Kecskeméti Napló, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-18 / 90. szám

li. évfolyam, 90. szám Ara a fillér. Péntek, 1913. április 18. Előfizetési ár: fB % r # Előfizetési ár: Helyben házhoz hordva : fB ^r.r:'C |\PCSI\PlI |Kl I Negyedévre . ^ W^B^ W W V TM H Negyedévre .50. Egyes szára ára 2 fillér. Vasár- és ünnepnapon 4 fill­ér. 1 1 % .Megjelenik minden nap délután H telefonszám: 274. nap x £ Szerkesztőség és Előfizetéseket hirdetéseket Kecskeméten, III., Arany János­ utca 6. szám. ^B ^B felvesz mindennap a kiadóhivatal Bejárat a Széchenyi-tér felől is, a katholikus és Szél Nándor (ezelőtt G. Fekete Mihály) bérház második kapuján át. könyvkereskedése, Szabadság-tér 2. szám. Felelős szerkesztő: PUPITY JÁNOS Dr. Független politikai napilap. ^Proi/pr atí,laM*TSAé! ki*dó.* r r r a KECSKEMÉTI NAPLÓ lapkiadó társaság. Az uj járadéktipus. (K. Ö.) A lapok híradása szerint az uj államkölcsön kedvező fogadtatásra talált. Tekintve az előzetes bejelentése­ket, a jegyzések túl fogják haladni a várt eredményt. Az aláírási felhívásnak feltételei mindenesetre olyanok, melyek a tőkebefektetéssel szemben táplált igé­nyeket kielégíteni képesek. Nemcsak a magasabb kamat, de még inkább az átvételi árfolyam oly hozadékot biztosít, mely a részvény­­papírok kedvezése mellett is figyelemre méltó. Azért egy cseppet sem csodál­kozunk, hogy a kölcsönt tetemesen túl fogják jegyezni. Mert pénz az min­dig van. Csak az a kérdés, kinek hi­telezünk. Bár látszólagosan így minden rend­ben volna, két szempontból akarjuk az új államkölcsön kibocsájtását meg­világítani. Az egyik az új kamathoza­dék, a másik az államkölcsönök fede­zésének módja. Az új államkölcsön új járadéktípust létesít. Hol vannak azok a boldog idők, mikor a négyszázalékos koronajáradék parin felül jegyzett. Ma a koronajára­dék 4­8 százalékot kamatoz és így eleve ki volt zárva, hogy az új­ kölcsön négy százalékos járadék mellett elhelyezhető lesz. Pénzügyi körökben ötmilliárd ko­ronára becsülik az államok kölcsön­­­szükségleteit és így alig van remény, hogy, a járadékárfolyam a közel­jövő­ben megjavuljon, annál kevésbbé, mi­vel a mobiltőke az ipari részvényeket keresi fel és teljesen elhanyagolja a já­radékpiacot. Bizonyítja ezt az a körül­mény, hogy éppen az ipari államok küzködnek az alacsony járadékárfolya­mokkal. Bár tehát a pénz és járadék­piac mindenben igazolja az új járadék­­típust, mégis rá kell mutatnunk azokra a következményekre, melyet az új já­radéktípus még a pénzpiacra gyako­rolni fog. Az új járadéktípus mindenekelőtt hátrányos befolyást fog gyakorolni a meglevő járadékainkra. Mindinkább meg­fogy azok száma, kik másban, mint ál­lami járadékban nem bíztak. A folyto­nos árfolyam­veszteség, mely állami járadékainkat éri, bizonytalanná teszi a helyzetet és az a körülmény, hogy az állam a 4 és fél százalékos járadékkal felfelé konvertál, mindenre, csak arra nem alkalmas, hogy valaki 4 százalé­kos járadékot vásároljon, mert az ár­folyamveszteség révén kiteszi magát még annak is, hogy nagy tőkéjéből is veszít. A négy és fél százalékos járadék­­­­ról is az államnak arra a biztosítékára van szükség, hogy ezt a kölcsönt leg­alább 20 esztendeig sem fogja vissza­fizetni. Aki állami járadékot vásárol, az az esetleges árfolyamveszteségért bizo­nyos kárpótlást talál a magasabb kamat­hozadékban. Az új járadéktípus hátrányosan be­folyásolja a jövendő államkölcsönök felvételét. A pénzpiac hozzászokik az új típushoz és alig tételezhető fel, hogy az újabbi kibocsátásoknál vissza lehes­sen térni majd a négy százalékos jára­­déktípusra. Pedig újabb és újabb kölcsönökre lesz szükség. Már maga az a körül­mény, hogy több mint fél milliárd kincs­tári jegy van forgalomban, újabb jára­­dékkölcsön felvételét tételezi fel. Azért talán igazuk