Kecskeméti Lapok, 1880. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1880-04-25 / 17. szám

Mások meg azt állították, hogy a czement le­pattogzik, ha a nap rásüt. Ennek is végére jártam, megkérdeztem a ta­karékpénztár igazgatóságát, hogy forró nyári na­pokon tartanak-e a palota fala elé napernyőt vagy ponyvát, hogy a vakolat le ne pattogzék ? s azt mondta hogy még eddig nem tartottak, s itt ismét arról győződtem meg, hogy ez is épen olyan lég­ből kapott, s a közönség félrevezetésére szánt ál­lítás, mint a másik kettő, mert a palotáról öt év alatt még egy körömnyi vakolat sem pattant le napsütés miatt, és én a magam részére azon üd­­vösséges tanúságot vonom mindezekből, hogy ne iparkodjunk véleményünket az igazsággal homlok­­egyenest ellenkező állításokkal érvényre juttatni, mert máskor ha igazat mondunk is, azt hiszik rólunk, hogy hazudtunk, ez pedig veszedelmes dolog, kivált ha olyan emberrel történik, a­kitől mindig csak igazmondást várnak és jogosan vár­hatnának. És most tartozom még a nagy­közönség tájé­koztatásáért megemlíteni az indokokat, melyek a bizottságot vezérelték, midőn a közvetlen szemlé­lődés alapján egyhangúlag elhatározta, hogy a fent említett pontokat fogja az egyháztanácsnak ajánlani. A bizottság tagjai azon meggyőződésre jutottak a helyszíni szemle alapján, hogy a még messziről nézve jónak látszó vakolat is össze van repedezve, a víz által alámosva, s hogy ha ez meghagyatnék is, rövid időn le fog válni, s ott leszünk, a­hol most vagyunk, továbbá hogy ha állandóan vakol­tatni akarunk, akár czementtel, akár közönséges mészszel, a téglák közett egyenlően ki kell vakar­­tatnunk, a bevakolási munkát végrehajtatnunk épen annyi négyszögölön a közönséges mészszel, mint a czementtel, állást épen annyit és olyant kell az egyikhez, mint a másikhoz készíttetnünk, s a vas-, kőfaragó-, mázoló-, aranyozó- stb. mun­kája épen annyi lesz egy, mint amúgy, tehát csak a kétféle mész ára közötti különbséget lehet meg­takarítani, vagy ráadni, s ezen indokból a bizottság minden tagja az általa tartósabbnak vélt és ismert czementet ajánlotta, mert az nem igaz ám, a­mit az egyszeri úr mondott, hogy a közönséges vako­latnak nem szükséges a téglák közeit azzal a finom hegyes eszközzel, már t. i. az ács­kapocs hegyével kitisztítani, mert bizony ki kell azt tisztítani, ha azt akarjuk, hogy a legelső szél le ne fújja, és pedig oly mélyen, mint a czementnek. Tegyük már most, hogy a legjobb czementnek métermázsája 2 frt 50 krba kerül, a legjobb mészé csak 1 frt 90 krba! tehát a különbség métermá­­zsánkint 60 kr., kell egy négyszögölre 30 kiló, tehát 1164 □ ölre összesen 335 métermázsa, melynek az ára 835 frt 80 kr., ugyancsak ennyi közönséges mész ára 442 frt 70 kr., az árkülönbség tehát lenne 394 frt 10 kr., de tegyük úgy, a­mint a költségelőirányzatot készítő mérnök úr említi, az egész szükséglendő clement ára legyen 1000 frt, s ha helyette közönséges meszet használunk, ennek legyen az ára csak 500 frt, tehát épen felét meg­gazdálkodnánk , tehát a legjobb esetben 500 frtot. A munkadíj 2100 frt, az állvány 1500 frt, összesen 3600 frt, a mostani közönséges mészva­­kolat eltart akár milyen jó legyen a középületek után ítélve (mert a barátok templomát ne tessék mintául venni, ilyen már Kecskeméten több nincs , hanem tessék a barátok falát körül nézni, melyet ezelőtt pár évvel vakoltak, a nagyon