Kecskeméti Lapok, 1874. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1874-11-22 / 47. szám

/VT // / Jr w Hetedik évfolyam, 47. szám._________________________November 22. 1874. Előfizetési dij: ^ 3Hj d té ^ (LjuV ^ Szerkesztői szállás: 30 kr. Hal-piac, 250. SZ., hová a 1/ n « 11 ft A 4 n « 4 n I m /. U A 4 N I A » Hirdetések elfogadtatnak Tóth lap szellemi részét illető W 6 ö w 6 S I R T 1 Il I fn Sjj ll fi T 8 8 íl O László könyvnyomdájában, 3-ik közlemények küldendők. vj j w t­u i luiiuu iiwiiiujj. tized Budai-nagy-utc­.a 184. sz. Szállásbérrendszer. Miután a háztulajdonosok és zsellérek közti viszony országos törvények által ren­dezve mindeddig nincs, de mivel nézetünk szerint az érdekek roppant változatossága miatt ez egykönnyen nem is rendezhető, azért helyén lenne, ha városi köztörvény­hatóságunk, a többi sz. kir. városok példáját követve, ezen ügyet a maga területén, helyi viszonyaihoz alkalmazott rendszabályok által megállapítaná és elintézné, úgy, a­mint elintézte a cselédrendszert és építkezési el­járást; mert tény az, hogy mióta cseléd­rendszerünk megállapíttatott és kellő erély­­lyel kezeltetik, dacára annak, hogy cselé­deink, de különösen nőcselédeink épen nem hajlandók erényesebbek lenni, sokkal köny­­nyebben kiegyenlíttetnek velük a peres ügyek mint ezelőtt, mert mind a járásbíráknak, mind a rendőrkapitánynak írott szabályok állnak rendelkezésére, melyeknek pontjait egyszerűen ráolvassák a perlekedő felekre, és ezeknek nyomán az ügyet röviden és biztosan intézhetik el. Hogy mennyi perpatvar keletkezik a háztulajdonosok és zsellérek között, és meny­nyi kellemetlenséget és békétlenséget okoznak ezek , azt mindannyian tapasztaljuk , de leg­­sajnosabban tapasztalják a járásbírák, kik­nek ezen ominózus pereket kell elintézniük, és kik mindannyiszor csak saját belátásuk és a peres felektől kicsikarható igaz vagy elferdített tényállásra alapított ítéletet hoz­hatnak , s könnyen megtörténhetik, hogy egy ugyanazon természetű ügyben két biró egészen eltérő ítéletet mond, s egyiknek sincs írott törvénye, melylyel a helyi vi­szonyokhoz alkalmazott ítéletét igazolhassa a megtámadás ellenébe, míg az írott törvé­nyek vagy rendszabályok az ilyen félre­értéseket ha tökéletesen meg nem szüntetnék is, de a legnagyobb részben megkevesbít­­hetnék. Magától érthető, hogy ezen rendszabá­lyok az írásban tett szerződéseket ezentúl is meghagynák érvényükben, de azok meg­kötésénél zsinórmértékül szolgálnának, és ezekben is megóvnák a kevésbé furfangos félt a furfangosabbnak csalásra számító fogásaitól, ha az az általános szabályokat ismerhetné. A törvényhatósági testület által hozott szabályokban mindenek előtt meg kellene ál­lapítani a szállás felmondási idejét, mert ez által megóvatnék a zsellét a háztulajdonos azon zsarnokságától, hogy az lakóját egy összekoccanás után az utcára hányja, a háztulajdonos pedig azon kellemetlenségtől és veszteségtől, hogy lakása időközben üresen hagyassák és kárt szenvedjen, vagy a kárpótlást mindannyiszor a járásbíróság útján keresse, holott az írott rendszabályok maguk véget vetnének az efféle perlekedé­seknek , sőt a kedélyek csillapítására is nagy befolyást gyakorolnának, ha mind a két fél előlegesen tudná, hogy mi lesz indula­toskodásának a következménye; mi részünk­ről költözködési határidőül május, augusztus és október hónapok elsejét tűznénk ki, és­pedig leginkább azért, mert ezen időben semminemű cseléd nem változik, és így a költözködő fél cseléd nélkül sohasem lenne a hurcolkodás kellemetlen napjaiban; de még azért is, mert ezen időszakokban a munka sem oly sürgetős, mint más hóna­pokban; a téli vagy februári negyedet csak kivételes esetekben és igen fontos ok előfor­­dultával engednek meg akár egyik, akár a másik félnek költözködésre, vagy kimozdí­­tásra használni, mert ezen időben a jóravaló lakó úgy sem kívánkozik hurcolkodni, és a háztulajdonos sem könnyen kaphat rendes lakót üresen hagyott szállásába. Továbbá különbséget tennénk a felmon­dási határidő között is, oly módon, hogy a havonként bérelt lakás felmondási