Kecskeméti Lapok, 1918. július-december (51. évfolyam, 148-298. szám)
1918-09-19 / 214. szám
k x ■ . ff 1 —1 A városi hatóság akarva, nem akarva közgyámja lett a lakosságnak olyan dolgokban is, amelyek azelőtt kinek-kinek a legsajátabb magánügyei voltak s beleszólást ugyan senkinek sem engedtek volna. A város sem szívesen vállalta ezt a feladatot, gondoljuk, de épugy kénytelen volt vállalni, mint ahogy mi kényszerűek vagyunk eltűrni. De ha már vállalta, ha muszájból is, a feladatot, akkor jobban utána kellene látnia. Nem tartozunk egyáltalán azok közé, s erről nem egy-szer bizonyságot tettünk, akik csak a más vidékit találják jónak és dicséren-ődőnek, a hazait mindig leszólják és ócsárolják. Nagyon szívesen méltányoltuk mindig, ha a város szolgálatára és segítségére állott valamiben a lakosságnak, de nem hunytunk szemet akkor sem, ha most találtunk olyan jót, ami másutt bevált és nálunk hiányzott. Némi, sőt nem is csekély nehézkességet hányhatunk a hatóság szemére. Leginkább azt, hogy bár az élet gyakorlati kérdéseivel állnak többnyire szemben, amelyek gyors és pillanatnyi megoldást követelnek, bürokratikus meggondolással kezelik őket mégis. Csak egy példát akarunk felhozni. A cipészműhelyen legalább egy esz- tendő óta elmélkedik a város és meg-oldásra, úgy látszik, még távolról sem jutott. Pedig olyan égető ez a kérdés, amit már tovább halogatni igazán nem szabadna. Ha más hasonló városokban eredményesen tud az működni, ha példákat lehet látni, hogy milyen jól beválnak az ilyesféle üzemek másutt, akkor érthetetlen, hogy miért nem működik az nálunk még ma sem. Ezzel kapcsolatban rá emlékezünk, hogy egyik helybeli cipőgyár, ha jól vagyunk informálva, nagyon tisztességes ajánlatot tett a városnak, hogy egyelőre a tisztviselőket, esetleg még tágabb köröket is ellátna lábbelivel, körülbelül abban az árban, mint ahogy a katonaságnak szállítja. Miért jutott várjon zátonyra ez a kezdeményezés ? Tisztviselőivel s nemcsak a magáéivá! általában többet törődhetne a városi Sokszor kifejtettük itt már, hogy a háborús, szertelen drágaság tulajdonképpen kizárólag a fix fizetésű embereket sújtja, mert gazda, iparos, kereskedő áthárítással mind megtalálja a maga számvetését. Csak ez az osztály pusztul bele teljesen az immár elviselhetetlen és megbízhatatlan árakba. Ha egy-egy szűklátkörű és rövidlátó gazdáram a közgyűlésen meg is irigyli azt a font sertéshúst, amihez a tisztviselő talán hozzájut, az ne riassza el a hatóságot, sőt nagyobb körök kielégítésére igyekezzék. Tulajdonképpen nem volna szabad különbséget tennie — s ezt sem először mondjuk most már — városi és állami tisztviselő között, az állami tisztviselőket is kötelessége lenne ugyanazokban a könnyebbségekben részesítenie, mint amiket a városiaknak juttat, sőt lehetőleg a magánalkalmazottakra is ki kellene terjeszkednie. Itt a példa előtte: ha az állam beszerzési csoportja befogadta a közigazgatás embereit, úgy igazságtalanság és csúnya méltatlanság, hogy a város ridegen visszautasítja az államiakat a maga könnyebbítéseiből, akik pedig époly nehezen sújtott polgárai ennek a városnak, mint a városi alkalmazottak. S ugyanez áll tágabb körben a magántisztviselőkre is A zöldségellátásba is erélyesebb kézzel belenyúlhatna már a város és ha nehézségekbe ütközik az egész város bőséges ellátása, legalább annyi konyhakertészetet kellene állítania, amiből a tisztviselőket önköltségen ellássa, mert végeredményben ez is a piac megkönnyítése és az árak természetszerű kisebbedésére vezetne. Íme, csak bele kell markolni, máris mennyi megoldásra váró kérdés! A jóakaratban nem kételkedünk, de viszont gyorsabb ütemet és erélyesebb fellépést a háború ötödik esztendejében már igazán elvárhatunk. II évfolyam, 214. vám. Ára: 12 fillér. Csütörtök, 1918. szeptember 19. Előfizetési ár fj| JP «ma ff » mam m m ^e2re^en minden nap, mm, KEGKENEH UJUPOK . Félévre.................. 