Kecskeméti Lapok, 1914. július-december (47. évfolyam, 147-304. szám)
1914-12-23 / 300. szám
Előfizetési ár B S IS Megjelen minden nap XLVII. évfolyam, 300. szám.___________________Ára: 4 fillér.___________________________Szerda, 1914. december 23.: KECSKEMÉTI ll APOK Vidékre postán küldve * r A lap szellemi és anyagiÉS,im _ 16kor, (KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG) részére vonatkozó összes Polporp 8 kmr •• dolgok a szerkesztőség és Negyedévre 4 kor. FÜGGEX LEN IPOLIXI ICAI NAPILAP. kiadóhivatalba intézendők. A szerkesztésért felelős: Hollósy János. Telefonszám: 141. Laptulajdonos: a Nyomdarészvénytársaság. A lázon, Havre és Génua után most Szaloniki felé úszik a Jázon, a csillagos lobogójú karácsonyi hajó, amely a Christmas kincseit hozza a messzi nyugatról, egyetlen pontjáról a világnak, ahol még zöldelik a béke. Hadihajó a Jázon és bodor füstje mégis békén száll fölfelé a tengerek komor vizei fölött. Más acélszörnyetegek is úsznak utána, vagy szembe vele, mind gyilkolásra készek s azokat ő mind barátságosan köszönti s azok mind jószivvel adják vissza a békés köszöntést, ha angol, ha német, ha francia, ha magyar színek tarkállanak hadilobogójukon ... Az ezerkilencszáztizennegyedik évnek, amit világ végezetéig a rettenetes évnek fog hívni a történetírás, a mesegázoló esztendőnek karácsonyhavában úgy hangzik ez, mint egy mese. S ez is csakugyan éjszakai délibáb, karácsonyi aranyfüst, utolsó káprázat egy elmúlt világból: a hadihajó, mely boldog jenki gyerekek ajándékait hozza a lángbaborult világ gyerekeinek. Angol és német, magyar és francia, orosz és török, szerb és montenegrói gyerekeknek egyformán, válogatás nélkül, mint ahogy az apák egyformán feküsznek a lövészárkokban karácsony éjszakáján, hallgatván, amint az ágyuk gyűlölködőn ugatnak föl az angyalok utjától fényes égre. Boldog országból jön ez a hajó, melyet felhőkarcoló ötlet eresztett a vizekre tíz milliót érő rakományával és a fekete lelkű aknák és vért izzadó hadihajók óceánján úgy úszik, mint valami szelidítő olajcsepp. Vagy inkább nagy könnycseppül talán, mely révedezve perdül le a világ arcán, a jövendővel való vajúdás rettenetes perceiben. Van-e olyan nyers tengeri farkas, akinek sasszemét el ne futná a harmat, mikor meglátja a játékszállító furcsa hadihajót, amely olyan groteszk, mint a srapnellhüvelybe tett karácsonyfa? Van-e olyan rumivó vén matróz, akinek esőmarta bronzpofáját meg nem rándítaná a részvét és ellágyulás, mikor a hullámok fölött végigzeng a párbeszéd a ködkürtön keresztül : — Honnan jöttök? — A gyerekektől. — Hová mentek? — A gyerekekhez. * — Mit visztek? Könyeket száritó semmiségeket. Aranyhaju babákat, kóhhuszárokat, csöngettyűs paprikajancsikat. Mosolyt és kacagást. Kis Jézus ajándékait. Talán nem is kicsiknek, hanem a rossz nagygyerekeknek hoz meglepetést és egy szállópercnyi gyönyörűséget a nagy hajó, mely az aranygyapjas hérosz nevét viseli. Talán nem egy elsülyedt világ üzenetét hozza, hanem az uj ígéretét, mely most van kiemelkedőben a véres habok közül. Talán nem is csillagos lobogót, hanem karácsonyfát emel legmagasabb árbocán s annak gályái közt a glóriás gyermek mosolyog a tűzözönön keresztül a világra: én élek, engem nem lehet megölni, én csak elrejtőztem,de már jövök vissza hozzátok... Lengyelországi támadásunk előre halad. Visszavert francia támadások. A Kárpátokból menekül az orosz sereg. Nagy csaták Galíciában. Kárpáti offenzívánk sikeres. (A K. L. eredeti távirata.) A Kárpátokban támadásunk a Latorca felső területén jól halad előre. A lupkovi szorostól északkeletre, Kraszno- Tuchovtól északra és a Dunajec alsó részén hevesen tovább folyik a harc. Dél- Lengyelországban a helyzet nem változott. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. „A döntés megtörtént.“ (A K. L. eredeti távirata.) Berlin, december 22. A »Frankfurter Zeitung« a lengyelországi és galíciai harcok eredményeiről a következőket írja: A legfelsőbb hadvezetőség még nem ad nekünk részleteket azokról a harcokról, amelyek a befejező felvonást megelőzték, a viszszavonulásról és üldözésről, amelyeket egykoron, a hadvezetőség leghatalmasabb dicső tetteinek fognak nyilvánítani; még nem ismeretesek a számok, amelyek alapján a győzelem statisztikailag kézzel foghatóan mérhető le. Ennek a hallgatagságnak az okait már több ízben kifejtettük. A német hadvezetőségnek alapelve, hogy katonai műveletekről egyáltalában csak akkor ad közelebbi részleteket, ha már bizonyos befejezéshez jutottak. Annál a helyzetnél, amely most Lengyelországban előállott, a hallgatagság kétszeresen fontos, mert a legkisebb célzás is támpontot nyújthatna a visszavonuló ellenségnek, amelyből az üldözés terveire vonatkozólag következtetéseket vonhatna le. Ezt minden áron el kell kerülni, még akkor is, ha ezáltal egyes türelmetlenek ideget szenvednének. Mentől hatalmasabb lesz a csapás, amely most az orosz főerőre hull, annál tovább lesz szükség erre a hallgatásra. Még ha napokig is eltart, türelemmel kell lennünk. Mi tudjuk. A döntés megtörtént. Ez nekünk elég. Betűk és számok nem jelentik a győzelmet, ezek majd akkor, ha a pillanata elérkezik, csak a méreteit fogják szemléltetően megmutatni. Lengyelországban már néma győzelemért harcolnak, hanem a győzelem végső gyümölcseiért. Przemys ostroma. (A K. L. eredeti távirata.) Igló, december 22. Kovács Árpád vártüzér-hadnagy Przemyslből repülőgépen tábori levelezőlapot küldött atyjának, Kovách István leibici polgármesternek. November 18-án kelt kártyáján azt írja, hogy az oroszok, úgy látszik, okultak múltkori vereségükön és most tisztes távolságban tartózkodnak. Przemysl védőserege ezért mostanában nehéz ütegekkel tüzel rájuk. Leírja, hogy november eleje óta ő is egy ilyen nehéz üteg parancsnoka. A védősereg hangulata kitűnő és rendületlenül nagy a végleges győzelemben vetett hite. Visszavonul az orosz Ungból. (A K. L. eredeti távirata.) Munkács, december 22. A kárpáti fronton helyzetünk kitűnő és ma már a galíciai orosz összeomlás után biztosra vehető, hogy a Kárpátokba betört orosz seregek kiverése már csak rövid idő kérdése.Támadásunk Ung megyében minden ponton diadalmasan haladt előre, hős csapataink a Vezérszállásról a Tiha völgyön keresztül Ung megyébe vonult ellenséget Hajas községnél megverték és szétszórták. Uzsoktól délnyugati irányban csak kisebb orosz erők állanak. A városba naponta sok fogoly orosz tiszt és közlegény érkezik. Mindnyájan arról panaszkodnak, hogy élelmezésük igen hiányos, mert a trénjük csak igen csekély számban tud átvergődni a Kárpátoknak nehezen járható utain. Egész Ung megyében különben teljes a nyugalom. Malomréten és Fenyvesvölgyön az állomásfőnök már el is foglalta hivatalát. A skandináv államok elutasították az ántantot. Berlin, december 22. Tizenöt-tizenhat nappal ezelőtt az ántánt országai azt a felhívást intézték Norvégiához és Svédországhoz, hogy a narwicki kikötőt nyissa meg számukra és tegye lehetővé, hogy ezen a vonalon át hadianyagot szállíthassanak el Oroszországba, amely tudvalevőleg a Dardanellák elzárása óta teljesen el van zárva nyugati szövetségeseitől. A követelést Svédország és Norvégia azonnal a leghatározottabban visszautasította. A malmöi királytalálkozáson állítólag az antánínak ez a követelése is szóba került és teljesen egyhangú megállapodás jött létre abban az irányban, hogy a skandináv államok minden ilyen irányú kísérletet továbbra is a leghatározottabban vissza fognak utasítani.