határ­idejét mind a két félre 15 napra szabnánk, azon kijelentéssel, hogy ha a lakó a fel­mondási határidőt elmulasztja, köteles a következő 15 napra a járandóságot még akkor is megfizetni, ha előbb kihurcolkod­­nék, de ellenben a lakos sem tartozik a tulajdonos által kijelentett felmondástól szá­mítandó 15 nap előtt szállását elhagyni, és a felmondást csak akkor tekintenék érvé­nyesnek bármelyik részről, ha az írásban történnék; az éves szállások felmondási ha­táridejét két kategóriába tennék oly módon , hogy azon szállásoknál, melyeknek évi bére 150 forintot meg nem halad, (*/4) egy ne­gyed­évi írásbeli felmondást határoznánk érvényesnek , oly módon , hogy a behurcol­­kodás első negyed­évében megengednék mind a két félnek, hogy a beköltözéstől számítandó 10 napig joga legyen írásilag felmondani, és­pedig azért, hogy mind a szállásadónak, mind a bérlőnek alkalma legyen ez idő alatt a kellemetlenségek fel­ismerésére és azoktól a menekülésre, azon­ban minden következő negyedre szigorúan óhajtanék a negyedéves írásbeli felmondást megtartatni, és­pedig a felmondást elmu­lasztó fél kárára. Mindazon szállásoknál, melyeknek évi árendája a fent említett 150 forintot megha­ladja , féléves felmondási határidőt óhajta­nánk meghatároztatni, ha csak a felek külön szerződést nem kötnek maguk között, de a felek közötti szerződésnek is mindig oly módon kell fogalmazva lenniök, hogy azok az itt említett alapszabályokkal összeütkö­zésbe ne jöjjenek, különben semmisnek tekintendőknek véleményeznék őket, s csak annyi eltérést engednénk meg, hogy a több évre kötött szerződésben a felmondási időt hosszabbra tehetik a szerződő felek félévnél. A lakás­felvételnél tartozzék a bérlő a hónapos lakásnál a havi díj felét, az évi lakásnál pedig az évi lakbér 10%-át fog­lalóul adni, melyet a bérlő 36 óra eltelte előtt visszakérhet, a háztulajdonos pedig visszaadhat, minden kártérítési kötelezettség nélkül. A kialkudott bért a hónapos lakásoknál egészben, az évi lakásoknál pedig 1/4-es évenkénti részletekben előre fizetendőnek véleményeznék, és­pedig azon megszorítás­sal, hogy a háztulajdonosnak a hanyag fizetés ellenében mindenik '/4 év elején megengednék a felmondást az évnegyed első 15 napján belől még azon esetben is, ha a hurcolkodás a februári '/4-re esnék, nehogy ez által a háztulajdonos */4 évi lakbér­veszteséggel károsíttassék. De ellenben azt sohasem engednénk meg,­­ hogy a háztulajdonos a benlakó bútorát vagy eszközeit bírói felhatalmazás nélkül lefoglalhassa és visszatarthassa, mert épen ezen körülmény okozza a legtöbb perpatvart és civódást, azért óhajtanék épen az előleges fizetés szabály általi megállapítását, mert ez által megelőzhető a házbérrel nagyobb összegbeni hátramaradás és eladósodás, mi­után a lakó ha látja, hogy a nagyobb ház­bért nem képes pontosan fizetni, majd keres magának olyan kisebb lakást, melytől a házbért kellő időben megfizetheti.­­És most azon édes reményben tesszük le tollunkat, hogy ha érvelésünk és nézetünk itt-ott talán téves is, lesznek nálunk sokkal szakavatottabb férfiak a köztörvényhatósági­­ testületben, kik a felvetett kérdés helyes megoldását nemcsak korszerűnek, de egy­szersmind égető szükségnek is tekintendik, és iparkodni fognak a lakbérrendszer meg­­állapitása által véget vetni ama számos kellemetlenségeknek, melyekkel a bírák majdnem naponta kénytelenek megküzdeni. Dr. D. A Kecskemét szab. kir. város köztörvény­hatóságának 1874. évi november hó 18. és 19. napjain tartott rendes ülése. Elnök: Dani Ferenc főispán úr ő méltósága; jegyzők: Hornyik, Szalkay, Bagi, Boodor; a bizottsági tagok feles számmal. Miután a kitűzött határidőben elnöklő főispán úr a gyűlést megnyitotta, Bagi László polgármester­­ úr következő havi jelentést tett: Tisztelt közgyűlés!­­ A november havi rendes közgyűlésnek mai napra tett kitüzetését főleg azon körülmény indokolja, hogy a múlt október 26. tartott közgyűlésben több nagyérdekű sürgős ügyek elintéztettek, a hónap­­ első felében pedig alig érkeztek be közgyűlési­­ tárgyak, sőt mint a tárgyjegyzékből váél­óztatnak

Next