Kelet-Magyarország, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-28 / 74. szám

f­­fits mW-MKBTX HORSSfJW Külpolitikai összefoglaló­­ Szihanuk-párti tüntetések Kambodzsában 0!­ Megalakult az olasz kormány ! Ha az új kambodzsai re­zsimnek nem lennének súlyos problémái, aligha követte vol­na el ezt a lépést: nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint újra lezár­ták Phnom Penh repülőtereit. Vannak olyan jelek is, ame­lyek szerint a telefonösszeköt­tetéssel is problémák vannak. Azt, hogy a repülőterek lezá­rását nagyon is komolyan ve­szik, a menetrendszerű saigo­­ni gép pilótája tanúsíthatja, akinek a kambodzsai hatósá­gok egyszerűen nem adtak le­szállási engedélyt és Boeing 707-es típusú óriásgépével, valamint Phnom Penhbe igyekvő utasaival kénytelen volt visszafordulni Saigon felé. Mivel minden új rendszer­nek alapvető érdeke a stabi­litás, vagy annak legalábbis a látszata, a jelenlegi katonai kabinetnek alighanem súlyos oka volt arra, hogy vállalja ezt a nemzetközi helyzetét fel­tétlenül gyengítő lépést A vi­lágvisszhangra a francia hír­ügynökség, az AFP fogalma­zása a jellemző. Eszerint „Kambodzsában valaminek történnie kellett”... Biztosat állítani még nem lehet de komoly valószínűsé­ge van annak, hogy a rezsi­met a Kompong Cham tarto­mányban sorra került Sziha­­nuk-barát tüntetés kényszerí­tette erre a lépésre. Ahhoz, hogy ez a tüntetés megtörtént, kétség nem férhet: maga a Phnom Penh-i rádió számolt be róla, természetesen felszó­lítva Kambodzsa népét he­lyezkedjék szembe a Norodom Szihanukot éltetőkkel. Ugyancsak az AFP jelentet­te, hogy értesülései szerint Kambodzsa két északkeleti tartománya bejelentette: kész minden módon támogatni Szi­­hanuk herceget, a minap puc­­­csal elmozdított államfőt. Ezek a hírek érthetővé teszik az új kabinetnek a repülőterek le­zárásában kifejeződő nyugta­lanságát. Ha ez a demonstrá­ci­ósorozat elterjedt, Szihanuk ellenfelei súlyos politikai ve­reség kockázatával néznek szembe. Eddig azt állították, hatalomátvételük általános helyeslésre talált a kambod­zsai közvéleményben. A leg­újabb jelentések fényében ez az állítás enyhén szólva tá­­madhatónak tűnik. A világ valamennyi na­gyobb hírügynöksége gyors­hírben jelentette, hogy más­fél hónapos, maratoni megbe­szélések után végre megala­kult Olaszország kormánya. A „forró nyár”, a „forró ősz” és a nem kevésbé viharos tél „strand”, illetve „híd”­kormá­­nyai után tehát létre­jött egy stabilnak szánt kabinet. Csak­hogy más a szándék és más, a valóság, az előjelek meg ép­pen nem kedvezőek. A Ru­­mor-kormány újra négypárti, alapja tehát újra a „középbal” koncepció. Ez a formula vi­szont túlságosan sokszor bizo­nyult életképtelennek ahhoz, hogy reményekre jogosítson. Walter Ulbricht beszéde az államtanács ülésén Berlin (MTI): Csütörtökön befejeződött az NDK kibővített államta­nács-ülésének kétnapos mer­­seburgi tanácskozása, ame­lyen a vegyipar problémáit és további fejlesztésének fe­ladatait vitatták meg. Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke zár­szavában a békés szocialista építés egyik alapkérdésének minősítette a megtárgyalt problémákat. Többek között a következőket mondotta: A háború után az NDK- ban különös feladatot rótt a vezetőkre és dolgozókra egy­aránt a háború okozta mér­hetetlen károk helyreállítá­sa, a gazdasági fellendülés ütemének növelése és az élet­­színvonal emelése. Ulbricht emlékeztetett Dulles és Adenauer revansista, milita­rista politikájára, amelynek célja az NDK megsemmisíté­se volt. A berlini fal felépí­tése meghiúsította ezt a poli­tikát. — A fal felépítése utáni években az­ NDK munkásosz­tálya, a szövetkezeti paraszt­ság és az értelmiség bebizo­nyította, hogy képesek kö­zösen modern szocialista ipa­ri államot létrehozni és irá­nyítani. — Azáltal, hogy az NDK erős gazdasági hatalommá fejlődött, sikerült meghiúsí­tani a nyugatnémet és ame­rikai imperialisták stratégiá­ját és megváltoztatni a szo­cializmus és imperializmus erőviszonyait. Ezen az úton haladunk tovább, akár tet­szik ez az imperialistáknak, akár nem. Kezük nem elég hosszú ahhoz, hogy megaka­dályozzák ezt . Egyelőre nem várjuk a Brandt-kormánytól, hogy különösebb rokonszenvet ta­núsítson politikánk iránt. Hosszabb idő és a nyugatné­met dolgozók nagyobb meg­győző ereje szükséges ehhez. Kézenfekvő azonban, hogy a szociáldemokrata vezetés sokkal többet nyújthatna a nyugatnémet munkásoknak és parasztoknak, a diákoknak és az alkalmazottaknak, ha ezek és­ a nyugatnémet szak­­szervezetek vezetői határozot­tabb lépéseket tennének az NDK dolgozóival és a Társailal­­mi szerveivel való közös cse­lekvés irányába-,,Ha---,a nyu-* gatnémet munkások küldött­ségei meggyőződnének arról, hogy NDK-ban élő társaik képesek irányítani az NDK gazdaságát tudományos és technikai fejlődését, az álla­mot és a társadalmat, ez a nyugatnémet konszernek üze­meiben dolgozóknak jelentős ösztönzést adhatna. Ulbricht a továbbiakban leszögezte: az NDK kormá­nya az erfurti találkozó után szisztematikusan foglalkozik a szocializmus továbbfejlesz­tésével. SANTIAGO Mintegy 29 katonatisztet tartóztattak le pénteken ösz­­sz­eesküvés gyanújával a chi­lei hatóságok. A rendőrség szóvivője szerint az összees­küvésben, amely április ele­jén akarta megdönteni Frei elnök kormányát, polgári személyek is részt vettek. A rendőrség további letartózta­tásokra készül. HOUSTON­ ­A már két űrrepülésen részt vett David Scot ezredest nevezték ki az Apollo—15 holdrepülés parancsnokának. A vállalkozást jövő év már­ciusára, vagy áprilisára tervezik. Scott két társa Alfred Worden őrnagy és­ James Irwin alezredes lesz. BOSTON Massachusetts állam legfel­ső bírósága pénteken újabb vizsgálatot rendelt el Mary -Tee Kopechne halála ügyében. Az újabb vizsgálat a január­ban zárt ajtók mögött meg­tartott korábbit egészíti ki, amelynek eredményeit nem hozták nyilvánosságra. A vizsgálatot folytató kerületi bíróság elnöke kijelentette: „Úgy véljük, kötelességünk felvilágosításokkal szolgálni a közönségnek.” NYUG­AT-BERLIN A Nyugat-Berlin kérdésé­vel­ foglalkozó négyhatalmi megbeszélés után csütörtök este Bush, amerikai és Sey­­doux­­ francia nagykövet az amerikai légierő különrepü­­lőgépén Visszautazott Bonnba. Jackling brit nagykövet és felesége a húsvéti ünnepeket Nyugat-Berlinben tölti. Washingtoni levél A félelem városa úasághír: A legfrissebb ame­rikai bűnügyi statisztika sze­rint New York városban 1969-ben több mint ezer sze­mélyt gyilkoltak meg és csak­nem 60 ezer embert raboltak ki, vagy támadtak meg. A személy elleni bűncselekmé­nyek száma tavaly az előző évihez képest 7,3 százalékkal növekedett. Körülbelül egy esztendővel ezelőtt Nixon, az Egyesült Ál­lamok új elnöke azt ígérte, hogy hivatalba lépésével a választópolgárok és gyerme­keik végre valahára