Kecskeméti Lapok, 1877. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)

1877-01-14 / 2. szám

Halászatunk. Kecskemét sz. kir. városának van az al­pári földek mentében 4154 öl hosszú s átlag véve 40 öl széles, tehát 166,160 □ öl folyó Tiszája, ezenkivül van 44 holdnyi holt Ti­szája, vagyis összesen 218,960 négyzetöl ha­lászati területe, ezért kap évenkint 400, mind négyszáz osztrák értékű forint bérleti díjat, a­mely összeg épenséggel nem ará­­nyítható sem azon összeggel, melyet a hal­­ficsérek évenként a kecskeméti halpiac­ról elhordanak, sem a halászati terület nagy­ságával , mert ha a két összeg között arányt akarunk állítani, akkor a tűnik ki, hogy a város mint erkölcsi testület csak silány százalékát veszi be a lakosság által kiadott összegeknek és így a bérlőé a haszon, a kö­zönségé a kár. De ha halászatunkra több gondot nem fordítunk, maholnap még cse­kélyebb százalékot nyerünk, mert a bérlők kapzsisága annyira fogja csökkenteni halá­szati jövedelmünket, hogy utóbb semmi ha­szonbért sem kapunk, mert lassanként csakugyan kifogy a halunk és a híres Tisza, melyről a közelmúltban még azt állították, hogy több hala van, mint vize, lassanként oda fog jutni, hogy semmi hala sem lesz, vagy legalább a bérlők elhitetik velünk, hogy a drága halat, melyet a lakosság vesz, nem is a Tiszából, hanem a Volgá­ból hordják a pia­czra és ezt el is hitethetik velünk, mert meg vagyunk győződve, hogy a városi hatóság tagjai közül egyik sem tudja még csak megközelítőleg sem, hogy hány mázsa halat foghatnak ki évenkint ha­lászati területünkön és igy kénytelenek a város e javadalmát, mely helyes kezelés mellett ötször annyit is jövedelmezne, annyi­ért adni, amennyiért a bérlőknek épen tet­szik; ezen pedig kellene és lehetne is segí­teni. Hogy a hal mennyisége folyton csök­ken, az tény, de ez nem vonhatja maga után a bérlet csökkenését, mert ha a hal­mennyiség egy százalékkal csökken, a ficsé­­rek 10 vagy 20 százalékkal felebb emelik az árakat, ők tehát még ebből is nyeresé­get húznak, a közönséget pedig folyton ká­rosítják. Mi azonban nem a felett emelünk kivá­­lólag panaszt, hogy a halászati jövedelem ilyen vagy olyan csekély a lakosság kia­dásához képest, mert végtére ma már úgy is csak az eszik nálunk halat, a­ki dohár zsebbel járhat a pia­czra, a többinek meg kell azzal elégedni ha látja, hogy kel a hal? A mi panaszunk főleg az, hogy rövid időn sehogy sem kapunk a kecskeméti ha­lászterületről halat, mert nincs a­ki a hal­­tenyésztést, oltalma alá venné és a ficsérek tervszerű pusztításai ellen védené, a halá­szat­ bérlőnek érdekében állván a négyszáz forintból évenkint négyezer hasznot húzni, azzal nem törődik, hogy az utána követ­kező fog-e egy font halat egész bérlete alatt vagy nem ; ő kifogja még az annya hasá­ban levőt is, ha kifoghatja, mert ha hal, s bármily szemét legyen is, elkel a kecske­méti piarczon 15—20 krajczárjával fontja s kap is a vevő néha 20 krajczárért 30—40 döglött halat és ez a hiba, hogy 20 kraj­czárért negyven halat adnak, holott e ha­laknak mindenikéért ötször vagy tízszer 20 krajczárt lehetne kapni, ha azokat idő előtt el nem pusztítanák, mert vegyük csak szá­mítás alá, mi veszteség van a halakban, mi­dőn 3—4 kocsi egy-két lat­súlyú hallal­­ beállít a piarczra, egy-egy kocsi elhoz 5­6 mázsát, tehát a kotlatos halakból elhoz egy­­ kocsi 9600 db. pontyot pl., mely ha csak egy évig élhetett volna is, 96 mázsát nyomna, vagyis egy kocsi szemétből lett volna egy év alatt 16 kocsira való fontos ponty, a harcsánál, mely még sebesebben nő, még­­ szembeötlőbb a veszteség, melyet a korai kifogás okoz, a kecsege Tiszánk legizlete­­sebb hala, mely különben is csekélyebb sza­­poraságú és nehezebben nő, maholnap már csak nevéről lesz nálunk ismeretes, mert ha­­ ma egy ötfontos kecsegét fognak, már az újságba teszik, húsz-huszonöt év előtt pedig­­ még napirenden volt; de a pia­czon nem is láttunk azelőtt két-háromlatos kecsegét, most meg csak ilyeneket látunk s ha el­vétve mégis kerül néhány fél vagy egy fontos, annak fontját már forinton alul meg sem lehet venni; előbb apró ponty, kárász, harcsa, süllő vagy épen harcsa soha sem került a piarczra, csak keszeg és dürgencs, melynek fontját 2—3 váltó krajczárért ad­ták; de igenis voltak 10—15 fontos pon­tyok, 2—3 mázsás harcsák , a melyeket már csak hirökből ismerünk s ha igy megy ha­lászatunk ügye, rövid időn hírekből sem fogjuk ismerni. Tudom vannak, kik azt­­ mondják hogy húsz, huszonöt év alatt a­­ viszonyok nagyon sokat változtak, az em­­­­beriség szaporodott, az élelmiszerek ára hihetetlen magasra emelkedett s ez mind igaz; de az is igaz, hogy egyetlen 5—6 éves ponty egy év alatt 600,000—1,000,000­­ petét rak le s ha 1000 petéből mint a té­nyek bizonyítják 999 elvész és csak egy fejlődik ki, ez mégis olyan szaporaságot tüntet fel, melyet csak szándékos pusztítás útján lehet érvényére csökkenteni, annál is inkább, mert nekünk kecskemétieknek az a mentségünk sem marad fenn, a­mely né­hány a Tisza mentén fekvő községnél jogos, hogy t. i. a Tiszaszabályozás csökkenté haltenyésztésünket, mert nekünk van 44 hold holt Tiszánk, mely kiválólag alkalmas a haltenyésztésre, miután benne a halak a fű között, mint legkedvesebb ívási helyükön, háborítás nélkül végezhetnék ívási működé­süket és kifejlődésüket, ez a 44 hold holt Tisza egy kis ápolással a legpompásabb és jövedelmezőbb haltenyésztőhely lenne, csak arra kellene ügyelni, hogy a halaknak ve­szélyes dudvától, milyen a béka­lencse, tisz­tán tartassák és vize az anya Tiszáéval foly­ton közlekedésben állana és üde lenne, azt én soha sem ajánlanám, hogy mesterséges haltenyésztést rendezzünk, mint erről már az irányadó körökben szó is volt, mert ez olyan vállalat, mely egyeseknek bőven jö­vedelmez de nagyobb erkölcsi testület által kezelve hasznot soha sem hoz, de roppant áldozatot követel. Megpróbálta ezt már maga a kormány is, midőn az országgyűlés által 1868. vagy 69. évben 20.000 forintot megszavaztatott a czélból, hogy ebből 5000 frtot Igló vá­rosa, 5000 frtot a Balaton tavának halte­nyésztő társulata, 10,000 frtot pedig a pesti állatkerti társulat nyerjen mesterséges hal­tenyésztési czélokra, hogy e pénz ki lett-e osztva, arra nem emlékezünk, de annyit tu­dunk, hogy sem az állatkerti, sem a má­sik két testület eddig a mesterséges halte­nyésztésnek semmi jelét sem adta, noha más országokban magán társulatok és egye­sek által a haltenyésztés e­leme egyike a legjövedelmezőbb forrásoknak Mi csak azt ajánlanánk tisztelt városi hatóságunk becses figyelmébe: a) Ellenőrözné a mennyire lehet az évi halászat eredményét s szerezne magának tájékoztató tudomást a kifogott halmeny­­nyiségről, hogy a bérletdijat ahhoz mér­hetné. b) Tiltsa be az apró halak kifogását s ne engedjen olyan hálót használni, mely­ben a fontosnál kisebb ponty beszorul, vagy ha ez kivihetetlen, mivel a csekélyebb ér­tékű keszeg, dürgencs stb. különben sem igen nőnek nagyra és ezeknek kifogása a haltenyésztésre káros befolyást nem igen gyakorolnak, ne engedje a fontosnál kisebb, nemes halfajokat a piarczon elárusitani, a­mit egyszerűen meg lehet gátolni az által, ha a piarczra hozott ily nemű apró halakat elkobozza és mind az elárusitót, mind a kifogót pénzbirsággal megbünteti s e tekin­tetben a kapitányi hivatal nagyon jó szol­gálatot tehetne a közönségnek; ha pedig annak jönne a hatóság nyomára, hogy ti­lalma daczára is kifogják vizéből az apró halat és idegen piarczon adják el, akkor a bérlőt büntetné többszörös pénzbírsággal, így igaz , egy vagy másfél évig csökkenne a halmennyiség a pia­c­on és látszólag csök­kenne a bérlő­s bevétele is, de csakhamar bőségesen kamatozna a halak növekedése és sokszoros szaporodása által, miután már az éves pontyok is nagy számú ivadékot hagynának maguk helyett. c) Végtére a legszigorúbb rendelettel tiltsa el a hatóság a halászatot végképen mindennemű halakra a tavasz és nyár azon hónapjaiban, midőn a halak ívnak, mert csak igy lehet egypár év alatt oda vinni hal­tenyésztésünket , hogy az mind a közönség­nek illendőbb haszonbért hozzon, mind a bérlő fáradtságát kellően jutalmazza. Dr. D. R. / Tizedik évfolyam.___________________________2. szám.___________________________Január 14. 1877. KECSKEMÉTI LAPOK. Egész évre 5 írt., félévre 2 k­t. 50 kr., VASÁRNAP. B D D AI - N­A­G­Y - U­T­C­Z­A 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. 1 többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó- ------­megkezdhető a­dójának“ czimzendők. 1 hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. VEGYESTARTALMÚ HETILAP. ®J I­­­SB Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer. Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: m________________.------------------------­------------------------- .—*_____ | Kecskemét sz. k. város közigazgatási bizottságának 4-ik. — ez évben 1-ső ülése. Január 8. d. e. 11.—d. u. 2 óráig. Az 1876. évi VI. t. sz. úgy országos, mint helyi tekintetekből, oly nagyfontosságú, hogy az ezen

Next