Kecskeméti Napló, 1913. május (2. évfolyam, 101-124. szám)

1913-05-01 / 101. szám

A máltai eucharisztikus kongresszus tanulsága. Mig az európai diplomácia ugyan­csak nagy bosszúsággal iparkodik ki­bogozni azt a csomót, amit a ravasz és bátor Nikita király olyan mesterien megkötött — az alatt a Földközi ten­ger egy csendes, alig 180.000 la­kossal biró szigetének, Malta szigetének fővárosában minden nemzetiségű és a világ minden tájáról oda sereglett buzgó kath. lélek nyilvános és az egész vi­lágnak szóló tanúbizonyságát adta, hogy a béke, a megértés, a boldogulás kulcsa nem Szkutari bevételétől és nem az albán fejedelemségtől függ, hanem függ az embernek szivében élő isteni szik­rától, a szeretettől, melynek kimondha­tatlanul gazdag tárházát a hivő lélek az Oltáriszentségben köztünk lakozó Ur Jézusnál találja fel. Az Oltáriszentségben köztünk va­lósággal élő Ur Jézusnál eltűnnek a nemzeti korlátok, eltűnnek a társadalmi korlátok, eltűnnek a reális és önző szá­mitó életűek mesterséges korlátái — ott mindenki testvérére ismer, akit ott talál és ha az életben nem úgy érezte, ott az Ur lábainál meg kell tanulnia, hogy mindnyájan testvérek vagyunk — és mint olyant kell egymást szeretnünk. Az Urnák _ minden ember egyfor­mán kedves. Ő nem zár ki karjaiból senkit. Az emberi társadalom sokszor az embertelenségig kegyetlen, mert a bukott emberre szégyenbélyeget süt és azt még negyediziglen is felhozza. — Isten előtt a bűnbánó végtelen értékes. Az emberek néha olyan véghetet- len távol állanak egymástól — pedig néha ugyanabban a hajlékban laknak — szivük, érzésük között mégis egy óriási, mérhetetlen ür van, — Isten ott az Oltáriszentségben érzéseinket — szi­vünket egymáséhoz közel akarja hozni — hogy szeressük egymást, mint Ö sze­retett minket. Szeressük egymást, mert arról ismernek fel az emberek, hogy az ő tanítványai vagyunk, ha szeretjük egymást. Szeressük egymást, mint testvé­rek — mert lelkünket az Ur Jézus szentségi teste és vére táplálja. Ez a közös szent lelki táplálék tegye erőssé és olyan tisztává, ideálissá lelkünket, hogy minden embertársunkban testvé­rünkre ismerjünk. Nincs ott Malta szigetén olasz, nincs ott magyar, vagy amerikai, hanem Olaszországból, Magyarországból, Fran­ciaországból stb. érkezett hivő lélek, testvér, akik összesereglettek, hogy az egész kath. világ nevében hitvallomást tegyenek, hogy a Szentségi Jézus az az erős, egyedüli és széttéphetetlen kapocs, mely az egész világ embereit testvéri kapocsba fűzheti. Fenséges, diadalmas gondolat, fen­séges, diadalmas igazság! Hadd emel­kedjék ma lelkünk — hadd nemesed­jék érzésünk az oltáriszentségben élő Jézus szeretete által. Ma nem akarok keseregni, hogy miért van annyi hideg és közönyösségben vergődő lélek, nem akarom kérdezni, miért tévednek any- nyian • a szeretet keresésben hamis utakra —- mikor itt a szeretet forrása! Ma nem akarom kérdezni, miért teszik egy főnyereménytől, vagy 4 emeletes palotától függővé a boldog élet forrá­sát ! Ma nem kérdezem, miért csügged­nek, botorkálnak vörös lobogós vagy egyéb útmutatók nyomán! Ma örülni akarunk! Örülni, hogy a maltai eucharisztikus kongresszus to­vább és tovább plántálja, megerősíti az azt az igazságot, hogy a szeretetnek, a békének egyedüli igaz kapcsa és élesz­tője az Ur Jézus az Oltáriszentségben, az Isten ember szentségi jelenlétében. Sajnálattal látom ugyan a másutt ku­tatók és hiába izzadok millióit — de hiszem, hogy az Eucharisztikus kon­gresszus sok csüggedőnek, kétkedőnek ingadozó szivét oda irányitja a szeretet napjához, Jézushoz, hogy szivük virá­gos, szinpompás derűjében éljenek olyan életet, melynek vágya tovább terjed a sírkőnél — mely átnyúlik az örökké­valóság határaiba. Az élet apró-cseprő, érdekharcoktól átszőtt undorító jelenségeiből az Ur Jézus szeretete tudja csak kiemelni a lelket, mert ez vágyait, reményeit oda­kapcsolja az örök élet partjához — és a vélemények és gyötrődések hullámai között oda láncolja