Kecskeméti Lapok, 1876. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)
1876-09-17 / 38. szám
Kilenczedik évfolyam.______________________38. szám._______________ Szeptember 17. 1876. KECSKEMÉTI LAPOK. . . . ' ..:-------------------------------------------------------~~--------------------------------------------------p Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadóhivatal: Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr. VASÁRNAP. BUDAI-NAGY UTCZA 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadómegkezdhető adójának“ czimzendők, hivatalhoz intézendő. Bélyegdíj minden beigtatásért 30 kr. VEGZESTARTALMÚ HETILAP. «----------------------------------------------- —|------------------------------------------------------|-------------------------------------------------------|______________ - « A tanév kezdetén. n. Alkalmam volt lapunk legutóbbi számában az 1875. évről szólló polgármesteri jelentésből felmutatni számadatokat, szomorú bizonyságául annak, hogy a népoktatás ügye mennyire nem áll azon a színvonalon, mely megnyugtató lehetne ránk nézve s ha a jövőben is így marad, biztosan állíthatjuk , hogy népünk alsóbb osztályai még sok ideig nélkülözni fogják az emberi és vallási műveltség alapjait. De ennek nem szabad így maradni! Nem, mert a város polgárai, valamint egyéb téren tudnak buzgalmat, lelkiismeretes törekvést tanúsítani, úgy a népoktatási ügyben , mely szorosan odafűződik életérdekeihez , tudni fognak tenni, hogy távol tartsák maguktól az eddig jogosult vádat, mely szerint szellemerkölcsi czélok iránt nincs fogékonyságuk , nincsen érdeklődésük. Nem akarom hinni, hogy polgártársaink ki akarjanak térni ama törekvés elől, mely a magyar hazának értelmes, isteni és emberi törvényt tisztelő polgárokat adni tűzte nemes feladatává. Polgártársaink, — kiket a becsületes munka, a jóravaló törekvés, hazaszeretet jellemez — e téren is meg fogják tenni kötelességüket. Kecskemét a hírneves alföldi város lakói hisszük, hogy meg tudják és meg akarják mutatni, hogy szívvel lélekkel törekszenek a kulturális előmenetelhez vezető utat egyengetni s valamint egyéb téren versenyez a város vele egyenlőkép rangozott városokkal, úgy e téren sem fog hátramaradni. De hol kezdjük, a munkát, mily eszközökkel hassunk, hogy megvalósítani segítsük a törvényt és annak czélját? Erkölcsi úton. Ha egykor átlátjuk azt, hogy a legszegényebb , kizárólag phisicai munkára utalt polgártársainknak mennyire szükségük van az írás és olvasásra, ha átlátjuk, hogy az erkölcsi tanelvek gyermekeik fogékony lelkébe való becsepegtetése a népiskolai oktatás által mennyire kívánatos nemcsak a munkára, de arra nézve is, ki azokkal az életben érintkezik, akkor nem támadhat kételyünk az iránt, hogy mindenkinek önérdeke által is parancsolt erkölcsi kötelessége odahatni, hogy a munkásosztály habár erőfeszítéssel is gyermekei iránti kötelmeinek ez iránybani teljesítésére buzdítassék. Ha kiki fáradságot vesz magának a szülőt figyelmeztetni, aki tudatlanság vagy könnyelműség folytán mulasztja e tekintetbeni szent kötelességét, ha kiki meggyőző érveléssel felvilágosítja a tudatlant, hogy gyermeke mennyi előnyéből a társadalmi életnek van kizárva, ha az írásolvasás ismeretével nem bír, ez is hat, mert minél többször, minél jobban sürgetjük kötelessége teljesítésére a szülőket, ha kezdetben első vagy második felszólításra nem is, de a harmadikra már bizonyosan tenni fog valamit, mert látja, hogy a sürgetés , a szemrehányás elől ki nem térhet. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a cselédként alkalmazottak, valamint a törpe földbirtokok tulajdonosainak gyermekei maradnak távol az iskolától. Az előbbenieknél rendszerint tudatlanság vagy szegénység, az utóbbiaknál a szülők könynyelműsége az ok. De a tudatlant felvilágosíthatjuk , a szegénynek e czélból segédkezet nyújthatunk, a könnyelműséget pedig megbüntettetni módot nyújt a törvény világos intézkedéseivel. Itt tehát csak az a kérdés, hogy akarjuk- e? Sokan annyi bizonyos, hogy nem akarják. Értelmes s qualifikált egyének ajkairól is elröppennek gyakran oly kifejezések, melyek arról győznek meg, hogy nem barátjai a népoktatásnak. Hányszor hallunk olyasmit, hogy a nép jobb, ha kevésbé értelmes, mert ekkor hiányzik benne a combinatio a gazda kijátszására s hogy munkásosztályunkban már most is igen nagy a raffineria, hátha még oktattatnak s felfogásuk világosodik az iskolai oktatás folytán. Ez mindenesetre téves felfogás. Mert a cseléd nem