Kecskeméti Napló, 1913. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-24 / 19. szám

2. oldal. Kecskeméti Napló 19. szám. POLITIKA. — Fővárosi tudósítónktól. — A képviselőház ülése. Tegnap ismét az ellenzék közreműkö­dése nélkül tartott ülést a képviselőház : a bejáratokat megint csendőrök őrizték, bár az ellenzékiek meg sem kísérelték a be­vonulást. Az ülést háromnegyed tizenegykor nyitotta meg Tisza István gróf. Zichy János gróf miniszter az ülés elején két törvény­­javaslatot terjesztett be a tanítók fizetésének rendezéséről. A napirend első pontján az új nyere­­ménykölcsönről szóló törvényjavaslat szere­pelt, melyet Lévay Lajos báró előadó ismer­tetett. Az előadó elsorolta azokat a munkás­­védelmi és más szociális intézményeket, melyek az új nyereménykölcsön jövedel­mében osztozkodni fognak. Hegedűs Kálmán felszólalása után a Ház a törvényjavaslatot úgy általánosság­ban, mint részleteiben megszavazta. Papp Géza báró a tokaji borvidék se­gítéséről szóló törvényjavaslatot ismerteti. A Ház a javaslatot úgy általánosság­ban, mint részleteiben megszavazta. Szabó János előadó több vicinális­­vasút engedelem-okiratának kiadásáról szóló törvényjavaslatot ismertet. A Ház mindezeket a javaslatokat vita nélkül megszavazta. Ezután mentelmi ügyeket tárgyaltak. Az ülés a jegyzőkönyv hitelesítésével fél egy után véget ért. Az ellenzéki pártok értekezlete. A szövetkezett ellenzéki pártok tagjai tegnap délelőtt tíz órakor a néppárt köz­helyiségében gyűltek össze. Előbb az intéző­­bizottság tartott ülést, majd közös értekez­let volt, amelyen Molnár János elnökölt. Az értekezleten Molnár János előter­jesztette az intéző­bizottságnak indítványát, amely az ellenzék választójogi bizottságába 28 képviselő beválasztását javasolja. Az elnök bejelentette, hogy a választó­­jogi bizottság ülésein a szövetkezett ellen­zéki pártok valamennyi tagja részt vehet. Az értekezlet egyhangúlag hozzájárult az elnök előterjesztéseihez, mire az ülés vé­get ért. A megalakított választójogi bizottság a szövetkezett ellenzéki pártok értekezlete után nyomban összeült és elnökévé Apponyi Albert grófot, jegyzőjévé Szmrecsányi Györ­gyöt választotta meg. A bizottság meg­állapította, hogy kettős célja van, először, hogy a szövetkezett ellenzéki pártok teljes ülésére a javaslatot előkészítse és másod­szor, hogy összehasonlítva a kormány javas­latát az ellenzék javaslatával, tájékoztassa az ország közönségét. A bizottság legköze­lebbi ülését kedden délután öt órakor tartja meg a néppárt közhelyiségében, ahol meg­alakítják az egyes albizottságokat. Csokoládé és cukorka különlegességek gyári raktára EGRY P. FÜLÖP Kecskemét, Kossuth­ tér. A téli idény alkalmával ajánlja nagy választéka valódi angol, francia és belföldi t­easütemény-különleges­­ségeit. Nagy választék ajándéknak alkalmas bonbonierek díszdobozok és valódi japán kazettákban. A közkedvelt Egry-féle legfinomabb szaloncukorka 1 kilogramm 2 korona. Valódi Kugler (Gerbeaud) b o n b o n o k állandóan kaphatók. A tanítók fizetése. — Zichy miniszter javaslata. — Budapest, jan. 23. Zichy János gróf vallás- és közokta­tásügyi miniszter tegnap két törvényjavas­latot terjesztett a Ház elé, az állami taní­tók, valamint a felekezeti és községi taní­tók fizetésének rendezéséről. A két javas­lat egyenlővé teszi az állami és nem állami tanítók kezdő fizetését, valamint azt a leg­nagyobb fizetést is, melyet a tanító hivatali pályáján elérhet. A kezdő fizetés az 1000 korona he­lyett 1200 korona, a legnagyobb fizetés pedig az eddigi 2600, illetőleg 2400 korona helyett minden tanítóra néve 3200 korona Az állami és nem állami tanítók fizetése között az a különbség lesz csak, hogy a nem állami tanító fizetésének emelkedése a 15­—25-ik szolgálati év között valamivel lassúbb, mint az állami tanítóé. A maga­sabb fizetési osztályba való előlépés auto­matikusan történik, de csak az érdemesség alapján, ha a tanfelügyelő a tanító műkö­désének eredményét „ki nem elégítőnek“, vagy magatartását „nem megfelelőnek“ mi­nősíti, a tanítót csak akkor zárják ki az előlépésből. Ugyanilyen módon minősíti a feleke­zeti tanítót egyházi hatósága, a községi tanítót pedig a községi iskolaszék is; az állami tanítók érdemességét vagy érdemte­lenségét azonban kizárólag a tanfelügyelő állapítja meg. A tömegsztrájk. A főváros intézkedése. Abban a mértékben, amint közeledik 26-ika, a tömegsztrájk állítólagos kimon­dásának napja, a főváros hatósága minden biztosító intézkedést megtesz idejében arra nézve, hogy a főváros lakosságát kellemet­len meglepetés