Kecskeméti Lapok, 1885 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1885-10-18 / 42. szám

TIZENNYOLCZADIK ÉVFOLYAM. 42. szám. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DÍJ­­ Egész évre 5 fr­t—kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Félévre . . 2 „ 50 „­­ Egy szám яга 12 kr. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Előfizetni az év folytán minden hónap elején lehet. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP SZERKESZTŐ LAKIK: KATONA J.-UTCZA, 35. SZ. KIADÓ­HIVATAL: BUDAI-UTCZA, 186. SZ. HIRDE­TÉSI DÍJ 1­4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terje­delmes hirdetéseim 4 árleengedés adatik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Előfizetési fölhívás. Lapunk a folyó évvel a tizennyol­­czadik évfolyamot fejezi be s igy egyike a legrégibb vidéki lapoknak. Ez a hosszú pályafutás leginkább igazolja, hogy jogosult volt a múltban és jogosult lesz a jövőben, annál is inkább, mert a szerkesztőség mindent elkövetett arra, hogy egy pártatlan s kizárólag helyi érdekekkel foglalkozó élénk és változatos tar­talmű­ lap nyújtassék az olvasó­közön­ségnek. Lapunk a lefolyt legközelebbi félév minden számában közölt egy-két czik­­ket a város ügyeiről, pontos és ki­merítő tudósításokat hozott időnként a közgyűlés és a közigazgatási bi­zottság üléseiről, a javadalmi és pénzügyi bizottságok működéséről. Behatóan tárgyalta az iskolaügyet szakczikkben, hozott közleményeket a felolvasó-társaság, a tanári­ kör, a kecskeméti községi tanítók, a du­­namelléki ref. egyházkerületi tanári gyámegyesületről. Figyelemmel kisérte az ipa­regyes lilét a kecskeméti kereskedő ifjak, a kecskeméti ipar­testület, Olvasókör, Gazdakör, gazdasági egylet, Rongyos­ Egylet és nőegylet működését. Hozott közleményeket az egyházi ügyekről, a helybeli részvény­társula­tokról, az állami szőlőtelepről, szó­val mindenről, a­mi Kecskemét vá­rosában kulturális vagy materiális tényezőképen szerepel. Különös gondot fordított a tárcza közleményekre s a mióta az új szer­kesztőség vezeti a lap ügyeit, e rova­tot oda emelte, a­mely páratlanul áll a vidéki hírlapirodalomban: minden tárcza közleményünk kivétel nél­kül helyi érdekű és alkalmi volt. Hozott adatokat Kecskemét város történetéhez, a „közgyűlési jeles­mondások“, „közgyűlési aprósá­gok“ s a krónikás kecskeméti adomákban pedig mulattató aprósá­gokat közölt. A személyeskedéstől távol tartotta magát, és soha semmi körülmé­nyek között nem támadott meg egyes­eket. És ez lehetővé vált kitűnő munka­társaink közreműködésével. Lapunkba a legközelebb lefolyt félév alatt írtak: Dr. Beliczay Jónás, Cserek­lyei Károly, F­eke­te József (Bu­dapest), Förd­ős Dezső, Györffy Balázs, Götsch József, Hornyik József, Dr. Horváth Mihály, H­a­­nusz István, Dr. Horváth Ádám, H­a­bi­n­a J­áno­s, Katona Zsigmon­d, Dr. Kecskeméti Lajos, Ka­da Elek (Budapest), Pásthy Károly, Pintér Kálmán, Soklya Antal (Csongrád), Dr. Szel­ess József, Szakács István, Zsigmond Jó­zsef, Csulyok Béla, Gobóczy Károly stb. A jövőben is hűk maradunk azon irányhoz, melyet eddig követtünk. Kiváló gondot fordítunk a város ügyeire, az egyletek, társula­tok és intézetekre. Politikával, melyet nem tartunk egy vidéki helyi érdekű hetilap keretébe beilleszthetőnek, nem foglalkozunk. A tárczát ezentúl is Calamus, Ca­­medino, Josip és Pick­ Bube szívesen olvasott közleményeikkel látják el, kik­hez még a helyi írók egy egész sora társul. A jövő 1886-ik évben lapunk megnagyobbodott alakban fog megjelenni. A lap ára ugyanaz marad, a­mi volt eddig: Egész évre 5 frt. Félévre 2 frt 50 kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Mutatványszámokkal szívesen szol­gál a szerkesztőség. Az előfizetés bármely héten meg­kezdhető. Kecskemét, 1885. október hó. A „Kecskeméti Lapok­­ szerkesztősége és kiadó-hivatala. KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCZÁJA A hét története. (Búcsú a kaszinó nyári helyiségétől. — A téli kaszinó új berendezése. — A korcsolyázók estélye. — Az álar­­czos­ bál. A mióta ez az október beköszöntött, hús szellővel s náthát okozó hűvös csapadékokkal, a kaszinó, márt. i. a nyári, elvesztette azt a kis népszerűségét is, a melylyel a nyár utol­ján birt. Hiába, a hűvös szél s az a sűrű, apró­­ cseppekben alá permetező eső, nagy ellen-­­­sége a nyári helyeknek. Vagy tíz nap óta ott áll a kuglipálya némán, nem recseg a vége. A kuglibabák elmentek téli álomra, a golyók megviselt ál­­­­lapotban hosszú pihenőnek mennek eléje. A babákat állító czigány gyerekek is elbúcsúztak e helytől, hasztalan várnák most úgy délutáni öt óra tájt az alkalmaztatást. Pedig de kár, hogy vége lett a saisonnak!