Kecskeméti Lapok, 1875. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1875-05-23 / 21. szám

A hasznos házi állatok közül a lovakat a rükkór szórványosan támadta meg, elterjedésének meggátlására azonban a szükséges rendő­ri elővigyá­­zati szabályok kellő­ időben életbeléptettettek, s a beteg állatok szabályszerű gyógykezelés alá vé­tettek, 11- et. A személy- és vagyonbiztonságot a rendő­rkapitányi jelentés szerint semmiféle említésre méltó eset ápril hónapban nem veszélyeztette. Itt azonban nem mulaszthatja el egy, a váro­sunkra igen veszélyessé válhatott esemény felemlí­­tését. Ugyanis folyó évi ápril hó 17-én d. u. 5 órakor esett tudomására, hogy a helybeli katonai kórházban, a cs. kir. katonaság részére 80 mázsa lőpor van behelyezve, kötelességének tartotta aként intézkedni, hogy az onnan a városon kívül levő lőpor raktárba azonnal kihelyeztessék, hogy váro­sunk egy pillanatig se legyen kitéve azon véghe­­tetlen nagy szerencsétlenségnek, mely annak eshető fellobbanása esetében érhetné. 12- et. A szegényházban ápril­isban élelmez­­tetett 52 egyén, kivül élelemmel láttatott el 154, összesen 206 egyén. Ezeknek kiszolgáltatott: a) ételadag 6421; b) kenyéradag 8266. 13- at. A házi pénztárak forgalma a könyvelői osztály havi kimutatása szerint következő: bevé­tetett összesen 32,843 frt. 92 kr.; kiadatott pedig összesen 29,180 frt. 85 kr. E szerint május 1-én pénztárállás volt 3663 frt. 7 kr. 14 kr. Az adópénztárak bevételei: I. a kecs­keméti adóközségből összesen 4736 frt. 76 kr. II. Bugacmonostorból összesen 554 frt. 92 kr. 15- ör. A városi közönség birtokán folyó év tavaszán elültettetett töves fa: a) Nagy-ny­árben akác 40,500 db.; b) bugacn­onostori határban 11,300 db. akác; c) pusztaszeri határvonalon 8500 db. akác; d) ugyanott nyár- és fűzfa 3500; e) felső Alpáron akác 1700 db; f) a városban és az országutak mellett 1950 db; összesen 67,450 db.­­ Ezekből csupán egy ezer vétetett 10 frtért, a többi a városi közönség faiskoláiból került ki. Az ültetés pedig került összesen 1045 frt. 55 hiba, tehát darabonként 1% krba. 16- ot. A közmunka mind a városban, mind a külső országos és közlekedési utakon megindít­­tatván, kellő erélyességgel folytattatik, a végered­ményről azonban a jövő havi rendes közgyűlésre fogja beterjeszteni jelentését. Az ekkér előterjesztett polgármesteri jelentés, miután az abban felhozott fontosabb ügyek a tárgy­jegyzékben külön tárgyalásra ki vannak tűzve,á­ltalában tudomásul vétetett. Olvastatott László Károly városi főmérnök úrnak írásban beadott indítványa, melyben előter­jeszti , hogy utcáink kikövezése már régebb idő óta köz­hajtássá vált, azonban ez, a vele járó nagy költség miatt mindezideig nem foganatosítta­tott, sem a jövőben azt nem remélhetjük; indít­ványozó úgy hiszi, hogy mindegy bármily nervű anyaggal fedezik is be a föld, ha a kívánt célnak megfelel, s e célra bemutatja a város téglakemen­céjében égetett 2 vasas téglát, mely már igy minden kidolgozás nélkül elég jó utca­boritásra, s hiszi, hogy ha azon föld, melyből égettetett, nem ember hanem gép által gyúratnék finomra, ha a tégla vékonyabbra hagyatik, úgy hogy az jól kiégve 6 széles és 10 hosszú legyen, lesz oly erős borításra, mint a szobi kő, s mindenesetre simább s kevesebb igazítást kívánó; ezeknél fogva indítványozza, hogy a jelenlegi készletből az orvos­­útoa köveztessék ki próbaképen, minthogy az csak 631 írtba kerül, mig szobi kővel 2310 írtba ke­rülne.­­ Az indítvány véleményes jelentéstétel vé­gett az építészeti bizottságnak kiadatott. Olvastatott földadó szabályozása tárgyában a becslőjárási földadó bizottság tagjai megválasztására vonatkozó pénzügyminiszteri rendelet. A kecskeméti becslő­járásban választandó volt egy járási elnök, 10 bizottsági tag és ugyanannyi póttag, kiknek választásánál figyelemmel kellett lenni birtokaiknak a becslő­ járás területének különböző részein fekvé­sére, valamint arra is, hogy a nagy-, közép- és kisbirtok kellőleg képviselve legyen, tüzetesen pedig arra, hogy oly egyéniségek választassanak meg, kik a közbizodalomban részesülnek és pedig kik képzettségük által biztosítékot is nyújtanak arra, hogy a feladatnak, melyre meghivatnak, megfelelni képesek legyenek.