bizton­ságban érezhetik magukat a városok utcáin. „Helyreállít­juk a törvénytiszteletet. Tud­juk, hol kell kezdenünk. Új igazságügy-minisztert neve­zünk ki” — mondotta. Nos, az új elnök első ígé­retét tüneményes sebesség­gel beváltotta. A demokrata igazságügy-minisztert el­mozdította és a köztársaság­párti Mitchell-t nevezte ki erre a posztra. Ám eltelt egy esztendő, s kiderült, hogy az új vezetés, a személycserén kívül,­egyet­len ígéretét sem váltotta va­lóra a bűnüldözés területén. A köztársaságiak uralkodá­sának első kilenc hónapja alatt a komoly bűncselek­mények száma az Egyesült Államokban nőm­ csökkent, hanem 12 százalékkal növe­kedett. Magában Washingtonban katasztrofális a helyzet Az amerikai alvilág az elmúlt évben „nagy ugrást” ért el: az amerikai városok bűnözé­si statisztikájában a fővárost a hatodik helyről a második­ra hozta fel, s a gengszter­izmus fokmérőjét a korábbi szinthez viszonyítva, 29 szá­zalékkal emelte. A főváros polgármestere a napokban ismét emelte a rendőrség létszámát. Egy la­kosra számítva ma a wa­shingtoni rendőrség a legna­gyobb létszámú az egész Egyesült Államokban. Körülbelül tizenöt éve fo­lyik­ -a város jobb módú la­kosságának kiköltözködése , a folya­mat akkor kezdődött, amikor, az ország különböző részei­ből, de főképpen délről a néger szegénység kezdett Wa­shingtonba települni. Az el­múlt esztendőben a fehér la­kosság „kivándorlása” már szinte az evakuálás jellegét öltötte. A város egész kerü­letei elnéptelenedtek. És sen­ki sem akar odaköltözni. Egyes amerikai szociológu­sok úgy vélik, hogy Washing­ton példáján kitűnően lehet tanulmányozni a bűnözés vi­szonylagos növekedését és a gyatra közbiztonsági állapo­toktól való félelmet. Követ­keztetésük az: a félelem két­­szer-háromszor gyorsabban növekszik, mint maga a bű­nözés. A félelem a mértani haladvány mértékében nő. A félelem statisztikusai kimu­tatták, hogy a washingtoni peremvárosok fehér lakossá­gának 65 százaléka, amelyet a munkaviszony nem köt a bel­városhoz, legfeljebb évente egyszer kockáztatja meg, hogy beránduljon a városba. A szövetségi kormányszervek és a magáncégek már azon gon­dolkodnak, hogy irodáikat a peremvárosokba helyezik át. Az igazságügy-minisztérium és az alvilág párharcában, amely a főváros birtoklásáért folyik, az igazságügy-miniszté­rium az, amely sorozatos ve­reségeket szenved. Ezt egyéb­ként az amerikai sajtó is be­ismeri. A város egyes részei teljesen az alvilág, a bűnözők ellenőrzése alatt vannak, a banditizmus sajátos erődjei. És legyünk tárgyilagosak: nemcsak egyes lakónegyedek az alvilág erődítményei. Mi­lyen katonai szakkifejezés il­lene például a szomszédos New Jersey állam kormány­­hivatalaira, ahol évek óta tel­jesen otthon érzi magát a maffia, vagy egyes kongresz­­szusi hivatalokra, amelyek ugyanezzel a kétes hírű szer­vezettel állnak kapcsolatban? Egyelőre csak a Fehér Ház érezheti magát teljes bizton­ságban a masszív vaskerítése és elektronikus védősávjai mögött,hit.