Kecskeméti Napló, 1914. február (3. évfolyam, 26-48. szám)
1914-02-01 / 26. szám
26. szám. Kecskeméti Napló diákokat, mert azok évről-évre meglátogatták. Bizony pedig, amikorra kifogyott a cseresznyekészlet, alaposan összerongyolódott a lombköntöse. A diákfiúk kíméletlenek és hálátlanok voltak, karókkal, gallyakkal verték az öreg fa ágkarjait, de az csak szelíden rázogatta a szélben hatalmas üstökét, megbocsátott az önző gyerekeknek s a következő tavasszal megint meguzsonnáztatta diákjait ritka csemegével. A vén fát most kidöntötték .. . Nagy, sötét gödör van a helyén, az öreg cseresznyefa sírja. A törzse ott hever elnyúlva a földön. Egy szomorú kép ez, amely az embernek szivébe nyillallik s olyat dobban rá, hogy kivül is hallik. A nagy fához fűződő diákemlékek most ott hevernek a hóban ... A napsugaras vizsgák előtti júniusi napokat egy pillanat alatt átéli a lelkem . . . Amikor még kicsi fiú voltam . . . Sokat kellett tanulni ... és nagyon szerettem a fekete cseresznyét . . .! Sok idő telt el már azóta, hej . . . ! A szürke égből huldogál a hópehely . . . Mintha valami facsarná a szívemet és a szemem mintha könnyeznék . . . Nagyon hideg van ! (I) A város közgyűlése. A városatyák élénk érdeklődése mellett folyt le a város th. bizottságának első ezévi közgyűlése. Már reggel 9 órakor vagy 50 városatya duruzsolt a teremben s ez a szám körülbelül százra szaporodott, amikor a főispán negyed 10 órakor az ülést megnyitotta. Dacára az élénk érdeklődésnek, a legeltetési szabályrendelet s a sporttelep leszámításával az egész tárgysorozatnak nem volt egy érdemleges pontja. Az ülés megnyitása után Stringovits Gyula első aljegyző olvasta fel a közigazgatás december havi állapotáról szóló jelentést, melynek tudomásul vétele után a főjegyző jelenti, hogy a szabályszerű időn belül két póttárgyat, Farkas Ignác indítványát s az adófelszólamlási bizottság kiegészítését elrendelő pénzügyminiszteri leiratot vett fel a tárgysorozatba. Interpelláció és indítványok. Dékány Károly felvilágosítást kér a polgármestertől arra nézve, hogy a számvevőség miért készíti el az 1914. január 1-én lejáró kamattartozásokról a kimutatást pörlés végett, holott a város közgyűlésén már szóba került, hogy a nehéz viszonyokra való tekintettel kis halasztást fognak adni a haszonbérlőknek. A polgármester megnyugtatja a bizottsági tagot, hogy a számvevőség csak az előírást teljesíti az adósok kimutatásával, azonban a méltányosságot úgyis gyakorolja a városi tanács és a főügyészi hivatal a pörlendőkkel szemben. Vértessy József t. bizottsági tag kettős indítványt terjesztett a városi tanács útján a t. bizottság elé. Az egyik az, hogy a szegény munkaképtelen elaggott emberek részére foglalkoztató telepet állítson fel a város, a másik pedig az, hogy a legjobban kezelt és berendezett, intenzív gazdaságok, konyhakertészet jutalmazására bizonyos jutalomdíjakat tűzzön az minden évben. A tanács javaslata az első ügyben az, hogy adják ki a város jövedelmeinek fokozására kiküldött bizottságnak. A közgyűlés Vértessy József ismertetése után a tanács javaslatát fogadják el. A második kérdésre vonatkozólag az indítványozó és a polgármester pártoló és helyeslő felszólalása után hasonlóképen hatáoz a közgyűlés. Farkas Ignác gyógyszerész indítványozza, hogy boldogult Kada polgármesterünk részére tiszteletből felajánlott Koháryszentlőrinci erdő vadászati jogát már most adják ki