Kecskeméti Lapok, 1877. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)

1877-01-14 / 2. szám

törvény alapján működő törvényhatósági közigazga­tási bizottság üléseiről némi tudósításokat nagy kö­zönségünk elé is bocsátani elég érdekesnek sőt szükségesnek véljük. És ha a t. szerkesztőség becses lapjában az ilyetén tudósításoknak tért engedni hajlandó lenne: *) olykor olykor jövendőre is szíves készséggel szolgálandanánk. A közigazg. bizottságok fölött, főként alakulásuk előtt, de működésüknek megkezdése óta is, sok felől sokféle nézetek, ítéletek s előítéletek nyilvánultak. Jónak —rosznak, szükségesnek — fölöslegesnek, életrevalónak — születésében megholtnak, alkot­­mányszeríőnek — centralizálónak,... ilyennek, olyan­nak s mindenfélének lett elmondva szóbeszédben és papiroson,------no már úgy, mint minden olyan intézmény, a­mi új és jelentőséggel bir. Mi magunk is inkább hajoltunk a Tamáskodók felé, mert hát természete az a magyar embernek, hogy a nagyobb szabású újítások iránt egyelőre bi­zalmatlan, vagy legalább kétkedő szokott lenni. Városunk közigazg­­bizottsága ma már 4-dik ülését tartotta s noha még ezen négy nagy ülés sem elegendő arra, hogy a nagyon is újszerű intéz­mény életrevalósága immár szinről-szinte látható lenne, mindazáltal működésének már ezen első idő­szakában is be kell vallanunk, hogy csakugyan van annak egy (lehet, hogy a többire is reájövünk) kiválókig üdvös tulajdonsága: azon közvetlen közelség, melyben a lakosságunkat érdeklő köz­­igazgatási fontos ügyek itthon intéztetnek el. Mert hát például: az oly igen csiklandós adóügy körül fölmerülhető ezer és ezer kérdéssel-kéréssel ma már nem mi megyünk drága deputátiókban vagy aktákkal terhelt felterjesztésekkel Budapestre, hanem maga a kormány szakavatott közege az Adó ■ felügyelő jár le hozzánk, viszonyainkat s igazságos érdekeinket itt tanulmányozza megismerni, velünk tanácskozik s a mi dolgainkról szakavatottan ne­künk referál s velünk együtt határoz.... Éo­­gy a posta, távirda, középitészet s nevelés­ügy hivatott képviselői is. Ka­tonaügy, árvaügy, börtönügy, közegészségügy stb. mind itt ellen­őriztetnek .............. De most egyelőre, mintegy bevezető tájékozá­sul, legyen ennyi elég, az ülések tárgyalásairól adandó tudósításainknak hagyjuk a feladatot, hogy tükrözzék vissza a nagy közönség elé: váljon üdvössé vagy nem a közigazgatási bizottságok intézménye? (Folytatjuk.) Egyik, felfogott érdeküket szem előtt tartva, részvétükkel a város jó nevének is becsültetést szerezni igyekeztek. Utána Katona Zsigmond —­ki az érmek szét­osztásával volt megbízva — emelé ki a szegediek , különösen pedig a nálunk kedves emlékű Dani Fe­­rencz főispán és Bakay Nándor érdemeit, valamint a kiállítókat méltán megillető elismerést is, kik kö­zött a kecskemétiek jelentékeny helyet, foglaltak. A kiállítás eredményeiből ítélve örömmel tapasztalta, hogy a hazai ipar a mostoha viszonyok között is életképes, úgyannyira, hogy ha egy idegen akart a tárlatból hazánkra nézve következtetést vonni, ezt iparos államnak ítélhette inkább mint földmivelőnek. Dicz Henrik bajor írónak nemzetgazdaságunkról írott közleményei már­is valósultaknak tűnnek fel: tala­junk kimerül, ha ennek termőképességét nyers ter­­melményeinknek helyben feldolgozásával, fokozni nem igyekezünk. Ily úton földmivelő népünk télen gyári foglalkozást nyerne, a munka sikere a munka szeretetét eszközölné, míg az egyoldalú gyakran elemi csapások által sújtott gazdálkodás sikertelen­sége leverő és szegénynyé tesz.