Kecskeméti Napló, 1914. november (3. évfolyam, 256-280. szám)
1914-11-01 / 256. szám
2. oldal ríhmarúpio 256. szám megosztottunk volna velük. Sőt a mi fájdalmunk az ő távollétök, tengersok nélkülözésük és életveszedelmök is, mert bizonyos, hogy a temetőben a mai estén kihulló könyeknek egy része nekik szól. A mi hős katonáinknak. Gyermekeinknek, testvéreinknek, rokonainknak, a hitvestársaknak, akiket bámulattal emleget a világ mindent legyőző vitézségükért. Jól van ez így. Csak hulljon köny a távollevőkért is, így majd összekapcsolódik lelkünkben az elhunytaknak nyújtott kegyelettel az élőkről való megemlékezés. S ha a hit arra ösztönöz, hogy imádkozzunk halottainkért, hogy valamikor boldog, örömteljes legyen a viszontlátás, talán majd abból az imádságból jut a mi hőseinknek is, hogy dicsőség, győzelem tegye minél előbb örvendetessé visszatérésüket és boldogság fakadjon a mostani súlyos megpróbáltatások nyomában. Megható, mély érzéseket vált ki halottak estéjén a temető megelevenedett, szomorú világa. Ami vigasztaló van a nagy szomorúság közepette, az az egyes sírhalmok mellett leboruló emberek áhitatos imája. Itt nincs sötét gyász, nincs kétségbeesés, nincs vigasztalhatatlan könyhullatás, mert van remény, melynek szava az imádság. Emlékezzünk rá mindennap, míg a világháború nagy küzdelmei tartanak. Akik a sírba távoztak tőlünk, a legszentebb remény fűz bennünket nyugvóhelyükhöz a könyeken keresztül is. Ez a remény csak erősebb, élénkebb lehet azok iránt, akik a hit, a dicsőség, a honvédelem mezején tartózkodnak. Megsegíti őket az Isten, ha mi imádkozunk érettek. Hát imádkozzunk mindennap és ugyanaz a mindenható jó Isten minket is megerősít, hogy sem az idei halottak estéje ne legyen gyászosabb a Nyilvános számadás. A „Kecskeméti Dalárda“ a kecskeméti cs. és kir. 38. gyalogezred bileki zászlóalja részére dohány, szivar, cigaretta és pipa, vagy ezek bevásárlására szolgáló készpénz adományok céljaira gyűjtést indítván, annak befejezése után a következőkben számol el és kifejezi a nemes szivű adakozóknak hálás köszönetét. Molitórisz János idén adakoztak: özv. Horovitz Mórné, Zaboretzky Ferenc 2—2 kör., Bencsik Elek, Simon József, Stein Lajos, Koócs Soma, Peskó Mercsa, Francsek József, Littauer Mór, Tóth István, Radó József, Komlósi István, Goóg Erzsébet, Biró Gyula 1—1 kor. Összesen 16 kor. Fekete Béla ivén adakoztak : özv. Fekete Gézáné, Fekete Béla 2—2 kor., Nagy István, Lévay Margit, Salamon Henrik, Deák László, dr. Kiss György, Szappanos Sándor, özv. Füredi Istvánná 1—1 kor. Összesen 11 kor. Garzó Sándor idén adakoztak: Tóth Teréz 5 kor., Gépionök, Bajnóczy Károly, dr. Márkus Ferenc 2—2 kor., Dégi Zoltán, Máté Sándor, Lakos Samu, dr. Rapcsányi István, dr. Szabó Mihály, Barna Tibor, dr. Révész László, Tóth Etelka, Garzó József, dr. Szabó Kálmán, Mezei Rózsi, Dárday Ernő 1—1 kor., Kasza Dezső 100 db cigaretta, 1 pipa, Garzó Sándor 200 db cigaretta, Tóth Mariska 200 db cigaretta, Farkas Ferenc 100 db cigaretta, Krisch József dohány. Készpénz összesen 22 kor. Sibelmann Samu ivén maga gyűjtő 2 