szakférfiak neveltetését tűzte ki célul, és teljesen megbízható kútforrásból értesültünk az oktatásügyi minisztérium azon elhatározásáról, hogy mindenütt, hol eddig alreáliskolák állíttattak, és a helyi és vidéki viszonyok azt kívánatosnak tüntetik fel, ha egyébként az illető közönség a kormányt törekvésében támogatni készkedik, az alreáliskolák főreáltanodákká fognak kiegészíttetni. Ugyancsak teljesen megbízható kútforrásból mentettük azon tudomásunkat, hogy a magas oktatásügyi minisztérium, habár az 1874/5-ik évi költségvetési előirányzatba nem vette is fel, kész és hajlandó a kecskeméti alreálra-