­­ Azon meggyő­ződése, hogy iparunknak egészséges alapon fejlő­dését és ez­által nemzetgazdaságunk javulását ön­álló vám nélkül elérni nem fogjuk , a szegedi tár­laton szerzett tapasztalatainál fogva még jobban megszilárdult. Ugyanazért meg van győződve, hogy nemzetgazdaságunk kedvezőbb fejlődését csak ön­álló vám mellett érhetjük el. Kik a közös gazdál­kodás alapján hiszik hazai viszonyainknak javulha­tását, a történelmet hagyják figyelmen kívül, mely­nek felelőséggel fognak tartozni. — Úgy van meg­győződve, hogy a jelen viszonyok között minden alkalommal e nézetnek kifejezést adni nemcsak szabad, de szükséges is. Ezután Csilléry Benő úr mint a helybeli gaz­dasági egyesület alelnöke az egyesület nevében üd­vözölte a küldöttséget, igen szépen fej­eze ki sajnálatát, hogy városunk gazdaközönsége e ránk nézve fontos alkalommal, a múlt évi fagy miatt oly arányban mint a minőben más viszonyok között bizonyára tette volna, részt nem vehetett. A szegedi tárlaton örömmel tapasztalta hazai iparunknak erőteljes fej­lődését, mely a földmivelés és kereskedelem javu­lásának elvitázhatlan életfeltétele, mert mint a legremekebben készít­ett óragépezetben is szabály­talanság áll be csak egy parányi kerék hiányossága mellett is: épen úgy nem lehet nemzetgazdaságunk egészséges alapra letéve, ha az ipartól mindazon előnyök elvonulnak, melyek életfeltételéül szüksége­sek , mert ez­által a mezőgazdaságban is múlhatlanul bekövetkeznek azon hiányok , melyeket az ipar jólléte szokott pótolni. Utána Bakay Nándor a szegedi küldöttség el­nöke küldői nevében üdvözölte polgármesterünket mint a tárlat iránt oly jelentékeny áldozatkészséget, tanúsított szomszéd nagy­város első tisztviselőjét, köszönetet mondott kiállítóinknak , elismerést a gaz­dasági egyesületnek, mely a mostoha idő daczára is, különösen a gyümölcstermelés kitüntetésében első volt. Ezután következett az érmek kiosztása, és örömmel nyilváníthatjuk megelégedésünket a felett, mely más városok kiállítóihoz viszonyítva felette kedvező, ugyanis 48 kiállító között 28-an nyertek „érdem“, 20-an emlékérmet ugyanannyi oklevéllel. Eléghetlen szövetek. A farsang közeledése emlékembe idézi a báli kedélyes mulatságok mellett ama szerencsétlen halál­esetek sorozatát is, melyeket a báli öltönyök meg­­gyuladása évről-évre okozni szokott és melyeknek száma némelykor egész a hihetetlenig emelkedik], igy emlékezhetünk pl. ama szerencsétlen bálra, melyet Schwarzenberg herczeg I. Napoleon tisztele­tére rendezett, és melyen az udvari hölgyek nagy­része az öltönyök meggyuladásának áldozata lett, emlékezünk Albrecht herczeg leányának és más számtalan magasabb és alacsonyabb rangú hölgyek hasonló kínos kimultára; legmegdöbbentőbb azonban a szám, melyet az angol polgári kimutatás közöl s mely szerinte 1852—1856-ig 9998 emberélet esett a tűznek áldozatául és ezek között 2181 a ruha meggyuladása következtében múlt ki. Igaz ugyan , hogy az ilynemű halálozások száma más helyeken, hol a nyílt kandallók nem oly álta­lánosan használtatnak a szobák fűtésére mint Angol­honban, sokkal csekélyebb, de mégsem múlik el egy farsang sem, hogy több ily szerencsétlenséget nem olvasnánk a lapok hasábjain Viktória angol királynő volt az első a ki a szép­­nem ezen veszélyes ellenségének leküzdésére jutal­mat tűzött ki azon vegyész