Kelet-Magyarország, 1970. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-21 / 44. szám
1. cim KELET-MAGYARORSZÁG Roscsin válasza magyar újságírók kérdéseire a leszerelési tárgyalásokról Alekszej Roscsín nagykövet, a genfi leszerelési értekezleten részt vevő szovjet küldöttség vezetője fogadta Pirityi Sándort, a Magyar Távirati Iroda és Szászi Józsefet, a Magyar Hírlap különtudósítóját és válaszolt kérdéseikre. Alekszej Roscsin 1962 óta vesz részt a genfi leszerelési értekezlet munkájában. Előbb a szovjet küldöttség helyettes vezetője volt, majd amikor Szemjon Carapkint 1966-ban bonni szovjet nagykövetté nevezték ki, ő vette át a szovjet delegáció vezetését. Alábbiakban közöljük A magyar újságírók kérdéseit és Alekszej Roscsin válaszaik Kielégítőnek tartja-e a leszerelési bizottság jelenlegi összetételét tekintettel arra az Indokolt és 11 Thant ENSZ-főtitkár itteni beszédében is érintett követelményre, hogy az átfogó leszerelési megállapodások kidolgozásában az összes atomhatalmaknak, általában minden jelentősebb katonai erővel rendelkező államnak részt kellene venni? A leszerelési bizottság, amelyben jelenleg 25 állam képviselteti magát , Franciaország kezdettől fogva távol maradt a bizottságtól .A fontos nemzetközi intézmény, amely a háborús veszély csökkentésén, a tömegpusztító fegyverek betiltásán, általában azon fáradozik, hogy a gyors, tudományos és technikai fejlődés eredményeit ne használják fel az emberiség ellen. A bizottságban képviselve vannak a nyugati katonai szövetségi rendszer tagjai, velük azonos számban szocialista országok, valamint az úgynevezett el nem kötelezett államcsoport tagjai, a múlt évben nyolc új állammal bővült a bizottság, köztük a Magyar Népköztársasággal, az ENSZ és a Varsói Szerződés tagállamával, amely már korábban is aktívan és kezdeményezően kivette részét a leszerelési erőfeszítésekből. Az új tagok közül kiemelném még a nagy gazdasági és katonai potenciállal rendelkező Japánt, amely 1945-ben atomtámadás célpontja lett. A leszerelési bizottság nem ENSZ szerv, összetételének meghatározásában nem a közgyűlés, hanem a bizottság két társelnöke illetékes. Véleményem szerint a tavalyi kibővítés után a bizottság reprezentatívabb és hatékonyabb lett Mi a helyzet Franciaország képviseletével, valamint olyan országok esetleges bekapcsolódásával, mint a Kínai Népköztársaság, továbbá a két német állam? Franciaország kérdését külön venném, mert tagja a bizottságnak és bármikor elfoglalhatja helyét. De Gaulle a távolmaradás mellett döntött, az új francia kormányzat pedig még nem jelezte, hogy módosítani kívánja ezt az álláspontot. Bizottságunk — ismétlem — nem ENSZ- szerű. Ennélfogva nincs elvi akadálya annak, hogy belekapcsolódhasson munkájába a Kínai Népköztársaság, amely nem tagja az ENSZ-nek. Maga Kína azonban soha nem vetette fel részvételének kérdését. A két német állam bevonásáról volt szó a bizottság kibővítésekor. A Szovjetunió nem ellenzi az NSZK részvételét a leszerelési bizottságban, ha az NDK-t is felveszik tagjai sorába. A nyugati hatalmak azonban nem voltakhajlandók ehhez hozzájárulni. Az ENSZ európai szervezetei mellett egyébfelént atiud az NDK-nak, mind az NSZK-nak van megfigyelője és mindkét állam figyelemmel követi a leszerelési tárgyalásokat. ... A tízhatalmi leszerelési bizottságban annak idején nem voltak el nem kötelezett országok. Milyen a szerepük az újabb leszerelési tárgyalószervekben? Az utóbbi években az el nem kötelezett országok politikai aktivitásának fokozódása volt megfigyelhető, egyebek között az ENSZ-ben és a genfi leszerelési értekezleten is. Igen pozitív volt a szerepük a vegyi- és baktériumfegyverek betiltásának kérdésében, az 1925-ös genfi jegyzőkönyv értelmezésében. A leszerelés iránti érdeklődésüknek nemcsak az az oka, hogy gazdasági fejlődésük meggyorsulását remélik átszerelés révén felszabaduló erőforrások békés felhasználásától Szeretnének katonai értelemben is stabilitást látni a világban, különösen az el nem kötelezett államcsoportnak azok a tagjai, amelyek konfliktusok övezeteiben vannak és amelyek létükért aggódnak. Milyen kérdéseket ho*«» előtérbe a szovjet küldöttség a leszerelési bizottság jelenlegi ülésszakán? Három kérdésnek tulajdonítunk különös foiztosságot. Az első a vegyi- és baktériumvegyverek betiltása, a második a tömegpusztító fegyverek kitiltása a tengerek és az óceánok fenétztérségéből, a harmadik az általános és teljes leszerelés. Ki?**ré* kérdésekre kéll a bizottságnak figyelmét összpontosítania, illetve ezeknek a kérdéseknek a megvitatását kell felújítania. Emlékeztetnék arra, hogy az ált teljes leszerelés kérdése — szovjet kezdeményezésre - 1962, vagyis a bizottság megalakulása óta szerepel napirendjén. Amerikai részről a tengerfenék problémáit vették előre, véleményem szerint ezeknél a kérdéseknél , nincs különösebb ok rangsorolásra. Kapcsolatban áll-e a leszerelési bizottság tematikája az európai biztonság kérdésével? Általában igen, de közvetlen kapcsolat nincs. Az európai biztonság kérdése nem szerepel a leszerelési bizottság napirendjén, de a leszerelésnek kétségkívül van befolyása a békére, így az európai biztonságra is. Az ön véleménye szerint nem csökkenti-e a genfi leszerelési értekezlet iránti érdeklődést az a körülmény, hogy majdnem vele egyidejűleg folynak szovjet—amerikai tárgyalások a stratégiai fegyverek korlátozásáról? Helytelen lenne a két tárgyalási fórum szembeállítása egymással, annyival is inkább, mivel a Salt néven emlegetett szovjet—amerikai tárgyalások még csak a kezdet kezdetén tartanak. Véleményem szerint minden utat fel kell használni a leszerelés érdekében. Minél több út vezet a leszereléshez, annál jobb. Indokolatlan a kétoldalú és többoldalú tárgyalások valamiféle szembeállítása. Itt Genfben is folytatunk kétoldalú megbeszéléseket ,egyebek között nyugati hatalmakkal is — a leszerelés általános és részproblémáiról. Másfelől a Salt és a genfi tárgyalások tematikája között Világos Választóvonal húzódik, egyik fórum sem akadályozza a másik munkéját. Milyen tárgyalási programmal jött Genfbe a szovjet küldöttség a nem nukleáris tömegpusztító fegyverek kérdésében? A vegyi és biológiai fegyverek vonalán három kérdéscsoportot kell megvitatnunk. Az első a tilalom köre. Véleményünk szerint nemcsak a halált okozó vegyi és baktériumfegyvereket kell betiltani, hanem kivétel nélkül mindet. A második probléma az, hogy külön konvencióval tiltsuk-e be az egyik, és külön konvencióval a másik fegyvertípust Mi a közös konvenció híve vagyunk, mivel a két fegyver azonos kategóriához tartozik. Végül a harmadik kérdés az ellenőrzés kérdése, vagyis az, hogy garanciákat teremtsünk a gyártási, felhalmozási és bevételi tilalom érvényesítésére. A szovjet küldöttségi kérdések megvitatásánál a szocialista országok közös tervezetét tekinti alapnak de bármilyen új javaslatról hajlandó tárgyaink Mi az ön véleménye Nixon elnök ezzel kapcsolatos bejelentéseiről és az 1925-ös genfi jegyzőkönyvről? Az 1925-ös genfi jegyzőkönyv betiltotta a vegyi- és baktériumfegyverek háborús alkalmazását, de nem tért ki a gyártás betiltására. Ez a jegyzőkönyv azóta a nemzetközi jog általános normája lett, jóllehet mindmáig nem ratifikálták olyan hatalmak, mint az Egyesült Államok, Japán, Brazília. Nixon elnök közölte, hogy ratifikálás céljából a kongresszus elé terjeszti a jegyzőkönyvet. Bejelentette továbbá, hogy az Egyesült Államok lemond a biológiai fegyverek birtoklásáról és megsemmisíti ilyen fegyverkészleteit. Mi csak annyit fűzünk ehhez, hogy Nixon bejelentése ne legyen üres nyilatkozat, a szavakat kövessék tették. Egyébként amit Nixon bejelentett, az már következik a genfi jegyzőkönyvből, s aki két Lara Vianont mostani genfi beszédében az amerikai példa követésére szólított fel, azok már régóta ratifikálták az 1925-ös megállapodást. Ami pedig a szocialista országokat illeti, a baktérium- és vegyifegyverek betiltására vonatkozó közös javaslataik jóval előbb hangzottak el mint Nixon bejelentése. A szovjet tárgyalási programban nem, szerepel külön