Kecskeméti Ujság, 1946. szeptember (41. évfolyam, 1-5. szám)

1946-09-01 / 1. szám

Kecskemét múltja, jelene és jövője A polgármester nagy beszéde a költségvetést tárgyaló városi közgyűlésen A törvényhatósági bizottság ked­di közgyűlésén, mely a felszabadulás óta az első városi költségvetést tár­gyalta és azt egyhangúan elfogad­ta _ Tóth László polgármester az alábbi nagyszabású beszédet mon­dotta. A beszédet, tekintettel an­nak rend­kívüli fontosságára és érde­kességére, az alábbiakban szó sze­­rint közöljük: Történelmünk rettenetes viharában oly soka­t szenvedett, megtépett és szegénnyé fielt Kecskemét a mostoha természettel vívott keserves harcokban már eleve meg­­őrződött s 1944 végzetes őszének, elkö­vetkező izgalmakban teli hónapoknak kemény megpróbáltatásaiból, akutságából és bénultságából ime hősiasen felküz­dötte magát. Lezárja a fájdalmas közel­múltat, a háború szenvedéseit és nélküt. Sózásait, számotvet megmaradt erőivel, s az önkormányzat elé terjeszti jövendő életének egyelőre szegényes terveit. Az örökre elmerült műst siratok talán csak a veszteségeket érzik és látják az ada'­ol és szám­ok mögött­; a demokrácia őszinte híveinek mágiában a tényben, a költség­­vet­és elkészítésében, a városi háztartás rendes kerékvágásába terelésében új étet biztató jelét kell tekinteni, a mélyből fel­felé vezető útinak ör­veznie és állomását. A változás valóban gyökeres társadalmi és gazdasági szempontból­ egyaránt. Sző­kébb tájhazánk, az Alföld áttette a tör­ténelmi sors mélyrehatóbb fordulatát és s­egrendítőbb csapását, a török hódoltság korát, amely a középkor második felé­ben meg­virágzó Kecskemét földrajzi és természeti alkatát megváltoztatta. A tö­rök tette sivárrá, homokká és szikessé e földet, szárazzá éghajlatot­ ,a kecskeméti puszta a török hódoltság következtében vált szegényes honává víznek, lápnak, buckának, törpe növényzetnek, sefű-sofa­­féléknek. Az elpusztított Alföld csak év­századok múltán ilett isimét termő vidék, bíztató táj, kenytéradó föld, virágzó kert és gyümölcsfával teleszórt szőlő- Óvják-e a fákat, ültetnek-e újakat ? Amikor magya­rabb és emberibb lévén, de küszöbén a múltból okulást merítünk, minden kecskeméti lélekhez küü­lön-külön kellene szólnunk. Bizonyára valamennyien érzik és tudják, hogy a gonoszul felidé­zett háború vihara és békés otthonok el­é rem­ek okirata« kiürítése nemcsak a kecs­­keméti táj szépségét zúzta össze, hanem kikezdte a föld termő erejét is­; de ért­itik-e és tudják-e kötelességüket mind­nyájan a táj iránt, a város iránt, gyer­mekeik és a jövendő iránti? Óvják-e a fá­kat féltő szeretettel, ültetnek-e újak®t, akarják-e, s tudj­ák-e bztosítani kivitelünk eddigi döntő szerepét, s elhárítják-e­­telki, ismeretes munkával és felelős­s­éggel a táj új színváltozását, mely j­óvá­tehet­­len ka­tasztrófa lenne- Élet- és feltámadás útját nem a költségvetés szürke számai jelzik, Semem népünk ereje, szorgalmat tudása, amellyel a talajt szelíd itt és a tájat­­is. Termelésünk színvonalának megőrzés­én és felemelé­sén nemcsak egyesek kenyere függ, hanem a közösség sorsa is. Eddigi életformánktól el nem szakadhatunk- Kecskemét mindig évtizedekkel járt a lus­ta magyar idő előtt, s megmutatta, ho­gyan kell egyetemessé szervezni az egyéni termelést, megmutatta, hogyan