16 K A ______ t dolgok a szerkesztőség és Negyedévre ........ 8 K |PR|j|g| kiadóhivatalba intézendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ~ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hl. kerület, Arany János-utca 8. FjJ OOETUEM PO L m KAI MAP I L. A '»• kerület- Arany János-utca 8. A szerkesztésért fddös: Hollósyjános. Telefonszám: 141. Laptulajdonos: a Nyomdarészvénytársaság. Visszavert olasz támadások. Budapest, szeptember 18. Olasz hadszíntér: A Brenta és a Monte Solarolo között az olaszok tegnap reggel erős pergőtűzig fokozott tüzérségi előkészítés után támadásra indultak. Rohamoszlopaikat a Brenta völgyében és a Col Caprille előtt tüzelésünkkel visszaűztük. Az Asoronén ütegeink hatása alatt egyáltalán nem tudtak kijönni árkaikból. A Monte Perticán, a Solarolón és Passon - gerincen elkeseredett harcokra került a sor, amelyekben az ellenség szintén kénytelen volt visszahúzódni. A többi szakaszokon sok helyütt élénk repülőtevékenység. Nyugati hadszíntér: Az osztrák és magyar csapatoknál nem volt nagyobb harci cselekmény. Délkeleti (macedón-albán) hadszíntér: Pojaninál meghiúsultak az olaszok megújított előretörései. A VEZÉRKAR FŐNÖKE. Adakozzunk a Kada-Otthonnak! ff A Magyarországi Nevelő Munkások Szövetsége. — Irta: Dr. Fodor János. — II. A megalakulás. A Nevelő munkások szövetsége Miskolcról indult hóditó útjára. Oda sereglettek tehát f. hó 7-én az ország minden részéből a vidéki szövetségek képviselői, hogy az országos szövetség megalakulását kimondják s az október végéig Budapestre összehívandó kongressus előadói tervezetét, programmját megbeszéljék. Ahivatalos” Miskolcot őszinte sajnálattal nélkülöztem a kongressuson, de úgy látszik el volt foglalva a padagógusok kongressusa idején a gyermektanulmányi kiállítás megnyitásával! Pedig a megnyitás csak úgy lett volna a kiállítás tartalmához méltóan inposáns, ha az ország odasereglett paedagogusainak jelenlétében történik. A szövetség nagyszerű jövőjének felemelő előéletével sőt kiszámadságával merem pedig megjósolni, hogy a hivatalos Miskolc erre a kongressusra, s a szövetségre büszkén fog hivatkozhatni, mert nincs vidéki város Miskolcon kívül, mely ily jelentőségű kulturmozgalom kiinduló és találkozó helye lett volna. A nevelő munkások szövetsége minden tisztviselők szervezkedésének és összefogásának kiinduló pontja, példája és biztosítéka, ami végső vonatkozásaiban a tulajdonképpeni kultur jogállam megteremtését jelenti. A szövetség, igaz, közvetlen feladatának a nevelő munkások nyomorának megszüntetését tűzte ki, de amint ezt az előzetes értekezleten Mózes Imre, Villányi Antal és e sorok írója kifejtette ezt a célt is csak akkor érhetjük el az állammal szemben, ha politikai tényezőkké leszünk s hogy azzá teljes súllyal lehessünk, az összes tisztviselők együttes politikai föllépésére lesz szükség. Eladdig anyagi helyzetünkön teljes mértékben csak privát vonatkozásokban segíthet az egyesülés. Politikai hatalmunkat azonban nem csak azért akarjuk érvényesíteni, hogy nyomorunk megszűnjön, hanem, hogy ennek a szerencsétlen nemzetnek nevelői és tisztviselői döntő tényezők legyenek az államban. Végre a tartalomnak, a készültségnek, az arra valóságnak is szóhoz kell jutnia, mert ha gazdálkodás alatt csupán az élet anyagi föltételeiről való gondoskodást értik is közönségesen, az előtt, aki orránál tovább lát, nem titok, hogy a szellemi javak az anyagi javak forrásai s minél szabadabban érvényesülhetnek a szellemi erők, annál dúsabban ontják az anyagiakat. Soha kedvezőbb alkalom és sürgősebb szükség nem volt erre, mint ma, mint háború után, mikor a többtermelésnek ezt a tehetségek szabadságából fakadó, eddig mindig föld alá bujtott ősforrá-