azért játsza vagy iparkodik sokszor kijátszani a gazdát, mert értelmes, hanem azért, mert többé-kevésbé részlelkű, lelkiismeretlen, ez pedig ismét onnan származik, mert jóra fogékony gyermekkorában nem lettek szivébe csepegtetve az erkölcsiség, a humanitás tanai s önhaszonlesése, önzése nem ellensúlyoztatok a jóerkölcs, becsületesség plántájinak szivébe való beültetésével. Az értelmesség nem ellensége a társadalmi becsületességnek, sőt amint áll a világ népeinek egymás közötti érintkezésére nézve ama tétel, hogy a műveltség előrehaladásával a becsületesség is növekszik, úgy áll ez e helyen is. Elmondani akartam ezt az érintett téves nézet megigazítására s beigazolására annak, hogy a vallás és erkölcsiség alapelveinek a terjesztése népünknél nemcsak hogy nem érdekellenes, sőt kívánatos. Hogy pedig a vallási és erkölcsi tanelvekkel együttes megszerzése az írás, olvasás ismereteinek mennyire szükséges, e tekintetben elég hivatkozni arra, hogy az egyszerű napszámos értelmi fejlettség magasabb polcára csak ez által juthat, hogy az élet minden pillanatában utalva van majd az Írásra, majd az olvasásra s ha ezt elsajátította, növelte minden téren, minden helyen, minden viszonyok között alkalmazhatóságát. Ebből kitűnik az elemi oktatás szüksége is az előnyök, melyeket ez úton szerez magának, a phisicai munkára utalt nép előnyére vannak, és lesznek a munkaadóra nézve is. Ezt belátva a gazda kötelessége figyelni arra, hogy a nálla alkalmazott cseléd gyermekével látogattatja-e az iskolát? Kötelese ssége erre figyelmeztetni, a nehéz, sújtó körülmények között élő cseléd gyermekeinek segédkezet nyújtani arra, hogy az iskolába járás neki lehetővé tétessék. Ha a cseléd látja, hogy az értelmesebb gazda figyelmet tanúsít, érdeklődik, váljon gyermeke jár-e iskolába, lassanként megérlelődik benne a meggyőződés, hogy azokat elemi oktatásban részeltetnie szükséges. Nem valami nagy áldozatkészség kell ahhoz, hogy a sok gyermekű apának egyik-másik gyermekét az elemi oktatáshoz megkívántató könyvecskékkel a módosabb gazda ellássa. Szó- és tettel kell igazolni, bizonyítani, hogy a népoktatás iránt érdeklődünk. Ha azonban ez ügyben ezután is azt az eljárást követjük, hogy a cseléd iskolaköteles gyermekét még mi magunk vonjuk el az iskolától azáltal, hogy nyájaink, baromfiaink őrizetét rájuk bízzuk, ha elnézzük, hogy a cseléd iskolaköteles gyermeke télen át a kályha mellett üldögél naphosszant, ahelyett , hogy az iskola padjain ülne, akkor természetesen a népoktatás ügye még igen sokáig jut nálunk oda, ahova a kulturális államok már emelték. Ha azon törpebirtok tulajdonosokra, kik gyermekükkel keveset törődve nem gondoskodnak arról, hogy az, elemi oktatásban részesüljenek, legfeljebb sajnálkozással nézünk ahelyett, hogy a törvény rájuk alkalmazását eszközülnek, értelmes, erkölcsös kötelességérzettel bíró s becsületet tudó népünk még sokáig nem lesz, hanem az iránti vágyunk pium desiderium marad. Hogy pedig az érintett tulajdonokkal bíró népünk legyen, azt jóakarattal teremteni , nevelni kell már azért is, mert állami létünk az európai cultur népcsaládok közötti megmaradásunk, gazdasági, ipari fejlődésünknek is ez képezi feltételét. Tegyen, hasson tehát mindenki annyit, amennyit jóakarattal tehet. Ha ez irányban buzgalmat fejtünk ki, bizonyára a culturális állapotainkról szólló jelentésben a ránk következő években már kedvezőbb adatokkal fogunk találkozni. Tassy Pál: A kecskeméti katonai lovarda története. Irta Hornyik János. 1874. (6. Folytatás.) Arról is gondoskodott a vármegye, hogy ne csak egy-két község tartsa a katonát, hanem katona mindenütt legyen. Kecskemét a múlt század kezdete óta törzskari állomás volt, s mivel a közlakosságnak saját szükségére épített házaiban némely tiszti állomások, — leginkább családos tisztek — számára nem igen volt regulamentáris szállás található. Pest vármegye megegyezett a várossal az iránt, hogy építtessen ilyetén tiszti szállásokat s azokért a vármegye adószámítás útján szedni fogja a regulamentáris szállásdijakat, Kecskemétnek pedig mintegy a házak építésébe fektetett pénze kamata fejében a vármegye házi pénztára évenkint 1500 pengő forintot fizet. Ily szállások voltak: 1- er. A most is fennálló ezredesi lak, mely egyelőre tábornoki szállásnak készíttetett, azért neveztetik a nép által ma is ,,Generalis-ház“-nak. 2- or. A most is fennálló s ma is ugyanazon czélra szolgáló katonai kórházépület a nagy-templom mögött. 3- or. Az Auditor vagy hadbíró számára a gö