Kecskeméti Lapok, 1875. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1875-09-12 / 37. szám

Egy összeférhetlenségi kérdés. Válasz. Bár magam is azt hiszem, hogy e tárgy a „Kecskeméti Lapok“ minden olvasójára nézve nem érdekes, mégis, miután az összeférhetlenségi esetek tárgyalása mai napság úgy a sajtóban, mint az országgyűlésen napirenden van s azok előleges higgadt megvitatás nélkül némelykor talán nagyon is túlhajtva döntetnének el, nem hagyhatom válasz nélkül az e kérdések egyike tárgyában írt czik­­kemre Madarassy úr által tett megjegyzéseket, annál kevésbé, mert megjegyzései helyességét be nem ismerhetem s minél tovább tanulmányozom e kérdést, annál inkább meggyőződöm arról, hogy ez nemcsak városunkra, de az ország összes tör­vényhatóságaira nézve nem csekély fontosságú. Madarassy úr szememre veti, hogy az 1870. évi XLII. t. sz. 60. §-át hibásan magyarázom aként, hogy a tiszti ügyészek a törvényhatóságok pereit vinni kötelesek. — Én megvallom — bár ta­nulmányoztam e kérdést — de sehol nem találtam azt úgy magyarázva, mint ezt Madarassy úr teszi s nézetem szerint magyarázata szakember előtt meg sem állhat. Elég nekem bármelyik jogi encyclopaediai munkára hivatkoznom, annak igazolására, hogy úgy a fegyelmi ügyek, mint a széksértési keresetek, mint a büntetőjog körébe tartozók, nem a magán-, hanem a közjog keretébe tartoznak s e szerint a törvényhatóságok ily ügyei bizonyára nem magán-, hanem közügyei a törvényhatóságoknak. S hogy az idézett törvényt nemcsak én ma­gyarázom így, hanem így magyarázza azt a gya­korlat is általán, mutatják a köztörvény hatóságok rendezését magukban foglaló — törvény erejű — szabályrendeletek. — Nekem ez idő szerint 18 ily szabályrendelet van birtokomban, valamennyit idézni igen hosszas volna. — Idézem Debreczen városét, mely a tiszti ügyészre vonatkozólag ezt mondja: „A város kereső és szenvedő pereit viszi.“ Árva-ügyi szabályzata 9. §.: „A reá bízott pe­rek, végrehajtási ügyek minden állásáról évnegye­denként az árvaszéknek jelentést tesz.“ — Idézem Kassa városét, mely 87. §. 3) pontjában ezt mondja: „Bíróság előtt képviselője a hatóságnak, ezen minőségben a polgármester fel- vagy al­peressége mellett képviseli a hatóságot minden perben, melyet a hatóság mint ilyen indít, vagy melyben hatósági minőségben bíróság elé idéztetik.“ Ez idézetekkel — különösen árvaügyi szabály­­rendeletében — a többi törvényhatóság is csaknem teljesen megegyezőleg intézkedik , nemcsak, de Szé­kesfehérvár, Kassa és Szakolcza városok szervezete kifejezetten megengedi ügyészeiknek még az egyéb magánügyködést is, míg ettől csak Pozsony­ és Nógrád vármegyék tiltják el tudomásom szerint határozottan ügyészeiket, bár saját ügyeiket ezek is rájuk bízzák. Azt hiszem, ezek után nem lehet kétségbe vonni, hogy a tiszti ügyészek — a törvény rendeletéhez képest — képviselik törvényhatóságaikat a bíróságok előtt, valahányszor perrel támadtatnak meg; az 1874. XXXIV. t. sz. 1. §-ánál fogva pedig ezt csak akkor tehetik, ha valamelyik ügyvédi kama­rába mint tagok felvétettek. Ebben semmi absurdum nincs, sőt szerintem épen az lenne az absurdum, ha az ügyvédi rend­tartás életbe lépte után volna Magyarországban oly gyakorló­ ügyvéd, ki az ügyvédi kamara hatósága alá nem tartozik s ennélfogva világosan igazságtalan perekben konokul perlekedők eszköze lehet, sőt ily perek vitelére saját felét büntetlenül felszó­líthatja. Azt is mondja Madarassy úr, hogy ez elv által a törvényhatóság szabad választási joga meg­­szorittatnék! — ez legkevésbé sem áll, legalább az eddiginél jobban megszorítva nem lenne. — Eddig is csak az volt a törvényhatóságok által ügyészszé megválasztható, ki ügyvédi oklevéllel birt s az ügyvédség gyakorlásától fel nem füg­­gesztetett. — Az ügyvédi r.