­­ E fontos körülmények figye­lembe vétele mellett terjeszte elő a kijelölő választ­mány a candidáltak névsorát, kik közöl az első helyen előterjesztettek — hosszabb szóváltás után — megválasztottak. — És pedig elnökké: Fórián Ká­roly ; bizottsági tagokká: Búza Kiss György, Da­róci János, Mester Mihály, Muraközy Sándor, Nagy Pál ügyvéd, Szeless Ferenc, Széll Ferenc, szrk. Tóth László, Szokolai Sándor ügyvéd, Tasi László id.; póttagokká: Bajáki Elek, Csókás József, Farkas Antal, Ferenci József, Kovács Sándor, Kún Menyhért, Lipóci Ferenc, Nagy Sándor (3. ü­z.), Pethő Ferenc, Török Imre. A községi becslő bizottság a következőkép alakíttatott meg: elnök Bagi László polgármester; bizottsági tagok: Ági László, Bódogh Ferenc, B. Kiss Mihály, Dukai György, Gyenes Pál mérnök, Héjjas József, Horváth Péter, Lakos Imre, Laci József, Magyar Antal id., Nagy Lajos id., Sármai Márton , Sikari Kovács László id., Szappanos István, Széll Imre id.; jegyző ifj. Bagi László. — Mi kí­vánjuk, hogy fontos feladatuknak megfelelni tud­janak és igyekezzenek is. Tárgyaltatott még a jogakadémia szervezése és fenntartása iránti egyezkedésre kiküldött bizottság jelentése , mely szerint a dunamelléki ref. egyház-­­ kerület és helybeli ref. egyház küldötteivel a köz­gyűlés múlt évi határozata által körülírt egyezkedési pontozatokban csekély változtatással megállapodtak. A közgyűlés az említett módosításokat elfogadta, s ennélfogva a jogakadémia létkérdése megoldatván, újjászervezésének útjában, többé nem áll semmi. A közgyűlés első ülésszaka a fentem­lített ügyek tárgyalása után bezáratván, a Il­k ülésszak délután s a III-ik másnap, május 19-én délelőtt tartatott meg, ezekről azonban csak a jövő számban hozandunk tudósítást. Nótárius. Nézzük hogyan fejlődik a vízből a gőz? Tegyünk egy vaslábra vékony pléhet, s hint­sünk rá homokot, a homokra helyezzünk egy hideg vízzel telt üveget. A homokot azért kell a pléhre hintenünk, hogy az üveg el ne pattanjon. Gyújtsunk a pléh alá tüzet, legalkalmasabb lesz meggyujtott borszeszt alkalmaznunk, mert ez nem füstöl s igy akadálytalanul láthatjuk azt, mi a vízben történend. A­mint a borszesz lángja kezdi a vizet melegíteni, gyöngy forma buborékok támadnak a vízben, me­lyek az üveg falára rakodnak, majd fölebb ha­ladván a viz színén elpattannak. — Ezen buborékok a vízben rejlő levegőből állanak, melyet a meleg kihajtott. — Melegitsük most tovább vizünket. A viz alján már most nagyobb buborékokat látunk képződni, melyek hirtelen emelkednek, de mielőtt a fölszinre jutnának már szétpattannak. Ezen bu­borékokban már gőz van s azért pattannak szét, mert hozzájok képest a viz fölszine hideg. A később keletkezettek már a fölszinig jutnak , s ott, sőt némelyek a fölszinen fölül ugorva pat­tannak szét. A gőzzé változott vizrészecskék helyére fölülről ismét más vízrészecskék nyomakodván , ez által szakadatlan körforgás támad, melyet az edénybe vetett fadarabokon világosan észlelhetünk. Ez a víz forrás. Ha most az üvegbe egy hévmérőt teszünk , tapasztalandjuk, hogy a higany 80 vagy 100 fokig emelkedett, a szerint a­mint a hévmérőnk 80 vagy 100 fokra van osztva 0 ponttól a forrpontig. Ná­lunk a 80 fokút, „Reamur“-ét, Franciaországban pedig s többnyire a vegyészek mindenütt „Celsius“-ét, a száz fokút használják. Bármennyi ideig melegítsem is a vizet, 100 fokúnál már nem lesz melegebb, mert minden újabban nyert meleg a gőzképzésre fordíttatik. Mikor lesz tehát a vízből gőz? Midőn száz fokra melegíttetik. A víznek gőzzé alakulását két ok akadályozza. Egyik a vonzerő, melynél fogva a víznek részei összetartanak, a másik a légnyomás. A száz fokig melegített víz ezen két okot legyőzi, azért már gőzzé alakul. Minél kisebb a légnyomás, annál hamarabb forr a víz. A Quitos felvidéken — 8,724 láb ma­gasságban van a tenger színe fölött — már 90 foknál forr a víz. Ott tehát a tojást fedő nélkül keményre nem lehet főzni. Ha légszivattyúval ki­­szivatjuk a víz fölötti levegőt, a víz kezünk me­legétől is