Kelet-Magyarország, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

Könyvhét Ma kezdődik az ünnepi könyvhét, s ilyenkor csendes emlékezéssel idézzük a régi és mostani olvasmányélmé­nyeinket, regények, novellák alakjait. Barátaink a köny­vek, hozzásegítenek bennün­ket az élet alaposabb meg­ismeréséhez. Könyvek ma már szép számmal vannak a családi otthonokban, a könyvtárak­ban. Megyénkben egy-egy lakosra több mint két kötet könyv jut. Ez nem rossz, sőt jó arány, de még nem mindenütt várják otthonos könyvtárak, klubszobák az érkezőket. S az idei könyv­hét ünnepi perceiben, ami­kor örülünk a megjelent szép könyveknek, — köztük a megyénkben élő Ratkó József József Attila-díjas költő legújabb köteténeit, — nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy vannak községeit, ahol a pusztító ár elmosta a könyvtárakat, a családi otthonok ezreit Itt nem ünnepelhetnek, sőt megfeszített munkával dol­goznak az élet újrakezdésén. Megyénkben az idén is eljönnek az író-, költőven­­dégek, de a szatmári közsé­gekbe örülünk, ha a napi újság eljut, hisz akadozik, sőt egyes helyeken még meg sem­­indult a közlekedés. Az idei könyvhéten arra is gon­dolnunk kell, a romba dőlt könyvtárak újjáépítéséhez, a sok ezer kötet könyv be­szerzéséhez is a megye, az ország segítőkészsége teremt­heti meg a feltételeket Könyvheti gondjaink ezért is sajátosak az idén. Mégis szólni kell arról a hallatlan erőfeszítésről, ami megyeszerte a könyvek név­telen „eminenciásai” a hiva­tásos, tiszteletdíjas, társadal­mi könyvtárosok, könyv­bizo­mányosok, irodalomszakos tanárok munkáját kíséri, akik nem kitüntetésért nem anyagiakért áldozzák fel ide­jüket, hogy újabb és újabb híveket szerezzenek a szép­­irodalomnak, a könyveknek. Vendégeink is tiszteletet ébresztenek, akik a főváros­ból, vagy az ország külön­böző városaiból érkeznek az irodalmi estekre. Költők, írók, kritikusok, előadómű­vészek. Többnyire nem fe­szes, protokoll-találkozók ezek, életszerű közelséget hoznak az alkotók , művé­szek és a közönség minden­napos kapcsolatában. Termé­szetesen vannak szatmári községek, ahonnan ma még nem az irodalom, hanem az ivóvíz hiányzik. De ezeken a helyeken is jólesik az olyan spontán találkozás a képernyőről, a filmvászonról ismert művészekkel, mint Major Tamás, aki a Máté­szalka környéki községekben járt a közelmúltban. Barátaink a könyvek, —­gyancsak az ünnepi könyv­hét eseményeinek időszaká­ban — hanem a hétközna­pok sorában is. De még so­kat kell tennünk mindenütt, hogy tovább erősödjék, még tartalmasabbá váljék ez a barátság, még több szabolcsi, szatmári embernek jelentsen mindennapos élményt, tartal­mas kikapcsolódást a könyv, életünk saját«» tükre. Szük­ségünk van rájuk, mint szomjas embernek a friss vízre. . . Pali Géza:» VILÁG PROLITÁRJAI, £GY£$ÜL)IWU AZ MSZMP SZABÓI OS SZA­TMAR MEGYI­ BIZ­O­T­TSÁGA ÉS A WZG­YEI TARA­CS LAPJA II XXVII ÉVVOLTAM, 125. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1970. MAXUS 30. SZOMBAT Országos sajtótájékoztató a szatmári árvízről és az újjáépítésről A Polgári Védelem Orszá­gos Parancsnokságának ren­dezésében pénteken délután sajtótájékoztatót tartottak Nyíregyházán a felső-tiszai árvízről, az újjáépítés meg­kezdéséről, a polgári véde­lem tevékenységéről. Sesták István alezredesnek, a polgá­ri védelem országos törzspa­rancsnoksága helyettes veze­tőjének megnyitója után dr. Fekszi István, a Szabolcs- Szatmár Megyei Tanács VB- elnöke, a polgári védelem megyei parancsnoka válaszolt az újságírók kérdéseire. Dr. Fekszi István beveze­tőben elmondotta, hogy az árvízkatasztrófa olyan várat­lan, meglepetésszerű és nagy­méretű volt, amelyet a leg­jobb vízügyi szakemberek sem tudtak elképzelni. Fő­ként honvédségi alakulatok, szovjet katonák részvételével és felszerelésével 35 000 em­bert telepítettek ki a vízzel elöntött, vagy körülzárt köz­ségekből. A polgári védelem szak­­szolgálatának nagy szerepe volt abban, hogy a kitelepí­tett lakosság részére minde­nütt megszervezték a közét­keztetést és az egészségügyi ellátást. Nagy segítséget je­lentett, hogy az ország min­den részéből megindultak a küldemények, takarók, ruha­­neműek, amelyekre a kitele­pített lakosságnak elsődlege­sen szüksége volt. Elisme­réssel szólt arról, hogy a be­fogadó községek lakosai min­denütt szívesen osztották meg hajlékukat, sőt élelmi­szerkészletüket is a károsul­takkal. Az árvíz pusztítása nyo­mán becslések szerint csu­pán a lakóházakban keletke­zett kár megközelíti az egy­­milliárd forintot. Hasonló nagyságúra becsülik a mező­­gazdaságban bekövetkezett károk mértékét is. A 74 600 hold szántóból 18 000 hold őszi kalászos, 3500 hold őszi árpa, 13 700 hold évelő pil­langós. 4600 hold gyümölcsös termésére nem, vagy csak egészen kismértékben szá­molhatnak. 815 darab szarvasmarha, 2500 darab sertés, 6250 juh, 29 ló pusztult el, ez a szám azonban még korántsem vég­leges, mert az erdők fái kö­zött tömegesen találnak el­hullott állatokat. Sok ezer ál­lat befogadására alkalmas is­tálló is romba dőlt. A legtöbb kárt szenvedett községekben tönkrementek a közintézmények is. Mintegy 32 iskolai tantermet, 7 óvodát, több gyógyszertárt, orvosi rendelőt, lakást, kell újjáépíteni. Károsodás érte a fehérgyarmati kórházat, ahonnan 270 beteget és tel­jes személyzetet kellett kite­lepíteni. A Csepel Vasművek felajánlotta segítségét a kór­ház és a téglagyár berende­zéseinek megjavításához. Az árvízveszély után meg­kezdték a visszatelepítés fel­tételeinek megteremtését, a legminimálisabb egészség­­ügyi ellátás megoldását Kü­lönösen az ivóvíz jelent ma is nagy problémát Ezt szű­rőberendezésekkel, tartá­lyokkal oldották meg, s meg­kezdték a kutak tisztítását, fertőtlenítését is. A megyei szervek legsür­gősebb feladata a lakosság számára elviselhető életkö­rülmények megteremtése, hogy megindulhasson az újjá­építés és a termelő munka. Ezért a lakás nélkül maradt családokat barakkokban, sát­rakban és egyéb alkalmi létesítményekben helyezik el. Most szervezik meg a visszatelepült lakosság közét­keztetését. Dr. Fekszi István ezután közölte, hogy a gyorssegé­lyek kifizetése megkezdődött. Csütörtökig 8536 személy ka­pott ilyen támogatást. Mint­egy négy és fél millió forin­tot osztottak ki. Várhatóan egy-két napon belül minden rászoruló család megkapja a gyorssegélyt. Eddig 2000 gyereket he­lyeztek el intézményesen a megyében és az ország kü­lönböző vidékén. Beszámolt arról, hogy a TOT felhívása nyomán csütörtökön 12 terü­leti tsz-sz­övetség vezetői ke­resték fel Szabolcsot, pénte­ken újabb szövetségek kép­viselői jártak a megyében. Közölte: nagy gondot for­dítanak arra, hogy az ország lakossága által felajánlott élelmiszerek, ruhaneműek késedelem nélkül eljussanak a rászorulókhoz. Az építeni szándékozók gyorsan és hely­ben megkaphatják az építési engedélyeket és kölcsönöket. A tájékoztató után az or­szág minden részéből össze­gyűlt újságírók külön autó­­busszal az árvíz sújtotta te­rületekre utaztak. Hódi László Aláírták a magyar—szovjet együttműködési bizottság jegyzőkönyvét Apró Antal és Mihaii Le­­szecsko miniszterelnök-he­lyettesek péntek este a Par­lament épületében aláírták a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormány­közi bizottság