korona. Szabó Mihály ivén adakoztak: Fuchs Samu 5 kor., Langermann Izidor, Réthey Gyula, N. N., Pollák Lajos, Vajda Mihály, N. N. Fekete Soma, Fehér Dávid, Varga Mariska, Stefanovits Gyula 2—2 kor., Farkas Ignác 3 kor., N. N., ifj. Weisz László, Sipos Teruska 1—1 kor., Bóka Babi 1 doboz cigaretta. Készpénz összesen 31 kor. S1 marxiWyWMytfvwifivy'rrr**1*'***********^'^** wmM1,11«»«mm»«*—«****«»h»n TÁRCA. AZ ÜSTÖKÖS. IRTA ASTRONOMUS. A Kecskeméti Napló eredeti tárcája. Egy előkelő idegen szerencsélteti ez időszerűit a vén Európát látogatásával s szerfelett magas pozíciójából büszkén tekint le a népek millióira. Ez az előkelő idegen, ez a ritka vendég nem más, mint ő magassága Delován az üstökös. Mondjunk el tehát egyet mást, az üstökösök természetrajzáról s megjelenésük közelebbi körülményeiről s hatásáról. * * * A középkorból sok babona átszármazott az uj korba s erősen fentartotta magát nemcsak annak első századaiban, hanem talán napjainkban is. A világ a középkorban még meglehetősen gyengén állott astronomiai ismeretek dolgában s igy történt, hogy ha valamely természeti vagy égi tüneménynek nem tudták az okát-fokát kitalálni, hát a titokszer szerűség, a sötét rejtély, mindig megszülte a babonát, a csodát s a természet fölötti hiedelmet. Hát hiszen, még a mai felvilágosodottnak, modernnek mondott korban is, elég bőven megterem a babona, a kuruzslás, úgy, hogy akárhányszor megesik, hogy egy-egy élelmes, szemfüles cigányasszony, nemcsak a közönséges vászoncselédeket, parasztlányokat, hanem a felső leányiskolát végzett kisasszonykákat is ugyancsak luddá tesz, amennyiben pontosan kiveti a kártyán, hogy mikor és kihez mennek férjhez. Az égi testek közül, különösen s leginkább az üstököshöz sok mindenféle babona, csodálatos erő s harcias auszspiciumok voltak s vannak még manapság is fűzve ... Az üstökös csillag megjelenéséhez ugyanis köztudomás szerint, igen-igen rossz ómen fűződik. Tűz, viz, éhség, háború, döghalál, égszakadás, földindulás s több ezekhez hasonló veszedelmek előhírnöke gyanánt szokták az üstököst úgy a legrégibb időkben, mint még manapság is tekinteni s bizony, a v é e 11 e n, a drámák s komédiák e nagy mestere, akárhányszor összejátszott s összejátszik a bigottéria megerősítésére. Az üstökösök megjelenése egyébként nem ritkán históriai nevezetességű eseményeknek vált kútforrásává. A többek között 1456-ban is, egy roppant nagy üstökös tűnt fel az égen s ugyancsak egyaránt ráijesztett igaz hivőre s hitetlenre. Az egyik persze az Úr, a másik pedig Allah haragjától félt; mert hiszen vannak mindig, akik innen is, onnan is rászolgálnak az Isten haragjára. És akik Allah haragjától féltek, azok nem is hiába féltek; mert hát ebben az esztendőben (1456) verte tönkre a nagy Hunyadi Belgrádnál a törököt rettentő veszteséggel. Eszerint, a pogány törökre csakugyan nagyon rosszat jelentett az üstökös. De hát ezért nekünk magyaroknak is kijutott a rosszból, a sors csapásaiból, amennyiben ugyancsak 1456-ban halt meg az egész keresztény világ legnagyobb hőse, Hunyadi János is. 1515. körül ugyancsak egy hatalmas üstökös ijesztgette az embereket, „elnyeléssel, vagy pedig összenyomással fenyegetvén az egész bűnös világot“, mint ahogyan akkoron „az krónikások jajgatának s siránkozának vala keservesen.