is van azoknak a pénz­embereknek, kik azt mondják, hogy az állam ne vegyen fel folyton kisebb köl­csönöket, melyek az államhitelnek csak ártanak, mint az olyan ember hitelének, aki naponta megsarcol bennünket, ha­nem mondja ki férfias bátorsággal,­­ nekem szükségem van például 1000 millióra, de ezt­ az összeget nem egy­szerre, hanem több évre beosztva fo­gom igénybe venni. A járadék kibocsátás ez a módja mindenesetre feltételezné,, hogy az állam bizonyos időn belül újabb járadékot nem bocsátana ki. A tanács mindenesetre jó lehet. Csak attól tartunk, hogy hiábavaló min­den tanács ott, ahol az ország anyagi erejének mérlegelése nélkül mennek bele az adósságcsinálásba. Az új já­radéktípus is a rossz gazdálkodás fo­­lyománya. A póttartalékosok szabadságolása. A tartalékosoknak és póttartalékosoknak a közelmúltban történt általános szabadságo­lása idején az 1911. és 1912. évi póttarta­lékosokat nem szabadságolták. Most a le­génységnek fele három heti szabadságot kapott, a visszatartottakat pedig ezeknek bevonulásakor fogják három heti szabad­ságra bocsájtani. Valószínű, hogy a szabad­ságra menőknek már nem kell visszatérni és a visszatartottakat is pár napon belül elbocsájtják, mert a szabadságoltakat lesze­relték és polgári ruhákban indították útnak. Ajánlott levelek. Feladás a levélgyűjtő szekrények útján. A magyar postaintézet vezetősége a közönség érdekében igen előnyös újítást lép­tet életbe 1913. május hó 1-től. Ugyanis meghonosítja az ajánlott leveleknek s levél­postai küldeményeknek (levelezőlap, nyom­tatvány stb.) a levélgyűjtő szekrények út­ján való feladását. Ez által a közönség sok fölösleges várakozástól szabadul meg, nem kell minden ajánlott küldeménnyel a pos­tára menni, hol ha ép sokan vannak, néha bizony nehéz kivárni addig, míg a sor reánk kerül. A posta ez nyítás érdekében 36 és 17 filléres, vörös szegélyű levélbontékot bocsát ki, amelyeken feltüntethető lesz a feladó címe is. Természetesen a magán boríték is használható az ajánlott levelek levélszekrény útján való feladásánál. Azonban feltétlenül kötelező szabály, hogy csakis kellően bér­mentesített küldemények kezeltetnek aján­lottan, míg az elégtelenül bérmentesítettek mint közönségesek továbbuttatnak, illetve a postai megbízást tartalmazóak vagy amelye­ken utánvétel van kitüntetve, a feladónak visszaadatnak. A postahivatal azután, amely a levél­gyűjtő szekrények kiürítéséről gondoskodik, az összegyűjtött leveleket a hivatalban egy tisztviselő ellenőrzése mellett átvizsgálja, azokból az ajánlott leveleket összeválogatja s azokat egy erre a célra szolgáló előjegy­zési könyvbe vezeti be. Ez a bevezetés azután természetesen az alapja annak, hogy az igazolt , feladó, aki levélgyűjtő szekrény útján adta fel aján­lott küldeményét, arról utólag ép úgy kap­hasson feladó vevényt, mintha a postahiva­talban a felvevő tisztviselőnek adta volna át a levelet,­­ illetve az­ ajánlott kül­deményt. A levélgyűjtő szekrények útján feladott ajánlott küldeményeknél a feladó részéről utólagos rendelkezés (pl. visszavétel, cím­változás stb.) nem lehetséges. A posta az­után az e képen feladásra kerülő ajánlott küldeményeket egész a kézbesítésig aján­lottak módjára kezeli. A nagy horderejű újítást a közönség előreláthatóan igen szívesen fogadja és az ajánlott küldeményeknek e kényelmes fel­adási­­módját fogja inkább igénybe venni, semhogy elfáradjon a postahivatalba. Végül még megemlítjük, hogy a levél­gyűjtő szekrények útján feladható ajánlott levelek feladásához kibocsájtott s a távol­sági forgalomban 36, a helyi forgalomban pedig 17 fillérért kapható vörösszegélyű bo­rítékok (35, illetve 16 fillér frankójegy le­nyomattal) nemcsak a postahivatalokban, hanem minden postai értékjegyárusnál kap­hatók lesznek május elsejétől.

Next