Kecskeméti Napló, 1917. január (6. évfolyam, 1-13. szám)

1917-01-03 / 1. szám

Sötét felhők tornyosultak az új esztendő egére. Az entente kereken viszautasította a mi békeajánlatunkat és kiadta a tets szót, hogy csak három feltétel­­alatt köt békét: ha tökéletes lesz a meg­torlás, a jóvátétel és a biztosíték. Szankció, reparáció és garanciák, ez az, amit az entente követel, tehát még többet, mint amennyit Lloyd Ge­orge kívánt. Ez tudniillik csupán a háború előtti helyzet visszaáll­­ását akarta, míg ezek már megtorlásról­­beszélnek. Tiltakoznak az ellen, hogy ők kezdték a háborút, tehát a vérontá­sért a felelősséget mireánk hárítják s ugyanakkor tiltakoznak az ellen is, hogy mi győzőknek nevezzük magun­kat. A kezeinkben lévő óriási terüle­tek ugyan világosan bizonyítják, hogy győzők vagyunk, de akiket a gyűlölet elvakított, azoknak ugyan hiábavaló a legragyogóbb világosság. Megverni nem tudnak bennünket, a harctereken fölöttük maradunk, de ez nem zseni­­rozza őket, azért álokoskodással és hanggal még győzik, a mellüket még verik, hogy majd megmutassák ők is, mit tudnak, csak várjunk reájuk. Le­becsülik sikereinket, meggyanúsítják tisztességes békeajánlatunkat, háborús manővernek nevezik a békére való törekvéseinket; mi idéztük föl a há­ború rémét — hazudják ők, most — a megtorlás következik a múltért. Szégyenteljes ez a jegyzék, talán még csúfabb, mint maga a háború. Ott legalább hősök állanak szemben egymással, kik az életüket viszik a vágóhídra, de ebben a válaszjegyzék­­ben a diplomácia olyan kiáltó hazug­ságokkal dolgozik, hogy szinte csodál­kozni lehet a diplomáciai készségnek ilyen sülyedése láttára. Az unalomig elcsépelt frázisokat puffogtatni, vén asszony módjára perbeszállni a fele­­ősség kérdésén, ahelyett, hogy ösz­­­­­szeülnének, valóban oly lelkiismeret­lenség, mely miatt pirulnia kellene ne­kik saját népeik előtt. Igaz őszinteséggel tettük meg bé­keajánlatunkat, ezt ők csalárdságnak nevezik; béketárgyalást indítványoz­tunk s ők ezt kelepcének mondják; vissza akartunk térni a békés munká­­hoz és ők ebben háborús­ manővert látnak. Az álnokság és tehetetlen düh kapcsolódott egybe, hogy megakadá­lyozza az emberiség békéjét. Átok azokra, kik ezt cselekszik, mert ők az okai, hogy az új évben tovább pusztul az emberiség. s másutt­­ és nálunk. Napról-napra olvassuk a híreket a szö­vetkezeti szeszfőzdék megalakulásáról. Újab­ban Félegyházán, Nagykörösön, Várpalotán, Siófokon, Enyingen, Debrecenben, Makón, Nagybányán, Aranyosgyéresen, Balatonkene­sén, Pakson, Bakonyszilászlón alakultak ily szeszfőzőszövetkezetek s további 300 pedig most van alakulóban. Íme­ újabb és újabb dokumentumok arra, hogy a központi szeszfőzdét Kecske­méten is szövetkezeti alapon kellett volna megalkotni. Hisz ha az egész országban úgy csinálják, akkor nem láthatni be, hogy Kecs­keméten mi indokolja az extra-megoldást­­Itt arról volt szó, hogy a kisgazdákat, akik a kisüstök megszüntetésével, régi szerzett jo­gaikat minden néven nevezendő kárpótlás nélkül veszítik el, valamikép mégis kártala­nítsuk ! Azzal, hogy azon üzem nyereségé­ből, amely az ő kisüstjét elnyelte s amely megfosztotta őt a kisüstön kifőzött pálinkája értékétől, üzletrésze arányában mégis csak kapjon valamicskét. Mert eddig a szőlős­gazda, ha törkölyéből, cefréjéből pálinkát főzetett, az igy nyert annyi meg annyi liter pálinka bizony már 1—2 hold szőlőnél is nem megvetendő értéket képezett. És ez egyszerűen az övé volt! Most pedig elve­szik majd tőle a törkölyt, cefrét a megálla­pított árakon, pálinkája azonban többé nem lesz, pedig annak literjéért még a régi olcsó világban is könnyűszerrel kapott 4—6 koro­nát. Ez elmaradt jövedelmet pótolhatta volna a szövetkezeti nyereségből az egy-egy gaz­dára eső hányad. Pótolni is fogja az egész országban szerte, csak nálunk nem. Mert Kecskemét mindig peches a bölcsességben. A szövetkezetek a halom után. A háború, e huszonnyolchónapos po­kol kegyetlen pusztítása mellett igen sok j új gondolatot, nemes törekvést szabadított föl és sok ósdi fölfogást temetett el örökre. Még a háború előtt gyakran lehetett hallani hangokat a szövetkezetek ellen, per­sze legtöbb esetben féltékenységből, mert akik leghangosabbak voltak, azok a szövet­kezetek erősbödésével saját önző érdekeiket írták veszélyeztetve. Szinte bámulatban ejtő fantáziával találtak ki lehetetlennél lehetet­lenebb dolgokat a szövetkezetek ócsárlására. Különösen azon álmeggyőződésük mel­lett szálltak síkra a szövetkezetfalók, hogy­­ szerintük a szövetkezetek nagy elterje­dése megbénítja a közgazdasági életet, a kereskedelmet megfosztja rugalmasságától és a több termelés lehetőségét is kizárja. Ve­gyük kés alá ezen állításokat és látni fogjuk, hogy már a háború előtt sem állták meg helyüket; a háború pedig ezen állításokat még a valószínűség látszatától is megfosz­totta. Vájjon megbénítása-e a közgazdasági életnek, ha valahol tőkeszükséglet van és erős szövetkezet nyújthat segélyt mérsékelt kamat mellet és vájjon ez nem jobban biz­­tosítja-e a több termelést, mint az uzsoraka­matra dolgozó tőke? Aztán látjuk, hogy a szövetkezés nem csak az egyénekre fontos, hanem, mint azt az Országos Központi Hi­telszövetkezet a háború alatt igazolta, az államra is. Az állam már békeidőben szük­ségesnek látta, a közgazdasági élet egészsé­ges fejlődése szempontjából az O. K. H. alapítását és az 1898. évi XXIII. t.-c. alap­ján meg is alapította. Az O. K. H. a hozzá­fűzött reményeknek minden irányban eleget tett, különösen a háború alatt igazolta leg­­fényesbben létjogosultságát, mert nemcsak mint a kisemberek védelmezője jelentkezett, hanem az államnak is hatalmas támogatója lett, amely a ma már 4500-ra rugó szövet­kezeteivel minden egyes hadikölcsön-jegyzés­­ből oroszlánrészt vett ki magának. Hogy a szövetkezetek miként fosztják meg a kereskedelmet rugalmasságától, elég ha abból a mindnyájunk előtt annyira is­mert háborús dolgokból hozok föl példát.­ Ugyanis, ha a falusi fogyasztási szövetke­zetnél van készletben cukor, petróleum, stb., akkor ebben a faluban a szatócsnál ezeket nem lehet kapni; de, ha a szövetkezet kész­lete elfogyott, a szatócsnál mindjárt van minden, csakhogy jóval magasabb árno . I - VI. évf. l.sz. Araef ill. Szerda Kecskemét, 1917. január 3. Előfizetést arak: r ...... Megjelenik minden héten háromszor „„ér, uu„ független politikai lap. hétfőn, csütörtökön és szombaton délután. Ji. 12_E,i.t irr. . . Jt. 18___ dzerveszteseg es k­ia­d­ó h­iva­t­a I rr ... .__Fii irr. . . . , á._ ^ Széchenyi-tér 1 SZ. — Zsl.fon.tim: 274 ■*•***'*"" ‘ • 41 Felelős szerkesztő: DIÓ­SZEG MjJ JÓZSEF ~ „ c ^JT"’ k"d6’ ~ Egy .tér, 6 *,,Ji E o Jf S E M ÉJI NA PL 0" lapkiadó firs... I

Next