IX. ülésének jegyzőkönyvét. Az aláírásnál jelen volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe is. A bizottság május 27. és 29. között tartotta ülését, amelyen Apró Antal és Mihail Leszecsko vezette a bizottság két delegációját. Megvitatták Magyarország és a Szovjetunió 1971—75. évi népgazdaságfejlesztési tervei koordinálásának be­fejező szakaszával összefüggő kérdéseket, a két ország gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködésével összefüggő, továbbá a gyár­tásszakosítás, kooperáció kérdéseit. Megvizsgálták a két or­szág közötti kereskedelmi forgalom helyzetét, továbbá a külkereskedelmi áruszállí­tások javítására eddig tett és még szükséges lépéseket A kormányközi bizottság határozatot hozott arról, hogy a két ország közötti gazdasá­gi és műszaki-tudományos együttműködés során létrejö­vő találmányok jogvédelmé­re egyezményt kössenek. Ha­tározat­ született az elektro­technikai gyártmányok ter­melésében megvalósítandó együttműködésre, továbbá a vízügyi szervek közötti együttműködés programjá­nak kidolgozására. A szovjet delegáció ve­zetőjét, Mihail Leszecskót fogadta Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke. A jegyzőkönyv aláírása után Apró Antal pohárkö­­szöntőjében hangoztatta, hogy a mostani ülésszakom a következő ötéves terv koor­dinálásának előkészítő mun­káit tekintették át. Kiemel­te, hogy Magyarország gaz­dasági élete szempontjából a legjelentősebb helyet a ma­gyar—szovjet gazdasági együttműködés foglalja el. Külkereskedelmi forgalmunk 40 százalékát a Szovjetunió­val bonyolítjuk le. A most aláírt jegyzőkönyvben meg­szabott feladatokat a követ­kező hónapokban kell reali­zálni. — Arra törekszünk — mondotta —, mielőbb jelent­hessük kormányainknak, hogy az új ötéves tervidő­szakban tovább bővül a két ország együttműködése. Mihail Leszecsko megelé­gedéssel nyugtázta, hogy a magyar partnerek kedvező feltételeket teremtettek a bi­zottság munkájához, örven­detesnek tartja, hogy jelen­tős dokumentumokat írhat­tak alá, amelyek megszabják az együttműködés további programját. — Meggyőződé­sünk — hangsúlyozta —, hogy a mostani ülésszak mi­előbb meghozza eredményeit, s tovább bővül a két ország együttműködése. . . . LAPUNK TARTALMÁRÓL Kormányhatározat az árvíz- és belvízká­rok felméréséről, a kártalanítás és a hely­reállítás egyes kérdé­­ seiről 6. oldalt Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott Megtárgyalta és elfo­gadta a dolgozók betegségi biztosításáról szóló 1955. évi 39. számú tvr. módosítását amelyet a Szakszervezetek Országos Tanácsa kezdemé­nyezett. Eszerint július 1-től a betegségi biztosítás kereté­ben a dolgozók, valamint családtagjaik — az eddigi 90 nap helyett —, időbeli kor­látozás nélkül kaphatnak díjtalan kórházi, gyógyinté­zeti ápolást. Az Elnöki Tanács felha­talmazása alapján a kormány ezzel egyidejűleg rende­letében kiterjesztette a fentieket a nyugdíjasok­ra és azok családtagjai­ra is, akik tehát július 1-től a betegségi biztosítás kere­tében szintén időbeli korlá­tozás nélkül jogosultak díj­talan kórházi, gyógyintézeti ápolásra. Az Elnöki Tanács továbbá területszervezési ügyekben döntött. Megállapította, hogy a közös tanács mint szerve­­zeti forma bevált, elősegíti a kisközségeik tanácsainál a helyi gazdasági és szellemi erők koncentrálását, a falusi lakosság ellátásának javítá­sát. Az Elnöki Tanács tizen­hat megyét érintő, községi közös tanácsok szervezésére vonatkozó határozata július 1-én lép hatályba. Az Elnöki Tanács Hajdú­­vid Községi Tanácsot Hajdú­­böszörmény városi, Nagyhöl­gyes Községi Tanácsot Haj­dúszoboszló