számára, a ki olyan vegyületet talál fel, mely a női öltönyökhez hasz­nálandó szöveteket égyetlenné teszi és végre sikerült Versmanni és Oppenheim­ vegyészeknek két sót ké­szíteni , melyek a leggy­úlékonyabb szöveteket is u. i. tárlatán, moll és muszelin, melyek leggyakrabban használtatnak báli öltönyökül, és melyeknek csak egy szikra kell, hogy azonnal lángra lobbanjanak , elégdetlenné teszik; ilyen sók: a kénsavas légkö­­neg (schwefelsaurer Ammoniak) és selenysavas szikony (Wolframsaure Natron), mely utóbbit je­lenleg nagy mennyiségben gyártják Angolhonban és „hölgyélet fentartá­sa“ czímen árulják csekély árért. A kénsavas légköneg nem használható jól olyan szövetek avatására, melyeket forrón kell vasalni, mert a vasaló nem csúszik rajta elég sebesen, de a selenysavas szikony a legfinomabb és bármily színű szövet avatására is használható, anélkül, hogy annak nagy fényét vagy szépségét csökkentené, s a vele bánás oly egyszerű, hogy azt bármely szobaleány elvégezheti, mert 1 font selenysavas sót kell fel­oldani 6 font tiszta vízben, s a szövetet, melyet avatni akarunk, ha új , egyszerűen bele kell áztatni s azután két ruha között kivasalni, ha pedig a ruha már használtatott, előbb ki kell mosni, azután ki­­keményiteni és ha a levegőn megszáradt, az emlí­tett só­oldatba kell bemártani és az előbbi módon kivasalni. Az országos szegedi tárlatban résztvett kiállítók által nyert kitüntetések f. h­ó 7-ikén d. e. 11 órakor osztattak ki a városháza tanácstermében, Szegedről érkezett 4 küldöttségi tag jelenléte mellett. Bagi László pol­gármester úr a küldöttséget városunk nevében is mint kedves vendégeket üdvözölve kiemeli, hogy Szeged városa és az ottani ipartársulat e tárlat ren­dezésével nemzetgazdaságunk javára jelentékeny ér­demeket szerzettek, miért is e testvér alföldi város részéről elismerést nyilvánítani kedves kötelességé­nek ismeri. Üdvözlé a kiállítókat is , kik saját jól *) Köszönettel vesszük mindenkor. S­z­e­r­k. TÁRCZA. A szemek. (Szemlélődés.) Irta: Hevesi József. „Szemesnek áll a világ!“ mondja egy magyar közmondás. Lehet, hogy sokan­­. olvasóim közül nekem is szemességül fogják felróni azt, hogy szemlélődésem tárgyául e thémát választom, a­mennyiben azt hihetik, hogy talán czélom egyik­másik igen tisztelt olvasónőim szép szemeit dicső­ítve, hiúságának tömjénezni, azonban biztosítha-­­­tam azon sokakat, hogy erre épen nem gondol­­tam , mert: 1) sokkal inkább meg vagyok győződve arról, hogy mily kevéssé hiúk tisztelt olvasónőim; 2) mivel különben is épen ellenkezőjét hiszem idé­zett közmondásnak. Szerintem ugyanis, ne­m épen a szemesnek, sokkal inkább szemtelennek áll a világ! Mai napság a szerény, tartózkodó ember alig, vagy csakis csigaléptekkel haladhat előre, a tolakodó úgynevezett szemtelen embe­rek ellenben belekapaszkodnak a sors forgó kere­kébe és­­ haladnak. Nem hegyvadászatból választom tehát e thémát, hanem a legegyszerűbb körülmény az, mely engem erre vezérelt. Én ugyanis szeretek a lélektannal foglalkozni, engem igen érdekel az emberi lélek ezer meg ezer variatióival és hol találhatnék én ennek tanulmányozására bővebb és szebb tért, hol ismerhetném azt meg körülményesebben mint épen a lélek tükrében a szemben? Igen, a szem a lélek tükre! A szem képes ki­fejezni , visszatükrözni a lélek minden értelmét. A könyerő, megtörött homályos szem leút, bánatot, fájdalmat, gondot, kétségbeesést és reménytelensé­get