­­ Kiss Aladár, az atléta, most jött volna­­ már bele igazán a dobásokba, úgy neki eresz­tette a saison utolján a golyót a pályának, hogy biztosra vette az ember, míg a golyó a kezében volt, hogy kilenc­et dob, a­mi azonban nem sikerül neki, csak talán a jövő saisonban. Szelese József is addig edzette a karját, hogy ha vagy két hétig a saison tovább tart, még erősen is ki tudta volna dobni a golyót, így azonban , hogy a saison hamar beszűnt, még csak az erősödő dobók közé tudta magát felküzdeni. Gyen­es Pista, az árvaszéki ülnöknek is nagyon fáj a szíve. Ő, a­ki ott az árva­szék hivatalos helyiségeiben olyan szépen gyámolítja az árvákat, itt a kuglipályán is szüntelen oda törekedett, hogy árván ne hagyjon valamely babát , azért ütött­ mindig az egész nyáron át olyan keveset, H a­mi­lyen szelíd lelkületű, nem akar senkit leütni a lábáról, még a bábukat sem. Sógora, a telekkönyvvezető Pista, az sokkal kegyetlenebb ember. Az irtó háborút üzent a babáknak s hogy az irtás nem sikerült, annak a kuglipálya hiányos felszerelése az oka. Nem moshatta meg elég gyakran a ke­zét. Vigasztalja azonban az a remény, hogy főn a téli kaszinóban majd szépen vezeti a lapját a billiárdon, mert ott van vízmedencze, a­hol moshatja a kezeit. A kapitányi hivatal személyzete is so­kat veszített, a­mióta bezárult a kuglipálya. Szegény Szegedi Gyurka oly nagy hév­vel dolgozott itt a kuglipályán, hogy szinte bele­betegedett s uram fia, mikorra felgyó­gyul , bezáródik a soison, vége az élvezetnek. Csak egy ember van, aki örül annak, hogy a nyári helyiségben beszűnt a kuglizás. A Nagy doktor sokat veszített nimbu­­sából. A saison vége felé már nagyon rosszul dobott. Kutatták az okát. Dupla adagban ezitta a czigarettát, nem használt semmit. Most már rájöttek, hogy miért dobott olyan rosszul a saison vége felé. Nem volt ott a figyelme. A­mi nem is csoda. A­ki olyan nagy vandárkedvelő, mint ő, a­ki még a czigarett papirosán is sast visel, a­mióta Szarkásból egy harkályt ka­pott, csak nem figyelhetett a kuglira?! Ő szívesen is búcsúzott el a kuglitól. A társasélet folytatást most már a téli­­ kaszinóban nyer, melyben a nyáron nagy re­noválás történt. A körülülőkéket behúzták szép vörösbarna bőrrel csinosan, az olvasó szobákat parquet­­tirozták s újra festötték. A hét elején meg­érkezett az olvasó­szobák új bútorzata is. Magas támlányú díványok hivogatólag inte­getnek most már a belépő felé, a sarkokba félkörös pamlagocskák helyezvék, minden ol­dalról kényelmet kinálgatván. Az ósdi bútorok dobra kerülnek s igy a kaszinó egész modern színezetet nyer, csak a vállalkozó is renoválná a lámpáit, meg azo­kat az éppen nem díszes ablakokat masqui­­roznák egy csinos drapperiával. Hanem csak lassan, ne akarjunk sokat, majd meg lesz minden idővel. A kaszinó termeiben nyilvános mulat­sággal úgy látszik, az őszön először a kor­csolyázók vonulnak be. A bál eszméjét, úgy látszik, elejtették,­­ ha nem lesz helyette estély. Bál vagy estély tulajdonképen mindegy. Az estélyen először történik az étkezés , s ezt követi a táncz, a bálakon pedig először tánczolnak, azután étkeznek. Ez a kettő leg­alább nálunk tökéletesen egyre megy. Hogyan legyen valami, azt óhajtjuk, akár bál, akár estély legyen a neve. Lesz a télen egyébiránt más is, olyan, a­mi mostanában nem volt. Ugyan mi lehet az?? Ne vegyék rész néven azok, a­kik ter­­j­­ezik, ha itt kifecsegjük, hiszen nem bír az a hivatalos titok jellegével. E tervezett mulatsággal Kecskemét vá­rosának társas élete csakugyan nagyvárosi színezetet nyerne. Kék, fekete, rózsaszínű és vörös domi­nók stb. vonulnának fel a kaszinó termeiben megtartandó álarczos-bálra. Igazán érdekes. Már most annyit beszél­nek róla a nők, hogy szinte minden kétely daczára, hajlandók