Kecskeméti Napló, 1913. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1913-01-01 / 1. szám
2. oldal, előterjesztett kérelmünknek ; ma egyel több indokunk van rá, amikor Kada Elek polgármesternek rosszulléte és gyengélkedő állapota miatt kímélnie kell magát s esetleg hosszabb ideig távol lesz hivatalától. Kötelességül állítjuk a város helyettes polgármestere elé, hogy vonja vissza kérelmét, mert a pénzügyi nehézségek folytán most, mikor nagy művek, a csatornázás, vízmű, kórház megvalósítása előtt állunk, melyekben a helyettes polgármester dolgozott, nagy szükségünk van reá. Indítványozza, hogy a t. bizottság közgyűlése hálája, elismerése, bizalma és ragaszkodó szeretete kifejezése mellett küldöttség útján kérje fel a helyettes polgármestert kérelme visszavonására s kéri, hogy addig a döntést ez ügyben függessze fel. Dörgő éljenzés, egyhangú helyeslés kisérte az indítványozó képviselő őszinte és közvetlen szavait. Az elnöklő főispán az indítványt határozattá emelte és felkérte dr. Horváth Mihály biz. tagot a küldöttség elnökének, és a küldöttség visszatéréséig az ülést felfüggesztette a közgyűlés. Mint egy ember állott fel a közgyűlés minden egyes tagja és spontán tüntetéssel csatlakozott a küldöttséghez, mely a helyettes polgármestert dolgozó szobájában felkereste. A közgyűlés egyhangú lelkes határozatát dr. Horváth Mihály, a küldöttség elnöke tolmácsolta a meglepett helyettes polgármesternek: — A közgyűlés megbízásából jelentünk meg, hogy tudtára adjam Nagyságodnak a közgyűlés egyhangú határozatát. Kimondta a közgyűlés, hogy eddigi működése iránt hálával és bizalommal viseltetik s kéri, hogy a város érdekében vegye vissza nyudíjazása iránt beterjesztett kérelmét. A mostani nehéz viszonyok közt hozza meg a város közönségének ezt az áldozatot. Mikor elcsitult a küldöttség tagjainak ajkain az éljen, Bagi László a megindultságtól remegő hangon így válaszolt: — Lelkem mélyéből megindulva köszönöm a megtisztelő bizalmat. Negyvenegy éve vagyok tisztviselő, ebben a légkörben éltem, hozzá vagyok nőve a a hivatásomhoz. Nem volnék méltó tisztviselő, ha feltétlen tisztelettel nem adóznék felebbvalóim akaratának és feltétlen szeretettel nem ragaszkodnám azokhoz az ügyekhez, melyekben a közgyűlés megtisztelő bizalmából működni szerencsés voltam. Bár érzem, hogy a magam érdeke ellen van, mert kockáztatom egészségemet, engedelmeskedem a közgyűlés akaratának és nyudíjkérvényemet visszavonom. A megindultság ott küzködött a küldöttség tagjainak szemében a helyettes polgármester keresetlen szavaira. Szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta a küldöttség a helyettes polgármester nemes elhatározását. Mikor a küldöttség visszatért küldetéséből, a főispán újra megnyitotta az ülést, melyen dr. Horváth Mihály a küldöttség elnöke örömmel jelentette, hogy a küldöttség sikerrel járt, a helyettes polgármester meghajolt a közgyűlés akarata előtt és nyugdijkérvényét visszavonta. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette s igy feleslegessé vált a helyettes polgármester nyugdíjazása felől határozni. Mikor a helyettes polgármester később bejött a közgyűlésbe és a főispán balján helyet foglalt, a közgyűlés tárgyalása egy ideig megakadt, a város közönségének képviselete meleg tüntetéssel éljenezte Bagi Lászlót. Utólagos megjegyzésül nem mulaszthatjuk el rámutatni, hogy a Kecskeméti Napló elsőnek számolt be a helyettes polgármester megtartása iránt megindult mozgalomról, mert a közvélemény ütőerén tartva kezét, szép feladatának tekintette tolmácsolni a város közönségének igazi felfogását és hangulatát a meghamisításra törekvő machinációkkal szemben. r£Á» ACI MŰVÉSZET ÉS VALLÁS. A kecskeméti kath. egylet adventi estélyén, 1912. dec. 22. — Felolvasta: DR. HAJNÓCZY IVÁN. — — A Kecskeméti Napló eredeti tárcája. — Hölgyeim, Uraim! Az a megtisztelő felszólítás, mely az előadás megtartására vonatkozóan ért, feladatommá tette megvilágítani azt az összefüggést, amelyben a vallás áll a modern művészetekkel. Bár a rendelkezésemre álló idő és a körülmények egyaránt lehetetlenné teszik számomra akár azt, hogy ennek az egész eszmevilágot felölelő tárgynak részleteibe elmélyedhessek, akár azt, hogy előadásomat bemutatásokkal világíthassam meg, mégis igyekszem ezt a rendkívül vonzó eszmekört lehető áttekinthetően és összefoglalóan átfutni . . . Ha a művészetek történeti fejlődésén végig tekintünk, akkor a művészetnek a vallással kettős kapcsolatát állapíthatjuk meg. Ezek egyike külső kapcsolat, t. i. az, hogy a vallás szolgáltatta a legfőbb alkalmat a művészeteknek önmaguk kifejtésére. Ezzel párhuzamosan jelentkezik a művészetnek és vallásnak másik, belső kapcsolata : az, hogy a vallás eszméi, cselekményei és hősei voltak legfőbb, legmagasztosabb