fejez ki; mosolygó, ragyogó szemek: örömet, boldogságot, üdvöt és reményt; az ég felé tekintő, félig nyitott szem: kérést, könyörgést, imádást; az egészen nyitott feszült tekintetű szem parancso­lást, követelést vagy tiltást jelent s igy tovább a szemek tudnak biztatni, helyeselni, tiltani, rosz­­szalni; a szemek tudnak reményt árasztani a ke­belbe s viszont megvetést kifejezve, minden re­ménytől megfosztani; a szemek adnak kifejezést az ábrándnak, az epedésnek; szemekből olvassuk ki a lélek nyugalmát vagy szenvedélyes háborgá­sát stb. stb. ... de leginkább és legérthetőbben tükrözi vissza a szerelmet. Mi nyilvánítja inkább a szerelmet, mint a szemnek egy delejező sugara, mely szívünknek minden érzelem­ húrját rezgésbe hozza? Szavak, az arczkifejezés csalhat, de a szem sohasem! A szemekből elhatározó pillanatban majdnem mindig helyesen olvashatjuk ki valakinek szándé­kát, mert a szemben nyer maga az arcz is kife­jezést. „Nincs az az ékesen írott instantia, mely­ből többet lehessen olvasni, mint a szemből“, mondja egy helyen Jókai. Ezért van a festőknek fölényük a szobrászokon. A festőnek a szem hű visszaadásával könnyű az aczkifejezést vászonra tenni és életet adni a képnek , míg a szobrásznál erről szó sincs, mert ezek a szemet visszaadni nem képesek. Ami a szemek színét illeti, ennek phisikai oka ismeretes, mindamellett következéseket szoktak eb­ből vonni az egyén lelki tulajdonságaira. Nem küz­dök ennek igazsága mellett, hanem Mirza­ Schaffi­­val következőket mondok : Ein graues Auge Ein schlaues Auge, Auf schelmische Launen Deuten die Braunen, Des Auges Bläue Bedeutet Freue; Doch eines schwarzen Aug’s Gefunkel Ist stets wie Gottes Wege dunkel. „Szürke szem, ravasz szem!“ És ez a vélemény már úgy el van fogadva, hogy szürke szemekben idealitást nem látunk; még soha életemben poétát nem hallottam szürke sze­mekről énekelni, sőt ha idealok szemei szürkék volnának is, azokat ők kéknek énekelik. S hon­nan van ez? Talán mert a ravasz macska szemei is szürkék (?!) „A barna szemek pajkosságot jelentenek!“ Úgy hiszem, a teremtő ezeknek szempilláiba két kis ördögöt rejtett, hogy azok daemoni hata­lommal játszanak szegény áldozatukkal, melyet el­kárhozásra szántak. Mit gondolnak önök, de sokan vannak, a­kik az ilyen ördögöknek szívesen adják­­ el lelküket s nemcsak hogy nem félnek, sőt szere­tik a tűzlángot, melyet a kis ördögök szivükben­ felgyújtottak. Azt mondják, a barna szemű höl­­­­gyek kiválóan kaczérok. „A kék szem hűséget jelent“! Az égbolt, mely állandóan és örök időtől­­ fogva borul a föld felé, a kék színnel bir, a nefe­lejts, melynek már neve is örök hűséget jelez, s szintén ké­k, ezért következtetünk talán kék sze­mekből is hű lélekre. He de szépek is azok a szikrázó búzavirág,­­ azok a szelíd, ábrándos, epedő kökény szemek! Annyi ábránd, annyi édes epedés, annyi szelid- s­ségről beszélnek ezek. Bennök rajzolódik az ég, Bagi László polgármester úr a szegedi küldött­séget és állatok Szeged városa polgárságát még egyszer üdvözölve, a kiállítókat, különösen az 1878-ban rendezendő párizsi világtárlatra emlékez­tetve , további szorgalom és kitartásra buzdította, mely után a kiállítók városunk törvényhatósági bi­zottságát anyagi és erkölcsi pártfogásáért, Bagi László polgármester urat tanúsított jóindulata, érde­kükben kifejtett fáradozásaiért lelkesen éltetve szét- f oszlottak s az ünnepély befejeztetett.

Next