gondos ft. gardián úr felügyelete alatt) 3—4 vagy hát 5 esztendeig; de ekkor biztosan újra kell vakolni, míg a takarékpénztár palotáján öt év, tehát ugyan­annyi idő alatt még egy tenyérnyi vakolatot sem igazítottak, tehát feltehető, hogy még öt évig igazítás nélkül megáll, vagyis a­míg 1000 frt árú clementre csak egyszer költünk 3600 frt munka­­i díjat, addig a közönséges mészvakolatra kétszer költünk annyit, vagyis 7200 frt munkadíjat fize­tünk, s a veszteség egészben legkevesebb 3000 frtot tesz; de ha egyes ember azt mondja, mindegy ha 3000 frtot tíz év alatt vesztenem kell is, de most tönkrejutás nélkül a 15—20,000 forint terhet el nem viselhetem, tökéletesen igaza van, de egy morális testület, mely soha ki nem hal, s melyet 15—20.000 frt egyszerre kiadása nemcsak tönkre nem tesz, hanem részére 3000 frt tiszta nyereséget­­ biztosít, és ezt az alkalmat meg nem ragadja, annak vezetői vagy értelmetlenek, vagy részaka­­ratúak, azért én mint a bizottság referense, annak véleménye támogatására most is tiszta lelkiisme­rettel azt mondom, bármit véleményezzen is a meghívandó szakértő bizottság, hogy jó czementből és jól iszapolt éles homokból készített vakolattal kell az anyatemplomot, mint nemcsak városunk, hanem az egész nagy magyar síkságnak egyik legmonumentalisabb épületét besimittatni. Isten velünk. Dr. Dékány Ráfael, bizottsági tag. TÁRCZA. A népdalok és Petőfi Sándor. Fölolvasta Hornyik József főreáliskolai tanár 1880. febr. 21-én. (Folytatás.) Az a varázs, mely Petőfi szerelmi dalait oly kedvesekké teszi, azon naiv őszinteségben kere­sendő, mely e dalok minden sorából visszatükrözik. Nincs ezekben semmi keresettség, semmi erőlködés vagy szinlettség, hanem a magyar népszokás, vagy a szív természetes érzelmének alapjából indul ki s lerajzolja az ész és szív állapotát úgy, hogy két­kedésre okot senkinek sem ad. Szerelmi dalait két csoportba osztom: egyik részét az idylli, másik részét a merengő dalok csoportjába. Az idylliek egészen festők; oly dolgokat, illetőleg eseménye­ket rajzolnak, melyek egészben szemünk előtt foly­nak le, de nemcsak magát az eseményt látjuk, hanem egyszersmind az érzelmeket is, mik azon eseményeket létrehozták. Tekintsük például ezt: „A szerelem , a szerelem , A szerelem sötét vérem ; Bele­estem , benne vagyok , Nem láthatok, nem hallhatok“. Egy-egy történetke előzményéül van alkalmazva, mely magába öleli ugyan az egész darab értelmét, rajzolja a szerelmet és a benne levő egyén állapo­tát, de mégis ridegen hagyna bennünket, ha a költő ki nem fejtené, meg nem magyarázná ál­lítását. „Őrizem az apám nyáját, De nem hallom a kolompját. Rá-rámegy a zöld vetésre, mejh csak későn veszem észre.“ Itt van már a magyarázat, melyre az előzmény után kiváncsiak voltunk. A történet két s az ezt megteremtő érzelmet akartuk látni, im, e két vers­szakban mindkettőt feltaláljuk. E két versszak egy­másra vonatkozik, egymást magyarázza, vagyis lát­juk az érzelmet s az általa okozott eseményt. E szerint a költeménynek már vége is szakadhatna, de a költőre a megértetés feladatán kívül még más kötelezettség is háramlik, az t. i., hogy az olvasó vagy hallgatónak ne csak elméjére, de szívére is hasson, más szavakkal: az olvasó kedélyét együtt­érzésre ingerelje. Ezt teszi a nevezett dal költője akkor, midőn a bojtárt panaszra fakasztja akarat­lanul elkövetett tévedései miatt s beismerve gyön­­geségét, kérőleg fordul a miatta kárt szenvedet­tekhez : „Édes­apám, édes anyám, de bízzatok most semmit rám. Nézzétek el, ha hibázok, Tudom is én mit csinálok!