vagyunk elhinni, hogy ennek a tervezett álarczos­ bálnak nemcsak néző közönsége, hanem álarczosa is lesz. Rendezni szándékozik pedig a nőegylet, a­mi­hez pedig ez az egylet fog, annak sike­rülni kell. Pick—Bube: A szervezeti szabályok tervezett változtatása. Azon rövid idő, a­mely alatt a város új szervezeti szabályai érvény­ben állanak, már meggyőzött arról, hogy azokon módosítani , változtatni kell. Törvényhatóságunknak 1885-ben alkotott szervezeti szabályai szerint, szervezve van a közigazgatásban a mérnöki és építészeti osztály. Mikor a szervezeti szabályok ter­veztettek s a­mikor azok a közgyűlés elé kerültek megvitatás végett, már akkor sokan ellenezték ezen osztálynak olyaténképen való szervezését, a mint az tényleg a közgyűlés többsége által elfogadva szervezve lett. Nem tartották czélszerűnek, hogy mérnöki és építészeti ügyekben, a me­lyek az 1885 iki szervezeti szabályok szerint külön osztályban nyernek elin­tézést, tanácsnok legyen az ügyek ve­­­­zetője és előadója. Ha a szervezeti szabályok 70. §-ába,­­ mely a mérnöki és építési ügyosztály teendőit sorolja fel, beletekintünk, két­ségkívül feltűnik, hogy egy tanács­nok , a­ki az ezen ügyosztályba osztott ügyek ellátásában nem szakember, ez gyakorolja a felügyeletet az osztály személyzete és eljárása fölött s ez lássa el az ezen osztály ügykörébe sorozott mindazon teendőket, melyek az osz­tály szakközegeinek szakmá­jába nem tartoznak. Ebben kétségkívül van anomália, mert a szervezeti szabályok 70. §-ban körülírott teendői a mérnöki és építési ügyosztálynak ha nem is kizárólag, de túlnyomólag olyan természetűek, a­melyek az osztály szakközegeinek szak­májába tartoznak. Mi már akkor is, mikor a szerve­zeti szabályok készültek, úgy voltunk meggyőződve, hogy a főmérnököt alte­­rálja, feszélyezi a tanácsnok irányában való alárendeltségi viszonya, a­mely­nek folytán nélkülözi az általa fogana­tosítandó intézkedésekben azt az önál­lóságot és függetlenséget, azt a ren­delkezési szabadságot, a­melylyel pedig bírnia kellene azon erkölcsi felelősség kö­vetkeztében is , mely végfolyamatban a mérnökre nehezedik, a mérnöki és építészeti ügyosztályba beosztott teen­dők ellátásából. A szervezeti szabályok alkalmazásba történt vétele csak igazolta azok véle­­ményét, a­kik az ügyosztály tervezése alkalmából annak ilyszerű szervezése ellen felszóllaltak. Hogy félre ne értessünk, ki kell je­lentenünk , hogy nem az ügyosztály élén álló tanácsnok személye ellen van kifogásunk. Éppen nem, mert a tanácsnok­nak tartozunk ez ügy szőnyegre hozása alkalmából azzal az elismeréssel, hogy jóakarattal, kiváló szorgalom s ügy­szeretettel vezeti az osztályt. Az ő személye és egyénisége ellen nincs kifogásunk s nem is lehet, de a rendszer, a­melyben az ügyvitel mo­zog , az kifogásolandó. A lökést azonban a szervezeti sza­bályok megváltoztatásának tervezésére nem ezen tisztán belső természetű in­dokok , hanem maholnap beálló külső kényszerűség adja. A javadalmi hivatal élén egy jó ideig annak szervezésétől kezdve, a legutóbbi hónapokig a főkönyvelő állott, később, miután a főkönyvelő lemon­dott, a tanács a főjegyzőt bizta meg a javadalmi bizottság elnökségével. Szakértelem s a város igaz érde­keinek szigorú figyelembe vételével szervezte s vezette az ügy adminis­­trálását a főkönyvelő, buzgalommal és kiváló éberséggel vezeti ez időszerint a főjegyző. 1885. OKTOBER 18. Tanyai életkép. (Báli tudósítás.) Várjon a fővárosi vigadó (Redoute) fényes termeiben vakító fényáradat mellett vigan mu­lató nagy úri közönség tudna-e leereszkedni oda, a hol a természet romlatlan kedélyű gyermekei egy tanyai mécses elaltató pislo­gása mellett rakják az igazán magyaros csár­dást (ezen pleonasmus megengedhető napja­­­­­nkban, midőn elite báljainkban a csárdást majdnem a felismerhetetlenségig eltorzítva méltóságos lassú tempójában is agyat és velőt rázó modorban a rezgő polkához hasonlóan leugrálják) és a fényes, sikamlós parquetten tova iramodó tánczos pár heír-e sejtelemmel arról, hogy a puszták homokján ép oly kedélyesen tánczol a hevesvérű fiatalság, mint ők?! Kétlem, sőt merem koc­káztatni azon állításomat, hogy a fővárosi distingvált kö­zönség erről még álmodni sem tud, de

Next