mint az életnek egyedül szilárd pontjához. A közigazgatási bizottság ülése. A város közigazgatási bizottsága teg­nap délután Ráday Gedeon főispán elnöklésével ülést tartott, melyen a szokásos havi jelentéseket terjesztették elő s azután a bizottság folyó ügyeket tárgyalt. A szociáldemokrácia alaptételei. X. közlemény. Három kommunista társadalmi kísérlet bemutatása. Jöjjünk azonban közelebb korunkhoz és ismerjünk meg egy szintén igen érde­kes, sőt ép a szociáldemokrácia szempont­jából döntő jelentőségű kommunisztikus kísérletet. Ezért is persze Amerikába Jkell elmennünk, t. i, ott találjuk meg a kivi­telt — az eszme hazája azonban Francia- ország. Cabet nevű francia 1840-ben kiadta kommunisztikus programmját, melyben egész Franciaországot kommunisztikus községek­ből álló köztársasággá akarta átalakítani. E célból irta nevezetes regényét „Utazás Ikáriábau, mely a munkásnépre nagy hatás­sal volt. Azonban Cabet a cselekvés terére lé­pett. Első meghiúsult kísérlete után Észak- amerikában egy elhagyott mormon városba (Nauvoo) telepítette le a kommunista gyar­matot és elnevezte Ikáriának. A kis gyar­mat lassan ugyan, de szép virágzásnak indult és 500-ra emelkedett a lakosság száma. Szépen, otthonosan berendezkedtek, a kis csinos házikók szépen festettek. Szor­galmasan dolgoztak az ikariai lakosok, de szórakozásban és üdülésben is volt bő ré­szük. A nagy könyvtár mindig nyitva állott válogatott könyvekkel, a gyarmat egyhangúságába kellemes változatosságot hozott a zenekar, színházi előadások, tánc­vigalmak stb. Az ikariai nyomdából napon­kint megjelent egy többnyelvű lap. A családi élet eredeti alakjában meg­maradt, de a gyereknevelés már a község feladata volt. Az ifjúság gondos nevelésben részesült, kivált ami a kommunista eszmé­ket illette. Nyilvános istentisztelet nem volt; mindenki azt hitte, amit jónak tartott. A kis gyarmat gazdaságilag hamar felvi­rult. De ép ez volt a veszte. Mert alig élte a kis gyarmat nyolcadik évét (1856.), egyik súrlódás és visszaélés a másikat követte — végre addig • élesedett ki a helyzet, hogy maga az alapitó Cabet hozzá hű emberei­vel eltávozott lkáriából. Az ott maradt la­kosság tovább fejlődött és az elmúlt szá­zad 70-es éveiben egész vagyoni jólétre tett szert, lakosai elégedetten éltek. Azonban a már akkorára felnevelt ifjúság kalandvágyó, engedetlen és olyan volt, amely sem kor, sem tapasztalat előtt meg nem hajolt. Az eredmény az lett, hogy az öregek és a fiatalok között szaka­dásra került a dolog. Az öregek külön gyarmatot alapítottak — a fiatalok ott ma­radtak. Azonban a kommunista átok őket is utolérte. Mig az ikariai köztársaság va- gyonilag gyarapodott, addig az egyetértés mindig fogyott. Pártszenvedély, széthúzás, mely mindig jobban kifejlődött, végre is a pusztulásra kárhoztatta. 1895-ben a lapok tudtul adták az egész világnak, hogy az Icaria Community feloszlott. Egy gondno­kot választottak, aki a közős vagyont az egyes tagok és azok örökösei között szét­osztotta, hogy ezután azt ki-ki, mint ma- gánvagyont függetlenül birtokolja és hasz­nálja. * 11. évfolyam, *101. szám. Ára 4 Altér. Csütörtök, 1913. május 1. Előfizetési ár: Jg V 8 8 % Előfizetési ár: Helyben házhoz hordva Egész évre 8 kor.— I I Egész 14 kor.— Félévre . .4 . — , H W IR 8 B fP^^ 8 8 Félévre 7 . Negyedévre 2 , — , ^8^898 ^RRP* Rg w W 8 8 W Negyedévre 3 » 50. Egyes szám ára 2 fillér. Vasár- és ünrepnspcn 4 fill. §Á i 1 % Megjelenik minden nap délután ||g 8 telefonszám: 274. vasár- és ünnep nap kivételével. 'Bk Hg £S Szerkesztőség és kiadóhivatal ^R ^^^R Előfizetéseket és hirdetéseket Kecskeméten, III., Arany János-utca 6. szám. 8 8 ^8^^ felvesz mindennap a kiadóhivatal Bejárat a Széchenyi-tér felől is, a katholikus 8 és Szél Nándor bérház második kapuján át. könyvkereskedése, Szabadság-tér 2. szám. Felelős szerkesztő: POPITT JÁNOS Dr. | Fflggetlenpolitikai napilap, j a tärsasä8. 0

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék