Kecskeméti Napló, 1917. július (6. évfolyam, 78-90. szám)

1917-07-01 / 78. szám

A háború mint a szövet­kezés tanítómestere. Amig Európa legtöbb országában bámulatos gyorsasággal terjedt el a szövetkezeti eszme és ezrével alakul tak a különféle szövetkezetek, úgy hogy jelenleg körülbelül 170 ezer szövetkezet van, melynek tevékenysége 110—120 millió emberre kiterjed ; addig hazánkban sok akadályba ütkö­zött és a munkások és munkásnők foglalkoztak a legkevesebbet a sző vetkezeti eszmékkel. Magyarországon a szövetkezés legnagyobb akadálya volt a nép tu­datlansága, a közömbösség, a kitartás hiánya. A háború e téren tanítómesterünk lett, Annyi égbekiáltó, vértforraló bűnt láttunk és tapasztanunk azok részéről, kikhez gazdasági, háztartási és egyéb szükségleti cikkek beszerzésénél for­dulnunk kellett, hogy abba belenyu­godni, azt jövőben is tűrni, mi fo­gyasztók nem tehetjük. A szolgaságot mélyíteni, a nyomort elviselhetetlenné fokozni engedi és ezek ellen teljes erőből nem védekezni a munkás és munkásnő osztály öngyilkosságát jelen­tené, lassú, de biztos elsorvadást, amit a nagytőke és uzsora érdekében gyer­mekeik tovább folytatnának. Akik a háborúban a szenvedés és nyomor ideje alatt óriási vagyonok összeharácsolására képesek voltak azok háború után sem fogják önmagukat megtagadni és étvágyukat mérsékelni. Megszabadulás a pénz és áru­uzsorától, az erők egybegyűjtése, a szövetkezeti szellem kifejlődése, a tisz­tességes üzleti szellem fejlődése any- nyira sürgős, hogy megvalósitásukat megkezdeni a jövő legfontosabb fel­adata. A jövő a szövetkezeteké. A ka­pitalizmus elleni védelmet a gyöngéb- gébbek számára csak a szövetkezetek nyújthatnak és a világháborúban hó­dító útra indult szövetkezeti eszme az orvosság, amely millió es miilió — a kétségbeesés tanyájává lett — tűz­helyre gyógyulást hordhat. Ezért jósolunk mi nagy jövőt az alakulóban levő fogyasztási szövetke­zetnek. Bár ez még nem elég s a szövetkezést más tereken is meg kell valósítani. Kecskemét üdvözii az uj kormányt A júniusi közgyűlés szürke, ielentékte- len tárgysorozatának különös érdeklődési adott a törvényhatóság válasza az uj kor­mány leiratára s gróf Ráday Gedeon, volt főispántól való meleg bucsuzás. A közgyűlést Ráday gróf nyitotta meg s polgármesteri jelentés felolvasása után szó­lásra emelkedett s meghatóban, meleg szavak­kal mondott búcsút Kecskemét törvényható­ságának, amelynek 7 éven át voit főispánja. A függetlenségi pártok nevében dr. Horváth Mihály orsz. képviselő búcsúzott el a főispántól, nem mint a kormány volt po­litikai exponensétől, hanem mint a város ér­dekeit szivén viselő első tisztviselőtől, aki­nek részéről a város mindig a iegnagyobb jóindulatot tapasztalta. Ütánna Faragó Béla méltatta az ő is­mert nagy tudásával, remek formába öntött beszédében Ráday és ősei érdemeit, Majd Sándor polgármester méltatta Rá­day grófnak a város érdekében kifejtett nagy munkáját s jóindulatát, mire a főispán meg­hatva válaszolt s leikes ünnepeitetés közben elhagyta a termet. Bizalom a kormánynak. Ezután következett a tárgysorozat, melynek első pontja az újonnan kinevezett kormány leirata volt a hivataibaiépésről. A tanacs indítványozta, hogy a közgyűlés üd­vözölje az uj kormányt hivatalba lépése al­kalmából. A közgyűlés Gömöry Sándor és Pásthy Károly felszólalásai után egyenhangu lelkesedéssel kimondotta, hogy Kecskemét törvényhatósága lelkesedéssel üdvözli az uj kormányt s annak prog- rammját, mely egy boldogabb jövendőt jelent Magyarországnak. Kimondja a közgyűlés, hogy a kormányt hazafias munkájában a legteljesebb erővel támo­gatni fogja. , A közgyűlés ezen egyhangú, imponáló bizalomnyilvánitása azért különösen értékes mert Kecskemét városa tudvalevőleg a leg­utóbbi évtizedben se pro se contra nem nyilatkozott kormányról. A közgyűlés többi pontjai közül a piaci | rendőrség felállítása s a városi alkalmazot- I tak ruhasegélye érdemel említést, amelyre vonatkozó tanácsi jelentést elfogadták. fiz eltűnt és hadifogság­ban levő katonák beje­lentése. Fontos tudnivalók a közönségnek. A Vöröskereszt egylet tudósító irodája felkérte a város polgármeste­réi tudassa a közönséggel, hogy a háború során eltűnt vagy hadifogság­ban levő katonákat a legközelebbi hozzátartozóik a tartózkodásihely sze­rint as illetékes községi elöljáróságnál jelentsék be. A háború hosszú tartama folytán ugyanis rendkivül megszaporodott azon eltűntek száma, kiknek sorsa bizonytalanná vált. Ezeknek felkuta­tásával most kell foglalkozni, még a háború folyamán, mikor a szükséges nyomozás céljaira a harctéren működő katonai parancsnokságok és intézmé­nyek igénybe vehetők. Egy pontos nyilvántartás már azért is szükséges, meit igen sok hi- hatalosan eltűntként nyilvánított ka­tona a hadifogságból már esetleg éietjelt adott magáról, így ismerni kel­lene hozzátartozók bejelentése alapján hogy kik a valóban eltűntek és kik jelentkeztek már közülök a hadifog­ságból. Ehhez járul, hogy a hadügy­minisztériumnak igen számos adat van birtokában (hiányos sírfeliratok), ellen­séges országokból érkezett elhalálozási jelentések stb. melyekről ma azért nem lehet megállapítani, hogy mely n . . . Megjelenik minden héten háromszor ... ríinnpf fí!7 nn lllfctfil rin kedden, csütörtökön és szombaton délután. ***** ifáfkei kH'tim vidék.*# kiidn / uyyuiion / . 4Ji. ?Z._ E/éti . . X 18 _ ‘ Szerkesztőség és kiadó hivatal J tl .... f Fii *’-• . ; . , S ’í'5 Széchenyi-tér 1 sz. — 7»Itfonaiám: Z7- Felelés szerkesztő: DIOSZEGJfy JÓZSEF — £ L.p*«Wono,"ki.é6, Efü trim 6 ° M fi P L 0 ' /«/jA/.j/ítársasa VI. évf. 78 sz. Ara 6. fill. Vasárnap Kecskemét, 1917, julius 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék