Kecskeméti Lapok, 1877. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)
1877-01-14 / 2. szám
Halászatunk. Kecskemét sz. kir. városának van az alpári földek mentében 4154 öl hosszú s átlag véve 40 öl széles, tehát 166,160 □ öl folyó Tiszája, ezenkivül van 44 holdnyi holt Tiszája, vagyis összesen 218,960 négyzetöl halászati területe, ezért kap évenkint 400, mind négyszáz osztrák értékű forint bérleti díjat, amely összeg épenséggel nem arányítható sem azon összeggel, melyet a halficsérek évenként a kecskeméti halpiacról elhordanak, sem a halászati terület nagyságával , mert ha a két összeg között arányt akarunk állítani, akkor a tűnik ki, hogy a város mint erkölcsi testület csak silány százalékát veszi be a lakosság által kiadott összegeknek és így a bérlőé a haszon, a közönségé a kár. De ha halászatunkra több gondot nem fordítunk, maholnap még csekélyebb százalékot nyerünk, mert a bérlők kapzsisága annyira fogja csökkenteni halászati jövedelmünket, hogy utóbb semmi haszonbért sem kapunk, mert lassanként csakugyan kifogy a halunk és a híres Tisza, melyről a közelmúltban még azt állították, hogy több hala van, mint vize, lassanként oda fog jutni, hogy semmi hala sem lesz, vagy legalább a bérlők elhitetik velünk, hogy a drága halat, melyet a lakosság vesz, nem is a Tiszából, hanem a Volgából hordják a piaczra és ezt el is hitethetik velünk, mert meg vagyunk győződve, hogy a városi hatóság tagjai közül egyik sem tudja még csak megközelítőleg sem, hogy hány mázsa halat foghatnak ki évenkint halászati területünkön és igy kénytelenek a város e javadalmát, mely helyes kezelés mellett ötször annyit is jövedelmezne, annyiért adni, amennyiért a bérlőknek épen tetszik; ezen pedig kellene és lehetne is segíteni. Hogy a hal mennyisége folyton csökken, az tény, de ez nem vonhatja maga után a bérlet csökkenését, mert ha a halmennyiség egy százalékkal csökken, a ficsérek 10 vagy 20 százalékkal felebb emelik az árakat, ők tehát még ebből is nyereséget húznak, a közönséget pedig folyton károsítják. Mi azonban nem a felett emelünk kiválólag panaszt, hogy a halászati jövedelem ilyen vagy olyan csekély a lakosság kiadásához képest, mert végtére ma már úgy is csak az eszik nálunk halat, aki dohár zsebbel járhat a piaczra, a többinek meg kell azzal elégedni ha látja, hogy kel a hal? A mi panaszunk főleg az, hogy rövid időn sehogy sem kapunk a kecskeméti halászterületről halat, mert nincs aki a haltenyésztést, oltalma alá venné és a ficsérek tervszerű pusztításai ellen védené, a halászat bérlőnek érdekében állván a négyszáz forintból évenkint négyezer hasznot húzni, azzal nem törődik, hogy az utána következő fog-e egy font halat egész bérlete alatt vagy nem ; ő kifogja még az annya hasában levőt is, ha kifoghatja, mert ha hal, s bármily szemét legyen is, elkel a kecskeméti piarczon 15—20 krajczárjával fontja s kap is a vevő néha 20 krajczárért 30—40 döglött halat és ez a hiba, hogy 20 krajczárért negyven halat adnak, holott e halaknak mindenikéért ötször vagy tízszer 20 krajczárt lehetne kapni, ha azokat idő előtt el nem pusztítanák, mert vegyük csak számítás alá, mi veszteség van a halakban, midőn 3—4 kocsi egy-két latsúlyú hallal beállít a piarczra, egy-egy kocsi elhoz 56 mázsát, tehát a kotlatos halakból elhoz egy kocsi 9600 db. pontyot pl., mely ha csak egy évig élhetett volna is, 96 mázsát nyomna, vagyis egy kocsi szemétből lett volna egy év alatt 16 kocsira való fontos ponty, a harcsánál, mely még sebesebben nő, még szembeötlőbb a veszteség, melyet a korai kifogás okoz, a kecsege Tiszánk legizletesebb hala, mely különben is csekélyebb szaporaságú és nehezebben nő, maholnap már csak nevéről lesz nálunk ismeretes, mert ha ma egy ötfontos kecsegét fognak, már az újságba teszik, húsz-huszonöt év előtt pedig még napirenden volt; de a piaczon nem is láttunk azelőtt két-háromlatos kecsegét, most meg csak ilyeneket látunk s ha elvétve mégis kerül néhány fél vagy egy fontos, annak fontját már forinton alul meg sem lehet venni; előbb apró ponty, kárász, harcsa, süllő vagy épen harcsa soha sem került a piarczra, csak keszeg és dürgencs, melynek fontját 2—3 váltó krajczárért adták; de igenis voltak 10—15 fontos pontyok, 2—3 mázsás harcsák , a melyeket már csak hirökből ismerünk s ha igy megy halászatunk ügye, rövid időn hírekből sem fogjuk ismerni. Tudom vannak, kik azt mondják hogy húsz, huszonöt év alatt a viszonyok nagyon sokat