“ Hát hiszen való, ami való, volt is egy kis ok arra, hogy az emberek — bűnösök s nem bűnösök egyaránt — kellőképpen megrökönyödjenek s magukba térjenek. A hatalmas üstökös megjelenése után ugyanis nemsokára valami pestis, döghalálféle rettenetes ragályos nyavalya ütött ki, melyet senki sem ismert, senki sem tudott gyógyítani. Ezerenkint haltak el az emberek és temetetlenül hevertek mindenfelé, mert senki sem merészelt hozzájuk nyúlni, vagy közeledni, annál kevésbé eltemetni. Aztán ennél az ismeretlen, rettenetes nyavalyánál az volt a legcsintalanabb a dologban, hogy a haldokló előbb egy nagyot prüsszentett s azután nyomban rá meghalt. A világ annyi s oly sok prüsszentéseket, sem előbb, sem utóbb nem hallott s talán soha sem is fog hallani, mint: „akkoron az haldokló emberiség végbe vive vala“ mondja elmésen egy krónikás. (Folyt, köv.) többinél, sem a kétségbeesett reménytelenség erőt ne vegyen rajtunk, bárminő megpróbáltatásokat hozzon reánk a világháború, így lesz a halottak napja —z élők reménye. K. J. Háborús esetek. Először vitték ki a tezér-ujoncokat a gyakorlótérre. Aggodalmas szorongással ültek az ágyuk szűk ülésein. Nem attól féltek, hogy majdan a háborúba kerülnek, hanem nagyon idegen volt nekik a hosszú ágyúcső, a rejtelmes szerkezetével. Hogy fognak ők ezzel elbánni ! Amikor pedig a lovak megindultak s döcögősen, rázósan gördültek ki a kaszárnya udvarából, még nőtt az elfogódottságuk. Nagyokat zökkentek a kerekek, minden követ megérezték, amelyen áthaladtak s mikor a nehéz alkalmatosság egyet-egyet ugrott, kézzel-lábbal kapaszkodtak. Csupán egy sovány, mozgékony fiú ült nyugodtan. Cigarettára gyújtott s lábait magasan keresztbe rakta és újságot olvasott menet közben.A gyakorlótéren pedig, amikor megmutatták, hogyan kell az ágyat irányítani, egy-kettőre megtanulta s olyan pontosan célzott, hogy az oktató tiszt elámult. Meg is kérdezte tőle: — Hol tanulta ezt? — Eleget láttam boldogult golyó koromban, de most bosszút állok. — Tessék ? — Igen, golyó voltam huszonegy éves koromig s most majd én lövöm ki a golyókat. K. tiszt azt hitte, hogy az újonc megbolondult, de csakhamar megkapta a magyarázatot. — Én voltam az ágyú ember a Barokaldi-cirkuszban. Minden előadáson kilőttek az ágyúból. * A fővárosban négy termetes poroszsziléziai katona vonult az utcán magyar bakáktól karonfogva. A lapossipkás, fehérszíjas, idegen katonák és a mi „csukaszürkéink“ e fraternizálása, mely a német szövetséget ily nyájasan szemléltető képben jelenítette meg az utcán, örvendetes feltűnést keltett. Nagy csoport vette körül a vitézeket, mindenki parolázni kívánt a szövetséges katonákkal, úgy, hogy ezeknek lépten nyomon meg kellett állniok. Valaki megkérdezte az egyik nyalka bakától, aki különösen kevélyen vezette karján a németjét : — Tud-e maga barátom németül ? — Nem én egy kukkot se. 2— teljeprate Bővebb nyoméi