Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-29 / 203. szám

XXIV. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM Ara: 50 fillér 1967. AUGUSZTUS 29. KEDD Országszerte megemlékeznek a VDK nemzeti ünnepéről Nagyszabásúra­­ ígérkező eseménysorozat köszönti ha­zánkban a Vietnami De­mokratikus Köztársaság nemzeti ünnepét, a függet­lenség kikiáltásának szep­tember 2-i évfordulóját A városokból és falvakból ér­kező hírek tanúsága szerint a legkülönbözőbb társadal­mi és tömegszervezetek kezdeményezésére újabb százezrek foglalnak állást az Egyesült Államok barbár agressziójának kiterjesztése ellen és biztosítják együtt­érzésükről a szabadságukért, függetlenségükért harcoló hazafiakat A demonstrá­ciók fórumán egész népünk véleményének adnak majd hangot Megbélyegzik a mind elvetemültebb kalóz­­támadásokat, a Hanoi bel­városát, a Vörös folyó híd­­ját a kórházakat, az isko­lákat romba döntő légitáma­dásokat a Johnson-kormány képmutatását amellyel sem­mibe veszi a békeszerető emberiség követeléseit és a Dél-Vietnamban állomásozó csapatok létszámának növe­lésével a konfliktus elmé­lyítésével­ súlyosan veszé­lyezteti a világ békéjét Szeptember 1-én Újpesten , az MSZMP Budapesti Bizottságának, a Hazafias Népfront Budapesti Bizott­ságának, és a szakszerveze­tek budapesti tanácsának rendezésében — a főváros dolgozóinak képviselői nyit­ják meg az évfordulóhoz kapcsolódó megmozdulások sorozatát. Nagyobb­­ de­monstrációt terveznek szep­tember 5-én Sátoraljaújhe­lyen és szeptember 7-én Ka­posvárott Ezzel egyidejűleg hazánk úgyszólván vala­mennyi városában és közsé­gében gyűléseken, találko­zókon és más eseményeken méltatják a Vietnami De­mokratikus Köztársaság eredményeit. Sok helyütt ki­állításokon mutatják be a demokratikus Vietnam szo­cialista fejlődésének, a sza­badságukért és függetlensé­gükért küzdő hazafiak si­kereinek dokumentumait. Békemozgalmunk aktivistái országszerte csoportos be­szélgetéseken és tájékoztató­kon ismertetik az Egyesült Államok vietnami agresszi­ójának okait, s szólnak ar­ról, hogy Vietnam és a vi­­lágbéke elválaszthatatlan egymástól. Az évfordulóhoz kapcsolódó megemlékezések egy részén megjelennek majd a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság ma­­i arországi nagykövetségé­nek, valamint a Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítáni Front budapesti állandó képviseletének tagjai is. Számos gyárban, üzem­ben elhatározták, hogy foly­tatják a vietnami műsza­kok sorozatát, különböző feladatok megoldására vál­lalkoznak szabad idejükben és munkabérüket a vietna­mi nép megsegítésére, a háború okozta károk enyhí­tésére fizetik be. Bezárták kapuu­kat az építőtáborok Szombaton bezárták ka­puikat a jubileumi ifjúsági építőtáborok, amelyekben 1967-ben tizedszer dolgoztak a diákok. Szabolcs-Szatmár­­ból kétezer KISZ-es vett részt a tábori munkában, a megye valamennyi közép­iskolájából érkeztek fiata­lok. Az első értékelések sze­rint a szabolcsiak minde­nütt magasabb teljesítményt értek el a tervezettnél, kü­lönösen kiemelkedő a tisza­­luci fiúk munkája. A négy táborban részt vevő szabol­csi középiskolások június 30 és augusztus 26 között csak­nem egymillió forint értékű munkát végeztek el — je­lentős részben időszerű me­zőgazdasági munkákban. A lányok gyümölcs- és zöldségkertészetben dolgoz­tak, közülük Lakiteleken ér­ték el a legjobb eredménye­ket: a 25 forintos tervezett napi normát 37 forintra tel­jesítették. A megyei tábor­ban — a Tiszavasvári Álla­mi Gazdaság rárompusztai üzemegységében — önellátó tábort rendeztek be a fia­talok, munkájukkal a gaz­daság elégedett. A tiszaluci táborban csatornát építettek a szabolcsi diákfiúk. Átla­gos napi munkájuk pénzbeli értéke meghaladta a 85 forintot. Ennek csak emeli az értékét, hogy mindezt ne­héz fizikai, kubikus munká­ban teljesítették a napi hat­órás műszakokban. A munka mellett gazdag kulturális és sportprogram tette színesebbé a táborozók életét. Élménybeszámolókat tartottak azok a fiatalok, akik részt vettek a KISZ VII. kongresszusán. A leg­jobbak ott voltak augusz­tusban a Hanságban a ju­bileumi ünnepségeken. Min­den turnusban megrendez­ték az asztalitenisz, a kézi­labda és a röplabda tábor­bajnokságokat, több helyen MHS összetett versenyeken vettek részt. Meglátogatták a táborokat és műsort ad­tak a KISZ központi mű­vészegyüttesei, a Rajkózene­kar. Divatbemutatók, jel­mezversenyek voltak a tá­borokban. A jubileumi épí­tőtáborok nagy sikerrel zá­rultak. (m) KOMBÁJNOSOK entek éjjel, mentek nappal. S míg sokan a kánikula elől a hűs vizek­ben kerestek felüdülést, addig ők küzdöttek a hőséggel. Hetekig csur­gón róluk a veríték. Arcuk borotvá­­latlan volt, szemükre kiült az álmat­lanság, fáradtság. De zúgtak a kombájnok. Nyelték, falták a kövér kalászokat. Míg el nem fogyott... Ro­pogós, foszlós bélű kenyér lett belőle. Most pihennek a kombájnok, erőt gyűj­tenek a kombájnosok, a magyar aratás új romantikájának teremtői. Elegáns, modern öl­tönyökben, nyakkendősen ülnek a terített asztal mellett. Huszonkilencen. A kiválók kö­zül is a legkiválóbbak a nyíregyházi járásból. Csak ők 11 208 hold kalászost vágtak le. Több mint 148 ezer mázsa gabonát takarítot­tak be kéthetes rekordidő alatt. Erre koccintanak. Ilyen sikert még nem értek el... s emlékeznek. Élményekről, ese­tekről, vidám történetekről. Egyik társaság a napkori Juhász Pétert hallgatja. „Mikor meg­indultam a kombájnnal, gúnyoltak, ezután még vetni sem kell annyi szemet perget, meglátjátok. Profec­ó jött ki utánam. Fel­­borígatták a szalmát, négykézláb vizsgálták a tarlót. Csodálkoztak. Nem akartak hinni a szemüknek. Végül kijelentették: nem kettőt, négyet kellett volna vásárolni ezekből az SZK-4-es szovjet kombájnokból.” Juhász 407 holdat vágott vele. Kezében elismerő oklevelet szorongat. Berecz József panaszkodik. „Amikor a nyírteleki Dózsában befejeztük az ara­tást, akartunk hozzátok menni Napkorra, segíteni, de nem engedett a vezetőség... Pedig ott is kereshettünk volna.” Legboldogabb talán a két Mihály, Fazekas és Veres, ők lettek az elsők a járás tsz-kombájnosai között. „Nem is volt nekünk semmi panaszunk — mondja Veres. — Úgy elláttak bennünket a nyírteleki Szabad Népben, mint a királyokat”. A tisza­­berceli Angyal Mihály valósággal lelkesedik: „Évtizede kombájnozok, de még ilyen álom­szerű munkát nem végeztem. Pedig 18 napig ültem a gépen.” Kacagják Hircsu Istvánt, a rakamazi Győzelem kombájnosát. „No, hogy ízlett a pincérkedés után a masina?” — kérdi vala­melyik. Néhány éve még a nagymarosi Kék- Duna étteremben szolgált fel, de hazajött. Itt is megmutatta, hogy legény a talpán. „A tá­nyér után kicsit nehéz volt, de megszoktam. Tavaly is kombájnoltam én." Hétezer mázsát takarított be az idén. „Mennyit kerestem? Számoljátok ki 45,76 forintjával. 