kell a sok apró magyar egyéniség egészséges verse­nyével emelni az átlagos minőség színvo­nalát, hogyan kell a külön magyar szín, íz és zamat számára európai egyetlem­es­­ségű piacot teremteni. Kecskemét, az üde város Az elmondottak nemcsak a szülőváros szere­tetéből fakadnak: a kecskeméti ha­tár és a homoki ember dícséretét nem a patriotizmus súgj­a. Termelésünk adatai, kivitelünk eredményei alapján, állapította meg a Statisztika:: Szemle: Kecskemét Ma­gyarország legnagyobb tanyavárosa, min­dig a saját erejéből frissül, fejlődése a legegészségesebb. Szóljon' bites 'amiként és szakértőként Erdei Ferenc, pairasetsá­­g­ aiunk felszabadításának rendületlen har­­cost így ír rólunk a második világhábo­rút megelőző nyugtalanság éveiben: ...Kerekemét reménysége.? és üdítő város, »•melyben érzi a vándor, hogy élni lehet bann» nagyobb gyötrelmeik nélkül, ami nem kicsi szó honunkban. Sziget a« Al­földön, mely a megol­dja*H­nnság, kínlódás, elégedetlenség, feszültség és kirobbant ké­szülő lázadás tengerébő­l éppen annyira emelkedik ki, hogy meg lehet­ támaszkod­ni rajta: pihenni, felüdülni, reménykedni-“ ráem a különítmények városa vagyunk Le­nne­m, tagadhatjuk, Tekintetes Köz­gyűlés, hogy az ellenforradalmi s­ze­nt bevérezte e város jó hírét a haladó vi­­lág előtt. Múltunk elszomorító fejezete gyakran­ felmerül a történelmi számvetés során. Jóvá kell tenniünk kecskeméti lel­­kek e mélyre­­zuhanását, ember­tere­n elle­­velyedését a demokrácia hűséges szolgála­tával­, s nekünk, akik a város életét és fejlődésié, a pártok megbízásából irányí­tani, hívatottak vegyünk, s akik sorsával közösséget vállalunk, a magunkat- ne­ Különlegességeink -Gyümölcstermel­ésünk felad­a­tairól már szóltunk: hasonló felelősséget sűrűnk mindazoktól, akik a mezőgazdasági ter­melés irányítására hivatot­tak- Tudnunk kell, hogy az utolsó­­évtizedek során a legtöbb­­európai országban a mezőgazda­sági termelés komoly haladást mutatott, a hazai őstermelés a teljes­­stagnálás hét svójába jutott. A honankénti termésátla­gok nem emelkedtek. Ez a szomorú tünet Kecskeméten- is megál­lapí­tató- A város­nak tehát divarai eszközük híján, is köte­lessége lesz odahatni,­­hogy az illetékes szerveket fokozott mu­nkána­­serkentse, kfl. tömören a föld­hözjuttatottak megsegítése terén. A földhözjuttatottaik él?!-a.__ igaerő és munk­a-e­szközök nélkül merő­­kínlódás. Ez fogja őket ráébreszteni­ a­ társulás szük­­ségess­égére. A fejlődés ezen irányét kell szolgálni: a­ városnak azzal, hogy sorsukat beható figyelemmel kíséri és kiharcolja caáimukír®­­a kormányzat felé is a nélkü­-­­ űzheti i­lon­ta írója tájt . Azonos köte­lessé­geit érzünk a k­usiparral szemben is amely csak minőségi­ mainké. Túl tudja megőrzeni eddigi jövedelmezősé­gét és becsület­ét. Ez a lonsz­dalmi réteg a múltban nem kapott a város és közélet irányításában m­ uniójához és képzettségé­pünket, ország és­ steftag közvéleményét emlékeztetni kell, hogy nem a különít­mények városa vagyunk, hanem­ Katona Józsefé, Kodéi­,­ Zoltáné, Csókás Józsefé, Ma­hiász Jánosé és Kada Eleké- A go­nosz múlt megtagadásáva­, maradandó ér­­tékeink ma is élő szellemével őrködjünk Kecskemét felett, érezzünk életével és dol­gozóival a meghontik­alasítani közösséget, tartsunk számon, minden