­­A bűnözéssel nem birkózik meg sem az új igazságügy-mi­niszter, sem a rendőri státu­szok növelésére fordított ren­geteg pénz. A köztársasági igazságügy-miniszter egy kok­­­télpartin, ahol volt kollégájá­val találkozott, mentegetőzött egyes korábbi „személyes ki­rohanások” miatt, s azt a kor­teshadjárat légkörével indo­kolta. Clark, a volt miniszter elfogadta a mentegetőzést. Megjegyezte azonban, hogy a rendőri létszám emelésével nem lehet csökkenteni a bű­nözést. „A rendőrségnek nem a betegség szimptómáit, tü­neteit kell észrevennie, ha­nem az okokat kellene felde­rítenie” — mondotta kissé ironikusan a volt miniszter. Hozzáfűzte: „Hiába szivat­­tyúzzuk a vizet az elárasztott pincéből, ha nyitva felejtjük a vízcsapot.” A megjegyzés találó. Való­ban naivitás azt hinni, hogy a bűnözés rákfenéjét rendőr­­kordonnal meg lehet szüntet­ni, ha figyelmen kívül hagy­ják a szociális okokat. Kár, hogy Clark igazság­ügyminiszter aktív szolgála­ta idején megfeledkezett er­ről az igazságról. G. Borovik Tüntetések Washingtonban Washington (MTI): Áprilisban is folytatódnak majd a vietnami háború el­leni tiltakozó tüntetések az Egyesült Államokban. A vi­etnami moratórium bizottság azt tervezi, hogy a tünteté­sek csúcspontja április 15-re, az évi adóbevallások beadási határidejére essék. David Hawk, a moratóri­um bizottság egyik vezetője közölte: a tüntetésre legalább 30 nagy­városban és mintegy 100 kisebb közösségben ke­rül sor április 15-én. A ter­vek szerint egyes nagyobb hadiipari vállalatok szokásos évi közgyűlésén is felszólal­nak a háborúellenes mozga­lom képviselői. — ■ fia­fó. március 5­. Ha lehet — többes számban Csütörtökön érkezett ha­za a Német Demokratikus Köztársaságból Péter Já­nos. Megérkezése után nyi­latkozott a televíziónak. A televízió huszonegyné­­hány éves riportere így szólt: „Üdvözlöm Péter elvtársat idehaza” — mon­dotta édeskésen, öntudatos bizalmaskodással. Rosszul hat az ilyesmi. Vagy legalábbis nem ez az „egyéni hang”. Ha az ifi riporter nem tudja, vala­melyik főnöke talán fi­gyelmeztethetné, hogy ne „üdvözölje” a külügymi­nisztert, mert ez magyar­ban rosszul hangzik, ha­nem tegye többes számba. Mert akkor nem ő üdvözli, hanem csak ő tolmácsolja a közvéleményt, egészen konkrétan a televízióné­zők, illetve a televízió üd­vözletét. Persze, a jövőben csak akkor fogadja el ezt a jó­szándékú tanácsot, ha nem okoz különösen nagy fá­radtságot a minimális il­­lendőségtudás elsajátítása. (6) Gerencsér Miklós: 22. Demeter ismerős dolgokat kérdezett tőle. Amikor ki­derült a magyar és a né­met kormány közös határo­zata, hogy a bécsújhelyi és a csepelszigeti repülőgép­­gyárból, illetve a győri va­gongyár repülőgéposztályá­ból létrehozzák az arbeits­­gemeindschaft­ot, vagyis a munkaközösséget, megpró­báltak közbeavatkozni a munkások. A bátrabbak vál­lalták az együttműködést a József Attila Körrel, óvato­san bár, de hátráltatták a gépek Kőbányára szállítását és újólagos összeszerelését Mielőtt még elkezdhették volna Kőbányán a harci re­pülők gyártását, fel kellett ad­­niuk a németeknek az új üzembe vetett reményt. Gyor­san nyomultak előre (p. Al­földön a szovjet csapatok, s hamarosan hadműveleti terü­letté vált Budapest közvetlen környéke, így a gyártás he­lyett a menekülés vált ese­dékessé. Arra kérték a Jó­zsef Attila Kör tagjai a Ke­ Teke­ tér bányán dolgozó győri mun­kásokat, hogy próbálják men­teni a menthetőt Újabb ál­lamközi szerződést kötöttek a nyilasok a németekkel, amit az egyik fél részéről Vitéz Szakvári Emil háborús ter­melési miniszter, a másik fél részéről Veesenmayer teljhatalmú német megbízott írt alá. Ennek értelmében a teljes felszerelést a biroda­lom és a Cseh Protektorátus területére kellett volna tele­píteni. A németek számolat­­lan­ul osztogatták a százpen­gősöket, teherautószámra