pontként a föld alatti atomfegyverkísérletek betiltása. Mi a Szovjetunió álláspontja ebben a kérdésben? Álláspontunk változatlan. A föld alatti atomfegyverkísérletek betiltását. Vagyis a teljes atomcsendet évek óta szorgalmazzuk, de a technikai fejlettség mai fokán feleslegesnek tartjuk a helyszíni ellenőrzést Áthidaló megoldásként javasolták az olyan szeizmikus adatok cseréjét amelyek alapján a föld alatti atomrobbantások megkülönböztethetők a földrengésektől. A Szovjetunió két feltétellel járul hozzá ehhez: ha az adatcsere önkéntes alapon történik, és ha az adatokat az országok saját hatáskörükben bírálják el Végezetül kérjük, jellemezze néhány szóval a szocialista országok együttműködését a leszerelési bizottságban. Együttműködésünk szoros. Rendszeresen konzultálunk az ülésszakokelőtt-ésv alatt. Magyar javaslatra —y egyebek között — foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy az ülésszakok előtti kétoldalú véleménycseréket a bizottságban részt vevő szocialista országok sokoldalú konzultációjával váltjuk fel. A szocialista országok együttműködése már eddig is nagyban hozzájárult a leszerelési bizottság munkájának eredményeihez és meggyőződésünk, hogy az újabb szocialista országok bekapcsolódása hasznára válik bizottságunknak. 1970. február 21. tt Berlin—Bonn párbeszéde Miközben Jordániában nyugalom uralkodik a királyi kormány és a palesztin felszabadítási szervezetei közötti újabb tárgyalások előtt, a nemzetközi közvélemény figyelme egy rendkívül lényeges hír nyomán ismét Európa felé fordult. Ez a hír, amely villámgyorsan bejárta a világot, így hangzik: Adlers, a bonni kormány hivatalos szóvivője bejelentette, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya telexüzenetet kapott Kohltól, a Német Demokratikus Köztársaság, államtitkárától. „Hivatkozással Brandt kancellár február 18-i levelére — közli az üzenet — az NDK kormánya közti, hogy Gerhard Schuesslert, a minisztertanács hivatalának helyettes vezetőjét jelölte ki a Brandt—Stoph találkozó végleges időpontjának, valamint az ezzel összefüggő más technikai és protokolláris kérdések tisztázására. Az NDK kormánya kéri, hogy az NSZDK-kabinet is nevezze meg képviselőjét, akit március 2-án délelőtt 10 órára várnak Berlinben, a minisztertanács épületében”. A bonni szóvivő haladéktalanul hozzáfűzte, hogy kormánya a javasolt időpontot elfogadja és valószínűleg Lahm kancellári hivatali osztályvezetőt küldi Berlinbe. Mikor egy újságíró meg-., kérdezte, ezek után biztosra,' vehető-e a Stephe Brandt találkozó. Ahlers egyértelmű , igennel felelt. Nem csoda tehát, hogy a fenti hír' világszerte rendkívül intenzív..'érdeklődést.' válatott ki. A berlini válasz nagy lépéssel közelebb hoz- • ,ta a megvalósuláshoz a. két' Németország kormányfői találkozóját.' A két német ál-r' lám párbeszéde tehát folyta--, tódik, és bizonyos -.értékértben? mind . konkrétabb formát • ölt. " A realitások valamennyi hí-' ve. elégtétellel veheti tudó, másul, hogy végleg összeomlott az a két évtizeden át, Washington által intenzíven támogatott nyugatnémet politika, amely az „egyedüli képviselet” irreális, tehát tartalmatlan dogmáján alapult. Ugyanakkor más kérdés a tárgyalások megvalósulása éa ismét más a világszerte anynyira várt eredmény. Ehhez az kellene, hogy Bonnban kérlelhetetlen következetességgel — a CDU—CSU megélénkülő aknamunkájával határozottabban szembefordul, va — levonják az új helyzet valamennyi konzekvenciáját és megfosszák azt jelenlegi felemás karakterétől Ve Tha Llen, az a 16 éves vietnami kislány, aki a My Laiban elkövetett amerikai Vérengzés túlélőjeként hazánkban is drámai szavakkal számolt be i szörtyű élményeiről, most Nyugat-Európát járja. Képünkön: Ve Tha Llen a' tósta dohi repülőtéren. (Kelet-Magyarország telefoto Üzenet Vietnamból IV. A főnixváros Nghe An tartomány központja a Lám folyó partján található. A folyó felé vezető úton, a sorompó előtt mindig állnak autók. Várják a térülő kompot, amelyről tapasztalt személyzet vezényli le a túlpartról érkezett