ne érhesse a legfontosabb közszükségletek ellátásának biztosításánál. A hatóság embereiben ugyan erős az a meggyőződés, hogy a sztrájk nem fog odáig fajulni, hogy miatta a nyomába lépő ínség és drágaság folytán első­sorban éppen a munkásság szenvedjen, a­melynek mozgalma máris előre veti a folyvást résen álló uzsora árnyékát. A főváros első­sorban a saját üzemei zavartalan működésének biztosítására fog törekedni. Gondoskodás történt arra nézve, hogy a lakosság élelmezésében, hússal, tej­jel kenyérrel és más egyébbel való ellátá­sában fennakadás ne történjék. A készülő politikai tömegsztrájkot a kormány sem nézi tétlenül. Hír szerint a kormány a készülő sztrájkot lázadásnak tekinti s a büntető törvénykönyv vonatkozó szakaszai alapján fog a sztrájk ellen véde­kezni. A kormánynak más eszköze is van. Hír szerint az általános sztrájkot a fővá­rosban úgy akarja elnyomni a kormány, hogy a budapesti államrendőrség főkapi­tányává a gyenge kezű Boda Dezső he­lyére kinevezi Haller József gróf volt bor­sodi főszolgabírót. A szociáldemokraták készülő sztrájk­jához újabban erkölcsi és anyagi támoga­tásukat kilátásba helyezték az újpesti demokraták, az újpesti kereskedelmi alkal­mazottak egyesüle és az újpesti fűszer- és vegyeskereskedők. Még egyszer a Zeneiskola. A „Kecskeméti Lapok“ január hó 22-iki számában ezzel a felhívással rukkolt ki, hogy „méltóztassék megkérdezni a szü­lőket, akiknek akkor is voltak s ma is van­nak zeneiskolás gyermekei’. . . . van-e különbség és pedig lényeges különbség a régi és az új zeneiskola között?“ Hát mint ilyen szülő, erre a kérdésre a következő észrevételeket teszem meg. A városi zeneiskola 1911—12. évi értesítője szerint a két leginkább kultivált szak közül a zongora szakon 95 hallgató közt 16, a hegedű szakon pedig 52 közt 13 nem osztályoztatott. A számarány, illetve a nem osztályozottak százaléka feltűnő, amennyiben a zongora szakon a nem osz­tályozottak 17, a hegedű szakon pedig 25%%-al szerepelnek. Ha a nem vizsgálato­­zottakat is figyelembe­­ vesszük, kiknek száma az elsőnél 7, az utóbbinál 2, akkor ezen számarány még kedvezőtlenebb. Ezen számarányok pedig beszélnek s váltig mondják, hogy vagy a tanulók gyengék,­ vagy az egyes szakok túlzsúfoltak s nem marad elegendő idő a tanulók oktatására, vagy szem elől téveszti az intézőség, hogy a szülők a városi zeneiskolában tulajdon­képpen nem művészeket és művésznőket akarnak gyermekeikből neveltetni, csupán a továbbképeztetésre az alapot lerakatni, legtöbb esetben pedig megszereztetni velük valamelyes zenei tudást, mely nemesíti a lelket, műveli az embert, finomítja az ízlést. Nem kell éppen az egyszeri latin tanárnak álláspontjára helyezkedni, ki e tárgyból a nebulóknak soha kitűnőt nem adott, azzal az indokolással, hogy „mit adjunk akkor nekem ? hát még Cicerónak ?“ De bármelyik ok forog is fenn, egy dolog érthetetlen előttünk, szülők előtt s ez az, hogy miért nem osztályoznak, miért nem bocsátják ezen 17, illetve 25 százalé­kot vizsgálatra és miért nem adnak nekik bizonyítványt ? Minden iskolában szokásos, hogy az összes hallgatók vizsgálatra bo­csáttatnak, a férjese elhullik, megbukik, de bizonyítvány nélkül a tanintézetből el nem bocsátják. S ha már a „Kecskeméti Lapok“ t. cikkírója kérdez, hát — nem mint szülő — hadd kérdezzek én is. Szent-Gály Gyula elmenetelének, — mely 1909. szeptember 1-ével történt — magyarázatát adja azzal, hogy „a város nem volt abban a helyzetben, hogy ezt a kívánságát (t. i. a jobb anyagi ellátást, illetve fizetésemelést) teljesíthette volna. A dolog pedig végeredményben úgy áll, hogy Szent-Gály Gyulának fizetése volt 2400 korona. A mostani igazgató az 1910. évi február hóban választatott meg három hónapra visszamenőleg 2700 korona évi fizetéssel, mely 1911. évre 4200 koronában, 1912. évre 5300 koronában lett megálla­­pitva. 1911. évben talán csak nem a földrengés által jutott a város kedvezőbb anyagi helyzetbe ? Szent-Gály Gyula 15 hosszú eszten­dőn keresztül nevelte az ifjúságot majdnem kolduskenyéren; hajlandó lett volna a legcsekélyebb fizetésemelés mellett, vagy annak csak kilátásba helyezésével is meg­maradni, de mindig rideg megtagadással találkozott s a sokkal jobban dotált állásra — hol pedig tudását és szorgalmát a leg­teljesebb anyagi és erkölcsi elismeréssel honorálják­­—még meghívásra is vérző szív­vel távozott. És többi jeleseink, Halmay és Koller miért voltak kénytelenek eltávozni ? Pedig nem volt hangverseny Kecskeméten, me­lyen nem szerepeltek. Még pedig grátis! S s 1 r~­ca ›=·i ›33 *‚3 e—' a N

Next