hordtak a munkásoknak a kenyeret, a szalámit, a ru­mot, míg a nyilasok csőre töltött géppisztolyokkal csi­náltak kedvet a munkához. Németh László János mindezt nagyon jól tudta. Nem törődött a húsába éke­lődött bicskaheggyel. Mint ahogy azt is nagyon jól tudta, hogy néhány sza­vával egycsapásra elégedet­té tehetné Demeter főhadna­gyot. Kőbánya beláthatatlan pályarengetegén, a távoli mellékvágányokon álltak a vagonok, amelyek soha nem fógnak elgördülni a győri gépekkel Németországba. Ér­tesült a megtévesztő csoma­golásról, a szándékosan rosz­­szul jelzett tartalomról. Ér­téktelen kacatokat pakoltak a ládákba, amelyek a Har­madik Birodalomba utaztak, míg a valódi értékeket a Szent István Tápszergyár el­hagyatott iparvágányára tolat­ták. Így is sok drága beren­dezés indult volna útnak a németek akarata szerint, de néhány vakmerő munkás ki­cserélte a bárcacédulákat és a pótolhatatlan szerszámok­kal, műszerekkel teli vago­nok Németország helyett a vagongyár egyik háborús te­lephelyére, Ménfőcsanakra érkeztek meg. Káprázatos nyomozói si­kert mutathatott volna fel Demeter, ha a bicskahegy megoldja a költő nyelvét. De a költő a némaságot vá­lasztotta. — Csiba törzsőrmester! Vágja fejbe a gumibottal! — parancsolta a főhadnagy. A farkaskutya megint mo­rogni kezdett. Továbbra is a megfeszített áll alá pecke­lődött a bicska. Csiba Fe­renc törzsőrmester, a hosszú karú, bütykös kezű csendőr­nyomozó egy vékony gumi­­botot választott a fali fogas­ról. Meghajlította, mintha nem lenne egészen egyenes, aztán hirtelen suhintással ha­lántékon ütötte a költőt. Németh László János esz­méletlenül a padlóra omlott. Ólomnehéz kábulatból esz­mélt, öntudata halványan tisztult, majd durva rántás szakította ki a sajgó mámor­ból. Ködösen vette tudomá­sul, hogy a hajába markolva állítják talpra. Demeter ekkor már ismét az asztal mögött ült . Használt a szundikálás? Keze fejével törölte le állá­ról a vért a fogoly. Nem szólt semmit Attól félek továbbra kell altatni. Persze, ha ma­zochista vagy­ az más. Ne­kem úgy is jó. Hajlandó vagy szóba állni velem? — Nem szívesen... — Üsse kő, nem vagyok hiú. Kinek adtál utasítást hogy faragjon klisét a sok­szorosításhoz? — Senkinek.. . — Hát akkor kitől kaptad a röpcédulákat? — Nem leszek áruló. — Hányszor voltál Ácson november elejétől a letar­tóztatásáig? — Egyszer sem. — Cö­cö. Talán mégsem káprázott annak a szeme, aki látott néhányszor. Ne­vetséges vagy, kisöreg. Ba­logh Mihály már bevallotta, hogy ő nyomta a röplapokat Ácson és te jártál ki hozzá. Képes lennél magad agyon­veretni olyasmiért, amit már úgyis tudunk? — Hogy mit mondott Ba­logh Mihály­, az az ő dolga. De megesküdnék rá, hogy nem vallott be semmit. Demeter mosolyogva hin­­táztatta magát a szák hátsó két lábán. — Hazugsággal vádolsz egy magyar királyi csendőr­­főhadnagyot? Ez bizony tör­vénybe ütközik. Mint aki unalmában mu­latságot keres magának, a gumibotokkal teleaggatott fo­gashoz sétált. Kiválasztotta kedvenc korbácsát. Megsu­hogtatta, érdeklődve figyelt a zizegő hangra. — Na, nyújtsd szépen elő­re a tenyeredet, mintha ar­ra lennél kíváncsi, hogy esik-e az eső. Feljebb. Még feljebb. Egész az áll magas­ságáig! Szédülés ernyesztett­e a költőt. Feje még mindig zú­gott a halántékára mért ütéstől. Megfeszítette testét, sarkát a padlóhoz szorította, így nyújtotta ki karját, ne­hogy gyengének lássák a nyálasok. (Folytatjuk!

Next