117 munka­egységet értem el. És több mint 420 kiló búzát kaptam prémiumban.” Elismerően bólogatnak. Csak a vencsellői Pájer pislant nagyokat. „A szántást hagytam ott a fregolinak, mert már ilyen is van a tsz-ben. Egyhetes pihenő felfért volna, de már készíteni kell a jövő évi kenyérnek a mag­ágyat.” Pájer András és testvére Mihály egy nap szabadságot vettek ki, hogy ide eljöjje­nek. Átvenni az elismerést és koccintani a jó munkára. Huszonkilenc kiváló ember. Alig pihen­tek. Kombájnról a traktorra ültek... Új ke­nyérnek hasítják a barázdákat. Csak koccintani jöttek el. A sikerre. (F. K.) M mn» 11 / ^ rr 1 // a l­DD ízű szőlőcukor, burgonyasiló, kukoricakeményítő &j termékek a demecseri gyárban nyírőgyára. Tervet dolgoztak ki a cukorka választékának bővítésére. Hamarosan meg­kezdik az erősen mentholos, a citrom ízű és az ánizsos ízű szőlőcukor gyártását is.­ Ugyanakkor —■ a jelenleg még raktáron lévő dobozok felhasználása után ■— ízlése­sebb, korszerűbb csomagok­ban hozzák majd forgalom­ba. Új terméke lesz még eb­ben az évben a gyárnak az úgynevezett cefresiló, me­lyet az állattartó gazdaságok hasznosíthatnak majd elő­nyösen. A cukorgyári me­lasszal és más anyagoknál kevert, a keményítőkinyerés után visszamaradó burgo­nyatörköly hathetes érés után a silókukoricával azo­nos tápértékkel vetekszik. A több tsz-ben folytatott ete­tési kísérletek már befeje­ződtek. Az eredmények be­váltották a hozzá fűzött re­ményeket.­­ A gyárban folyó nagy rekonstrukciós munka so­rán megüresedő régi kemé­­nyítőüzemet sem hagyják kihasználatlanul. Az épüle­tet kukoricakeményítő gyár­tására tervezik felhasználni. Gazdaságosság szempont­jából a kukoricakeményítő gyártása előnyös, mert ke­vesebb az önköltség. Ugyan­is a burgonya 15 százalékos keményítőtartalmával szem­ben a kukoricának 58 szá­zaléka keményítő. Gyártásá­nak megkezdése a dolgozók szempontjából is előnyös lenne, hiszen ezzel növelni lehetne a foglalkoztatottak számát, s megszűnne az idényjelleg. (Munkatársunktól): Az üdítő- és nagy gyógy­hatású krumplicukor gyár­tását és csomagolását ez év második negyedében vette át a Szeszipari Országos Vállalat demecseri kemé­ Szabolcs a vásáron A Nyíregyházi Gépjavító Vállalat mutatta be legújabb termékét a BSZT-2-es burgonyaszárzúzó készüléket. Répa és burgonyamosó, szeletelő, valamint új vonalú szállítócsillék a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat termékei, gyulatanyai újítók tervei alapján ké­szült. A nagyecsedi Rákóczi Tsz „Lenke” nevű tenyészkan­­cája első díjat nyert. Tiszavasvári Állami Gazdaság jersei keresztezésű te­henei a bemutatón.­­Hammel József felvételei Megkezdődtek a szakmai napok a mezőgazdasági kiállításon Hétfőn megkezdődtek a mezőgazdasági kiállítás dol­gos hétköznapjai, a szakmai napok, a hazai és a nemzet­közi jellegű tapasztalatcse­rék. A tapasztalatcsere-lá­togatások már 8 órakor meg­kezdődtek. A szakembe­rek egy népes csoportja a magyar, a jugoszláv, a csehszlovák, a lengyel és az NDK-beli mezőgazdaság ke­­mizálási eredményeit, új­donságait ismertető pavilont tekintette meg, s ott vett részt konzultáción. Több csoport­ látogatott el a szarvasmarha, a sertés- és a baromfitartás legkorsze­rűbb módszereit ismertető bemutatóra. Megkezdődtek a gépesítés, termelőszövet­kezeti üzemszervezés és ügyvitelgépesítés iránt ér­deklődő szakemberek meg­beszélései is. Hétfőn délelőtt Szirmai­­Jenő, a SZÖVOSZ elnöke bemutatta a sajtó képvise­lőinek a fogyasztási és ér­tékesítési szövetkezetek sok­rétű tevékenységét, eredmé­nyeit ismertető SZÖVOSZ- pavilont és a szövetkezetek egyéb kiállításait.

Next