Kecskeméti Napló, 1915. október (4. évfolyam, 224-250. szám)

1915-10-01 / 224. szám

2. oldal a Kecskeméti Napló 224. szám­ kor válik világossá, ha feltesszük, hogy Anglia felismerte Németország nagyságát. Sir Edward Grey, úgy lát­szik komolyan azt hitte, hogy szolgá­latot fog tehetni Németországnak, ha majd az orosz hadak Berlinben fog­nak állani . Anglia a maga nagy te­kintélyével azt fogja mondani, hogy ne tovább. Németország diplomá­ciai bekerítése, amely megelőzte a háborút, oly pompásan sikerült, hogy a háború kimenetele iránt sem lehe­tett kétség. Ezért akart Anglia min­­denáron részt venni a háborúban. Félt és reszketett attól, hogy semleges maradjon ott, ahol a rengeteg orosz túlerő le fog sújtani Németországra. Neki aktív rész kellett akkor, amikor a hatalmak egyensúlyát Oroszország Németország rovására teljesen meg fogja bontani, amint hogy azt az ango­lok feltétlenül hitték és remélték. Ma, amikor már csak egy orosz vár áll, amikor Pétervár veszedelem­ben forog, amikor az entente már hazugságokkal tartja a lelket az egyes nemzetekben. Anglia kezdi belátni hogy Németország félreismert nagyság volt s ennek a belátásnak az eredménye az, hogy Sir Edward Grey békésebb húrokat kezd pengetni, hogy hajlandó volna tárgyalni a tengerek szabadsá­gáról, hogy Amerika harci kedve is lohadóban van s hogy már arról is kezdenek beszélni, hogy enyhíteni fogják a blokádot és az amerikai ha­jók nagyobb szabadsággal fognak mozoghatni Németország felé. És hogy az új hármaszövetség, mint félreértett nagyság is teljes le­gyen, nagy megnyugvással jelenthetjük ki, hogy az entente-hatalmak Török­országot is félreismerték. Az a Török­ország lebegett előttük, amely a Bal­kán-háborúban nem tudta hadba vinni igazi erejét s azokat a Dardanellákat látták, amelynek erődjeit angol mérnö­kök szerkeztették. Csakhogy sem Tö­rökország nem az, ami akkor volt, sem a Dardanellák nem azok, amik akkor voltak. Németország kötelesség­tudása, német pontosság, német szer­vező erő fegyelmezi ma a nagyszerű török erőket és erényeket, a török vitézséget és a török lelkesedést. A félreismert nagyságok hármas szövetsége, a megrágalmazott igazi erők szövetkezése az, amely az en­tente kalandorpolitikáját a harctéren megállította és megverte. De ez csak a kezdet. Hiába mondják ma az en­tente vezetői, politikusai és vezető új­ságai, hogy ők félreismerték a mi nagyságunkat. A vezetőknek mindig éppen az a feladatuk, hogy ismerjék az ellenfél erejét és nagyságát és a saját népüket és nemzetüket ne so­dorják végzetes kalandokba. Most még ideig-óráig áltathatják a népeket a végső győzelem reményében, amelyben már ők maguk sem hisznek, de eljön az igazság napja, több mint bizonyos hogy sem a francia, sem az orosz sem az angol, sem az olasz nép nem­ fogja beérni azzal a magyarázattal, hogy a központi hatalmak nagyságát felismerték. Városi közgyűlés. Kecskemét th. város ma csütörtökön­­ délelőtt tartotta szeptember havi rendes köz-­­­gyűlését Sándor István polgármester, majd gr. Ráday Gedeon főispán elnöklete alatt. A polgármesteri jelentés, melyet dr. Szabó Lajos tb. jegyző olvasott fel, szép sza­vakban emlékezik meg Szegedi Györgynek kir. tanácsossá történt kinevezéséről, mit a köz­gyűlés jegyzőkönyvileg örökít meg, továbbá Kiss József tanító valamint dr. Damó Zoltán, Mohácsy Lajosné, Papp Györgyné, Szoller Aladárné, Tóth Teréz és Schmidt Jánosnak már ismertetett kitüntetéséről. Ezután Györffy Balázs tb. bizottsági tag kéri a vasúthoz a sétatéren át vezető útnak a sötét hajnali órákban való világítá­sát, mire utasítást is nyer a mérnöki hivatal. Györffy Pál főjegyző előterjeszti a 3-nál több gyermekű városi alkalmazottak részére a háborús segély megszavazása iránt a pénz­ügyi bizottság és a tanács javaslatát azzal, hogy azt egyenlőre csak elvileg fogadja el a közgyűlés és majd a pénzügyi bizottság­nak ide vonatkozó részletes javaslata után csak a következő közgyűlés vegye tárgyalás alá. E javaslatot a közgyűlés elfogadja Gö­­möry Sándor b­. b. tag ama indítványával kiegészítve, hogy e segélyt a városi bijno­­kokra is terjessze ki. Azután Györffy Pál felol­vassa a közélelmezési bizottság részletes javas­latát. Goitein Miksa közélelmezési b. tag indít­ványozza, hogy egy küldöttség járuljon a miniszter f­elé, hogy adja meg a városnak a kényszervásárlási jogot. Sándor István polgármester bővebben ismerteti a szánalmas helyzetet. Táviratilag szerzett információk alapján bejelenti, hogy a legtöbb nagyvárosban a piaci árak a mi piaci áraink körül forognak. A drágaság okai­­ visszavezethetők egész a háború kezdetére,­­ amikor a gabona áremelkedésével állt elő a jószág és az ipari cikkek árának fokozatos emelkedése és ez halad, mint a lavina. Fel­olvassa az árak maximálására vonatkozólag a minisztériumhoz intézendő javaslatot, me­lyet dr. Angyal Vidor és dr. Kovács Pál hoz­zászólása után elfogad a közgyűlés. Dékány László h. polgármester beter­jeszti a 460.000 K-ás kölcsön felvételére vo­natkozó min. jóváhagyást, mit a közgyűlés tudomásul vesz és a kölcsön felvételével megbízza a tanácsot. Több apróbb ügy elintézése után dél­­­­után 1 órakor ért véget a közgyűlés, é­ Vöröskereszt Egyesület választmányi ülése. Tegnap délután­­tartotta a Vöröskereszt Egyesületünk választmányi ülését, melyen Révész István elnök mély sajnálattal jelentette be dr. Horváth Mihálynénak az elnökségről való lemondását. Kiemelte az elnök, hogy sok buzgó tagja van a vá­lasztmánynak, de buzgóbb, fáradhatatlanabb senki sem volt dr. Horváth Mihálynénál. • A távozó nagyérdemű alelnöknő he­lyébe a választmány Sándor Istvánnét választotta meg. Az egyhangúlag megvá­lasztott alelnöknő már eddig is sok érde­met szerzett sebesült hőseink gondozása körül. Dr. Gyalokay Sándor lendületes szavakban kérte a választmányt, hogy úgy a leköszönt elnöknőnek, mint dr. Horváth Mihály főorvos úrnak, a Vöröskereszt Egye­sületnél kifejtett közel egy évi önfeláldozó működésükért jegyzőkönyvileg fejeztessék ki a legnagyobb elismerés és hálás kö­szönet. A választmány egyhangúlag tett magá­évá dr. Gyalokay Sándor indítványát Végül a választmány azon módoza­tokról tanácskozott, hogy miként lehetne a közönséget újból adakozásra bírni, mert az adományokra a nagy drágaság és a sebe­sültek tömeges érkezése folytán nagyon rá­szorult az egylet. Jótékony célú díszelőadás Kiskecskemét javára, aligha volt még városunkban művész- est, mely méltóbban viselhetné a „díszelő­adás“ elnevezést, mint a Városi Mozgókép­ház hazafias érzelmű, áldozatkész direktora által tegnap este Pásztor Árpád, a Góth pár és Kemenes Lajos közreműködésével a Kecs­kemét által felépítendő kárpáti falu javára rendezett jótékonycélú előadás. Díszelőadássá, ünnepi díszelőadássá avatta e magas szín­vonalú művészestet a legnemesebb emberba­ráti és hazafias cél mellett az országszerte ünnepelt illusztris vendégek, a ragyogó tollú író és a legnagyobb magyar színművészek szereplése. Az igazi, a tökéletes művészet hangjának fölcsendülésekor úgy érezi magát az ember, mintha szent berekben, a művé­szet megszentelt csarnokaiban járna s óva­tosan, lélekzetvisszafojtva, mély áhítattal figyel, hogy egyetlen hangot, egyetlen mozdulatot, egyetlen érzelemkifejező szemvillanást, a mű­vészi lélek egyetlen külső megnyilatkozását se szalassza el és a művészi lélek meg­nyilvánulásának tiszta harmóniáját még a lélekzetvétel hangossága se zavarja: a szerdai est­i megnyitó ünnepi be­széd előszavától a függöny utolsó legördül­­téig teljesen a tökéletes művészi hatás uralma alatt tartotta a szépszámú közönséget. Érezte, tudta a közönség, s az is, aki csak orszá­gos h­i­r­ü­k­b­ő­l ismeri az est szereplőit, — hogy nem mindennapi, nem vidéki városias műélvezetben lesz része, ezért intézett szinte ostromot a mozgóképház ellen ; s te­gyük hozzá mindjárt, nem is csalódott —és ezért beszélt előadás után arról az őszinte elragadtatás hangján, a m­agasnívóju művészestet Pásztor Árpádnak, „Az Est“ illusztris munkatársá­nak, a­ kitűnő íróembernek gondolatokban, eszmékben és nyelvi szépségekben gazdag ünnepi beszéde nyitotta meg. Pásztor Árpád vetette fel az oroszok kárpáti betörése alkalmával elpusztított és feldúlt falvak, községek újjáépítésének nemes emberbaráti és hazafias magyar nemzeti szempontból is fenségesen szép eszméjét. — Ott, akkor fogamzott meg agyában ez a nagyszerű eszme, amikor fentjárt a kihalt, szomorú, néptelen falvak földig rombolt, vagy csupaszon, panaszosan meredező épü­letmaradványai között. Az újjáépítés eszmé­jének elhintett magvai termékeny talajra ta­láltak a magyar nemzet áldozatkész szívében és ma már egyesek, testületek, városok, me­gyék sietnek megvalósítani a szerte hirde­tett eszmét. Meghatott örömmel hallotta Pásztor Árpád — mint beszéden említi —­ városunk polgármesterétől, kiben szintén a nemes eszme egyik fáradhatlan, buzgó apostolát üdvözölhetjük, hogy 50 ezer koronát meg­haladó összeget adott már össze Kecskemét hazafias, áldozatkész közönsége, a sárosme­­gyei ruthén falu, Felső-Komárnok újjáépíté­sére; annak a Felső-Kom­árnoknak, amelyhez ott a Duklai-szorosnál annyi szomorú és dicsőséges emlék fűződik. Találó és igen érzékelhető hasonlattal m­utatott rá ezeknek a rombadőlt községek­nek szomorú helyzetére. Ha visszagondolunk a városunkat sújtott 1011-iki rettenetes föld­rengésre, elképzelhetjük, milyen képet nyúj­tanak azok ,a teljesen elpusztult községek, melyekben azonban szintén el kell tüntetni a pusztulás nyomait és — fejezte be szavait — akkor aztán jöhet minden idők vihara, állunk elébe! Csak néhány szót vetettünk papírra a kitörő, lelkes tapsorkánnal fogadott beszéd­ből, melyet legközelebbi számunkban egész terjedelmében közölni fogunk. Egyébként Pásztor Árpádnak az ügy ér­dekében kifejtett nemes önzetlenségét mu­tatja az a körülmény is, hogy ezernyi teen­dője közepette minden anyagi kárpótlás ga­­valléros visszautasításával, teljesen díjtalanul tett eleget Fenyő Sándor igazgató kérésének és tette feledhetetlenné szereplésével ezt az estét. A Vígszínház művészei G. Kertész Ella,

Next