fölforr. Ha a vizet 100 foknál melegebbé akarjuk tenni, födőt teszünk az edényre. Ekkor a képződött gőz nem száll el a levegőbe, tehát új gőzök nem képződhetnek a vízből már akkor, midőn a víz felszíne és a födő közötti jég tele van gőzzel; ezentúl tehát a meleg nem gőzképzésre, hanem a víz melegítésére fordíttatik. Pára mindig képződik, még jégből is, gőz csak akkor, ha a viz 100 (Celsius) vagy 80 (Re­­amur) fokig melegíttetik, azaz, ha a víz forrásba hozatik, különben ki a párát gőznek nevezi, nem nagy hibát követ el, mert mind a gőz, mind a pára légalakú viz, melyek természetökre nézve megegyeznek. A gőz és pára láthatatlan, olyan mint a lég, de csak addig, mig meg nem sürüdik, azaz: apró cseppekké nem válik. S mikor történik ez? Akkor, TÁRCA. Mire jön a lant s a lantos? Dalt a költő szerelmet és hazát, És szive csak e kettőben élt: Az elsőt boldogságáért zengé, Másiktól várta a babért. Szerelmét édesen zengé lantján, Mint amely szivéből fakadt; És zengeménye nem ismert határt Szerelmi nagysága alatt. Zenge szépen, mint csak zenghet a lant, Földi kéztől megérintve; Melytől fölgyulad, legyen bár kemény, A kebel, szerelmi heve. Honszerelmét varázs szavú lantján Isteniten éneklé meg: De kőszívűknek keménységében Nem érték azt, az emberek. És lánykája is hitszegö leve, Kihez szerelmi dala szólt; S most nincs kinek pengetné húrjait, S a költő igy jön élve holt. Mindentől elhagyott, miért csak élt: A lányka és hon hittelen; És ő bolyong lányt és hont keresni Ész­ tébolyában szüntelen. De zengő lantja már szétzúzva rég, Rajt’ már többé nem zenghet­ő; Darabját tenger­hullámba dobá Mond: menj, te is, te hitszegül De a dalnok még élt sok éveken, De már nem lányt s hont keresett, Őrjöngve járt-kelt s kereste lantját, Mit soha meg nem lelhetett. S járva-kelve elmetébolyában, Ismét a tengerpartra jut. — S lantját keresőn a habokba Veté magát a tébolyult. Minke Béla: A viz ténykedése a természetben. — Természettani értekezés. — L. J. (Folytatás.) Mondva volt, hogy a viz mindig párolog vagy gőzölög. Mégis meg kell különböztetnünk a gőzt a párától. Nő a pellengéren. Legay Henrik beszélye. J. Párisban, a nagy és kis rejtélyek városában, a véletlen gyakran mulat magokban véve egyszerű s csekély történeteken. 186 .. . egy júniusi délután Abila bankár a boulevardon át a Lafitte-utca irányában igyekezett haza a börzéről. A Mont-Martre boulevard végén, közel az italiens-hez, kocsisa kitért egy bérkocsinak, mely­nek ablakfüggönyei le voltak bocsájtva, míg a lovak a lehető gyors lépésben haladtak. A bankár üzletkönyvével kezében számítgatta a papírermelkedés mai hasznát, épen nem hagyta magát zavarni a járó­kelők zajától, s az átjáratoknál megszalasztották lármájától. Egy erőszakos lökés, mely kocsiját érte, za­varta fel, s e percben éktelen lármát hallott a tört üvegtáblákon át. Körülbelől ez történhetett. A bérkocsis a Lafitte­ utcába akart betérni, de a gyalog­járdához igen közel hajtott, s mint balra igyekezett fordulni megakadt. Ezalatt nem vette észre, hogy a bankár kocsija őt nyomban követi, kissé balra nem volt ideje az útról letérni, s a lovak teljes futásban voltak, így nem lehetett gátolni az összeütközést. Mielőtt Abila úr kocsijával végzett, vagy épen kiszállhatott volna, a kiváncsiak egész csoportja fogta körül a feldőlt bérkocsit. Néhányan a lovak szerszámait szedték le a kocsissal, kinek semmi baja sem történt, mások igyekeztek az állítólag bent ülő két személyt kisza­badítani kellemetlen helyzetekből. — Nincs semmi baj — szólt egyszerre egy kö­zép elegáns öltözetű középtermetű fiatal hölgy, csak derékig hajolhatott ki a nyitott ajtón — segítsenek kérem kijutnom innen. Négy erős kar kiemelte s a járdára segítette. A fiatal hölgy arcát nem lehetett látni, mert fekete fátyollal volt letakarva, de a fátyol nem volt elég sűrű, sem elég hosszú, hogy csinos áb­rázatát elrejtse. A bankár a segítők és bámészok háta mögött, a túl járdán, nem birt teljesen elfojtani egy elnyo­mott kiáltást, mit a meglepetés csikart ki, midőn a fiatal hölgyet a bérkocsiba visszaülni látta. (Folytatása következik.)

Next