-t.-s. életbe lépte előtt az igazságügyminiszterium volt az ügyvédek fe­gyelmi birósága s annak e tekintetbeni határoza­tait mindenki s igy a törvényhatóságok is figye­lembe venni tartoztak; most a törvény a fegyelmi hatóságot az ügyvédi kamarákra bízta, igen ter­mészetes tehát, hogy, ha az ügyvédi kamara — a törvény (2., 3. §§.) rendeletét véve alapul — a a tiszti ügyészt tagjai közé fel nem vette, vagy azok közül jogérvényesen kiterülte, a törvényha­tóság e bírói ítéletet ép úgy figyelembe venni volna kénytelen, mint figyelembe vette az igazság­ügyminisztérium ily tartalmú rendeleteit. A tiszti ügyészek idejének elfoglaltságából merített kifogásra csak azt jegyzem meg, hogy közgyűlések havonként csak egyszer, árva­széki ülések pedig hetenként egyszer tartat­nak . Ezektől az ügyészek perbeli teendőiknek bátran megfelelhetnek, de míg a közgyűlések és árvaszéki üléseken a tiszteletbeli ügyészek által helyettesíttethetnek, addig a bíróságok előtt jog­gyakornokaik által helyettesíthetők. Az nem szolgálhat az ügyvédi kamarába való felvételük akadályául, hogy ők pártfogó­ ügyvéddé vagy gondnokká kineveztethetnek, mert vagy ele­get tehetnek e kötelességeiknek s akkor e kifogás magától elesik, vagy nem, s ez esetben ott a tör­vény (1874. XXXIV. t. sz. 28. §.), mely szerint a kamara az ő költségére mást bizhat meg a kép­viselettel. Megjegyzem, mikép én éppen nem vagyok védője annak, hogy a tiszti ügyészek más egyének pe­reivel is foglalkozzanak, sőt állásuknál fogva azt vélem helyesnek, hogy — különösen a nagyobb törvényhatóságok ügyészei — ettől határozottan el­tiltassanak; ez azonban minden törvényhatóságnak magánügye s én — megvallom — éppen nem va­gyok képes megérteni, mért ne fogadhatná a tiszti ügyész hivatalos helyiségében a magánfeleket ak­kor , ha ezt neki a törvényhatóság megengedi, vagy legalább elnézi? vagy mért ne dolgozhatná fel hivatalos darabjait a tiszti ügyész magán lakásán, a­mint erre számtalan példa van ? — A fő csak az, hogy ügyészi teendői az elsők, mint ezt Sza­­kolcza város szervezete 56. §-ában kimondja: „Ily magánügyvédségnek gyakorlása mindazonban a tiszti ügyésznek csak addig engedtetik meg, még nem tapasztaltatik, hogy a tiszti ügyész ily magán­ügyködése folytán teendőinek eleget nem tesz.“ — De az ügyésznek is oka van vigyázni magára, mert állása az 1874. XXXIV. t. sz. 69. §. c) pontja alkalmazásától meg nem menti s ő a köz­törvényhatóság épületében minden tekintetben és úgy érezné a törvény szigorát, mint bármely ügy­véd magán­irodájában. Első czikkem megjelenése óta közöltetett ve­lem azon ellenvetés is, hogy a t. ügyész azért nem veendő fel a kamarába, mert ő a törvényhatóság pereit e nélkül is viheti, amennyiben általa a törvényhatóság azon helyzetben van, mint bármely ügyvédi oklevéllel bíró személy, hogy t. i. okle­vele alapján bíróságok előtt önmaga képviselheti önmagát! — Ez ellenvetés azért hibás, mert a tör­vényhatóság nem a tiszti ügyészben, hanem a polgármester, alispán, illetve a köztörvényhatósági bizottságban nyeri megtestesülését, hogy e felfo­gásom sem áll magában, igazolja Szeged város szervezete 120. §-ban, mely szerint a tiszti ügyész — előre bocsájtva, hogy „a várost akár cselekvő, akár szenvedőleg illető perekben képviseli,­­— „a polgármester, illetve köztörvényhatósági bizottság­tól minden magánügyre kiterjedő, de szükség ese­tén külön meghatalmazást is nyer.