változtak, az emberiség szaporodott, az élelmiszerek ára hihetetlen magasra emelkedett s ez mind igaz; de az is igaz, hogy egyetlen 5—6 éves ponty egy év alatt 600,000—1,000,000 petét rak le s ha 1000 petéből mint a tények bizonyítják 999 elvész és csak egy fejlődik ki, ez mégis olyan szaporaságot tüntet fel, melyet csak szándékos pusztítás útján lehet érvényére csökkenteni, annál is inkább, mert nekünk kecskemétieknek az a mentségünk sem marad fenn, amely néhány a Tisza mentén fekvő községnél jogos, hogy t. i. a Tiszaszabályozás csökkenté haltenyésztésünket, mert nekünk van 44 hold holt Tiszánk, mely kiválólag alkalmas a haltenyésztésre, miután benne a halak a fű között, mint legkedvesebb ívási helyükön, háborítás nélkül végezhetnék ívási működésüket és kifejlődésüket, ez a 44 hold holt Tisza egy kis ápolással a legpompásabb és jövedelmezőbb haltenyésztőhely lenne, csak arra kellene ügyelni, hogy a halaknak veszélyes dudvától, milyen a békalencse, tisztán tartassák és vize az anya Tiszáéval folyton közlekedésben állana és üde lenne, azt én soha sem ajánlanám, hogy mesterséges haltenyésztést rendezzünk, mint erről már az irányadó körökben szó is volt, mert ez olyan vállalat, mely egyeseknek bőven jövedelmez de nagyobb erkölcsi testület által kezelve hasznot soha sem hoz, de roppant áldozatot követel. Megpróbálta ezt már maga a kormány is, midőn az országgyűlés által 1868. vagy 69. évben 20.000 forintot megszavaztatott a czélból, hogy ebből 5000 frtot Igló városa, 5000 frtot a Balaton tavának haltenyésztő társulata, 10,000 frtot pedig a pesti állatkerti társulat nyerjen mesterséges haltenyésztési czélokra, hogy e pénz ki lett-e osztva, arra nem emlékezünk, de annyit tudunk, hogy sem az állatkerti, sem a másik két testület eddig a mesterséges haltenyésztésnek semmi jelét sem adta, noha más országokban magán társulatok és egyesek által a haltenyésztés eleme egyike a legjövedelmezőbb forrásoknak Mi csak azt ajánlanánk tisztelt városi hatóságunk becses figyelmébe: a) Ellenőrözné a mennyire lehet az évi halászat eredményét s szerezne magának tájékoztató tudomást a kifogott halmenynyiségről, hogy a bérletdijat ahhoz mérhetné. b) Tiltsa be az apró halak kifogását s ne engedjen olyan hálót használni, melyben a fontosnál kisebb ponty beszorul, vagy ha ez kivihetetlen, mivel a csekélyebb értékű keszeg, dürgencs stb. különben sem igen nőnek nagyra és ezeknek kifogása a haltenyésztésre káros befolyást nem igen gyakorolnak, ne engedje a fontosnál kisebb, nemes halfajokat a piarczon elárusitani, amit egyszerűen meg lehet gátolni az által, ha a piarczra hozott ily nemű apró halakat elkobozza és mind az elárusitót, mind a kifogót pénzbirsággal megbünteti s e tekintetben a kapitányi hivatal nagyon jó szolgálatot tehetne a közönségnek; ha pedig annak jönne a hatóság nyomára, hogy tilalma daczára is kifogják vizéből az apró halat és idegen piarczon adják el, akkor a bérlőt büntetné többszörös pénzbírsággal, így igaz , egy vagy másfél évig csökkenne a halmennyiség a piacon és látszólag csökkenne a bérlős bevétele is, de csakhamar bőségesen kamatozna a halak növekedése és sokszoros szaporodása által, miután már az éves pontyok is nagy számú ivadékot hagynának maguk helyett. c) Végtére a legszigorúbb rendelettel tiltsa el a hatóság a halászatot végképen mindennemű halakra a tavasz és nyár azon hónapjaiban, midőn a halak ívnak, mert csak igy lehet egypár év alatt oda vinni haltenyésztésünket , hogy az mind a közönségnek illendőbb haszonbért hozzon, mind a bérlő fáradtságát kellően jutalmazza. Dr. D. R. / Tizedik évfolyam.___________________________2. szám.___________________________Január 14. 1877. KECSKEMÉTI LAPOK. Egész évre 5 írt., félévre 2 kt. 50 kr., VASÁRNAP. B D D AI - NAGY - UTCZA 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. 1 többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó- ------megkezdhető adójának“ czimzendők. 1 hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. VEGYESTARTALMÚ HETILAP. ®J ISB Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer. Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: m________________.------------------------------------------------- .—*_____ | Kecskemét sz. k. város közigazgatási bizottságának 4-ik. — ez évben 1-ső ülése. Január 8. d. e. 11.—d. u. 2 óráig. Az 1876. évi VI. t. sz. úgy országos, mint helyi tekintetekből, oly nagyfontosságú, hogy az ezen