városi, Balaton,­fűzfő Nagyközségi Közös Tanácsot pedig Veszprém Városi Tanács irányítása alá rendelte. Az Elnöki Tanács 5 megye területén 16 község egyesítését határozta el. Az Elnöki Tanács végül egyéb időszerű kérdéseket tárgyalt. Június 2-án utazik Norvégiába Péter János A norvég kormány meghí­vására Péter János, a Ma­gyar Népköztársaság külügy­minisztere hivatalos látoga­tást tesz Norvégiában június 2­5 között HÍRMAGYARÁZÓNK ÍRJA: Péter János norvégiai lá­togatása újabb fontos állo­más azon az úton, amelyen az aktivitását fok­ozó magyar külpolitika a világbéke meg­szilárdítását, s ennek érdeké­ben mindenekelőtt az euró­pai biztonsági értekezlet lét­rejöttét igyekszik előmozdíta­ni. Péter János utazásának külön jelentőséget kölcsönöz a körülmény, hogy a nor­vég kormány meghívásának eleget téve ezúttal első ízben látogat magyar külügymi­niszter Norvégiába. A Svenn Strag norvég külügyminisz­terrel és Norvégia más ve­zető képviselőivel tartandó megbeszélésének egyik fő té­mája természetesen a két ál­lam közötti gazdasági és kul­turális kapcsolatok továbbfej­lesztése, a magyar—norvég együttműködés kiszélesítése és elmélyítése lesz. A Budapesten folytatott magyar—norvég gazdasági tárgyalások eredményeként ez év január 17-én írták alá a két ország új ötéves hosz­­szú lejáratú árucsere-forgal­mi megállapodását, s egyide­jűleg parafálták a Magyar Népköztársaság és a Norvég Királyság között létrejött gazdasági, ipari és műszaki együttműködésre vonatkozó egyezményt, amelynek alá­írására külügyminiszterünk­­látogatása alkalmából­­ kerül sor Oslóban. 1969. április 19-én ugyan­­csak Budapesten írták alá a magyar—norvég kulturális együttműködési munkaterv 1970—71-re szóló programját, amelynek értelmében bővül­nek a két ország kulturális kapcsolatai. Ennek jegyében nyílt április 3-án Oslóban a „Budapest” kiállítás, amely a magyar főváros életével is­mertette meg a norvég met­ropolis lakosságát. Norvégia népe — amely a múlt esztendő októberében emlékezett meg hazája fel­­szabadulásának 25. évfordu­lójáról — nem feledkezett meg a történelmi tényről,­ hogy az ország északi terüle­téről a szovjet hadsereg ko­­moly áldozatok árán űzte el a hitlerista megszállókat. A múlt tapasztalatait a NATO- hoz csatlakozott Norvégia kormánykörei sem hagyhat­ják figyelmen kívül. Az ez évi májusában hazánkban járt norvég parlamenti küldött­ség vezetője, Bernt Ingvald­­sen parlamenti elnök is kije­lentette: „Nekünk kis orszá­­­goknak közös érdekünk, hogy a nemzetközi feszültség eny­hítésén munkálkodjunk, mint ahogy mindkét ország szá­mára előnyös a két ország kapcsolatainak további elmé­lyítése.” A Az Országos Vízügyi Hivatal jelentése A Tisza árhulláma Tisza­­roffnál tartósan tetőzik, alat­ta végig lassan árad. Szegednél péntek­en, a vízszint már 12 centiméterrel haladta meg a 923 centiméteres eddigi maximumot Makónál a Ma­ros apadása a levonuló ki­sebb árhullám miatt megállt. A Tisza mentén tovább épí­tették a lokalizációs gátakat és erőteljes ütemben folytat­ták a töltések magasítását. A Tisza felső- és középső szakaszának töltéseit számos helyen terheléssel erősítik. Szeged körzetében igen tartós, rendkívül magas ár­víz elleni védekezéssel kell számolni, ezért a térség vé­delmére további jelentős erőket összpontosítottak. A Tisza-völgyi védekezési­ mun­kákon csütörtökön 38 ezer ember dolgozott. A Szamos völgyében az el öntött terület tovább csök­kent, jelenleg 16 000 hold. A víz visszavezetését 60 szállít­ható szivattyú gyorsítja. A belterületi víztelenítési mun­kákat gyorsan mozgó szivat­­­tyúval felszerelt 24 brigád segíti. . •

Next