“ Az elmondottak után szabad legyen kijelente­nem , hogy én a szőnyegen forgó kérdésben lapunk 35. számában kinyilvánított véleményemhez to­vábbra is ragaszkodom. K. L. TÁRCZA. Visszaemlékezés a bazárra. Bazár ?! Még most is zúg a szivemet és zsebemet annyira megingató szó füleimben. Mintha bűvszert öntött volna a „Nőegylet“ a közvacsorába, ébrenlétem is valóságos álom, mert oly nehezen tudok válni a látott szép csoport képétől, a­mely Ámor ezredében mindenesetre a testő­rséget képezné. De mi fogalmatok is lehet nektek a szépségről s a tündérszemek okozta jó kedvről, a­kik otthon a sutban ülve már csak arra gondoltak, hogy a salzbrantwein, vagy a gőzfürdő jobb-e elköszvénye­­sedett tagjaitokra. Mi eszmével bírhattok ti a szív harczai felől, a­kik nem ismeritek a dalt: „jaj de bajos két szeretőt tartani, az egyiket a másikat szeretni.“ Mért nem voltatok a bazárban s akkor láttatok volna egy ezeregyéni képet az „Olvasókör“-be levará­zsolva. Álomnak képzeltétek volna a valót s csak akkor tudtátok volna, hogy ébren vagytok, midőn újjaitok zsebeteknek mély és üres fenekét tapogatták volna. Természetesen a ti prózai lelketeket a pro­gramainak csak azon része érdeklé, hogy a közva­csora állani fog pörkölthús, paprikás csirke, túrós­csusza és különféle ízletes sült és egy üveg borból. Hanem hogy ott hölgyek is lesznek, az ti előttetek mellékes dolognak tűnt fel, mert hisz azt láthattok eleget ingyen. Különben szerencsés emberek vagytok, mert ha szivetek gyenge, úgy megmentettétek magatokat­­ több álmatlan éjtől s nem epekednétek dideregve a holdvilág képe felé mint én teszem. De hogy lássátok a méltó okot, elmondom nektek élményeim egy részét. Közönyösen mint minden kecskeméti ember szokott — no kivéve az egypár 1-ső, 2-ed, 3-ad éveseket, mint a kik az emberek között az első-, második stb. szerepét játszák s a vacatioban ren­desen szeleburdibb természetet öltenek magokra, mert a hosszú téli elzárás után ekkor jönnek szabad légre — magam is közönyös léptekkel haladék az „Olvasókör“ helyisége felé. A pénztárnál ülő hölgyeknek arczán elvonuló mosoly már sej­teté velem, hogy nem mindennapi mulatságnak leszek részese. A jegy átvétele alatt a bejáratnál virágárulással foglalkozó három kis gráczia szemei folyton rajtam függtek; s mert meg voltam győződve, hogy ez nem személyemet illeti, önkénytelenül zsebemre ta­pintottam ; olyan szépen néztek s oly jól állott volna a kis szőke fürtüek kezében a liliom, vagy a rózsákkal teli bőségszaru. Angyalarczuk nem lenne méltatlan képviselője a tavasz tündéreinek, a kik bár enyelegnek a lepkékkel, mégis megin­gatják az óvakodó fagyos szivet s a déli égöv szülte valamely különös rózsafajnak tartjuk elra­gadtatásunkban a georginát, a­mit tőlük veszünk. Alig jövök el a tavasz csarnokából, a második bódéból jövő sugarak kábulttá tesznek. Ez a czuk­­rász bódé. Itt a szőkék országa, kik között csak két barna van, az egyik egy festő ecsetére méltó gyermekarcú, a másik pedig a nyári éjek király­nője , a­ki hogy meg ne ismertessék, téli mezt