kecskeméti­­érté­ket, minden barázdát, min­den gyümölcs­tál. Vállaljuk és hordozzuk a felelősség­et minden kecskeméti család sorsáért, hol, hogy lá­sáért, egészségéért és emberibb éle­tet­­érdemlő gyermekeiért. Szolgáljuk be­csülettel verejtékező népünket igazgas­­sunk szeretette®, fokozzuk életkedvét, eny­hítsük gondjait, s az önkormányzati élet mai fordulóján forrjunk össze boldogabb, gazdagabb és szociálisabb Kecskemét ön­zetlen bang­szolgálatának felemelő gondolata- A város mai helyzete A költségvetéshez fűzött tömör indoko­lásból kitűnik, milyen erőforrásokat vesz­tettünk el,­­s milyen bevételi lehetőségeink maradtak. A felépítésnél alapel­vili az a belügyminiszteri rendelkezés szolgáit, amely szerint a költségvetés előirányzásá­­nál előbb a­­bevételeiket kellett m­eg­állapí­­taná és csak­­elírnak ismeretében lehele­t, ehhez viszonyítva, a költségvetés­ szükség­leti részét ös­szeellátatni. Nemcsak a kisajátított földeik, általában a magángazdálkodásunk jövedelmének ki­esése faragja felére költségvetésünk kéré­sét, hanem az a korlátozás is, amely az üzemek jobb kihasználása terén m­utatko­­zik- Valamennyi újjáépítésre szorul, s ez nem helyi jelenség. Budapest költségveté­s­ében a­z­­elektromos, gáz-, víz és csator­názási művek előirányzott 380 millió fo­rintos költségvetéséből semmi sem jut a háztartási kiadások fedezésére. Nincs jö­­vedelem? Budapestnzik vágóh­ídból, vásár­­csarnokaiból élel­m­iszerüzemeiből sem­ Hasonló helyzetünkbe nem tőrödbe t ü­nik bele és minden lehetőt el kell követnünk, hogy üzemeink a közösséget gyarapítsák, s az általuk szerzett jövedelem legalább egy nesze vi­sszatérü­ljön a városi háztartás javára. A város vezetőségének a jelenlegi szűk lehetőségekhez­­képest kell alkal­mazkodni a szorosan vett á graizdálkodás te­rén, de Kecskemét fejlődése és, gazdasági megerősödése érdekében a város egész ételének és termeléseinek szempontjait fi­­gyelembe kell­ venni. Megnyugvással emlé­kezhetünk azokra a­ küzdelmekre, melyek­kel a város minden gyárát és nagyobb üzemét át­mentettük, s­­azokban a munka megindulhatott. Minden segítséget meg kicll adniunk, hogy miinél nagyobb miniksís­­léssizám­mal dolgozzanak, minél eredmé­nyesebben­ ,s minél­­közvetlenebb­­kapcso­­la­tot teremtsenek a mezőgazdasággal és gyü­mö­lcs­term­eléssel. A sáros érdeke, hogy az üzemek ,a term­el­és irányához és szín­vonalához alkalmazkodjanak, lehetőleg saját terméskierőiket dolgozzák fel, s vala­­m­ennyien közreműködjenek népünk élet­­s­z­ín vonalának felemelésében. Kez méltó szerepet­ a demokrácia fel­adata bekapcsolni a­­­szélesebb látókörű i­p­arios­­ságot a községi politikába is.­Különös gondot kí­vánnunk fordítaná a költségvetésben a szociális és közegész­ségügyi feladatokra. A szegénység nemcsak nálunk s­e­l­tkezik,­­h­anem Európa-s­zerte. Sőt az európai es­szeigényed­és a világ el­szegényedését jelenti- Ez a­­helyzet egész­ségügyi vonatkozásban, is. Nálunk, vagy Európában fellépő járványok­­maholnap az egész világ megfertőzését jelenttik. A háborúban megszenvedett országok újjá­építésére, tehát saját közegészségünk új­jáépítésére vonatkozó terveik is az egész világ jólétét célozzák, s akik a munkában részt vesznek, jelent­ősen hozzájárulnak új és jobb társad­alk­om