“ Ez a kis szakasz — az előzmények ismerete után — annyira képes együttérzésre ingerelni a keblet, hogy lehetetlen meg nem bocsátanunk a tévedőnek, ki emberi gyöngesége miatt oly állapotba jutott, minőbe mindannyian eshetünk. Ezen egy példát elegendőnek tartom állításom igazolására, vagyis arra, hogy Petőfi szerelmi da­lainak egyik részét idylliek képezik. Vagy nem idylliek az ilynemű dalok, melyek a mezei lakók ártatlan foglalkozásait rajzolják ? Avagy ez általam felmutatott költemény alapját nem az képezi-e? Nézzük a második strophát, nem az-e a költemény arc­a, miről az egész testre ismerünk ? Hogy azonban itt maga az esemény egyfokú a rajzolt érzelemmel, vagyis hogy az előbbi megosztja fő­szerepét, az a dal idilliségén lényegileg nem vál­toztat. — Vagy hogy másik példát is hozzak fel, ilyen a „Befordultam a konyhára“ czímű dal is. Idillisége az előbbi szerint magyarázható. — Köl­tői szépségekben gazdag, különösen nagyszerű fordulatai megragadók. Nyelve annyira magyaros, hogy pusztán csak ez is elég volna a költő babér­ját biztosítani. És valóban, Petőfi másik érdeme az, hogy a legeredetibb magyar kifejezéseket fel­kutatta, ezek alkalmazhatására tárgyat teremtett s igy a kettőt egymás díszére értékesíteni tudta. Petőfi szerelmi dalainak másik részét a me­rengő dalok képezik. Ilyennek nevezem azon dalokat, melyek pusztán a költő érzelem­világából valók, miket a még viszonzatlan szerelem kételye, epedése, panasza stb. efféléje költ. Ha már most megvizsgáljuk a kettő közti különbséget, vagyis azt, a­mi az idilli szerelmi dalok és emezek között van, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy azok általános, ezek különös jelleggel birnak; vagy másként, azok tágabb értelemben jellem­képet adnak, emezek pusztán csak érzelmet fes­tenek. — Én ez utóbbiakat kedvesebbnek, meg­­ragadóbbnak találom — s ezt nem is nehéz indo­kolni.— Amazokban érzelem, emezekben szenvedély van festve, s ez mindig magasabb fokú. Azok a merengést tárgyak kifejtésével megszüntetik, eme­zek a merengésbe csak bevezetnek s a legnagyobb felizgatás közepett abban hagynak. Melyik dalt említsem állitásom igazolásául ? „Ereszkedik le a A kecskemétvidéki Gazdasági Egylet köréből. Csilléry Benő Il­od elnök úr azon indítványa, melynél fogva a márczius 25-én tartott borászati értekezlet alkalmával köz­hajtássá vált Cognac-ége­­tés megkezdése és megismertetése czéljából a m. kir. földmiv. minisztérium felirat útján keressék fel, egy Neukom-féle gépnek városunkba félévre leendő leküldése iránt, a városi törvényhatóság pedig átirat útján kerestessék meg, azon gépnek egy alkalmas központi helyiség átengedéséért, elfogad­tatott, foganatosítására az elnökség utasíttatott. Elnök úr azon jelentése, melynélfogva a vá­lasztmány egy korábbi határozata szerint, J. Moore kertész által Pozsonyból, 6 frt 10 krért szállított 300 darab meggyfa — Prunus mahaleb — kisérlet­­tétel végett, a gazdasági iskola és a városi mű­­kertbe kiadatott, — jóváhagyatott. (E hasznos meggyfaj kezelésének rövid megismertetésére nézve külön kérek helyet e becses lapok hasábjain.) Elnöki jelentés szerént Villási Pál által szer­kesztett gyümölcsészet­—és kertészeti füzetek két első száma egy elairgeaux — olv.: klerzson — körte és egy angol arany pármén alma természet után gyönyörűen és igen hűen színezett rajzaival megérkezett, annálfogva az előjegyzett 4 frt előfi­zetési dij utalványoztatott. Felolvastattak a m. kir földmivelési miniszté­riumnak több rendbeli leiratai; ezek közül egyik, s mely a szőlővesszőnek szállítását az országban általában betiltja, a philoxerának elhurczolását óhajtván meggátolni; úgy másrészt utasíttatik ez egyesület, mikép kebeléből, szakértő férfiakból philoxerát észlelő bizottságot alakítson, mindkét , irányban a szükséges intézkedések megtétettek. Egy más leirat, melyhez az itteni eladásra nevelt sertésállomány összeállithatása tekintetéből csatolt kérdő­iveknek, a tenyésztő birtokosok között leendő szétosztása elhatároztatott. Ismét egy leirat, mely a fülemülék, mint éneklő és rovarevő madár fogdosását tiltja, mint rendőri intézkedés alá tartozó tárgy, tudomásul vétetett.­­ Egy más leirat, mely mellett Magyarország borkerületekre tett felosztását feltüntető térképe az egyletnek megküldetett, köszönettel fogadtatott. Végre még két rendbeli leirat, melynek tárgya ez idő szerint ugyan már túl haladt, de jövőre­­ annak gazdáink hasznát vehetik; nevezetesen: az első figyelmezteti gazdáinkat arra, hogy vetőmagul a közönséges árpa helyett az eddig már több helyen amainál előnyösebbnek bizonyult, ferfőzésre kitű­­nőleg alkalmas és a külföldi kereskedők által kedveltebb chevaliér — olv.: svalié — prolster és oregon árpát használjanak. (Eféle árpák már nálunk is találhatók, a többek között Fejér István fűszerkereskedő és birtokos úrnál a Vásári-nagy - utezán, és Kisfaludi Liptay Pál birtokos úrnál a Szt.­Háromság téren.) Végre a másik leirat által felhivatik gazdáink figyelme arra, miszerént eféle eredeti magvaknak beszerzésére a „Magyar Föld“ czimü lap szerkesz­tősége Budapesten IV. Korona-herczeg-utcza 3. sz. a. hozzáintézendő megkeresések után, a legnagyobb készséggel és pontossággal vállalkozik. Ezek után több háziügyek elintézése mellett a gyűlés eloszlott. Kecskeméten, a Kecskemétvidéki Gazdasági Egylet választmányának 1880. ápril 4-én tartott üléséből. Csereklyei Károly, jegyző. Pozzoli szőlőmivelési módszere. Lombardiának Lecco nevű helységében él egy Cesare Pozzoli nevű bortermelő, ki a bolognai „Gionale di Agricultura“ szerkesztőjéhez pár év előtt intézett levelében következőleg nyilatkozik : „Az én szőlőmre nézve nincsenek rosz ter­mésű évek, mert a legkedvezőtlenebb években is megkapok hektáronkint 50—60 hektoliter bort, jobb évestben 70—80 hektoliterre is rámegy a termés. És e rendkívüli süker titka abból áll, hogy minden őszszel teljesen megérlelem a követ­kező tavaszon termő szemre metszendő vesszőket. A szüret befejeztével t. i. azonnal leszedetek a tőkéről minden fölösleges vesszőt vagy hajtást, melyet a jövő tavaszon felhasználni nem akarok s ez által azt érem el, hogy a még hátralevő jó napok alatt minden nedv a meghagyott egypár vessző felé özönlik, melyeknek leveleit is a lehe­tőségig kímélni kell; e vesszők szemei ennek kö­vetkeztében teljesen kifejlődnek és megérnek , mi­előtt az első fagy beköszöntene annyira, hogy e­­ vesszőknek rendesen még a hegye sem szokott elfagyni.“ S ÚJDONSÁGOK. — Árverés tartatott f. hó 10-én Ballószegben az építendő iskola telke mellett elterülő 63 hold föld haszonbérbe adására, az egész terület a tanító

Next