t­öltött magára, illetőleg bogár haját havazá be. De a két csillagot, mi a fürtök alatt sugárzik, nem képes elhomályosítani a nap s nagyon elmerültem volna nézésébe, ha esetleg egy bal kezében poharat, jobbjában pedig boros üveget tartó se szőke se barna, szinében bizonytalan, de tervében annál ha­tározottabb szép alak felém nem tartott volna. Már tölt! Reám néz s nem szól s nekem önkénytelenül eszembe jut Hippia dala: „Borral szerelemmel Éltetni soha­sem kell. Minden leánynak Más a varázsa, S a mámor, az édes mámor Mint horpadt sírokat a nap Létünk megaranyozza.“ Elveszem kezéből a tölt poharat s lassan iszom, hogy addig is gyönyörködjem két ágban lenyúló fürtjeiben. S különös! A viruló szép alak mellett a halál jut eszembe, mert azon gondolkozom, hogy ha halál között kellene választanom, én e fürtökön függve szeretnék meghalni. Alig ittam, már is eltűnt előlem a szótlan tündér s én csak most vehetem nyugton szemügyre az angyalsereget. Gyéren, mint tisztabúza között a konkoly a szende­­rezok között csak pár szem férfit lehete látni s ezek is rendezők voltak. Ezek természetesen engem nem érdekelvén, szemem a következő bódék felé irányult, a­honnan egyszerre mint villám, 4 vagy 5 buzgó hölgy tarta felém. Sört tessék! Egy pohár bort igyon kérem! Igen jó­­ sonkával szolgálhatok! Nagyon jó nyelvem van!­­ Nincs szüksége szivarra?! De édes nagyságok az Előrajza a „Kecskemét-vidéki gazdasági egylet“ által Kecske­méten 1875 ik évi szeptember hó 25., 26. és 27-ik napjain rendezendő gazdasági termény, gyümölcs, bor, kerti vetemények, gyümölcsészeti, kertészeti esz­közök és gazdasszonyi készítmények kiállításának. E tárlat rendezésével a gazdasági egyesület al­kalmat kíván nyújtani kereskedelmi kivitel tekinte­téből a termelőknek kitűnő terményeik bemutatá­sára és azok megismertetésére. 1. A kiállítás megnyittatik szeptember 25 dik napján reggeli 10 órakor a reform. Collegium 2-ik emeleti termeiben és tart a fent kitett napokon. 2. A kiállítás tárgyai: a) Mindennemű gazdasági kerti vetemény, u. m. gabonanemüek, magvak általában, zöldségfélék, gyümölcs nyersen, aszalva vagy befőzve, bor, do­hány , len, kender; továbbá gyümölcsészeti, kony­ha és diszkertészeti eszközök s föl­szerelvények stb. b) A gazdasági­ ipar és gazdasszonykodás kö­rébe tartozó czikkek, u. m.: méz, sajt, túró, zsír, vaj , szappan , tészta­félék , kenyér, kalács, füstölt hús, eczet stb.; ha azok a beküldőnek saját termel­­vényei avagy készítményei. 3. Nyers gyümölcsből válfajonként legalább 3 darab, borokból 3 üveggel küldendő be. 4. A kiállítandó tárgyak bejelentési ideje 1. évi szeptember hó 10-ik napjától 23-áig terjed, beje­­lentendők vidékiek részéről ,,A terménytárlat ren­dező bizottságnak Kecskeméten­ , helybeliek részé­ről Csereklyei Károly egyleti jegyzőnél délelőtti órákban a kecskeméti takarékpénztárban, bekül­dendők pedig szeptember 18-tól 23-áig a Collegium 2-ik emeleti helyiségébe; a könnyen romló tárgyak szeptember 24-ik napján is elfogadtatnak. A tárgyak beküldésére nézve, azoknak előle­­ges bejelentése nem mélhatlanul szükséges, de a pontos berendezés tekintetéből minden esetre óhaj­tandó. 5. Minden tárgy, a lehetőségig, válfajonként pontos névjegyzékkel ellátva s gondosan csomagol­va, kiállító neve alatt „A termény tárlat rendező bizottságnak Kecskemétre“ czimezve küldendő be­l vidéki küldemények szállítási költségét az egylet

Next