járműveket. Ez így önmagában — nagyon hétköznapi kép ma Vietnamban. Az átkelőhelytől azonban hosszú szakaszon, néhány kilométeren romok kisérik az Utast. Itt Volt —s itt éled újjá Vinh városa. Markáns arcú, zömök férfi mutatta be a várost. Nguyen Phoui Troittg, a tartományi párt-végrehajtó bizottság tagja saját szemével látta a város fölé süvöltve száguldó első amerikai gépeket. — Tartományunkban, a Lám ryő partján zuhant le az első amerikai gép, amit légvédelmünk lelőtt — szavaiban ott érzem a jogos büszkeséget. Az alacsonyra ereszkedő kalózgépet puskatűzzel fogadták a mieink, s amikor a magasba akart húzni, légvédelmi egységünk telitalálata megpecsételte sorsát. A tartomány központja, Vinh ma inkább csak elnevezésében város. Néhány kisebb ház kivételével egyebet sem látni, mint romokat. A városon átvezető főútvonal és vasút csak kiindulópontja volt a dühödt ellenség vandál pusztításának. Az amerikaiak nem ismertek kíméletet: kórházak, templomok, iskolák dőltek össze a légierő és a 7. flotta támadásai, rakéta- és ágyutüze nyomán. Láttam a pedagógiai főiskola négy hatalmas épülettömbjének roskadt tetőzetét, kiégett ablakait; láttam a filmszínházat, ahol csupaszon, tető nélkül, kormos csíkokkal meredt rám a lépcső, a vetítőterem, a nézőtér pedig az utcán álltam. 1985-től már szinte folyamatosan bombázták a várost és környékét, még a falvakat is, közülük hatból semmi nem maradt. Folyt mégis a munka, nem állt meg a szállítás. Az amerikaiak elképzelései csődöt mondtak, hiszen ha egy hidat szétbombáztak, mellette nemsokára állt már a pontonhíd — nem sikerült elvágniuk a köldökzsinórt az északi és déli területek között. A beszélgetést és a városnézést egy véletlen találkozás egészítette ki. A vendéglátók nem tudtak érkezésemről — a kompbrigád vezetőjével a Lám partján futottunk össze: öreg Volgánk fák, bozótok közé rejtezett házak övezte keskeny földúton bukdácsolt. Az egyik házikónál megálltunk, az árnyékos udvaron át a szellős bambuszkunyhóhoz invitáltak. . Itt volt a kompbrigád szálláshelye. Míg előkerült az elmaradhatatlan Vendégtisztelő tea és az erős cigaretta, mások a vizipipát adták körbe. Nem kóstoltam bele, mert tolmácsom megsúgta, olyan erős a füstje, hogy ember legyen a talpán, aki első alkalommal nem szédül belé. A brigád tagjai több, mint négy esztendeje dolgoznak együtt — a bombázások idején kovácsolódtak össze. Néhányan életüket áldozták, egykori vezetőjük most Ha-, noiban van, bomba roncsolta kezét gyógykezelik. A csapat párttitkára odaszólt egy magas, jóvágású fiúnak, mutassa csak az „emlékét”. A huszonhat éves fiatalember bal combjának külső felén körülbelül huszonöt centis forradást láttán. Akkor,a támadást és sebesülését követően hamar kórházba szállították — így maradt életben. Nemsokára visszatért a brigádhoz. Ahogy hallgattam, annak, a négy esztendőnek , a történetét, elnéztem a vérkony csúfztú, hallatlanul szívós embereket. Szárazon, adatszerűen adták elő az eseményeket. Elmondták azt is, milyen kitüntetéseket kaptak — ezt is dicsekvés helyett inkább kissé zavartan. Hősi példát adtak — „azt tettük, amit mindenki más”. A háborús ipar- és általános gazdaságfejlesztési kon- cepció megvalósítása nyomán Nghe Anban is, mint másutt, sok tekintetben ,ön-ellátókká váltak. Cigarettát, szappant éppúgy magukké- szítettek, s készítenek, mint ahogy például a gépjavításra is berendezkedtek. Az egészséges decentralizálás tovább folyik az országban. — Egy földig rombolt város teljes újjáépítése nem könnyű dolog — vezetett át a jelenbe Nguyen Phoui Trong. — Mégis ezt tesszük. Vidékünk iparosítását is folytatni kell, főként a halászatban, a sókitermelésben, az erdőgazdálkodásban szeretnénk mielőbb jelentős fejlődésről számot adni. S minden területen szorgalmaznunk kell a gépesítést. Azzal búcsúztunk, hogy öt-tíz esztendő múlva szívesen megmutatná, mivé vált a ma még romváros. Bizonyos vagyok benne, hogy Vinh , akkorra ismét teljesen újjáéled:" Mint pofáiból a főnixmadár.. Következik: A .hármas készültség. Jenkei János