felépítéséhe­z. Hálásak vagyunk a­z­ért a segítségért, amelyet eb­ben a vonatkozásban a Kecskemét svéd­ és svájci szerveiktől, valamint városunk iránt megértő és szükségesnk­et őszintén áté­rző ITNRRÁ-tól kilopott. Ezek bennünkket az új­jáépítés első szakaszában­ segítenek, s d­e feladat­aik tel­jesítés­e u­tán viss­zavonulnak a színitérr­ől. Csak a kezdetet jelenti­k, a munka további része reánk vár­ 100 százalékos munkát! A tágabb horizontú közigazgatást ter­­mészetesen demokratikus szellemnek kell áthatni. A n­épn­ek önm­agának kell s­zab­á­­lyozni életét, ,a közigazgatást ellenő­ri­znie kell­; szükség esetén a­ felelősségrev­o­nás ­ nem maradhat el. Az új közigazgatást a­­ korszerűség és tudományos közigazgatás­­szervezés elvei szerint, építhetjük fel- Át­meneti időben a tártszempont­okat neon mellőzhetjük de a helyes megoldás szem­pontjából meg kell alkotnunk, ki kell f­ej­­les­ztetniünk a demokratikus köztisztviselői ideáltípust­,­­figy­elemmel arra,­­­ogy szak­­képz­ettség nélküli ugyanúgy nem tehet köz­­igazgatási funkciót ellátni, ahogyan vala­mely ipari­­mesterséget sem lehetne szak­ismeret hiányában a közösség kára nélkül gyakorolni. Tisztviselőink, főként az itt­­honmaradottak, válságos időkben jó szol­gálatot tettek, szorgalmuk talán éppen a veszélyeik múltával lankadt, ami részben a B-lista árnyékával, részben az alig fil­léreket érő i­llet­ményekkel magyarázható, illetve menthető. Ezt a korszakot le kell zárnunk, minddenkitől százszázalékos telje­sítményt követelünk, lelkiismeretes mun­kát, a felekkel szemben legnagyobb tü­relmet és méltá­nyo­s­ságo­t, különösen ott, a­h­ol elesettek fordulnak tanácsért, vagy segítségért. Eredményt akkor érünk el, ha valóban tervszerűen gazdálkodunk,­­ennek feltétele: az egységes tervezés, a­z átfogó irányítás, az összhang megteremtése az egyes ig­a­zgatási­­ágak között, s minden vonalon jól szervezett végrehajtó appará­tus. Azt a szociális gondolatot, amely sze­rint mindenkinek képessége szerint, min­­denn­kimek munkája szeri­nt — elsősorban a tisztviselői kar irányában kell érvényesí­tenünk. Jöjjön a kritika A törvényhatósági bizottságinak a most előterjesztett költségvetési nemcsak arra nyújt módot, hogy ezzel kapcsolatban te­gyen­ észrevételeket, hanem arra is, hogy bírálatot gyakoroljon­ a város­vezetés fe­lett- Hálásan vesszük az elfogultságtól man,*, tárgyilagos­ bírálatot és örömünkre szolgált­ja miinél elevenebb és felelősség­teljesebb munkáját,­­s ennek politikai szempontból is komoly jelentősége van. Az önkormányzat hozzátartozik a­z­­em­beri s­zabadságjogokho­z, s azt jele­n­t­i, hogy nemcsak a­z egyes ember szabad, ha­nem a közösség is, melyet az önkormány­zat tesz nagykorúvá, az az önkormányzat, amely a népre való felépítés elvét vallja. Az önkormányzat a közigazgatás demok­ráciája, amely a szabadság gon­d­olat­át ér­vényesíti s arról go­ndoskodi­k, hogy a nép egyénisége és szelleme áthassa a végre­hajtó hatalom min­den szervét, minden tisztviselőjét- Az önkormányzat a közigaz­gatásnak­­erkölcsi tartalmat ad, lehetővé teszi, hogy a köz­igazgatásban ,a helyi sa­játosságok, a helyi termelési érdekek és igények érvényesül­jenek. Az önkormány­zat a­z állampolgárok nevelésének a­lkal­­mas eszköze és a politikai élet iskolája. A tövissel teli élet A magyar demokráciának hálátlan tör­téneti feladat jutott osztályrészül: össze­omlás után­ romokból építeni­. A­z első vi­lágháború előtt, a haladó erők megkötés­e, utána az ellem­i f­orradal­mii sze­llem­­érvénye­sülése visszaszorítot­ta a d­o­lgozó rétege­­ket, a szociális gondolat hordozóit, s a nemzet igazi képviselete akkor jutott sze­rephez, amikor a végzet betel­je­sedett. Ezért jut a demokratikus kormányzat gya­krani -szinte megolthatatla­n- felada­t­ok elé, ezért köti meg a törvényhatóságot eb­ben­­a költségvetésben- szegénységünk és kifosztott -mivo­ltunk. Ezért teli tövissel írt én tisztem is- Szegényem indultam az életnek, uta­m -soha el nem kanyarodó!-­ a szocializmus tanításéitól és a munká­sosz­­tályy szolgála­tától, s­­most, amikor tétiek­kel keleme vask­anom a sm­ull mellett, nincs lehetőség. Nyolcéves koromban­­téglát hordtam a szim­krliájgs templim­hoz, har­minc évvel később az idegenfor­galo­m meg­­szervezéséve­ls a világhír szárnyára adtuk Kecskemétet, gyümölcslét és borát, s most nem tudok a sokaik által még arándig gaz­dagnak hitt K­ecs­kemét erejéből legalább egy metszőolzjót adni az új szőlősgazdák­nak, Irgailáibik­­néhány motoros permetezőt a nagyobb ikörzseiteknek. Nem vállalhatjuk egyetlen munkás­lakás felépítését, niincs fedezet iskolák tetőire és ablakaira, a régi ízímo­k.­ és a józamui terveket kegyetlenül törli a kényszerű takarékosság- Tiszta lelkiismerettel Az én s­zerep­em húsz hónap alatt nem tervezés volt, nem, erőgyűjtés, nem békés igazgatás, hamm küzdelem életekért és otthonokért,­­biztonságiért és a munka el­indításáért. S vívtam e harcot azzal az elszántsággal­, amit a felszabadítók Szia-Hngvéd védelmében­­tanúsítanak. S ők e magatartásért nem neh­ezteltek: számukra természetes volt. Fegyverem, e tájnak és népének s­zenetere, erősnek bizonyult. Tu­­djom,hogy -e szolgálat -elhomályosul a tű­nő idővel, s mint­ aki kenyerem javát megettem, s változásokban az embereket megismertem, tudom jó®, hogyha vissza­hív a régi munkám, az emberi gyengeség ércbe vési­ majd hibáimat, s erényeimet a vízre írja. Elfogy­­a tanúja lázas nappa­lok viharainak, s még inkább az átvir­rasztott éjszakák szorongásainak. S mégis tiszta telkismerettel, megnyugvással bú­csúzom majd, ha a tisztviselői karban, a törvényhatósági bizottságban,­­ a pár­tokban is hatékonyan ébres­ztgettem, s ta­lán fel is gyújtottam a­­sor­sközöss­ég örök tü­zét e várossal és népével, ha a más tá­jakról jött vezetők i­s megértik: szülőhá­zát szívéből senki ki nem szakíthatja-Rendületle­nül bízom a demokrácia esz­­mén­yébe­n, a szellem uralmában­, az igaz­ságban és szabadságban, népünk sz­ívós­­ságéba­n, szociális érzésében-, bízom ab­ban hogy ezek az­­er­ő­k új virágzást vará­zsolnak a kecskeméti ihatárra. Majakovszkij jut eszembe, kedves bará­taim, a Szovjet kiváló­­költője, aki sokat bolyongott, a világban, s minél inkább megragadták a távoli országok szépségek annál görcsösebben kapaszkodott a hazai talajba, annál mohóbban szomjúhozta feltörekvő n­épeinek gazdaságii megerősö­dését és szellemi izmosodását­,,Áldom­­hazám, a mostanit­, de százszor áldom, amelyik lesz... — írja rajongással, s lélekben vele mondom: Áldom Kecskemétet, a mostanit, de százszor áldom,­­amelyik lesz.

Next