tárgyai a művészeteknek. Elegendő lesz e két tétel igazolására az egyes művészetek fejlődésére rövid pillantást vetni. A képzőművészetek ágai közül az építőművészet az, amelynek kezdettől való fejlődését a ránk maradt emlékekből leginkább nyomon kísérhetjük, de egyúttal a művészetnek az az ága, amelyből a művészet és vallás szoros kapcsolata a legvilágosabban kitűnik. Hiszen a tízezer év előtti északeurópai kőkorszakbeli, óriás terméskövekből összerótt sírboltok , a dolmenek, a szinte egykorú asszír és egyptomi sziklasírok és piramisok mind a föltámadás ősi hitének köszönik keletkezésüket. Az építőművészet ókori legmagasabb fejlettségét kétségtelenül az istentiszteletre rendelt épületek mutatják : a régi Palesztina legkiválóbb építménye a jeruzsálemi Salamon király temploma ; a görög korintusi, mükenei, eginai templomok és a görög építészet legnagyobbszerű műalkotása: az athéni Parthenon. Ebben és a római Pantheonban, a minden istenek templomában tükröződik mindaz, amit az ókori Európa két kultúrnépenek művészi tehetsége, vallási buzgalmának hatása alatt, a téralkotásban legkiválóbbat teremteni képes volt. Azonban az építészet fejlődésének egészen új irányt és lendületet ad a keresztény vallás. Ez az előbbieknél hasonlíthatatlanul emelkedettebb, magasztosabb eszméi számára és a régebbi vallásokénál mélyebb hitbuzgalmában nem találja megfelelőknek a maga számára az addig meglevő műformákat, hanem újakat keres, amelyek az ő eszmevilágának jobban megfeleljenek, amelyekben magát mélyebben, egyénibben kifejezésre juttassa. Ez a törekvés teremti meg római földön az ókeresztény bazilikákat, melyek közül a fenmaradtak legkiválóbbjai a római szent Pál és San Clemente-templom. És bár ezek az előző építészeti műalkotásokkal szemben önálló műformákat mutatnak , a középkor vallásos buzgalma nem ismer megállást, hanem az építés technikájának fejlődésével új formákat keres a maga számára. Ez a lankadatlan buzgalom teremti meg egyfelől keleten a bizánci építést és ennek örökbecsű mintaképét: a konstantinápolyi Aja Szófia, vagyis isteni bölcseség templomát, valamint nyugati társát, a velencei szent Márk székesegyházat; másfelől pedig nyugaton, a művészetek gazdagabb és változatosabb fejlődésének földjén legelőbb a román építészetet, melynek legjellegzetesebb képviselői az olasz pisai, a német mainzi és speieri dómok; hazánkban a tihanyi altemplom, a pazar fénnyel megújított pécsi és a gyulafehérvári székesegyház, valamint a dunántúli lébényi és jáki templom, mely utóbbinak díszes főkapuja Kecskeméti Napló 1. szám. A mai anyák és a tegnapiak, „Édes anya“, a legszebb név, amely valaha asszonyembert illetett. Jelenti az emberiség fentartó erejét, jelent kimondhatatlan boldogságot és kimondhatatlan szenvedést, jelenti a legnagyobb gyöngédséget, legönfeláldozóbb szeretetek Név, amelynek kimondásánál ragyogóvá lesz a gyermekarc, megenyhül a legkérgesebb szív, megmozdul a lélekben a jó szándék. A gyermek legszebb ideálja az édesanya. Szeret-e szerelmes lángolóbban, mint gyermek a jó édes anyját? Ragaszkodik-e barát a baráthoz odaadóbban, mint anyjához az ő gyermekei ? Micsoda hatalom van az anyák kezében ezen a réven gyermeklelkek átalakítására, micsoda varázsvessző a jövendő társadalom irányítására! Az újabb időkben azonban nem elégíti ki az asszonyok becsvágyát az anyai hatalom. Mintha ez e fogalom vesztett volna is népszerűségéből. A „dolgozó nő“, a feminista nő, az orvosnő, a bankleány ma sokkal tekintélyesebb, keresettebb állások, mint az édesanyáké. És mintha ezek az újabb munkaterek csakugyan ártottak volna az anyai hatalomnak. Vagy az anyák maguk vesztegették el tekintélyüket, mióta kiléptek a család szentélyéből a közélet terére. Igen nagy átalakulásoknak kellett történniük, hogy ez a hanyatlás bekövetkezhetett, mert hódoltak az anyai tekintélynek a legrégibb időktől fogva, minden kornak népei s annál inkább, minél józanabb, minél erkölcsösebb társadalmakban éltek. Beszélnek olyan társadalmakról, melyekben nem csak hogy az anyák nevelték a gyermekeket, hanem az anyákról is nevezték el őket. Az anya neve volt a családnév. Viszont olyan népekről is jegyzett a történet, amelyek nem ismertek anyai tekintélyt. Ilyeneknél általában háziállat vagy árucikk volt a nő és megfelelően nyers, fejletlen vagy erkölcstelen volt a családi, meg a társadalmi élet. Ma már senki sem beszélhet fejletlen társadalomról, mégis sajnosan tapasztalható : 1. hogy a mai nők maguk nem értékelik eléggé az anyai hivatást; 2. hogy a társadalom nem becsüli elég nagyra az anyai tekintélyt ; 3. ami a legszomorúbb, a mai gyermekek nem tisztelik eléggé a mai édesanyákat. Nem függ-e össze ezen jelenség a mai nő új térfoglalásaival? A kereső munkajogáért, az egyenlősé