haszonbérbe a vadászati jogról szóló törvény követelménye szerint s az így befolyó jövedelmet adják ki az iskolai célokra. A polgármester mint érdekelt, nem vett részt a vitában, hanem írásbeli előterjesztésében fejti ki, hogy polgármesterünk intenciója alapján a mindenkori polgármesternek szavazta meg a közgyűlés azért, hogy a Kecskeméten hivatalos ügyben tartózkodó magasabb hivatalnokoknak nyújtson szórakozást s ezáltal is megnyerje jóindulatukat a város iránt. A polgármester maga nem is vadászember, hanem csak a város érdekében nyújt a területen szórakozást a város magas vendégeinek. Farkas Ignác először is kijelenti, hogy erre az indítványra felszólították. A múlt havi közgyűlésen láttuk az óriási költségvetési hiányt s leszavaztuk a pótadót. Tehát fogjunk meg minden lehető alkalmat a város vagyonának szaporítására. Nem az új polgármester személye ellen irányul a javaslata, mert ő nem is vadász ember. A haszonbérleti jog évi 2000 korona, ami tekintélyes összeg. A város közjövedelme szolgáljon a közönségnek. Ajánlja indítványa elfogadását. Steiszkál Ottó indítványozza, hogy mivel ez a vadászati jog nem a polgármesteré, hanem házikezelésben van csak az idény végén lehet a jövedelem fokozásáról beszélni. A polgármestert, mint a várost reprezentáló első tisztviselőjét megilleti az ilyen fényűzés, hogy ez is emelje Kecskemét fényét és előkelőségét az idegenek előtt. Indítványozza, hogy a kérdést csak az idény végén vegyék tárgyalás alá. Pacsa Mihály szerint ez a terület nincs házikezelésben, hanem a polgármester tiszteleti joga. Dékány Károly és Györffy Pál hozzászólása után a közgyűlés a tanács javaslatát fogadja el. A választások idejének kitűzése. A b. bizottság 57 tagjának mandátuma március 28-án lejár, ennélfogva március hónapban bizottsági tag választásokra lesz szükség. A városi tanács javaslata alapján a közgyűlés a választások napjául március 22-ét tűzte ki. A választási elnökök lesznek I. kér. Dömötör Sándor, helyettese dr. Szigethy Lehel ; II. kér. Kiss Kálmán, hellyettese Biró Ádám ; III. kér. Kováts Sánd Idor, helyettese Csősze József; IV. kér. Gömöry Sándor, helyettese Horváth János ; V. kér. Bagi László, helyettese Katona József; VI. ker. Faragó Béla, helyettese Révay László. A sporttelep ügye, a golyókat, de hátha akad, akit meg kell ijesztenünk. Mehetünk. Légy szives, zárd be a szobámat s dugd a kulcsot a zsebembe. Köszönöm. Úgy féltem, hogy az idő hűvösebbre fog változni, de kutya szerencsém van, inkább még jobban megenyhült. Itt befordulunk. — Milyen csöndes kis utca ez, de kár, hogy ilyen sáros. — Még nagyobb sarat is fogunk járni. — Ennél is nagyobbat? — Mondom.— Hát hova az ördögbe viszel? — Ki a város szélére. Csak gyere utánam. Nem igen mehetünk egymás mellett, nagyon keskeny a kövezet. — Azt hiszem, sohasem jártam erre. — Látod, azért is jó néha, néha ilyen utcákban járni, visszavágyatja az embert a „halálig megunt“ aszfaltosra, meg a parkettra. — Csak nem valamelyik útszéli kocsmába viszel ? — Dehogy. Légy nyugodt. Különben majd meglátod. — Alig bírok utánad menni, úgy sietsz. — Tudom a járást.Harmadik este jövök erre. Ha lesz szükségünk a kis lámpára, szólok. De hogy el ne felejtsem, mielőtt meggyújtanád, van olyan három fényirányító ajtaja, azokat előbb hajlítsd ki, hogy csak parányi helyet világítson meg. — Te, én nem tudom, de úgy érzem magam, mintha csak lopni mennék. — Körülbelül, mert ahova megyünk, ott nem várnak bennünket s ha majd visszafelé jövünk gazdagabbak leszünk, mint most. — Hallod, én szívesebben visszafordulnék, de nem tudom, merre járunk. Nem voltam én még erre, mondom. — Hol vagyunk? A fele utján. — No jó. De legalább azt mondd meg, ki vezetett téged erre? — A véletlenség. Holdvilágos, remek este volt tegnapelőtt. Barangolós kedvem támadt. Utcáról-utcára járkáltam cél nélkül, míg végre kijutottam a város szélére. Azután egyet gondoltam s nekivágtam a cigányvárosnak. — Cigányvárosnak? Nappal sem jártam benne soha. Csak talán nem oda megyünk ? — De oda. Gyere hát utánam? Csak nem akarsz visszafordulni ? — Mondtam már, hogy gyáva éppen nem vagyok, de nem szeretem az ilyen kétes célú kirándulásokat, ilyen buta város, sötét időben meg éppen nem. — Haragszol ? Én meg olyan boldog vagyok. Hátha még megint sikerülni fog. — Köszönöm szépen. Eddig is a sikerrel biztattál, most meg már az is . . . — Hát biz én jót nem állok érte. Gyere csak, gyere. A város szélén vagyunk már. Ahol vannak a putrik ! Gyújtsd föl a lámpát. Látnom kell egy kissé, meg kell számlálnom a putrikat. Különben még összezavarodnám. Egy, kettő, három, négy, balra egy, kettő, most jobbra egy, na most a fordulat után a második. Itt vagyunk, ez az. — Te, akármilyen szép cigánylány vár itt bent rád, én ide be nem megyek. A Kecskeméti Athletikai Club még a múlt esztendőben megkapta sporttelepnek a népligetet. Ezt a helyet azonban a városi tanács utólag még haszonbér ellenében is vonakodott kiadni az egyesületnek, mivel azt sétatérnek akarja fentartani s most oly értelmű javaslatot terjesztett a t. bizottság elé, hogy a sporttelep részére adják át a gyalogsági laktanya előtti térséget. Ezenkívül a mozi eddigi jövedelméből 4000 korona összeget bocsájt a város a moziszabályrendelet értelmében a KAC rendelkezésére, melyből a térséget a sport követelményeinek megfelelőleg rendezi be s látja el épületekkel, tribünökkel. A városi tanács azonban kiköti, hogy lehetőleg minden sportágat űzzön és a tár. De mondom, hogy nem vár! De most már beszéljünk nagyon hallkan. Az ajtaja a másik oldalán van. Kerüljünk csöndesen oda, ahhoz a másik putri oldalához, onnan elég közel leszünk az ajtóhoz és egészen beláthatunk hozzájuk. Most már Csavard le a lámpát. Majd később meggyúrjuk újra. Én már itt vagyok. Nézz vissza / Látod? — Látom a putri belsejét, de hát mit nézzek rajta ? — Az az öreg cigányasszony lesz a háttér. Tegnap este is pont így ült. Tipikusabb modellt el sem tudnék gondolni, amint a földre kuporodva foltozza azt a nadrágot. Mellette azon a rozoga széken az az egy szál lobogó gyertya. Azt hiszem az anyja ez annak a másiknak, amelyik itt ül az ajtó felé, nekünk háttal, azon a lepedővel leterített valamin. Valószínűleg szalmazsákon. Kár, hogy nem látjuk az arcát, no majd később. Várnunk kell a harmadik modellra. Annyit már elárulok, hogy az majd hegedülni fog. Az első este, mikor meghallottam a putrik között a hegedű hangot, addig kerestem, hogy hol, melyikben szól az, míg meg nem találtam. Ma most felállítom a vásznat. — Kell világosság ? — Jaj, dehogy, csak így sötétben. Majd akkor kell, ha megjön aharmadik. Úgy el lesznek azok odabent foglalva, hogy tegnap is egészen nyugodtan dolgozhattam. Látod azért nagyszerű ez a langyos tavaszi idő, mert nem gondolom, hogy hideg időben nyitva hagynák az ajtót. — Úgy látom, nincs is rajta ajtó. 3. oldal